Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-13 / 241. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. október 13., kedd 3. RANG MINDEN MENNYISÉGBEN A címek újmódi reneszánsza A MUNKÁM - SZOLGÁLAT Közel a csillagokhoz Az egri Hu Si Minh Tanárképző Főiskola lassan elválaszthatatlan alak Jáva rögzült Gyarmati Vince, akinek a „torony" idestova 15 éve a mun. kahelye. Ö kezeli az európai hírii periszkópot, ahonnan az érdeklődő Itt rlsták betekintést nyerhetnek a város forgatagába. Az asztali ernyőre kivetítndík a számos műemlék, a terek, a szobrok, s a Mátra hegyvonu lata. Mindezek szakavatott magyarázat kíséretében szép emlékké válnak az idevetődők számára (Fotó: Perl Márton) Talán nem túlzók, ha azt mondom: kis terjedelmű, mégis páratlan közleményt olvastam nem is olyan rég egyik országos lapunkban. Bocsánatkérést. A szöveg szerint cikk jelent meg korábban az újság hasábjain, s egy híres sportvezető neve elől elhagyták benne a doktori címet. Ezt a szóban forgó férfiú sérelmesnek találta, bírósághoz fordult, s íme a vétkes orgánum hamut szórt önnön fejére. Eszem ágában sincs megfricskázni a doktort, aki móresre tanította a ludas hírlapírót. Mégis gondolatok egész madárraját rebbenti föl elmémről az eset. Csupa olyat, melyek a címek és rangok újimódi reneszánszára utalnak. Volt már a kezemben hivatalos levél, amelyben arról értesítették a címzettet, hogy bérlakásának beázását egyelőre nem tudják megszüntetni. Az aláíró neve alatt azt olvastam, hogy kerületi tanácsos. Az a csúfondáros ötletem támadt: ha már tanácsos, miért nem tanácsolta a sze- repcsétlen címzettnek — hasonló ügyeivel forduljon a jövőben a sóhivatalhoz. Szívbéli barátomnak mondhatom az elmúlt negyven év legjobb újságírójának egyikét. Annyiszor kitüntették. mint egy kezdő tábornokot, megkapta az összes titulust, amit csak magyar hírlapíróra ruháznak. De életében nem volt külön szobája a szerkesztőségben. Pályájának utolsó negyedszázadát rovatvezetőjének előszobájában töltötte másod- magával. A szobák ... Rangot elsősorban azok jelentenek a legtöbb ember szemében, nem az, hogy valaki doktor, akadémikus vagy aranytollú zsurnaliszta. Azt hiszem, hazánk népességének lélekszá- mához, gazdasági helyzetünkhöz mérten Magyarországon található a legtöbb elegáns hivatali szoba. Ügy hozta a sors, hogy rövid ideig ugyanabban a szerkesztőségben dolgoztam egy emberrel, aki korábban a sajtón kívül magas állást töltött be, de ott csődöt mondott. Hát hozzánk helyezték. Életkora, előző pozíciója és nem csekély összeköttetései folytán vezető állásba került. Nos, a mi emberünk azzal kezdte tevékenységét, hogy reprezentatív szobát, különleges telefonokat és titkárnőt kért. A szerkesztőség vezetője, aki egy telefonfülkénél alig nagyobb helyiségben írt. tárgyalt, s úgymond „reprezentált”, röstellkedve mondotta: itt bizony olyan nagy hírű vezetők is. mint Szabó Pál vagy Fehér Lajos olcsó, egyszerű bútorok között és minden luxust elutasítva dolgoztak ... Erre a jövevény kevélyen valami olyat mondott, hogy ennyi meg ennyi ezer forintos ember és őt különleges környezet illeti meg. Ha nem is pompát, de jobb szobát, bútort kerítettek számára, mint bárkinek. De ezek révén se vált belőle. nemhogy második Bálint György, de mégcsak az elfogadhatóság mércéjét elérő újságíró sem. El is került a pályáról. Kétségtelen, nehezebb a rang és cím után sóvárgók helyzete olyan mesterségekben, ahol az ember nagy nyilvánosság előtt végzi a munkáját. Mert — bocsánat a példáért — színigazgatóvá mégcsak lehet valaki személyes kapcsolatok, baráti támogatás révén. Kinevezés kérdése az egész. Mindig is volt, mindig is lesz rá példa. De Honthy Hannává, Svéd Sándorrá, Bajor Gizivé nem nevezhettek ki senkit. ök tehetségük, szorgalmuk, kötelességtudásuk révén a közönség egyetértésével váltak