Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-12 / 240. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1987. október 12., hétfő Kádár János Pekingben Városnézésen Pekingnek a „tiltott város” negyedében (Népújság-telefotó: AP — MTI KS) Grósz Károly hazaérkezett az NSZK-ból (Folytatás az 1. oldalról) A magas rangú, megbecsült vendéget köszöntve elhangzott a két nép nemzeti Himnusza, valamint 21 ágyúlövés, s ezután a katonai díszaLakulat parancsnoka jelentést tett Kádár Jánosnak, aki Csao Ce-jang társaságában ellépett a sorfal előtt, s főhajtással tisztelgett a csapatzászlónak. Dal, tánc, csengő gyermekhangok vették át a „főszerepet”, amikor pekingi úttörők színes csoportjai előtt vezetett az MSZMP főtitkárának útja a tér egy pontja felé. Itt magyar honfitársak népes csoportja, a magyar nagykövetség, a pekingi magyar kc'.ónia képviselői köszöntötték Kádár Jánost. A protokoll szűkre szabott idejéből még tellett pár kézfogásra, majd Kádár János és Csao Ce-jang végignézte a tisztelgő alakulatok díszmenetét. Vendég és vendéglátó az esti órákban ismét találko- zitt: Csao Ce-jang díszvacsorát adott az MSZMP főtitkárának tiszteletére a Nép Nagy Csarnoka nyugati nagytermében. A kínai résztvevők sora további politikusokkal egészült ki: megjelent Vu Flszüe-csien, a KKP Politikai Bizottságának tagja, államtanácsos, külügyminiszter, Hu Csi-li, a KKP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Csi Peng-fej, a KKP Központi Tanácsadói Bizottságának tagja, Huang Csen, a KKP Központi Tanácsadó Bizottságának tagja, a Kínai NK első magyarországi nagykövete is. A vacsorán Csao Ce-jang és Kádár János mondott pohárköszöntőt. Csao Ce-jang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága megbízott főtitkára Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára tiszteletére adott banketten mondott pohárköszöntőjében hangsúlyozta, hogy „Kádár elvtárs a kínai nép jól ismert és nagyrabecsült barátja, aki már az ötvenes években, kétszer is járt Kínában. Mostani látogatása alkalmat nyújt arra. hogy egyrészt személyesen győződhessen meg azokról a változásokról, amelyek az azóta eltelt 30 esztendőben végbementek hazánkban, másrészt hogy folytassuk a Budapesten megkezdett, rendkívül hasznos eszmecseréinket. Bizonyosak vagyunk abban, hogy Kádár elvtársnak ez a történelmi jelentőségű látogatása újabb nagy lendületet ad a pártjaink, országaink és népeink közötti hagyományos barátság és sokoldalú baráti együttműködési kapcsolatok elmélyítéséhez.” A továbbiakban így folytatta: — Noha Kínát és Magyarországot nagy távolság választja el, adottságaik is sok tekintetben különböznek, mégis sok az azonosság és egyetértés közöttünk, ame. lyek meghitt közelségbe hoznak bennünket egymáshoz. Népeink egyaránt kitartanak a reform mellett, nagyon fontosnak tartják azt, hogy a saját országaik adottságaiból induljanak ki, és érvényesítsék az „igazság tényekben való keresésének”, a bátor kezdeményezésnek, valamint a folyamatos megújításnak a szellemét. Mindkét országban a reform az elmélyítés új szakaszában van, és az előttünk álló problémák is hasonlóak. Mindig készek vagyunk a magyar elvtársakkal kicserélni az információkat, egymástól tanulni és együtt továbbhaladni. Kádár János pohárköszöntőjében kiemelte: — A magyar—kínai kapcsolatok — az időleges visszaesés szakasza után — ismét átfogják a politikai, a gazdasági és a társadalmi élet szinte minden területét, s különösen a legutóbbi időszakban gyors ütemben fejlődtek, ami nagy megelégedettséggel tölt el bennünket. Ezt a folyamatot erősítette Csao Ce-jang elvtárs ez évi, júniusi budapesti látogatása, amelyre jóleső érzésekkel gondolok visz- sza. Meggyőződésem, hogy a mostani látogatás és kínai testvérpártunk vezetőivel folytatott tárgyalásaink is jól szolgálják pártjaink, országaink, népeink kacsolatai- nak további bővítését. Mi, a magunk részéről, a jövőben is erre fogunk törekedni, s öröm számunkra, hogy kínai