Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-12 / 240. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. október 12., hétfő 3 A TÖBBSÉG CSAK KERESKEDIK Miért nem fejlődik az áiész-ipar? Melldöngetve állapította meg szövetkezeti elnök ismerősöm: mi az alaptevékenységből, vagyis a kereskedelemből is jól-megélünk. Hozzátette még, hogy nem feltétlenül kell más ágazatok nagyobb jövedelmezőségét irigyelni, hanem a saját portán kell ésszerűbben gazdálkodni. Mi tagadás, szimpatikus a kijelentés, különösképpen a gazdálkodásnak olyan időszakában, amikor a szerény jövedelmezőségre egyébként is sok a panasz. Ismerősömnek mégis csak féligazsága van. Abban ugyanis mindenképpen egyetérthetünk vele, hogy vállalaton, szövetkezeten belül keresni kell az ésszerű gazdálkodási módszereket. Az viszont már nem érthető, hogy miért kell feltétlenül a hagyományos, több évtizede gyakorolt gazdálkodási ágazatnál — esetünkben a kereskedelemnél — megmaradni egy szövetkezetnek, ha ennél kedvezőbb lehetőségek is kínálkoznak. Gyenge vállalkozó- készség Ismerősöm történetesen egy nagy áfész elnöke, s a szövetkezet valóban jól prosperál a kereskedelmi és vendéglátóipari bevételekből is. Szándékosan rékesztették kapun kívül az ipari tevékenységet. Ha a jövedelmezőséget mutató adatokat vizsgáljuk, aligha szabad az említett szövetkezeti elnök nézőpontjából értékelni az ipari vállalkozásokat. A statisztika szerint ugyanis a bolti kiskereskedelemben egy-két százalékos, a vendéglátásban négy-hat, az ipari tevékenységben viszont tíz-tizenöt-húsz százalékos hasznot is el lehet érni. A szándékos távolmaradást tehát a vállalkozókészség hiányaként is felfoghatjuk. Szót sem érdemelne az eset, ha a példa egyedi volna. Sajnos nem az, hiszen efféle kijelentéseket hallhatunk termelőszövetkezeti és áfészvezetőktől egyaránt. A fogyasztási szövetkezeti mozgalomban maradva is jól nyomon követhető a jelenség: a 274 áfésznak még a fele sem foglalkozik ipari termeléssel, s az évi 15 milliárd forint ipari termelési értéknek a 60 százalékát kevesebb mint negyven cég állítja elő. Mindezzel szembeállítható, hogy az összes árbevételnek csupán a hat százaléka származik az ipari termelésből, a nyereségnek viszont több mint húsz százaléka. Ugyancsak ellentmond a szerény mértékű vállalkozásoknak, hogy az új utak keresésének nincsenek jogi, adminisztratív akadályai. Régi beidegződések Miért nincs mégsem nagyobb mozgolódás? Ennek szemléleti, piaci és műszaki okai egyaránt vannak. Régi beidegződés, hogy a fogyasztási szövetkezetek, kereskedelmi szervezetek, erejüket és tőkéjüket errs a tevékenységre „kötelesek” fordítani. Úgymond, az árutermelés nem a feladatuk, legfeljebb csak mellékesen foglalkoznak vele. Ezt a szemléletet alaposan megerősítette a korábban érvényes ellátási kötelezettség számon- kérhető szabálya is. Tapasztalt szövetkezeti vezetők a megmondhatói annak is, hogy egyes megyék, járások vezetői tekintélyükkel, hivatali hatalmukkal is akadályozták a szövetkezeti ipar kibontakozását. Persze meg kell állapítani: ma már ilyen esetekről alig lehet hallani. S éppen emiatt érthetetlen, hogy a beidegződések miért élik túl a valódi korlátokat.