Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-09 / 238. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1987, október 9., péntek A dán királynő hazánkban Németh Károly és II. Margit a Kossuth téren elvonul a díszszázad előtt (MTI-fotó: Németh Ferenc felvétele — KS) Grósz Károly megbeszélései az NSZK-ban (Folytatás az 1. oldalról) jótékony hatását a kétoldalú viszony egészére. Richard von Weizsäcker, az NSZK elnöke délután bonni rezidenciáján, a Ham- merschmidt-villában fogad­ta a Minisztertanács elnö­két. A szívélyes légkörű megbeszélésen felidézték a szövetségi elnök tavalyi, ma­gyarországi látogatásának eseményeit, az államfő ott szerzett igen kedvező be­nyomásait. Weizsäcker kife­jezte meggyőződését, hogy Grósz Károly mostani láto­gatása számos területen to­vább erősítette tavalyi ma­gyarországi találkozóinak, tárgyalásainak eredményeit. Az NSZK államfője emlé­keit felidézve meleg szavak­kal szólott arról az élmény­ről. hogy találkozhatott a nyelvüket és kulturális ha­gyományaikat hű magyar állampolgárként ápoló ma­gyarországi németekkel. Hoz­záfűzte: a Magyarországha­tárain túl élő magyaroknak is csak azt kívánhatom, hogy olyan figyelemben és bánásmódban legyen részük, mint a magyarországi nem­zetiségieknek. Az elnök és a kormányfő megbeszélésein kiemelték a két ország közös érdekeltsé­gét az európai biztonsági és együttműködési folyamat to­vábbvitelében, s abban, hogy a bécsi utótalálkozó érdemi előrehaladást rögzítő meg­állapodással fejeződjék be. Grósz Károly a nemzetközi enyhülés előmozdítása szem. pontjából is fontos esemény­nek nevezte Weizsäcker el­nök közelmúltban tett szov­jetunióbeli látogatását. A csütörtöki megbeszélé­seken részt vett Kovács László külügyminiszter-he­lyettes és Horváth István, a Magyar Népköztársaság NSZK-beli nagykövete is. A Grósz Károly kíséretében lévő magyar személyiségek a nap folyamán NSZK-beli partnereikkel — miniszté­riumi tisztségviselőkkel, vál­lalati vezetőkkel — folytat­tak szakmai tárgyalásokat. A magyar miniszterelnök a kora esti órákban rövid sétát tett az NSZK főváro­sának műemlékekben gazdag központjában. Este a magyar nagykövetségen Grósz Ká­roly találkozott a nyugatné­met gazdasági élet vezető képviselőivel. (Folytatás az 1. oldalról) ban ismertek Magyarország eredményei, s ezek alapján Henrik herceggel együtt nagy várakozással tekintet­tek a látogatás elé. A megbeszélésen részt vett Kővári Péter külügy­miniszter-helyettes, valamint Otto Möller. Jelen volt Ki­rály Andrásné és Hans Kühne. A dán királynő és Henrik herceg a nap folyamán ün­nepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadás mel­lett megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét a Hő­sök terén. A koszorúzásnál jelen volt Iványi Pál. Németh Károly és felesé­ge este díszvacsorát adott II. Margit királynő és Hen­rik herceg tiszteletére a Parlamentben. A dán ven­dégek között foglalt helyet Uffe Ellemann-Jensen, a Dán Királyság külügymi­nisztere, aki az esti órákban érkezett Budapestre. A vacsorán az Elnöki Ta­nács elnöke és a dán ural­kodó pohárköszöntőt mondott. Németh Károly elöljáró­ban köszöntötte a vendége­ket, s reményét fejezte ki, hogy látogatásuk hozzájá­rul egymás jobb megértésé­hez, a kölcsönös bizalom