Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-10 / 239. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. október 10., szombat 7. ÍRÓK, TÁJAK, HANGULATOK (IX/6.) Göttingai képeslap Egyszer már láthattam e várost, őszi és téli arcát mutatta meg akkor, most nyári verőfcnyben láthatom, előbb egy domb magasáról, pirosló háztetőiben, tornyaiban így >s gyönyörködve, majd meg „belülről”, piacát megcsodálva, utcáit már Ismerős­ként járva. Csillagvizsgáló amatőröknek Az idei nyáron ünnepelte hároméves fennállását Salgótar­jánban a Gedőc-tetőn a TIT Uránia észlelő és bemutató csillagvizsgálója. Ez alkalomból új főműszert adtak át — amatőr viszonylatban a legkorszerűbb hazánkban —, egy Newton rendszerű tükrös távcsövet (Bencze Péter felvétele — KS) Mindennapi nyelvünk Szólásaink új szerepkörben A Gewürzhaus s a teás- üzlet most is a helyén van, friss gyömbért, pisztáciát, szezámmagot, kínai fafül gombát, mogyoróolajat, rizs­bort, üvegtésztát, lótuszgyöi- keret, szarvasgombát s még számtalan fűszercsodát kí­nál az egyik, illatos teák ezernyi változatát a másik. Nyár van, s mert Göttin­gen egyik legszebb egyetemi város német földön, arcula- latát most nyáridőben is az univerzitás szelleme adja meg. A szemeszter befeje­ződvén a diáksereg most megcsappant, csak külföldi­eket találni viszonylag ele­nyésző számban, az egyetem léte mégis érzékelhető e va- kációs periódusban is. A fennállása 250. évfordulóját ez évben ünneplő Gerorá- August-Universität jubile­umának eseményei a nyári hónapokban is zajlanak. A rádióműsor éppúgy erre fi­gyelmeztet, mint a tudomá­nyos konferenciák, rendezi- vények, júliusban a mate­matikusoké, augusztusban a biológusoké s már annak is híre van, hogy szeptember­ben a Magyar Tudományos Akadémia és a göttingeni egyetem ifcözös konferenci­ája zajlik majd a növénypa­tológia kérdéseiről. Utunk a Finnugor Szemi­náriumba vezet, Futaky pro! fesszor vendégei vagyunk. — Amit elsőnek szeret­nék megmutatni, az a hely- történeti gyűjtemény és a fonotéka — mondja Lovász Béláné könyvtáros, aki első­ként kalauzol bennünket. — Közel ezer kötetnyi a he­lyi vonatkozású dokumen­tum. A legmodernebb tech­nika is szolgálatunkban áll. A kutatók a mikrofilmes eljárástól a fénymásolásig minden lehetőséget kihasz­nálhatnak. Fonotékánk a legkorszerűbb technikai esz­közökkel felszerelt. Az egyel­ői kivitelezésű központi ve­zérlőpultból lejátszható a kilenc hallgatóhelyhez az összes hangzóanyagunk. — Milyen szolgáltatásaik vannak, s ezekkel mely korosztályokat céloznak meg? — Az itt látható részleg kialakítását nagyban segí­tette a Soros-alapítványtól kapott 600 ezer forintos tá­mogatás. Az előzőekhez ké­pest, amikor szinte a mini­mális igényeket sem tudtuk kielégíteni, most nagy öröm számunkra ez a fordulat. A 3500 hanglemezből mindenki megtalálhatja a neki tet­szőt. A nyelvtanulást 300 darab hangszalagunk segíti. — A másolás is szolgál­tatásainkhoz tartozik — ve­szi át a szót Farkas István, a technikai „csodák” leg. jobb értője. — Itt bárki rögzítheti a hozott anyagait, vagy azt, ami éppen itt tet­szett meg neki. Lemezről kazettára és fordítva is. To­vábbi lehetőségeket rejt a videotechnika alkalmazá­sa, aminek kidolgozása most Patinás régi épület, amely a finnugorisztika egyik leg­jelentősebb nyugat-európai fellegvára, ahol természete­sen magyar nyelvű oktatás is folyik. Örömmel halljuk itt az érdekes kiállítás hí­rét (Diákélet a XVIII. szá­zadi Göttingenben), amely­nek a Városi Levéltár ad otthont. Márcsak a remélhe­tő magyar vonatkozások miatt is, hisz a XVIII—XIX. század fordulóján számos honfitársunk megfordult itt