azzá, amik voltak és akiket holtunkban is becsül az ország. Természetes, hogy a művészéletből merített példák különleges helyzetű és sugárzású személyiségekre vonatkoznak. Az emberek többsége különösebb titulus, imponáló körülmények nélkül végzi a dolgát. S jóllehet, ez igazán odaadó és minőségi munka tartósan nem marad minden visszhang nélkül — a köz számára nem ez a fontos. Hisz, hogy visszatérjek a betűvetőhöz, a legkiválóbbak egyszerűen elhagyták nevük elől a kemény tanulással szerzett doktori címet is. Mint Jókai, Eötvös Károly, Németh László vagy Illés Endre. Engem pedig — holott nem is jártam arrafelé, ahol a tudósi címeket osztogatják — nemritkán szólítanak levélben is, élőszóban is doktor úrnak. Egyszer falusi közönségtalálkozón. amikor valamelyik idős felszólaló doktor titulussal illetett, megkérdeztem, honnan aggatta rám ezt az általam meg nem érdemelt szép címet. Ö megbocsátó mosollyal felelte: ..Sejtem, hogy nem az. De ezentúl akkor hadd modjam tanácsos úrnak. Űgv nem olyan szégyenletesen csupasz a neve.” Zavaromban elnevettem magam és hirtelen a bolondos Szomory Dezső jutott az eszembe, aki vénkorára a harmincas évek végén méLtóságos úrnak szólíttatta magát. .. Lehet, hogy a rangkórságnak sohase lesz vége? B. N. E. Ezek mindennapi tények A főiskolán eltöltött hosszú évek látszólagos eseményte- lensége mögött egy ember állandó feladatteljesítése, munkahelyi hűsége húzódik. A turistacsoportok érke zése közötti szusszanásnyi időben beszélgetünk Gyarmati Vincével, aki a közelmúltban ötvenéves munkaviszonyát töltötte be, s ebből 38 évet az egri intézmény dolgozójaként tudhat maga mögött. — Tizenkét évig Gáborján község kisbírója voltam — idézi a kezdeteket. — Mint hivatali ember, bizalmi állást töltöttem be. Mindenről tudtam, ami a faluban történt. De ez nagy felelősséget rótt rám, s bizonyos diszkréciót is kívánt a közösség viselt dolgainak kezelésében. A felszabadulás után egyéni gazdálkodóként, . majd 1949- töl már az egri főiskolán dolgoztam. Hivatalsegédként vagy ahogy akkor mondták, altisztként. Rendben tartottam az állattani és a fizikai szertárakat, laboratóriumokat. Hamarosan új feladatra jelöltek ki. 1950— 1964-ig a portán láttam el szolgálatot. A ház gazdája lettem, főleg ha azt is hozzáteszem, hogy egyúttal a házmesterséget is elláttam, s bent laktunk az épületben. — Ezek alatt az évek alatt A folyóirat méltatja a társadalmi-gazdasági kibontakozás programját, és részleteket közöl a társadalmi-gazdasági kibontakozással foglalkozó dokumentumokból és beszédekből. A szerkesztőségi cikk a többi között hangoztatja: abban általános az egyetértés, hogy mielőbb meg kell teremtenünk a gazdasági növekedés feltételeit. A pénzügyi egyensúlyt csupán a belső felhasználás korlátozása útján javító politika hosszabb távon nem lehet megoldás. Ha nem párosul a gazdaság intenzív és visszafejlesztést is tartalma'- zó szelektív lépéseivel — csak a feszültségek fokozására alkalmas. Bayer József a mai ideológiai problémák értelmezésészinte hozzánött az iskolához, minden eseményről, történésről tudnia kellett. Kérem, mondja el, hogyan látta belülről mindezt? — A háború utáni fellélegzés összehozta az embereket. Valóban hittel, tiszta lélekkel láttunk a munkához. Ez érződött azon a közvetlen hangvételen, ahogy a tanárok, s a diákok egymással s velünk beszélgettek. őszintén azon fáradozott mindenki, hogy jobbra fordítsuk az életet. Ez a „megforgatjuk a világot" korszak aztán befagyott az ötvenes évek közepétől. Emlékszem, a DISZ gyűléseire, hogy reggel már a bervai munkásbuszok indultak, ők még mindig a felgyülemlett problémákról értekeztek. Nem volt könnyű idő ez. Bizony, amíg bárki az épületben tartózkodott, ügyelnünk kellett, úgyhogy sokszor nem is aludtam, s máris kezdhettem a következő napot. Talán kevesen