erősítéséhez, a két ország és népeik közötti kapcsolat bővítéséhez. Meggyőződését fejezte ki, hogy mindez a nemzetközi légkör javítását, az összeurópai együttműkö­dés ügyét is szolgálja. A Magyarország és Dá­nia sorsának alakulásában egyaránt jelentős szerepet játszó nemzetközi folyama­tokat értékelve kifejtette: különösen jelentős, hogy a kelet—nyugati kapcsolato~ kát döntően meghatározó szovjet—amerikai viszony­ban lényeges javulás követ­kezett be. Magyarország a békés, biztonságos nemzetközi kör­nyezet megteremtésén mun­kálkodik, a különböző tár­sadalmi rendszerű államok kölcsönösen előnyös, sokol' dalú együttműködésének híve. A továbbiakban az Elnö­ki Tanács elnöke hangsú­lyozta: mint európai ország különösen érdekeltek va­gyunk a helsinki folyamat előrehaladásában, az euró­pai Ibiztonság minél szilár­dabb alapokra helyezésé' ben, a kontinens államai közötti politikai kapcsola­tok, gazdasági, műszaki-tu­dományos, környezetvédel­mi, kulturális és idegenfor­galmi együttműködés bő" intésében. E folyamat ed­digi eredményei már bizo­nyították a helsinki záró­okmányban foglalt megálla­podások életképességét, az ezeket megalapozó közös, összeurópai érdekek létezé­sét. Ennek szellemében Ma­gyarország képviselői a bé­csi utótalálkozó eredmé­nyes befejezésének elő­mozdításán munkálkodnak. A Magyarországot és a Dán Királyságot a múltban és a jelenben összekötő kapcsolatokat méltatva Né­meth Károly meggyőződé­sét fejezte ki, hogy — bár a két ország mai társadalmi rendszere, szövetségi elkö­telezettsége, politikai, gaz­dasági viszonyai különböz­nek egymástól — a világ­béke megőrzéséhez, a fegy­verkezési verseny megállítá­sához, a nemzetközi légkör javításához fűződő közös érdekek jó alapot adnak az együttműködés fejlesztésé­hez. E gondolatok jegyében Németh Károly poharát emelte Dánia uralkodójá­nak és Henrik hercegnek egészségére, a munkaszere­tő, szorgalmas dán nép bol­dogulására, a két ország to­vábbi gyümölcsöző együtt­működésére. II. Margit, Dánia király­nője válaszbeszédében min­denekelőtt — Henrik her­ceg nevében is — őszinte köszönetét fejezte ki azért a szívélyes vendégszeretetért, amellyel Magyarországon fo­gadták. Ezután annak a meggyőződésének adott hangot, a jelentős nyelvi eltérés ellenére nincs áthi­dalhatatlan akadálya annak, hogy a két nép megértse egymást. A dán uralkodó ezt kö­vetően a politika és a gaz­daság lehetséges érintkezé­si pontjairól szólva kifejtet­te: — Dániának és Magyar- országnak más-más politi­kai és gazdasági rendszere van: eszközeink nem min­dig egyformák, és gyak­ran alkalmazunk eltérő megoldásokat. Ezt ugyan mindkét fél hangsúlyozza, de fontos, hogy ne csupán a köztünk levő különbségek­nek legyünk tudatában, ha­nem találkozásaink során kölcsönös megértéssel és tisztelettel viseltessünk egy­más iránt. II. Margit dán királynő arról is szólt, hogy mind­két országot foglalkoztat­ják korunk nagy kihívásai. Ezzel összefüggésben ki­emelte : — A magyarok mindig tudták, hogyan válaszolja­nak az adott kor kérdéseire. Az országnak zaklatott tör­ténelme volt. Emlékei akár mélyen rejtőznek a termé­keny földben, akár jól lát­hatóak fenn, a szikla csú­csán — egyaránt a magyar nép életszeretetéről és mél­tóságáról tanúskodnak. E megállapításokkal