-A szövetkezeti ipar gyorsabb térhódításának azonban ma is vannak valós akadályai. Egyike a legfontosabbaknak a fejlesztésre fordítható pénz hiánya. A szövetkezetek nyeresége roppant szerényen növekedett, az elvonás mértéke viszont gyorsan nőtt, a legutóbbi években elérte a nyereség összegének nyolcvan százalékát. Egy-egy ipari üzem 'kialakításához, a termelés megindításához tehát nem volt elegendő pénzük a szövetkezetéknek. Korlátozták a vállalkozásokat a szegényes piaci ismeretek is. A felkészült szakemberek ugyanis tudják: egy termék végül is akkor van kész, ha a vevőjét is megtalálták. A piaci információk1 hiányára pedig még a fővárosi nagyüzemek vezetői is panaszkodnak; a vidéki, s ráadásul kisüzemi vezetők pedig elérhetetlennek tartják a naprakész tájékozottságot. Ezért aztán a fogyasztási szövetkezeti ipar jórészt megmaradt a periférián, a hazai piac helyi jelentőségű üzemének. S éhből következett a fejlesztés elmaradása, a helyenként manufakturális munkamódszerek fenntartása. Elismerésre méltó kivételek persze vannak, de ezek — mint mondani szokás — inkább csak erősítik a szabályt. Hiányzik az összefogás A már számba vehető példák és a napjainkban kibontakozó lehetőségek egyre inkább azt erősítik, hogy az ipari termelés a fogyasztási szövetkezeteknek is egyik fontos, jövedelmezőséget javító bázisa lehet. Számos konkrét módszere szinte kínálkozik is a szövetkezetek háza táján. Egyike ezeknek az élelmiszer-feldolgozás. Az áfészek ugyanis megtermel- tetik, felvásárolják a mező- gazdasági termékeket, de ezeket jelenleg értékesítik az ipari vállalatoknak. Mint már több szövetkezet példája is bizonyítja, a helyben megtermelt élelmiszeripari alapanyagok egy részét helyben fel is dolgozhatnák. Természetesen nem elsősorban a tömegáruk gyártására kellene berendezkedniük — ezt már-megtették a nagyvállalatok —, hanem termékeiknél érvényesülhetne az egyediség, a tájjelleg, a speciális tartalom. E gyártmányok a hazai és a külföldi piacokon egyaránt számíthatnának a sikerre. A szövetkezetek iparosodásának valós akadálya, a pénztelenség persze ezzel még nem hárulna el. Megszüntetésének gyors módszere a szövetkezeti összefogás lehetne, melyre — érthetetlen okok miatt — kevés a példa. A közelmúltban kidolgozott és elfogadott kormány- program teljesítése feltétele-' zi a jól prosperáló vállalatokat, s a vállalati, szövetkezeti önállóság jegyében ösztönzi a helyi kezdeményezéseket. A szövetkezeti ipar előtt tehát még nyitottabb az út, fejlesztését a vállalati létet meghatározó jövedelmezőség is sarkallja. V. F. J. Tökmag exportra A Tisza menti községekben még ma is nagy divat a tökmagtermesztés. A szerződéses alapon termesztett növények beértek, megkezdték a termés begyűjtését. A tökmagot a magtermeltetö vállalat az NSZK-ba exportálja, ahol gyógyszeralapanyagot készítenek belőle (MTI-fotó: Csíkos Ferenc) Ankét a környezetvédelemről Környezetvédelmi tanácskozást rendeztek az elmúlt hét végén Egerben, az SZMT székházában, a Heves megyei szakszervezeti napok keretében. Az anké- ton többek között a levegő- és vízszennyezésről, a Veszélyes hulladékokról, valamint a zajártalomról esett szó. Az idei és az elmúlt évben 113, főként ipari gazdálkodó egységnél végeztek felméréseket. Megállapították, hogy a vállalatok sokszor maguk sem tudják, hogy igazában milyen károkat okoznak. nem rendelkeznek objektív, számszerű adatokkal. Heves a közepesen szeny- nyezett megyék közé tartozik. Javarészt a levegőben, s a vállalatok által kibocsátott tisztítatlan vízben találhatóik ártalmas anyagok. A veszélyesi hulladék elszállításában nagy segítséget jelent a Heves Megyei Településtisztasági Vállalat nemrégiben, Egerben felépített átmeneti tárolója. A környezetvédelmi tanácskozáson az egyik legfontosabb feladatként fogalmazódott meg, hogy a gyárak, üzemek a jövőben pontos ismeretekkel rendelkezzenek .károkozásuk mértékéről. GOMBAISMERET, TITKÁRNŐKÉPZŐ, A DROGFOGYASZTÁS HATÁSAIRÓL Közhasznú tanfolyamok Egerben Még azok számára is, akik rég elhagyták az iskolapadokat, az ősz az újrakezdés, az ismeretek gazdagításának évszaka. Nem véletlen tehát, hogy a művelődéssel, oktatással foglalkozó intézmények, szervezetek