barátaink részéről is hasonló szándékot tapasztalunk. Legutóbbi, budapesti találkozásunk alkalmával is kifejezésre juttattam, s ezúton is megerősítem abbeli elhatározottságunkat, hogy a hatalmas szocialista Kínai Népköztár sasággal fenntartott kapcsolataink a magyar külpolitika szilárd, állandó elemét képezik. Meggyőződésem szerint a szocialista Kína fejlődése nemcsak a kínai nép ügye, hanem a társadalmi haladás minden hívének, a világbéke megvédéséért és megtartáséért küzdő minden erőnek is alapvető érdeke. Végül ezt mondotta: — Néhány nap múlva nagy jelentőségű eseményre kerül sor hazájukban: megkezdi tanácskozását a Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa. Kívánom, hogy a kongresszus munkáját koronázza teljes siker, s valósítsák meg mindazokat a terveket, amelyeket az ország adottságaival összhangban, a szocialista fejlődés érdekében kidolgoztak. Az MSZMP főtitkárának tervezett programja szerint ma plenáris megbeszélések kezdődnek a magyar és a kínai tárgyalócsoport között. (Folytatás az 1. oldalról) mindenütt tapasztalt élénk, őszinte érdeklődés, figyelmesség azt mutatta, hogy viszonyunkra az egyenrangúság jellemző. Sehol nem éreztették azt a partnerek, hogy kisebb ország vagyunk, mint az NSZK, vagy csekélyebb a teljesítőképességünk és gazdasági gondokkal küzdünk. A legfontosabb eredményt tehát ebben az értékes, egymás megbecsülésén alapuló egyenrangúságban látom. Erre a szellemiségre építve még sok, a mostaniakhoz hasonlóan kölcsönösen előnyös megállapodás születhet a jövőben. Grósz Károly nyilatkozatában kitért arra is, hogy a gazdaság terén már eddig is kialakult konkrét kapcsolatok és a mostani látogatás során feltárt újabb lehetőségek egyszersmind a hazai vállalatoknak is feladják a leckét: miként tudják kihasználni — kellő rugalmassággal, gyorsasággal, a termelési kooperációkhoz szükséges minőségi követelmények kielégítésével — a Bonnban és másutt tapasztalt együttműködési készséget. E kérdésre csak a mindennapos üzleti kapcsolat- építő munka adhatja majd meg a választ — mondta, ugyanakkor hozzáfűzte: saját jövőjük és a magyar gazdaság továbblépése szempontjából is nagy hibát követnek el vállalataink, ha nem élnek az NSZK-beli partnerek részéről megnyilvánult készséggel, a közös munkában rejlő lehetőségekkel. Arra a kormány nem tud receptet adni, hogy miként töltsék meg tartalommal a kedvező politikai légkör nyújtotta kereteket; a konkrét üzleti kapcsolatépítő munkát a kormányzat senki helyett nem tudja elvégezni. Azt azonban garantáljuk: az értékes ötletek, az új, hasznot ígérő együttműködési formák valóra váltását a politika eszközeivel mindig támogatni fogjuk — hangsúlyozta. Az MTI tudósítójának kér. désére Grósz Károly megerősítette, hogy az utazás céljai között volt elősegíteni az igen fejlett NSZK-beli termelési kultúra bekapcsolódását a magyar ipar műszaki megújításába, a technológia fejlesztésébe. Kijelentette, hogy e tekintetben is eredményesnek bizonyult a látogatás. Szándékunk megvalósulását különösen a Bonnban aláírt tudományos és műszaki fejlesztési együttműködési megállapodás segítheti majd. Az egyezmény értelmében ez a munka szervezett keretek közé kerül, folyamatossá válik, hiszen létrehozzák a két ország vegyesbizottságát is. „Magyarország reformjai egyengetik az NSZK-val való kooperáció útját a két ország példamutató kapcsolatrendszerében" — ezzel a főcímmel méltatja a Minisztertanács elnökének szombaton véget ért hivatalos látogatását a Handelsblatt, a nyugatnémet gazdasági-pénzügyi körök befolyásos lapja. Az újság vezércikke, amely ezzel a címmel egyben a sajtó egésze és a hivatalos Bonn véleményének is megfelelően foglalja össze a tárgyalások konkrét eredményeit, a többi között megállapítja: — A szövetségi kormány Grósz Károly látogatását szinte szokatlan tömegtájékoztatási hangsúllyal készítette elő és kísérte végig. Ez logikusan következett abból a tényből, hogy Budapesttel kialakított