zár­va köszöntőjét emelte poha­rát — az uralkodói pár ne­vében — jólétet és boldog­ságot kívánva Magyaror­szágnak, a magyar népnek. —( Külpolitikai kommentárunk. )— Weinberger és a Tridentek CASPAR WEINBERGER, az amerikai hadügyek minisztere hírnevéhez méltón bárkivel szembesze­gül, ha valamilyen kedvenc fegyverkezési ötletét támadják. Ezúttal azzal bosszantotta fel az ame­rikai kongresszusi képviselők jelentős részét, hogy elrendelte: még az idén kezdjék meg a 12 robba­nófejjel felszerelt Trident—2. típusú hadászati ra­kéták kipróbálását. Ez a tengeralattjárókra sze­relhető stratégiai támadófegyver a tervek szerint az amerikai hadászati erők legfontosabb része len­ne a 90-es években. Az elavulóban levő Polaris és Poseidon típusú tengeralattjárókat ugyanis foko­zatosan a Trident típusúakkal akarják felváltani az Egyesült Államokban. A probléma az új fegyverekkel az, hogy eddig a nyolc robbanófejes változatú Trident-ra'káták- kal kísérleteztek, s ez többé-kevésbé még megfe­lelt a SALT—2 szerződés korlátozásainak. Az 1979- ben aláírt, bár sohasem ratifikált szovjet—ame­rikai egyezmény szövege szerint, minden rakéta annyi robbanófejjel számít bele a hadászati mér­legbe, ahánnyal kipróbálták. Ha a Tridenteket 8 helyett 12 töltettel kellene beszámítani, akkor a Salt—2 korlátái kevesebb új tengeralattjárót en­gedélyeznének. Márpedig ismeretes, hogy a két " nagyhatalom mind ez idáig hallgatólagosan tar­totta magát a szerződéshez, még akkor is, ha az amerikai kormány 1986-ban közölte, hogy a to­vábbiakban nem tekinti azt magára nézve köte­lezőnek. Weinberger éppen a Salt—2 sutba dobását kí­vánta újra kihangsúlyozni ezzel az utasítással, amely elég felesleges, hiszen a kongresszus véle­ménye szerint a „tizenkettes Tridentek” kipróbá­lása egyáltalán nem lenne sürgős. Alaposan meg­zavarhatja viszont a szovjet—amerikai tárgyalá­sokat a hadászati támadófegyverek tervezett öt­venszázalékos csökkentéséről. A hírhedt héjákhoz tartozó hadügyminisztert hiába szólították fel ve­zető képviselők és szenátorok, hogy óvakodjék egy ilyen lépéstől, főleg azután, hogy szeptemberben a szovjet és az amerikai külügyminiszter megál­lapodott a hadászati nukleáris erők csökkentésé­ről folyó genfi tárgyalások meggyorsításában. AZ AMERIKAI KORMÁNYZAT fegyverkezés­párti szárnya viszont a jelek szerint éppen attól tart, hogy a Salt—2 szellemében formálódhat egy új fegyverzetkorlátozás. S ezt a „rémképet” jó elő­re célba venni, nos, erre jónak látszik Weinberger húzása. Avar Károly HAT ORSZÁGON ÁT (IX/5.) Királyi esküvő Aki Londonban jár nem kerülheti el a Trafalgár-te- ret, a Piccadilly Circus-t, a sohot, a Hyde-Parkot, de a monumentális British Mu- seumot sem, ahol a világ egyik leggazdagabb gyűjte­ménye található. Igazi nem­zetközi kavalkád fogad Ma­dame Tussaud világhírű panoptikumában is, ahová szintén kötelező elmenni — a magas belépődíj ellené­re — ha valaki Londonban jár. A panoptikum- bejárata eleve megkapja a látogatót. Az élethű, embermagassá- gú figurák feledhetetlenek. Járjuk a lépcsőket, me­gyünk teremről teremre, fényképészkedünk egy-egy megszólalásig valóságosnak tűnő „szobor” melllett. Van­nak persze itt is jobbak és kevéslbé sikeresek. Gandhi • például nagyon jó, viszont