a debreceni Budai Ézsaiástól a matematikus Bolyai Far­kasig. Egykori dokumentumok, feljegyzések, magánlevelek, képek, rajzok, visszaemlé­kezések nyomán egy színes világ rajzolódik ki a látoga­tó előtt, amelynek — egye­bek között — olyan részesei .voltak, mint a három jeles német költő, Gottfried Au­gust Bürger (1747—1794), Ludwig Heinrich Christoph Hölty (1748—1776) és Fried­rich Gottlieb Klopstock (1724—1803), a matematika óriása, Gauss, s persze a fent említett magyarok is. Örömmel nyugtázzuk pl. a Budai Ézsaiásra vonatkozó utalásokat-emlékeket, ame­lyek anyagát Futaky pros- fesszor állította össze, s amely anyagból megtudhat­ja a látogató, hogy a XVIII. század végén itt tanuló Bui­az egyik legfontosabb mun­kánk. Rendszeresen foga­dunk iskolai csoportokat. Rendhagyó irodalom- és énekórák rendezése nálunk könnyen megoldható. Kiss Péterné könyvtáros fűzi hozzá a véleményét: — Amióta ide költöztünk, megnőtt az olvasótáborunk. Jelenleg 3317 felnőtt és 1677 gyermekolvasónk van. Egy év alatt 1706 fővel nőtt a beiratkozottak száma. Meg­növekedett igényeknek kell eleget tenni. Hírlapolvasó­termünkben 200 folyóirat található, köztük külföldiek ,is. Ezekből 80 félét rend­szeresen őrzünk és kötte­tünk. összességében 85 ezer kötettel rendelkezünk. — Vannak-e olyan kez­deményezéseik, amelyekkel gazdagították a város közmű­velődését? — Azokra is gondolunk, akik idősek vagy betegek, s nehezen járnak. Számukra házhoz szállítjuk az olvasni­valót. Az öregek [klubjában letéti állományunk van, ve­lük is rendszeres a kap­csolatunk. A hangoskönyvtár közel 90 irodalmi alkotást rögzít hangszalagon. A va­kok és csökkentlátók szer­vezetéhez kivisszük ezeket, de természetesen mindenki hozzáférhet. — Végigjárva a könyvtá­rat, az az érzése az ember­nek, hogy itt mindenki ér­ti, tudja a dolgát. A dől. gőzök szívügyüknek tekin­tik feladataik teljesítését. Milyen terveik, lehetőségeik vannak a továbblépésre? — dai Ézsaiás hazájába vissza­térve a magyarországi klasz- szika-filológia megindítója lett. Az egyik tárlóban Göttin­gen földrajzi fekvéséről ter­mészetadta szépségeiről ol­vasunk egy levélrészletben, írója a svájci származású Johannes von Müller, az egyetem későbbi neves his­torikusa, aki elragadtatás^ sál ír ifjúsága városáról. „Göttingen páratlan fekvé­sű város — olvassuk a le­vélben —, ha a Heinberg tetején állok páratlan sík­ság tárul szemeim elé, ahol szántóföldek, rétek, lugasok váltogatják egymást hangu,- latos tarkasággal. Közülük magaslik fel a város, Göt­tingen, a németországi At­hén, a város, ahol oly sok nagy férfiú... tanult.” E magas­latról nézve ma is ilyen pompás ez a táj, csak épp a város tágult ki egy kicsit, de nem bántóan, környeze­tet csúfítóan, noha a beton­falakból a kevésnél kevesebb is elég volna. A néhány szürke falú épületmonstru­mért azonban kárpótol a környék. Apró falvak öve>- zik a várost, némelyik már Göttingen egy-egy külső ke­rülete. A város is kínál persze sok kellemes dolgot, minded nekelőtt az apró étterme­ket, amelyek egyik része a kérdeztük Pelle Sándort, aki tíz éve könyvtárigazgató Gyöngyösön. — A legkomolyabb biztosí­tékunk a kollégák szakér­telme és igyekezete — mondja. — Az itt dolgozó 21 munkatársból 17 a könyv­táros. Valamennyien ren­delkeznek a munkájukhoz szükséges képesítéssel. Ket­ten egyetemet, kilencen fő­iskolát végeztek. — Nagy figyelmet fordí­tunk a helytörténet-kutatás­ra, s az esetleges nemzet­közi történeti feltáró mun­ka elől sem zárkózunk el. Ennek az Országos Széche­nyi Könyvtár által kezelt műemléki könyvtár a bázi­sa. A magyarországi feren­ces-rend egykori gyöngyösi rendházának könyvtára több ritkaságot mondhat magáé­nak. Számos ősnyomtatvány, kódex mellett a Tőke első kiadására is rábukkantak itt. — Ügy tudom, hogy a rendház valamikori prefek- tóriuma, étkezője siralmas állapotban van. Mi lesz en­nek a sorsa? — Jelenleg a Felső-ma­gyarországi Vendéglátóipari Vállalat bérli ezt és néhány más helyiséget. Most üzemi étkeztetés céljait szolgálják. A 19 freskó, amely Szent Ferenc életét ábrázolja, va­lamint az olajképek álla- ,pota több, mint aggasztó. Az idén talán megszűnik ez az áldatlan állapot. Ha ki­mennek a vendéglátósok, hozzákezdhetünk ezen egye­temes értékek megmentésé­hez. Annyira le van rob­hazai gasztronómia remek- keit kínálja, másik része viszont a török, a japán, a kínai vagy éppen a görög konyha csodáival kápráztat el. A török vendéglős titok­zatos keleti mosollyal szol­gálja fel Anatólia ízekben, növényekben gazdag bárány­pecsenyéjét — jól tudva: az udvariasság, a szolgálat­készség s persze az ételek minőségének és mennyisé­gének megbízhatósága biz­tos vendégfogó. Magam is így vélem: ha a sors ismét arra vet mógegyszer s a ven­déglő is a helyénl lesz, újra visszatérek hozzá. Mint ahogy a görög kisvendéglőbe is, ahol a tulajdonos, sza­kács, felszolgáló egyszemély- ben egy rokonszenves fia­talember, mint kiderül a jugoszláviai és görögországi macedónok lakta vidékéről származik, kitűnően beszél szerb-horvátul. Szót is ér­tünk hát hamar s a Gyros, amit elénk tesz, még barát­ságosabbá teszi futó gaszt­ronómiai kapcsolatunkat. Mint kiderül, magyarorszá­gi rokona is van, testvére (?), nagybátyja (?), nem em­lékszem már, orvos ma is Budapesten. Lám, kicsi a világ. A Gyros annyira íz­lik, hogy eltanulni is igyek­szem készítésének fortélyát: Szerencsére a fűszereit már több helyütt készen árulják — fillérekért — főként hen­tesüzletekben, de az ún. Ge- würzhausokban is megtalál­hatók ... (Folytatjuk) Lőkös István banva minden, hogy két-há- rom év restaurátori munká­jára lesz szükség. — Honnan lesz minderre pénz, hiszen ez nem kis ösz- szegbe fog kerülni? — Az évi 2,7 millió fo­rintos költségvetésünkből mindenre nem telik. Külső segítségre és társadalmi ösz- szefogásra is számítunk. — Milyen szerepet szán­nak a felújítások után ezek. nek a területeknek? — Ott lenne a központi olvasó és a gyermekkönyv­tár. Ezenkívül két kutató- szoba és a videostúdió is lekerülne ide. Képzelje el, az eredeti miliőben, kör­nyezetbe illő berendezéssel, speciális világítással kiala­kított termeket. Azt hiszem, egyedülálló lenne. A városszépítő egyesület segítségével elkészültek a tervrajzok a rendezetlen mű­emléki udvar felújítására is. Középpontban egy középkori kúttal, gránittal lekövezve, parkosítva ... — Mi adja a lendületet munkájukhoz, mi a siker titka? — Az, hogy sokévi „al­bérletünkből” méltó környe­zetbe kerültünk, önmagá­ban is ösztönző erő. Eddigi sikerünk a közös erőfeszí­tés gyümölcse, valamennyi munkatársam akarása van benne. Ennek köszönhetjük, hogy Gyöngyös közműve­lődése ma már nem kép­zelhető el a könyvtár nél­kül. B. Szabó Pál Akik figyelemmel kísé­rik a sajtó hasábjain meg­jelent közlemények szó- és nyelvhasználatának sajátos­ságairól árulkodó újszerű szövegformálási módokat, észrevéhetik, hogy a sajtó nyelvében egyre szaporodó semleges tartalmú és nyel­vi leleményekben sem bő­velkedő szó- és kifejezés­készlet egyensúlyozására jelentéstartalmukban vál­tozatos, nyelvi formájukban sokszínűséget és merész ki­fejezőerőt megtestesítő szó­lásformákat áttételesen és sűrítve, szellemesen rejtett célzásokkal beleszervítik szövegeik nyelvi formálásá­ba. Tehát nem idézetszerű- en, zárt, kerék