Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-09 / 238. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1987, október 9., péntek A dán királynő hazánkban Németh Károly és II. Margit a Kossuth téren elvonul a díszszázad előtt (MTI-fotó: Németh Ferenc felvétele — KS) Grósz Károly megbeszélései az NSZK-ban (Folytatás az 1. oldalról) jótékony hatását a kétoldalú viszony egészére. Richard von Weizsäcker, az NSZK elnöke délután bonni rezidenciáján, a Ham- merschmidt-villában fogadta a Minisztertanács elnökét. A szívélyes légkörű megbeszélésen felidézték a szövetségi elnök tavalyi, magyarországi látogatásának eseményeit, az államfő ott szerzett igen kedvező benyomásait. Weizsäcker kifejezte meggyőződését, hogy Grósz Károly mostani látogatása számos területen tovább erősítette tavalyi magyarországi találkozóinak, tárgyalásainak eredményeit. Az NSZK államfője emlékeit felidézve meleg szavakkal szólott arról az élményről. hogy találkozhatott a nyelvüket és kulturális hagyományaikat hű magyar állampolgárként ápoló magyarországi németekkel. Hozzáfűzte: a Magyarországhatárain túl élő magyaroknak is csak azt kívánhatom, hogy olyan figyelemben és bánásmódban legyen részük, mint a magyarországi nemzetiségieknek. Az elnök és a kormányfő megbeszélésein kiemelték a két ország közös érdekeltségét az európai biztonsági és együttműködési folyamat továbbvitelében, s abban, hogy a bécsi utótalálkozó érdemi előrehaladást rögzítő megállapodással fejeződjék be. Grósz Károly a nemzetközi enyhülés előmozdítása szem. pontjából is fontos eseménynek nevezte Weizsäcker elnök közelmúltban tett szovjetunióbeli látogatását. A csütörtöki megbeszéléseken részt vett Kovács László külügyminiszter-helyettes és Horváth István, a Magyar Népköztársaság NSZK-beli nagykövete is. A Grósz Károly kíséretében lévő magyar személyiségek a nap folyamán NSZK-beli partnereikkel — minisztériumi tisztségviselőkkel, vállalati vezetőkkel — folytattak szakmai tárgyalásokat. A magyar miniszterelnök a kora esti órákban rövid sétát tett az NSZK fővárosának műemlékekben gazdag központjában. Este a magyar nagykövetségen Grósz Károly találkozott a nyugatnémet gazdasági élet vezető képviselőivel. (Folytatás az 1. oldalról) ban ismertek Magyarország eredményei, s ezek alapján Henrik herceggel együtt nagy várakozással tekintettek a látogatás elé. A megbeszélésen részt vett Kővári Péter külügyminiszter-helyettes, valamint Otto Möller. Jelen volt Király Andrásné és Hans Kühne. A dán királynő és Henrik herceg a nap folyamán ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadás mellett megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. A koszorúzásnál jelen volt Iványi Pál. Németh Károly és felesége este díszvacsorát adott II. Margit királynő és Henrik herceg tiszteletére a Parlamentben. A dán vendégek között foglalt helyet Uffe Ellemann-Jensen, a Dán Királyság külügyminisztere, aki az esti órákban érkezett Budapestre. A vacsorán az Elnöki Tanács elnöke és a dán uralkodó pohárköszöntőt mondott. Németh Károly elöljáróban köszöntötte a vendégeket, s reményét fejezte ki, hogy látogatásuk hozzájárul egymás jobb megértéséhez, a kölcsönös bizalom erősítéséhez, a két ország és népeik közötti kapcsolat bővítéséhez. Meggyőződését fejezte ki, hogy mindez a nemzetközi légkör javítását, az összeurópai együttműködés ügyét is szolgálja. A Magyarország és Dánia sorsának alakulásában egyaránt jelentős szerepet játszó nemzetközi folyamatokat értékelve kifejtette: különösen jelentős, hogy a kelet—nyugati kapcsolato~ kát döntően meghatározó szovjet—amerikai viszonyban lényeges javulás következett be. Magyarország a békés, biztonságos nemzetközi környezet megteremtésén munkálkodik, a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönösen előnyös, sokol' dalú együttműködésének híve. A továbbiakban az Elnöki Tanács elnöke hangsúlyozta: mint európai ország különösen érdekeltek vagyunk a helsinki folyamat előrehaladásában, az európai Ibiztonság minél szilárdabb alapokra helyezésé' ben, a kontinens államai közötti politikai kapcsolatok, gazdasági, műszaki-tudományos, környezetvédelmi, kulturális és idegenforgalmi együttműködés bő" intésében. E folyamat eddigi eredményei már bizonyították a helsinki