Reagan kevésbé sikeres. A Lenin mellett álló Brezs- nyev és Gorbacsov elhelye­zésénél fogva is érdekesnek tűnő megoldás. Nagyon sze­gényes Napóleon alakja, de igen ügyesek, ötletesek a Beatlesek. Egy hatalmas te­rem a királyi családot mu­tatja be élőnek tűnő színpa­di tablón. Mielőtt az alvi­lágba leszállónk, Hitlerrel kell szembenéznünk, kinek sajátos figurája méltán áll magányosan a két „világ” között. Az álomországból kilép­ve valóságos .pun-kokkal ta- találkozunk, akikről meg­jegyezzük, hogy boldog le­het az a szülő, akinek ilyen tarajos fejű, színes hajú -gyereke van. A nap rendkívül fárasztó, de a tengernyi élményt adó programot követően kem­pingünkbe hajtva, London fölött léghajókat pillantunk meg, amelyek felirataikkal már a másnapi nagy ese­ményt, a királyi esküvőt ké­szítik elő. Mivel1 arra hívat­lanul is hivatalosak voltunk mi, egriek is, nagyon vár­tuk a következő napot, jú­lius 23-át. A londoni lapok szerint Sarah Ferguson londoni titkárnő az „év arája” lett. Erzsébet királynő fia, And­rás jegyezte el. Képeikkel különböző helyeken, tár­gyakon -lehetett találkozni. S Sarah babát menyasszo­nyi ruhában, fátyollal há­romezer forintnak megfele­lő fontért vásárolni is le­hetett. Maga az esküvő is nagy látványosságnak, iga-, zi népünnepélynek ígérke­zett. .Zászlódíszbe öltözött London, és jó -néhány fiatal polgára is. Olyan is akadt, aki az arcára festette az angol lobogót. Műanyag zászlócskák, zászlóbevonatú kalapok, sapkák -mindenütt, ahol csak jártunk a nagy napon, de leginkább a Bu- okingham-palota környé­kén. Órákkal az esemény előtt gyülekezett a tömeg a palotától végig a West­minsterig. Voltak, akik há­lózsákban a parkokban töl­tötték az éjszakát, hogy jó -helyet biztosítsanak masuk­nak. A levegőben léggöm­bök jelentek meg újra. A gyermekek szív alakú luft­ballont szorongattak, a szív két oldalán az ifjú pár ké­pével . . . Már ott voltunk a királyi palota előtti óriási parkban, amikor érkeztek az üres hinták, a gyönyörű fo­gatokkal, majd a katona­ság, testőrség díszes alaku­latai. Élményt jelentett a kiválóan játszó testőrségi zenekar is. Néhány száz mé­terre állva a palota kapujá­tól, vonult el előttünk a királyi menet, amilyet leg­feljebb filmen láttuk idá­ig. Néhány perc múlva már a hangszórók közvetí­tették a Westminsterből ma­gát az esküvőt, amit a tö­meg óriási érdeklődéssel ■követett figyelmével. Időn­ként mosolyogtak, tapsol­tak, együtt imádkoztak az emberek, majd közösen éne­kelték a himnuszt, amit az­nap többször is hallhattunk. Mire a királyi esküvői szertartás befejeződött, kis csoportunk átért az apátság melletti térre, a messzeföl- dön híres Big-ben szomszéd­ságában. A nagy ceremóni­át követő elvonulásnak kö­zeli szemtanúi lehettünk. Mintegy 10—15 méterre vo­nult el tőlünk a lovas test­őrséget követően a királyi pár hintója, a fiatal herce­gi pár és a násznép egy része. A többiek a díszes el­vonulást követően az apát­ság oldalajtaján cilindere- sen, frakkosan, estélyi ru­hásán hagyták el a nagy esemény színhelyét. Ünne­pelt London, ünnepelt az ország. A következő napon fűtött busszal utazva az újságok címlapjain láthattuk a nagy eseményt a csók és egyéb figyelmet ébresztő cím alatt. (Folytatjuk) Nagy Andor

Next

/
Thumbnails
Contents