emlékeznek arra, hogy ez idő tájt a kertmozi is az udvaron működött. Ott is besegítettem. — Hogyan került kapcsolatba az idegenvezetéssel? — Már 1950-től én fogadtam a látogatókat. Alaposan megismertem az épület történetét, s minden látványosságról kellett tudnom valare vállalkozik. Hangsúlyozza: a közvetlen feladat most elsősorban a párt saját ideológiai tevékenységével kapcsolatos kérdések tisztázása lenne. Egy vezető párt esetében természetesen a párt stratégiai céljainak, vállalt alapvető értékeinek, a mozgalmi identitás eszmei kereteinek kimunkálása az egész társadalomra kihat. Alekszandr Jakovlev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára a szovjet társadalom minőségi fejlődésének és a társadalomtudományoknak viszonyával foglalkozik. Hangoztatja, hogy alapjaiban és főbb vonásaiban létrejött az ország társadalmi és gazdasági fejlődése megmit. Egyedül voltam, ezért a feladataimra nagyon odafigyeltem, nehogy mulasz- szak. Talán ennek is köszönhető, hogy a nagyobb felelősséget jelentő gondnoki állást töltöttem be 1964- től 1973-ig, a nyugdíjba vonulásomig. — Azt gondolnánk, hogy a megérdemelt pihenés évei következnek. Azonban 75 évesen is munkában találjuk. — Pontosan egy hónapot töltöttem pihenéssel, mint nyugdíjas. Nem leltem a helyem, no meg az az 1783 forint nyugdíj sem volt sok. Ezért a mai napig feljárok a toronyba. Nemcsak a pénz, hanem az is itt-tart, hogy mindig jönnek az ország, sőt a világ számos pontjából, s tudok újat mondani a számukra. Mint a sajátommal, büszkélkedem az épület nevezetességeivel. Gyakran beszélgetünk, s ha évek múltával visszatérőkkel gyorsításának, valamint a társadalom minőségileg új állapotának eszmei, elméleti platformja. Ismeretes, hogy 1978. után erősen lelassult a lakosság egy főre jutó jövedelmének, és az egy főre jutó fogyasztásnak a növekedése, a reálbér indexe pedig 1986-ban 6—6 százalékkal elmaradt az 1987. évitől. Érthető tehát, hogy a közvéleményt fokozottabban foglalkoztatják a jövedelem, az életszínvonal és az életkörülmények különbségei, egyenlőtlenségei. Andorka Rudolf azt kutatja, hogyan ítéli meg a közvélemény a valóságos társadalmi egyenlőtlenségeket. Az 1985. évi választások során Magyarországon megtalálkozom, már ismerősök vagyunk. Jó, hogy nem szi- getelődtem el, hiszen minden látogató a tágabb világgal köt össze, s rajtuk keresztül lemérhetem, menynyit változott minden. Soha nem voltak nagy feladataim, de amit rám bíztak, azt igyekeztem becsületesen elvégezni. Ha így teszünk, csak akkor várhatjuk el mindezeket másoktól is. — Én valahogy szolgálatnak érzem azt, amit végzek. Először is önmagamért. hogy nyugodt lelkiismerettel keljek, feküdjek. Azután a többi emberért, hiszen nem mindegy, hogy mit látnak maguk körül, s milyen véleménnyel távoznak. Nagyon bosszant ha a hanyagság, a nemtörődömség lesz úrrá a dolgokon, önmagunkat is megtiszteljük a jól végzett munkával. Ezért nem érzem fárasztónak naponta megjárni a toronyhoz vezető lépcsőket. B. Szabó Pál tettük az első lépéseket a demokratikusabb, a társadalmi érdek- és véleménykülönbségeket jobban visszatükröző képviseletek irányába. Schmidt Péter áttekinti az 1985-ös képviselőválasztásokon bevezetett kötelező többes jelölés tapasztalatait. Dezső Márta ezzel összefüggésben az országos választási lista szerepéről ír. Rámutat: az országos lista politikai funkciójának megőrzése, sőt, annak erőfeszítése mellett az össztársadalmi érdekek reálisabb alapon való képviselete érdekében teret kellene engedni a listán a nagy társadalmi-érdekképviseleti szervek e minőségükben való megjelenésének. Megjelent a Társadalmi Szemle októberi száma ÍGY KÖZLEKEDÜNK . . . Pillanatképek az M3-as útról Bízunk benne, hogy olvasóinknak, illetve a képek nézőinek nem kell kommentár az alábbi felvételekhez (Fotó: Perl Márton)
