Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-13 / 241. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. október 13., kedd ÍRÓK, TÁJAK, HANGULATOK (IX/8.) Udinei asszociációk Szitáló, szemerkélő eső, a hegycsúcsokat felhő takarja, szinte reménytelennek lát­szik, hogy az osztrák—olasz határvidék szépségeiből va-. lami keveset láthassunk. Travisioban kissé kedve­zőbbre fordul az idő, leg­alább nem esik, s bár meg­állni nincs idő, mégis ké­nyelmesen szemlélődünk — kényszerűségből —: kilomé­tereken „autózunk” lépés­ben a forgalmi dugó miatt. Mikor aztán végre túljutunk a kritikus szakaszon, amely Travisio központja, s indu­lunk tovább Udine felé, nem az autópályán, hanem a régi országúton, már újra esik. Mégis reménykedünk: a hegyekből aláersszkedve hátha elcbújik majd a nap, Triesztnél meg talán az iga­zi mediterrán nyarat is utolérjük. És a remények lassan valósággá válnak, A Tagliamento völgyében ki­süt a nap, ereje is van már, 's mire elérjük Udinét, nyár van újra . .. Udine egy szlovén regény tragikus világát idézi fel bennem, A Föld sója című magyarul is megjelent France Bevk-mű itt, az Udi­nét övező síkság szélén, Ci- vidale körzetében játszódik. Valóságanyaga is ide köti. A regénybeli történet sze­rint 1933-ban valahol odébb, a Mataruj csúcsa alatt meg­búvó kis szlovén faluban, Vrsnikben egy napon meg­jelent a fegyveres olasz csendőrjárőr, felkereste a falucska káplánját, Martin Cedermacot, s rá akarta venni: írja alá az olasz nyelv kötelező templomi használatáról szóló állami rendelkezést. (Az iskolai ók- tatásban, s a közigazgatás­ban már korábban megtil­tották a szlovén nyelv hasz­nálatát.) Cedermac udvaria­san elhárította a „kérést”, aztán — a járőr távozása után — összecsomagolta a há­zában lévő szlovén könyve­ket. a Bibliát, a katekiz­must, a gyerekeknek szánt olvasmányokat, de a XIX. századi szlovén líra meste­reinek, France Preserennek és Simon Gregorciénak kö­teteit is, s elvitte a hegyek közötti, félreeső kápolnába elrejteni. Templomában pe­dig továbbra is szlovénül prédikált. A hatóságok persze nem adták fel a „küzdelmet”: Cedermacot újra felkeresték a csendőrök. Olykor fe­nyegetéssel, olykor meg­vesztegetéssel próbálkoztak, s ha a falu népe nem éber, és nem oly együttérző, az idős embert nyilván vasra verve vitték volna jobb be­látásra bírni. A körzet pre­fektusához így is el kellett mennie; ott is volt — igaz ..gálánsabb” formában — fenyegetés, aztán .,jóakara­té” rábeszélés, figyelmez­tetés is. Cedermac mégis hajthatatlan maradt. Azt re­mélte: van még fórum, aho­vá panaszát, ellenvetéseit, érveit előadni eljuthat, s ahol majd magatartása iga­zolást nyerhet. Az érsekre gondolt, akit fel is keresett, ám kegyes intésnél alig ka­pott egyebet. A harcot még­sem: adta fél: meggyötörtén, de annál töretlenebbül állt ki nemzete elemi joga: az anyanyelv használata mel­lett. Pedig Cedermac nem szü­letett eleve lázadónak. Ifjú­korában lojalitás jellemezte és később is „nyugodt ter­mészetű ember volt, idegen­kedve fogadott, sőt vissza­taszítónak talált minden fel­fordulást, söha még gondo­latban sem támadt a hata­lom ellen.” Hogyan lett még­is lázadóvá? A körülmények szorításában. Bevk nagysze­rűen érti a módját, hogy ezt a változást a hitelesség szintjére emelje. Olyan szi­tuációkat teremt, amelyek törvényszerűen lendítik Ce­dermacot az egykori loja­litástól mind távolabb, s a lázadó magatartás kiteljese­déséhez mind közelebb. Előbb egy-két kollégájának közömbösségén kellett meg­ütköznie, aztán a prefektus­sal éles „szópárbajt” vívnia, majd az érsek, s általa az egyháznak a kérdéssel kap­csolatosan tanúsított „óva­tosságát” tudomásul vennie. Cedermacot ezek az élethely­zetek teszik mind határozot- tabbá, olyannyira, hogy az érsekkel folytatott párbe­széd során a kioktató hang­ütéstől sem riad vissza: „Bismarck börtönbe záratta a lengyelek