megpróbálják ezt az igényt kielégíteni. így például a TIT Eger Városi Szervezete is a napokban számos közhasznú tanfolyamot indít. Nos, lássunk némi ízelítőt a kínálatból ! Okulva még mindig a magas gombamérgezési statisztikákból, októberben gombaismereti tanfolyamot szerveznek Egerben. A húszórás előadássorozatot Hartné Farkas Terézia, e téma alapos ismerője tartja. A foglalkozásokra október 20-tól kerül sor a 6-os iskolában. Ugyanitt szabás-varrás tanfolyamat is tartanak a Cse- bokszári-lakótelepen élőknek, mely ugyancsak október 20-án kezdődik. A megyei tanács munkaügyi osztályával közösen közép- és felsőfokú munkaügyi képzést is szerveztek. Ezen szakismereteiket gazdagíthatják a hallgatók, a képzés helye a megyei tanács. Novembertől áprilisig tart az a kurzus, amely az érdeklődőket a drogfogyasztás káros hatásairól tájékoztatja. Az előadásokat dr. Sípos Jenő gyógyszerész tartja, s főként pedagógusok, közép- iskolások figyelmébe ajánlják. Magunkat... Furcsa, de így van: nemegyszer szabolcsi almával ked. veskednek a vendégek Hevesben, kecskeméti barackpálin. kával Szabolcsban; hevesi dinnyével Kecskeméten. Látogatóinknak szívesebben mutogatjuk műemlékeinket, mint új lakótelepeinket, országszerte. A magyar táncdalénekes — ha egy kicsit is „ad magára’’ — a legszívesebben idegen nyelven dalol a közönségnek, külföldi számokkal próbálja elragadtatni a publikumot. Gyöngyösön — még a szőlő és bor évében is — több az egri nedű, mint ami a Mátravidéken termett, megyeszékhelyünkön pedig r— ugye, mi sem természetesebb ennél? — inkább az egyéb helyekről származókban talál választékot a fogyasztó. Városaink mintaboltjai is jobbára más területek termékeivel iparkodnak elkápráztatni a vevőt, s az üzletek gyakran a hazai szemnek, fülnek, szokatlan eine, vezésekkel próbálják élénkíteni forgalmukat. El kell mennünk úgyszólván a világ másik részére, hogy a saját tájunk ínyencségeivel találkozzunk az étteremben, s előfordul, hogy híres szerzők könyvét is a határainkon túlról kell hazahoznunk. Nem egészséges dolog az, ha ennyire elszakadunk a környezetünktől, ily kevéssé értékeljük azt amink van, amihez hagyományok kötnek, s amit tulajdon kezünk teremtett — magunk dicséretére is. Észrevehetnénk bizony napjaink építészetének, s más művészetének is sajátos remekeit. Miközben nemes tradícióinkat ápoljuk, azt sem szabadna so. ha elhallgatnunk, elrejtenünk, amik ezeket a saját, mai életünkből teszik teljesebbé. Egyáltalán: felhívások, kampányok nélkül is kitárulkozhatnánk, pompázhatnánk. Sokkal kevésbé a szőlő és bor évében kellene például országgal-világgal tudatnunk Hevesből, hogy kitűnő italokat teremnek dús fürtjeink, úgyszólván ősidők óta megadjuk a' módját a szüretnek, a feldolgozásnak. Mert jóval kedvesebb mindenféle csinnadratta nélkül újra meg újra elhitetni, megértetni, hogy mondjuk, a még oly látványos pinceszer sem csupán hangulatos idegenforgalmi attrakció, hanem a legnyilvánvalóbb velejárója a hordókat töltő, a hordók között zajló munkának. S minden más is annyira hevesi itt, hogy csupán egyedül nálunk találja az érdeklődő. Valójában ettől látnának bennünket olyanoknak, mint amilyenek tulajdonképpen vagyunk. S nem ennek van.e igazán értelme? Gyóni Gyula A LAKOSSÁG ÉRDEKÉBEN Vevők, négyzetméterek és milliók Az jut eszembe, amit egyik politikusunk mondott: nálunk az állam szegény, a polgárai pedig gazdagok. Mint minden általánosítás, ez is fenntartással kezelendő. Az tény, hogy mostanában megnőtt a forgalom az üzletekben. ha nem is minden boltban, és nem is mindenféle áru irányában. Azt pedig mindenki nagyon jól tudja, hogy a vevők közhangulata visszahat még a termelésre is. Ha nem is elvi