viszonyát olyannak tekinti, mint amely példaként állhat a különböző társadalmi berendezkedésű államok viszonya szempontjából. Ugyanakkor |s zeretné, ha az NSZK és Magyarország közötti politikai, gazdasági és kulturális érintkezés révén továbbfejleszthetné kapcsolatait a többi kelet-európai országgal is. A General-Anzeiger és a Stuttgarter Zeitung fontosnak tartja, hoev a tárgyaló felek egybehangzóan úgy ítélték meg: a kelet— nyugati viszony jelenlegi állása nemcsak a leszerelési ás fegyverkorlátozási erőfeszítések, hanem az általános nemzetközi együttműködés területén is esélyekkel kecsegtetnek. A Stuttgarter Zeitung emlékeztet konzulátusok megnyitásának tervére, az erről folytatandó tárgyalások elhatározott megkezdésére. A konzulátusokat egyrészt a kiterjedt kölcsönös idegen- forgalom, másrészt a kulturális csere bővítésének szándéka és a magyarországi német nemzetiség ügyeinek felkarolása indokolja. A vezető napilapok a látogatásról közölt beszámolóikban rokonszenvvel írnak a magyar kormányfő személyéről. A Westdeutsche Allgemeine Zeitung a Ruhr- vidék nagy példányszámú újságja kifejti, hogy a munkáscsaládból származó egykori nyomdász reformpolitikus, akinek most kormányfőként határozottan meghirdetett, újító szándékú irányvonalának érvényesítése közben számos hálátlan feladat jutott. Ez elsősorban a hatékony- termelés halaszthatatlan meghonosításával összefüggő munkaerő-átcsoportosításokra, -átképzésre, nemkülönben a szociális problémák megoldására vonatkozik. & TELEX ¥ ÜJ-DELHl Lezuhant a burmai légi- társaság egy utasszállító repülőgépe vasárnap reggel, a dél-ázsiai ország középső részében. A légitársaságtól származó közlés szerint a Fokker Friendship 27 jelzésű gép fedélzetén negyvennégy ember tartózkodott, valamennyien szörnyethaltak a szerencsétlenségben. Az utasok között harmincnégy külföldi turista volt. MOSZKVA A nemzetközi együttműködés és a kétoldalú kapcsolatok kibontakoztatása szempontjából :s egyértelműen gyümölcsözőnek minősíti Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter latin-amerikai körútját vasárnapi nemzetközi szemléjében a Pravda. A szovjet lap kommentátora emlékeztet arra. hogy a szovjet diplomata első ízVoen tett hivatalos látogatást Brazíliában, Argentínában és- Uruguayban, s mindhárom országban rendkívül szívélyes és meleg fogadtatásban részesült. LIMA Francois Mitterrand francia elnök szombaton délamerikai kőrútjának utolsó állomására, Peruba érkezett. Mitterrand a kétoldalú kapcsolatokról, a nemzetközi politikai és gazdasági helyzetről, ezen belül elsősorban az adóssághelyzetről tárgyal vendéglátóival. HANOI Novemberben újabb egységeket vonnak ki a Kambodzsában harcoló vietnami önkéntesek közül — jelentette be vasárnap a kambodzsai, illetve a vietnami honvédelmi minisztérium. MEXIKÓVÁROS Daniel Ortega nicaraguai elnök ismét megerősítette, hogy kormánya nem tárgyal az Egyesült Államok támogatását élvező ellenforra- dalmárokkal. Ortega az ENSZ közgyűléséről útban hazafelé szombat este megállt Mexikóvárosban, ahol rövid sajtókonferenciát tartott. MOSZKVA Tengizi ügyeletet tart ismét a Moszkvai Rádió magyar szerkesztősége, az ott dolgozó magyar szakemberek hozzátartozói, kollégái, illetve ismerősei részére. Október 14-én és 15-én (szerdán és csütörtökön) reggel, 7 órától déli 12 óráig tartanak telefonügyeletet Moszkvában, amelyet az érdeklődők a 233-73-16-os számon hívhatnak. A magnószalagra diktált üzeneteket azonnal továbbítják a címzetteknek Tengizbe. Rokonszenv üzlet Marjai József Moszkvába utazott Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, hazánk állandó KGST-kép- viselője vasárnap Moszkvába utazott, hogy részt vegyen a KSST kedden kezdődő 43. (rendkívüli) ülésszakának munkájában. Az ülésszakot megelőzően a kormány elnökhelyettese tárgyal Alekszej Antonovval, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesével a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiről. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A „Hat országon át” című útibeszámolónk 7. része anyagtorlódás miatt kimaradt. Űj kormányfő, új feladatok, új találkozások — e három vonás jellemezte Grósz Károly NSZK-beli látogatását. S a kérdés most nyilvánvalóan így hangzik: miként illeszkedik be ez a négynapos tárgyalássorozat abba a megújulási programba, amelynek az ország nekivág, és amelynek megvalósításában nagy szerepet játszik miniszterelnökünk. Elöljáróban leszögezhetjük, hogy ez az utazás nagyon tanulságos volt éppen most, s a küldöttség élményeit két szó jellemzi: rokonszenv és biztatás. Ezzel találkozott az NSZK-ban. Rendkívül barátságos volt a fogadtatás, és nem az egyébként is kötelező formalitások — katonai díszelgés, ünnepi vacsorák — nyomták rá bélyegüket, hanem a hol komoly, hol könnyed emberi hang, az őszinteség. Nemcsak elmondta mindenki — pártállásra való tekintet nélkül —, hogy nagy figyelemmel kísérik a magyar fejleményeket, és (talán nem teljesen ideillő szóval kifejezve), drukkolnak nekünk, amely látszott, így is éreznek. Magyarországban — és ez a szemlélet nem mától datálódik, jó egy évtizedre tekint vissza — fontos és új európai-társadalmi jelenséget látnak: kifelé nyitottság, amely mind erősebben ösztönzi a kapcsolatteremtést, befelé pedig olyan politika, amely a gazdaságnak is, az egyes embereknek is minél nagyobb mozgásteret kíván biztosítani. Grósz Károly a repülőgépen elhangzott interjúban ehhez a témakörhöz hozzáfűzte: az NSZK-ban azt is nagyrabecsülik, ahogyan mi nemzetiségeinkkel bánunk. A vártnál többször és erőteljesebben emelték ezt ki — aminek egyébként közvetlen magyarázata azokban a vitákban rejlik, amelyet az NSZK folytat erről más országokkal. A látogatásnak nemcsak barátságos gesztusok kölcsönöztek jó hangulatot, hanem a kézzelfogható eredmények is. Szóljunk mindenekelőtt az egymilliárd márkás kölcsönszerződésről. amely egyértelműen az NSZK támogatási szándékának tekinthető: hozzá akarnak járulni megújulási programunknak (és ezzel a új miniszterelnök munkájának) a sikeréhez. E jó szándék azonban nem változtat egy kemény tényen: bank kötött szerződést bankkal, és a bizalom mellett —, mely szerint fel tudjuk majd céltudatosan használni a pénzt —, ott rejlik az a határozott reményük, igényük, hogy a nyugatnémet vállalatok is profitáljanak majd az ebből származó lehetőségekből, a megújult magyar iparral szaporodó kooperációk során. A tudományos kutatási és műszaki egyezmény, amelyet pedig ugyancsak most írtak alá Bonnban, keretet nyújt ahhoz, hogy gyorsabb fejlődésnek indulhasson a magyar 'technológiai szerkezet. És még egy megállapodásról: kölcsönösen kulturális és tájékoztató intézeteket állítunk fel és ez nem csak annak a bizonyos egymás-megismerésének módja, egyben növeli Magyarország jó hírét. Nem kívánunk elzárkózni, szívesen látjuk a más társadalmi rendszerekhez tartozó államok jó értelemben vett propagandáját, tájékoztatását életükről. Mint ahogy mi is meg akarjuk mutatni magunkat másutt. Az igen szoros időbeosztást követelő tárgyalás fő tanulságát a helyszínen járt krónikás úgy vonhatná meg, hogy a partnerek nem érzelgős személyek, hanem racionálisan gondolkodó politikusok és ha ilyen hangsúlyozottan barátságosak, és együttműködésre készek, ez azt jelenti, hogy a jövőre vonatkozóan is látnak fantáziát Magyarországban. Feltételezik, hogy le tudjuk gyűrni nehézségeinket. A tapasztaltaknak azonban van még egy tanulsága: Magyar- ország és az NSZK kapcsolatai nem függetlenek a világhelyzettől, csak akkor fejlődhetnek kellő hatékonysággal, ha kedvezőek a nemzetközi körülmények. S ez most így van: a nagyhatalmak javuló, talán éppenséggel megújuló viszonya lehetővé teszi, meg is kívánja, hogy a kisebb országok is új alapokra helyezzék együttműködésüket. Erejükhöz mérten járuljanak hozzá a nemzetközi légkör javításához. Ez a négy nap megmutatta: Budapest és Bonn kész ezt a hivatást teljesíteni. Tatár Imre