anyanyelvéért harcoló Lichnowski püspököt A pápa azonban hálából bí- borosi süveget küldött neki a börtönbe” — mondja a főpásztornak, majd még hozzáteszi: akkor sem „a körülmények voltak mások. hanem a férfiak. akik .. . vezették az egyházat.” Bevk Cedermac követke­zetességének és lázadó alap­állásának a regénybeli hát­terét is markáns vonások­kal rajzolta meg: Vrsnik la­kóinak kollektív ellenállása, az anyanyelvihez való ra­gaszkodása döntő erőforrás Cedermac számára. Tartá­suk egymást kiegészítő vi­szonyban áll: a faluközös­ség éberen vigyázza káp­lánja biztonságát, aggódás­sal figyeli a hatóságok zak­latásait. s amikor elhurcol­ni akarják a papot, az em­berek a kollektív ellenállás­tól sem riadnak vissza. De egyéni áldozatvállalásra is készek. Egyikük a káplán elhurcolását akadályozza meg vakmerő akciójával: az elfogatásra érkező osztag előtt rohant a lelkészlakba, hogy jelezze a közelgő ve­szélyt, s Cederrr.ac menekü­lését segítse. Cedermac káplán történe­te nem fikció, alakját An­ton Kufoló lelkészről min­tázta Bevk, akinek naplóját az ellenállás dokumentuma­ként őrzik Nova Gorica mú­zeumában. A regényhős ezért is" magasodott a velen­cei szlovének nemzeti tö­rekvéseinek jelképévé... Amíg a regényvilág cse­lekményének elemeit rakom össze emlékezet alapján, itt is, ott is az clasz nyelvűek mellett szlovén feliratokon akad meg a szemem. Lám, a történelem igazságot tett. Nem tilos többé a szlovén kisebbségnek az anyanyelv használata. Olyannyira nem, hogy Triesztben és Görzben (Goriziaban) nyugodtan ad­hatja elő a vevő kívánsága­it az üzletekben szerb-hor- vát, avagy szlovén nyel­ven ... Lőkös István A Szépirodalmi Könyvkiadó téli könyvvásári újdonságai A Szépirodalmi Könyvki­adó mintegy 20 kötet meg­jelentetését tervezi a könyv­szakma egyik legjelentősebb kereskedelmi akciójára, a téli könyvvásárra — tájékoz­tatták a sajtó képviselőit a kiadó vezetői hétfőn Buda­pesten, a Magyar Sajtó Há­zában, Tarnóc Márton igazgató emlékeztetett arra, hogy a könyvműhely elsőrendű fel­adatának tekinti a magyar klasszikusok irodalmi hagya­tékának gondozását, s ennek megfelelően állították össze a vásári listát. A választék­ban ezúttal aránylag keve­sebb ma élő, kortárs író műve kapott helyet. A ki­adó törekvéseiről szólva el­mondta, hogy az értékesebb művek bemutatására felújít­ják a könyvpremierek nemes hagyományát. A sajtótájé­koztatón példával is szol­gáltak, hiszen az újdonságok közül már kapható Pázmány Péter válogatott prédikációi­nak gyűjteménye, amelyről az igazgató részletesebben szólt. A kötet a szónoki be­széd művésze halálának 350. évfordulójára jelent meg, modern helyesírással és köz­pontozással, hogy a mai ol­vasók is élvezhessék a XVII. századi szerző nyelvezetét. A kiadó Kádas Mária sze­mélyében új szerzőt avat. A pedagógus az újságokból ér­tesült a Kurgánban élő szov­jet ortopéd orvosprofesszor Ilizarov munkájáról, aki születési csontrendellenessé­geket és növekedési problé­mákat korrigál műtéti úton. A szerző orvosi kezelésre szoruló kislányával hosszabb időt töltött a kurgáni kór­házban, s naplója az orvo­sok hősies munkáját örökí­ti meg. Folytatják Illyés Gyula naplójegyzeteinek ki­adását: a második kötet 1946-tól 1960-ig nyújt bete­kintést az író munkásságába. A karácsonyi könyvpiacon kapiható lesz Babits Mihály novelláinak gyűjteménnyé, Bőd Péter egyetlen szépiro­dalmi igényű alkotása, a Szent Hilárius című gyűjte­mény, amely rövid, csattanós, anekdotaszerű válaszokban rajzolja meg a kétszáz éve élt emberek világképét. Megjelentetik Pilinszky Já­nos összegyűjtött verseit, Radnóti Miklós összes ver­sét és Kondor Béla Angyal a város felett című kötetét. A két világháború között született történeti munkák sorában ladják közre Francis Wattsonnak a Medici Kata­lin életét és korát bemuta­tó írását és Raffy Ádám Heródes című könyvét. A Mata Hari című kötet