alapon, de a Gyöngyszöv ismét újabb lehetőségeket ajánl a vásárlóknak. — Célkitűzéseink közül két fontos tétel, hogy a lakossági keresletnek megfelelő árukínálatot nyújtsunk, és gazdaságosan üzemeltessük boltjainkat — mondta Ro- hánszky Ferenc, az áfész elnöke, — Ennek jegyében, a régi téglagyár területén korszerű bevásárlóközpontot akarunk létrehozni, aminek fő profilját az elnevezése is jelzi: vas-műszaki áruház lesz. Az alapot a szerelvény- bolt működése adta, amit 1971-ben nyitottak meg. A 800 négyzetméteres raktárban 22 millió értékű áru vár a vevőre. Az éves forgalom 130 millió felett van. Ehhez csatlakozik október 14-től az alumíniumáruk boltja. Az Alukerrel üzemeltetik, közösen. A nyitókészlet hétmilliót ér. Forgalmát évi 50—60 millióra tervezik. Novemberben tovább bővül a központi áruház a vegyes vas-műszaki bolttal. Itt az építkezők és a lakásukat felújítani akarók találhatnak nekik tetsző választékot. Hogy kik szállítják majd az árut? A Csőszer, a miskolci Vasvill, a budapesti Vasért, a szegedi Vidia, a Csepel Vas- és Fémművek csőgyárrészlege. Mi következik ebből? Az, hogy a raktári készlet mindig követi majd a kereslet változásait. A raktáron a megnyitáskor ötmilliós érték vár a vevőre, az éves forgalmat pedig 45 millióra teszik. Ezek után menjünk be a városba, ahol a Jókai utcában már folyik az építkezés a jövendő szerelvénymintabolt helyén. — Miért kell ez az újabb szerelvénybolt? — A vas-műszaki bevásárlóközpont a nagyobb tételekkel foglalkozik — jegyezte meg az elnök. —Akinek csak egy-egy darabra van szüksége, annak nem kell kimennie a város külső részében levő telepre. Itt. a Jókai utcában is megveheti azt. De arra is jó lesz ez a városi bolt, hogy a vevő ott érdeklődhet afelől, vajon „kint” megkapja-e azt, amit keres. A két eladóegység között ugyanis állandó CB-s összeköttetést hozunk létre. Tehát a városi bolt vevő- szolgálati feladatokat is ellát. Bril-shop. A név eléggé „beszédes”. Briliánsokat kínál majd eladásra? — Nemesfém tárgyakat adunk, veszünk a boltban. A partnerünk a Skála leány- vállalat. Átveszünk ékszereket javításra is. Az üzlet a Gyöngyszöv Áruházhoz illeszkedik majd szervesen. Az éves forgalmat 18—20 millió körüli összegre tervezzük. — Minden újabb üzlet további árumennyiséget kíván. Mi a biztosíték arra, hogy a keresletnek meg tudnak majd felelni? — A közös érdek azokkal, akikkel együtt üzemeltetjük boltjainkat — kaptuk a választ. — A gyártók és a nagykereskedelmi vállalatok ezeken az üzleteken keresztül juthatnak nagyobb nyereséghez, mert részesülnek a kiskereskedelmi haszonból is. — De az árukészletek jelentős mértékben megnövekszenek. Megtehetik ezt büntető szankciók nélkül? — Mi csak átvesszük az árut és raktározzuk, de a készlet nem a mi tulajdonunkba megy át. — Akkor fennáll annak a veszélye, hogy a szállító partner „idenyomja” azokat a cikkeit, amikkel nem tud mit kezdeni. — Ennek a veszélye sem fenyeget bennünket. Ahhoz, hogy az üzlet nyereséges legyen. megfelelő kínálatnak és választéknak kell lennie a boltban. Az anyagi érdek tehát a jól értékesíthető termékek küldésére ösztönzi a partnereinket. Arra is kíváncsiak lehetünk, hogy az új vállalkozás milyen hasznot hajt majd a gyöngyösi áfésznek. — Mindösszesen további hatmilliós nyereséget várunk az új boltoktól — hallottuk a feleletet dr. Semegi Gyulától. a szövetkezet elnökhelyettesétől. — Ha ezt hozzátesszük a tervezett 76 milliós nyereséghez, megnyugtató adatot kapunk. Igaz, nem közömbös nekünk, hogy gazdálkodószerveink milyen ügyesen végzik teendőiket, milyen nyereséggel zárják az évet. De a vevő mégiscsak — vevő. öt az áru érdekli! Amit megtudtunk, bizonyára megnyugtatja. G. Molnár Ferenc