záróokmányban foglalt megállapodások életképességét, az ezeket megalapozó közös, összeurópai érdekek létezését. Ennek szellemében Magyarország képviselői a bécsi utótalálkozó eredményes befejezésének előmozdításán munkálkodnak. A Magyarországot és a Dán Királyságot a múltban és a jelenben összekötő kapcsolatokat méltatva Németh Károly meggyőződését fejezte ki, hogy — bár a két ország mai társadalmi rendszere, szövetségi elkötelezettsége, politikai, gazdasági viszonyai különböznek egymástól — a világbéke megőrzéséhez, a fegyverkezési verseny megállításához, a nemzetközi légkör javításához fűződő közös érdekek jó alapot adnak az együttműködés fejlesztéséhez. E gondolatok jegyében Németh Károly poharát emelte Dánia uralkodójának és Henrik hercegnek egészségére, a munkaszerető, szorgalmas dán nép boldogulására, a két ország további gyümölcsöző együttműködésére. II. Margit, Dánia királynője válaszbeszédében mindenekelőtt — Henrik herceg nevében is — őszinte köszönetét fejezte ki azért a szívélyes vendégszeretetért, amellyel Magyarországon fogadták. Ezután annak a meggyőződésének adott hangot, a jelentős nyelvi eltérés ellenére nincs áthidalhatatlan akadálya annak, hogy a két nép megértse egymást. A dán uralkodó ezt követően a politika és a gazdaság lehetséges érintkezési pontjairól szólva kifejtette: — Dániának és Magyar- országnak más-más politikai és gazdasági rendszere van: eszközeink nem mindig egyformák, és gyakran alkalmazunk eltérő megoldásokat. Ezt ugyan mindkét fél hangsúlyozza, de fontos, hogy ne csupán a köztünk levő különbségeknek legyünk tudatában, hanem találkozásaink során kölcsönös megértéssel és tisztelettel viseltessünk egymás iránt. II. Margit dán királynő arról is szólt, hogy mindkét országot foglalkoztatják korunk nagy kihívásai. Ezzel összefüggésben kiemelte : — A magyarok mindig tudták, hogyan válaszoljanak az adott kor kérdéseire. Az országnak zaklatott történelme volt. Emlékei akár mélyen rejtőznek a termékeny földben, akár jól láthatóak fenn, a szikla csúcsán — egyaránt a magyar nép életszeretetéről és méltóságáról tanúskodnak. E megállapításokkal zárva köszöntőjét emelte poharát — az uralkodói pár nevében — jólétet és boldogságot kívánva Magyarországnak, a magyar népnek. —( Külpolitikai kommentárunk. )— Weinberger és a Tridentek CASPAR WEINBERGER, az amerikai hadügyek minisztere hírnevéhez méltón bárkivel szembeszegül, ha valamilyen kedvenc fegyverkezési ötletét támadják. Ezúttal azzal bosszantotta fel az amerikai kongresszusi képviselők jelentős részét, hogy elrendelte: még az idén kezdjék meg a 12 robbanófejjel felszerelt Trident—2. típusú hadászati rakéták kipróbálását. Ez a tengeralattjárókra szerelhető stratégiai támadófegyver a tervek szerint az amerikai hadászati erők legfontosabb része lenne a 90-es években. Az elavulóban levő Polaris és Poseidon típusú tengeralattjárókat ugyanis fokozatosan a Trident típusúakkal akarják felváltani az Egyesült Államokban. A probléma az új fegyverekkel az, hogy eddig a nyolc robbanófejes változatú Trident-ra'káták- kal kísérleteztek, s ez többé-kevésbé még megfelelt a SALT—2 szerződés korlátozásainak. Az 1979- ben aláírt, bár sohasem ratifikált szovjet—amerikai egyezmény szövege szerint, minden rakéta annyi robbanófejjel számít bele a hadászati mérlegbe, ahánnyal kipróbálták. Ha a Tridenteket 8 helyett 12 töltettel kellene beszámítani, akkor a Salt—2 korlátái kevesebb új tengeralattjárót engedélyeznének. Márpedig ismeretes, hogy a két " nagyhatalom mind ez idáig hallgatólagosan tartotta magát a szerződéshez, még akkor is, ha az amerikai kormány 1986-ban közölte, hogy a továbbiakban nem tekinti azt magára nézve kötelezőnek. Weinberger éppen a Salt—2 sutba dobását kívánta újra kihangsúlyozni ezzel az utasítással, amely elég felesleges, hiszen a kongresszus véleménye szerint a „tizenkettes Tridentek” kipróbálása egyáltalán nem lenne sürgős. Alaposan megzavarhatja viszont a szovjet—amerikai tárgyalásokat a hadászati támadófegyverek tervezett ötvenszázalékos csökkentéséről. A hírhedt héjákhoz tartozó hadügyminisztert hiába szólították fel vezető képviselők és szenátorok, hogy óvakodjék egy ilyen lépéstől, főleg azután, hogy szeptemberben a szovjet és az amerikai külügyminiszter