az 1917-ben kémkedés vádjával kivégzett táncosnőről szól. Tamás Menyhért a buko­vinai székely menekültek sorsát feldolgozó regénycik­lusának új darabjában egy fiatalasszony életének ese­ményeit állítja középpont­ba. A Tamási Áron színjá­tékai, 1924—1942 című kö­tet közli az író e korszakból származó, színházzal kap­csolatos vallomásait, ame­lyek először olvashatók egy­begyűjtve. Magyar siker a mannheimi filmfesztiválon Az elsőfilmes rendezők 36. mannheimi nemzetközi fesztiválján a dokumentum­film kategóriájában Dér András és Hartai László rendezők alkotása, a „Szép­leányok” című film nyerte el az első díjat. A zsűri a díj odaítélésé­nek indoklásában megálla­pította: a magyar rendezők alapos munkával, dokumen- tarisztikus hűséggel tudták visszaadni a történteket, olyan eseményeket, amelyek során az üzleti világ pénz- sóvársága és erkölcstelensé­ge lehetetlenné tesz embere­ket. A „Szépleányok” megkap­ta az evangélikus zsűri és a népfőiskolások különdíját is. A fesztiválon 40 országból 230 filmet neveztek be a já­ték-, a dokumentumfilm, és a harmadik világban alkotó rendezők filmjeinek kategó­riájában. A mannheimi fesz­tivál fő díjával Dato Dzsa- nelidze szovjet rendező „Szentjánosbogárka” című játékfilmjét tüntették ki. Georgij Ananov: 0 0 KOZ8S Tegnap mentem az utcán, és hirtelen éreztem, hogy valaki háíbavágott. Meg­fordulok. Vadidegen ember. — Bocsánat — morogja. — Azt hittem, egy barátom. — Hiszen nem is vagyok az ellensége — felelem. — Biztosan tudja? Ment volna tovább. — Figyeljen — hívtam vissza. — A zenét például szereti? — Imádom — fordult meg készségesen. — Bach, Stra­uss, Vivaldi. — Én is. Paganini, Tuh- manov, Szkrjabin . . . hát a festészetet? I ____ — Csak a modernet nem. — Szintén. Hadd kérdez­zem meg — előfordul, hogy reggel, amikor felkel, ki­nyitja az ablakot, érzi amint a szobába árad az ég ... — Igen, igen, és szeretném megérinteni a legközelebbi felhőt, felpattanni rá, s messze-messze elrepülni raj­ta. Legalább hetedhét orszá­gon túlra . . . — Tudja, én meg éneke­lek. Erről természetesen sen­kinek se beszélek... Van úgy, hogy csak üldögélek, és hirtelen hallom, amint meg­születik lelkemben egy hang, amint megtölti bensőmet és kikívánkozik. Akkor bezár­kózom a fürdőszobába, meg­nyitom a vizet, és énekelek, képzelje, énekelek! Bizto­san ostobaság ... — Én meg .. verseket írok ... Éjszakánként... Amikor túlságosan izgatóan ragyognak a csillagok. — Mondja el őket! — Maga meg énekeljen nekem! — Elmehetnénk a konzer­vatóriumba! Együtt! — Vagy a könyvtárba! — Hajókázzunk a folyón! — Kószáljunk a Tretya- kovban! — Vagy menjünk a sta­dionba? — Feltétlenül. — Focimeccsre. — Természetesen! Mire még? ! — Együtt szurkoljunk. A pszichikai stressz — a leg­jobb kikapcsolódás. — Hát persze. Maga kinek szurkol? — Hogyhogy kinek? Ter­mészetesen a Torpedónak. Hát maga? — Én. . . — Elgondolko­dott egy pillanatra és csend­ben válaszolt: — Én a Di­namónak. Elnézést a zava­rásért. Azt hittem —. a ba­rátom. De maga . . . És lassan továbbment az utcán. Horváth Lilla fordítása Jobbító görbe tükör Az általában színvonalas Rádiókabaré októberi be­mutatójával — hétfőn este — a fővárosi adóhivatalból jelentkezett. Stílusosan vá. lasztották meg a helyszínt, s az aktualitás jegyében kötöt­tek ki a valamennyiünket foglalkoztató, érdeklő téma­körnél. Rendkívül tetszett a többek által megfogalmazott ars poetica, az. hogy a gör­be tükör a jobbító szán­dék szülötte, hogy hu­moristáink felelősségérzettől áthatva, felhőtlenebb holnap­jainkért pásztázzák a hibá­kat. a tévedéseket, s azo­kat a bakikat, amelyeket el­kerülhetnénk, kiiktathatnánk, ha folyvást hivatásérzettől sarkallva tevékenykednénk. Azt is mondhatnánk: értünk tréfálkoztak, ironizáltak, aka­ratlanul is sürgetve bennün. két arra, hogy hétköznapi te­endőinket minél maradékta- lanabbul lássuk el. Nem csak lenn. hanem