szerkesztett- ségben, jelentkeznek a sajtó nyelvhasználatában a szólás­módok, a szóláshasonlatok, hanem úgy, ahogyan azt költőink teszik pl. ezekben a szövegrészietekben: „Ke­restem minden új kaput, mi kinevezne borjúvá” (Pin. czési Judit: Születésnapot ünnepelek). — „Kössetek csak ebet a karóhoz, /én közben eleresztem a kutyá­imat” (Takács Imre: Keres­gélés a szavak közt). — „Ez a köpeny mire való? /Eső után forgatható” (Hatvani Dániel: Mire való). — „Fegyver már a borsó /is ilyen szúyak-ette falra? (Illyés Gyula: Egy hajdani Hölderlin-hívőnek). Hogy a versrészletekben milyen rejtőző szólásformák vállalnak közlő, kifejező sze­repet, az az olvasó képes a megfelelő költői szándékok és célzások jelképi értékével együtt érzékelni, aki jól is­meri ezeket a szólásformá­kat és használati értéküket: Bámul, mint borjú az új ka­pura (belebambul az értel­metlen bámulásba). Köti az ebet a karóhoz (fogadkozik, mindent ígér, okkal-ok nél­kül bizonygatja az igazát). Eső után köpönyeg (elké­sett) Falra borsót hány (hi­ába beszél: nincs foganatja a szavának). Hogy a sajtó nyelvhasz­nálatában hogyan szolgálják a szövegekbe szervesen be­leszerkesztett szólásformák a nyelvi megjelenítés ele­venebbé tételét, sokszínűsé­gét, arról azok a közhely­zetek és szövegrészietek árulkodnak, amelyekben a felhasznált szólások valóban kulcsszerepeket vállalnak: „Fehér holló ritkaságú a mai magyar tévéjátékok kö­zött az, amelyik a hazai ér­telmiségiek életérzéséről beszél” (Magyar Nemzet, 19(87. szept. 2.). — Egybe- tűs cím sehol sincs, kétbe­tűs már előfordul, de ritka, mint a fehér holló” (Nép- szabadság, 1987. szept 5 ). — „Falra hányt borsó a felvilágosító egészségügyi propaganda” (Népújság, 1987. aug. 25.). — „A győriek ve­zetője végig kötötte az ebet a karóhoz, s nem járult hoz­zá a kupafinálé elhalasztá­sához” (Népszava, 1987. szept. 12.). — „Kákán cso­mókeresés az állandóan visz- szatérő panasz” (Népújság, 1987. aug. 31.). A közhelyszerűség csap­dáinak elkerülése céljából olykor merészebb tartalmi és formai sűrítésre is fel­használnak egy-egy szólás­formát újságíróink. Erről tanúskodik ez a szövegrész- let: „Hát bizony a távol­ság Makó—J eruzsálemnyi” (Népújság, 1987. szept. 14.). A messze van, messze jár tőle, mint Makó Jeruzsá­lemtől, vagy annyira van, mint Makó Jeruzsálemhez, szólás változatok nyelvi le­leményességre is valló „sű­rítményeként” a nyelvhasz­nálati kötöttségek ellenére éppen merész jelképi érté­kével a stílusélénkítés cél­jait is jól szolgálja, a szö­vegbe szervített szólás. A többfokozatú nyelvi sű­rítés példájáról bizonykodik ez a szövegrészlet: „Mindig a zsákról meg a foltjáról van szó (ha az erotikáról beszélnek és írnak) (Élet és Irodalom, 1987. júl. 10.). Természetesen csak azoknak mond sokat az idézett szö­vegrészlet, akik ismerik vagy használják ezeket a szólásváltozatokat: Megleli a zsák a foltját (a hozzzávaló barátot, cimborát, életfilo­zófiát). Felfér a folt a zsák­ra (ráfér az emberre egy kis mellékkereset, mellékes haszon). Jobb a foltos, mint a lyukas zsák (megjavítva még hasznát vehetni). Dr. Bakos József A KÓDEXTŐL A VIDEÓIG A jövőre gondol a gyöngyösi könyvtár A gyöngyösi városi könyvtár helyén az 1700-as évek elején rendház működött. A műemlék jelleget megő­rizve. 1985 óta ebben a régi épületben foglal Helyet a bibliotéka. Az esztétikus környezet, a hangulat szinte serkent az olvasásra. Belépve kívül marad a városi zaj, zavartalan környezetben az elmélyült tanulmá­nyozásnak, tájékozódásnak, kutatásnak otthona lehet ez az intézmény. A felújított könyvtár épülete (Fotó: Perl Márton)

Next

/
Thumbnails
Contents