megállapodott a hadászati nukleáris erők csökkentéséről folyó genfi tárgyalások meggyorsításában. AZ AMERIKAI KORMÁNYZAT fegyverkezéspárti szárnya viszont a jelek szerint éppen attól tart, hogy a Salt—2 szellemében formálódhat egy új fegyverzetkorlátozás. S ezt a „rémképet” jó előre célba venni, nos, erre jónak látszik Weinberger húzása. Avar Károly HAT ORSZÁGON ÁT (IX/5.) Királyi esküvő Aki Londonban jár nem kerülheti el a Trafalgár-te- ret, a Piccadilly Circus-t, a sohot, a Hyde-Parkot, de a monumentális British Mu- seumot sem, ahol a világ egyik leggazdagabb gyűjteménye található. Igazi nemzetközi kavalkád fogad Madame Tussaud világhírű panoptikumában is, ahová szintén kötelező elmenni — a magas belépődíj ellenére — ha valaki Londonban jár. A panoptikum- bejárata eleve megkapja a látogatót. Az élethű, embermagassá- gú figurák feledhetetlenek. Járjuk a lépcsőket, megyünk teremről teremre, fényképészkedünk egy-egy megszólalásig valóságosnak tűnő „szobor” melllett. Vannak persze itt is jobbak és kevéslbé sikeresek. Gandhi • például nagyon jó, viszont Reagan kevésbé sikeres. A Lenin mellett álló Brezs- nyev és Gorbacsov elhelyezésénél fogva is érdekesnek tűnő megoldás. Nagyon szegényes Napóleon alakja, de igen ügyesek, ötletesek a Beatlesek. Egy hatalmas terem a királyi családot mutatja be élőnek tűnő színpadi tablón. Mielőtt az alvilágba leszállónk, Hitlerrel kell szembenéznünk, kinek sajátos figurája méltán áll magányosan a két „világ” között. Az álomországból kilépve valóságos .pun-kokkal ta- találkozunk, akikről megjegyezzük, hogy boldog lehet az a szülő, akinek ilyen tarajos fejű, színes hajú -gyereke van. A nap rendkívül fárasztó, de a tengernyi élményt adó programot követően kempingünkbe hajtva, London fölött léghajókat pillantunk meg, amelyek felirataikkal már a másnapi nagy eseményt, a királyi esküvőt készítik elő. Mivel1 arra hívatlanul is hivatalosak voltunk mi, egriek is, nagyon vártuk a következő napot, július 23-át. A londoni lapok szerint Sarah Ferguson londoni titkárnő az „év arája” lett. Erzsébet királynő fia, András jegyezte el. Képeikkel különböző helyeken, tárgyakon -lehetett találkozni. S Sarah babát menyasszonyi ruhában, fátyollal háromezer forintnak megfelelő fontért vásárolni is lehetett. Maga az esküvő is nagy látványosságnak, iga-, zi népünnepélynek ígérkezett. .Zászlódíszbe öltözött London, és jó -néhány fiatal polgára is. Olyan is akadt, aki az arcára festette az angol lobogót. Műanyag zászlócskák, zászlóbevonatú kalapok, sapkák -mindenütt, ahol csak jártunk a nagy napon, de leginkább a Bu- okingham-palota környékén. Órákkal az esemény előtt gyülekezett a tömeg a palotától végig a Westminsterig. Voltak, akik hálózsákban a parkokban töltötték az éjszakát, hogy jó -helyet biztosítsanak masuknak. A levegőben léggömbök jelentek meg újra. A gyermekek szív alakú luftballont szorongattak, a szív két oldalán az ifjú pár képével . . . Már ott voltunk a királyi palota előtti óriási parkban, amikor érkeztek az üres hinták, a gyönyörű fogatokkal, majd a katonaság, testőrség díszes alakulatai. Élményt jelentett a kiválóan játszó testőrségi zenekar is. Néhány száz méterre állva a palota kapujától, vonult el előttünk a királyi menet, amilyet legfeljebb filmen láttuk idáig. Néhány perc múlva már a hangszórók közvetítették a Westminsterből magát az esküvőt, amit a tömeg óriási érdeklődéssel ■követett figyelmével. Időnként mosolyogtak, tapsoltak, együtt imádkoztak az emberek, majd közösen énekelték a himnuszt, amit aznap többször is hallhattunk. Mire a királyi esküvői szertartás befejeződött, kis csoportunk átért az apátság melletti térre, a messzeföl- dön híres Big-ben szomszédságában. A nagy ceremóniát követő elvonulásnak közeli szemtanúi lehettünk. Mintegy 10—15 méterre vonult el tőlünk a lovas testőrséget követően a királyi pár hintója, a fiatal hercegi pár és a násznép egy része. A többiek a díszes elvonulást követően az apátság oldalajtaján cilindere- sen, frakkosan, estélyi ruhásán hagyták el a nagy esemény színhelyét. Ünnepelt London, ünnepelt az ország. A következő napon fűtött busszal utazva az újságok címlapjain láthattuk a nagy eseményt a csók és egyéb figyelmet ébresztő cím alatt. (Folytatjuk) Nagy Andor