fenn is, vagyis minden szinten. Ezt a köze­lítést becsülték, értékelték a meghívottak, akik közül nem hiányzott pénzügyminiszte­rünk. Medgyessy Péter sem. Ez alkalommal Déri János személyében új műsorvezető lépett a pódiumra. Koráb­ban már megismerhettük sokoldalúság., t, talpraesett­ségét. most arról is meg­győződhettünk, hogy az el- képzeltnél is többre képes. Rögvest feltalálta magát, szellemes összekötőszövege bővelkedett eredeti ízekben, sajátos fordulatokban. Szük­ség is volt a frissítésre, hi­szen egyre-másra ugyanazok­kal a személyiségekkel ta­lálkozunk. s ez bizony — legalább is hosszabb távon — érdektelenséget, közöm­bösséget. netán unalmat is szülhet. Kár, hogy a Rádió, és Te­levízióújság szűkszavúan bánt az adatokkal, nem közölte a szerzők névsorát. Megérde­melték volna, ugyanis mind­nyájan a helyzet magasla­tán álltak, s adottságaik leg. javával ajándékoztak meg bennünket. Különösképp remekelt Ka- posy Miklós, aki úgy kötő­dik a nagy elődök hagyo­mányaihoz, hogy ezt az ér­tékes örökséget ötvözi tőle elvitathatatlan kincseivel. Akár csak máskor, most is a hanyagságot, a felelőtlen­séget, az átgondolatlan, a megfontolatlan döntéseket ostorozta, méghozzá úgy, hogy meglelte a legmegfele­lőbb formai köntöst. Ezért a hatás .nem csorbult, ag­gódó intelmei beplántálódtak tudatunkba, s talán azokéba is, akik ludasok. A szerző ezzel az írásával is igazolta, hogy ott a helye a műfaj legjobbjainak sorá­ban. S egyébként az sem mel­lékes, hogy kikapcsolódtunk, szórakoztunk, s a közös ka­tarzis medicina lehet szá­munkra, afféle aranyfedezet a „gyógyulásra” .. . Csak a program Szívesen hallgatom a Csa­ládi tükör „számait”. A leg­utóbb mégis megriadtam egy blokktól. A riporter mikro­fonhoz kérte azt a férfiút, aki díjnyertes demográfiai tanulmányt készített, ö kész­séggel beszélt meghökkentő ötletéről, amelynek az volt a lényege, hogy a gyerekte­leneket újabb, tetemes adó­nemmel terheljék, s ezt a summát osszák szét az arra rászorulók között. Rémületes tipp, hiszen 1988-tól — ezt megértjük, elfogadjuk — lesz mit törlesztenünk, vagyis az efféle „leleményeknek” semmiféle létjogosultsága nincs és nem lehet. Legfel­jebb rontják az amúgy sem rózsás közhangulatot. Ha így igaz, ha az ekként szerzett pénz egyébként sem lényeg­beli segítség, akkor minek róla diskurálni. Az esetet mindössze azért említem, hogy ideje már csak azzal törődnünk, amivel egyetér­tünk, amire voksoltunk, amit egyesült erővel kell valóra váltanunk, azaz a stabilizá­ciót és a kibontakozást sok­rétűen szolgáló kormány, programmal. Tegyük hát fél­re világmegváltónak hitt „terveinket”, s koncentrál­junk arra, ami fontos, ami­től jövőnk milyensége függ. Ezt taglalhatjuk, szorgal­mazhatjuk. Persze nem csak szavakban, hanem tettekben is. Például az éter hullám­hosszán .. . Az írástudó töprengései Bajor Nagy Ernőt a neves publicistát tíz- és százezrek becsülik. Értékelik elkötele­zettségét. cizellált kifejezés- módját, azt az igényességet, amelyet népszerűsíteni kel­lene a sajtó berkeiben, ahol egyre gyarapszik a hozzá nem értők, a csak azért is grafomániások száma. Rázós úton című rovatá­ban vasárnap, kora délután a hamisítatlan, a félreérthe­tetlen fiatalság fogalmát tisz­tázta, azt hangsúlyozta, hogy ez nem korhoz, hanem szem­lélethez társítható fogalom, épp ezért arra kell töreked­nünk. hogy az évtizedek mú­lásával is megőrizzük szel­lemi frissességünket, nyitott­ságunkat, hadat üzenve a merevségnek, az előrehala­dásunkat gátló vaskalapos konzerva ti vi zrnus nak. Nem csak egy-két helyütt, hanem társadalmunk min­den frontján ... Pécsi István Új gyógyüdülő Szegeden Befejezéséhez közeledik Szegeden a DÉLÉP Vállalat kivi­telezésében a SZOT „Forrás” nevű új gyógyüdülője. A lé­tesítmény november végétől fogadja a beutaltakat. (MTI-fotó: Tóth Béla)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents