Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-09 / 238. szám
Mézexport - gondokkal NÉPÚJSÁG, 1987. október 9., péntek A MEGYEI NEB VIZSGÁLTA A gazdálkodók és a környezetvédelem Az utolsó negyedéhez érkezett az 1987-es esztendő. Visszatekintve az elmúlt hónapokra, bátran állíthatjuk, soha nem folyt még ilyen élénk vita szabályozókról. Viszont a másik oldalról sem feledkezhetünk meg, mindez nem mutatkozott meg a gazdaság teljesítményében. Pozitív fordulat nem következett be, bár néhány területen, például a munkaerőgazdálkodásban, a fajlagos anyagfelhasználásban már érezhető a változás. Az év vége nemcsak a szokásos hajrá miatt lesz mozgalmasabb, és talán eredményesebb, mint az eddigi hónapok. A vállalatok most kezdik meg a fölkészülést a következő évi adóreformra. S az átalakulás elsőként az adminisztratív munkát duzzasztja föl a korábbinál szokatlan méretűre, hiszen mindenhol átszámolják — brut- tósítják — majd a béreket, új forgalmi adókulccsal kalkulálnak stb. Gyökeresen átalakul a vállalatok jövedelemszabályozása is. A részletes szabályok a következő hetekben jelennek meg. s akkor kezdetét veheti a fölkészülés, ami merőben más jellegű lesz, mint az eddigi munka. Hiszen alapvetően más szabályok határozzák majd meg a gazdálkodás kereteit, s az igazat megvallva, ezek hatását pontosan senki sem számolhatta ki. Bár az adórendszer előkészítése során többször készültek próbaszámítások — sajnos csak az 1986-os adatok alapján —, ám ezek inkább csak tendenciájukban jelzik a várható mozgásokat. Ezek szerint egyébként a vállalatok több mint kétharmadánál a nyereség reálértékben sem csökken, % a veszteséges cégek száma körübelül háromszorosára nő. Viszont ebben a csoportban is a vállalatok többsége mindössze néhány .milliós hiányt lesz kénytelen elkönyvelni. Nagy a bizonytalanság, és ez érthető, minden változást jogos vagy olykor alaptalan félelmek kísérnek. Ám az bizonyosnak látszik, hogy az új adórendszer a dinamikusan fejlődő cégeknek kedvez majd, amelyek eddig is jórészt saját pénzükből, és nem a költségvetés támogatásából érték el a nyereségüket. A támogatások drasztikus csökkentése — amelyet nem csak az adóreform, hanem a költségvetés hiánya is megkövetel — vélhetően nagyon sok céget hoz a korábbinál hátrányosabb helyzetbe. Míg mások, akik fizették e számlát saját dinamikusan növekvő nyereségükből, kicsit fellélegezhetnek, és végre saját vállalatuk fejlesztésére is marad pénzük, hiszen a csökkenő támogatás révén adóterheik is mérséklődhetnek. Tehát mindenféle számítógépes modell nélkül már most látszik, a gyorsan alkalmazkodó, már eddig is a kemény feltételekhez alkalmazkodó cégek közül a legjobbak lekörözik majd a többieket, míg mások, ahol a vezetésnek nem sikerül újfajta stratégiát kidolgoznia, a versenyben végleg lemaradnak. Nagy jelentőségű lesz tehát az a terv, amelyet most állítanak össze a vállalatoknál, nem mindegy, miként mérik föl eszközeiket és lehetőségeiket. A hátralévő, alig több mint három hónap az intenzív munka jegyében telik majd el, s rendkívüli módon megnövekszik a vezetők felelőssége abban, hogy milyen útra terelik kisebb vagy nagyobb üzemük, gyáruk tevékenységét egy olyan időszakban, amikor a bajba jutottak aligha számíthatnak a központi támogatásra. Ám a szabályozás csak keretet adhat ehhez a munkához, a konkrét lépéseket mindenhol a gyárkapukon belül kell elhatározni, és akármilyen fájdalmas — megtenni. S a következő esztendő elsősorban azok számára kedvez, akik gyorsan fölmérve a piaci változásokat, rugalmasan alkalmazkodnak az igényekhez, s a kivárás helyett vállalják esetleg a szokatlan döntések kockázatát és felelősségét is. L. M. A Heves Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság nemrégen készítette el az arról a vizsgálatról szóló összefoglaló jelentését, amelynek feladata az volt, hogy megállapítsa: az emberi környezet védelméről megalkotott 1976. II. törvény előírásai hogyan érvényesülnek megyénk gazdálkodó szervezeteinél. A vizsgálat — amelyben nyolcvanöt népi ellenőr vett részt — mintegy 33 egységre terjedt ki, közöttük ipari és mezőgazdasági nagyüzemekre, ipari kisszövetkezetekre, gmk-ra, kisiparosokra. Kétségtelen, hogy a gazdasági-társadalmi fejlődés mindenütt a természeti erőforrások növekvő igénybevételével jár. A körülöttünk fellelhető „kincsek” átalakítása, feldolgozása és a fogyasztás egyre inkább veszélyezteti környezetünket. Ennek megóvása az emberiség globális problémájává, valamint az egyének elemi érdekévé vált. Sajnos ennek felismerése — s ezt igazolják a népi ellenőrök tapasztalatai — még nem mindenhol és nem mindenkinél valósult meg. Nos. szűkebb hazánkban is számolni kell a fenyegetettséggel. Tudjuk, hogy a történelmileg kialakult iparágak mellett népgazdaságilag is kiemelt fejlesztésekre került sor. Elég csak a Bélapátfalvi Cementgyárra, vagy a gyöngyös—visontai energetikai komplexumra utalni. A Gagarin Hőerőmű például a villamos áramon túl mintegy 2 millió tonna pernyét is „termel”, s ennek közel tíz százaléka jut a légtérbe. Tény, hogy a tanácsok és a jelentősebb vállalatok tervei ma már tartalmazzák a legfontosabb környezetvédelmi tennivalókat is. Ilyen mondjuk a Gagarin rekonstrukciója, avagy a Thorez bányaművelésbe bevont területeinek rekultivációja, utóbb mezőgazdasági célú hasznosítása. Ugyancsak kedvező, hogy a bélapátfalvi térségben számottevően csökkent a légszennyezés. Közel sem ennyire jó a helyzet, ha az Országos Érc- és Ásványbányák Felnémeti örlőüzemé- re gondulunk, amely változatlanul veszélyforrást jelent. Pozitívum, hogy a központi és a megyei törekvések hatására lelassult, sőt — az utóbbi három évben — megállt a jó minőségű termőföldeknek a művelésből való kivonása. Megoldatlan viszont a hígtrágya megfelelő kezelése, s ugyanez érvényes az esztendőnként felhasznált háromezer tonna növényvédő szerre, illetve nyolcvanezer tonna műtrágyára. A föld védelmével kapcsolatosan többnyire előremutató jelenségeknek vagyunk tanúi, ám a vízzel összefüggésben ugyanezt bajosan állíthatnánk. Szűkebb hazánkban — tizenhat településen — tizennyolc közüzemi szennyvíztisztító-telep működik, de ezek közül tizenegy ilyen vagy olyan gondokkal küszködik. Eger szennyvízcsatornával való ellátottsága közepes, Gyöngyösé már nem éri el ezt a szintet, Hatvané pedig annál lényegesen rosszabb. Mindhárom város tisztítótelepe túlterhelt, legfőképpen a gyöngyösié. Ezért itt a VII. ötéves terv során — várhatóan — bővítést hajtanak végre. Megyénk területén az Évizig átlagosan huszonöt szennyvízkibocsátót vizsgál. A szabálytalanságok miatt 1985-ben több mint hárommillió, 1986-ban közel hatmillió forint bírságot szabott ki. S ha már a büntetéseknél tartunk... Idén ez idáig 17 millió forint légszennyezési bírságot szabtak ki az illetékesek. Honi tájaink legnagyobb szennyezője a már említett Gagarin Hőerőmű, ahonnan mintegy 45 ezer tonna szén. és 150 ezer tonna kénszármazék jut a levegőbe. Az itteni helyzetet — így megyénk jelenlegi és jövőbeni állapotát is — nagymértékben befolyásolja az a tény, hogy Magyarországnak — a nemzetközi szerződéseikben foglaltak alapján — a kén-dioxid kibocsátását 30 százalékkal kell csökkentenie. A kénleválasztó berendezés azonban — pénzügyi problémák miatt — előreláthatóan csak a VII. ötéves terv folyamán kezd majd el „dolgozni”. A veszélyes hulladékokkal kapcsolatosan jó példát lehet említeni, hiszen a Heves Megyei Településtisztasági Vállalat — az országban először — egyedülálló dologba kezdett. Átmeneti tárolótelepet hozott létre, mégpedig hét vállalat közös pénzeszközei, valamint a környezet- védelmi alap segítségével. Így a megyeszékhelyen, illetőleg a környékén lévő üzemekben keletkező veszélyes hulladékok „eltüntetése” biztosított. Igaz viszont, hogy ezzel a lehetőséggel élni is kell. mert gyakorta előfordul még, hogy — emberi mu. lasztások, hanyagságok révén — a veszélyes hulladékok egy része nem a kiépített helyre kerül, hanem a kommunális szeméttelepre, vagy éppen a szennyvízcsatornába. E téren egyébként főleg az újonnan alakult gmk-k, továbbá a kisiparosok mar asztalhatók el. Mit mondhatunk el tehát összegzésként? Talán azt, hogy — bár történtek előrelépések — a környezetvédelmi törvény érvényesülése még hagy kívánnivalókat maga után. Sokszor gondot jelent a jogi szabályozás bonyolultsága, a hatóságok sokasága is, máskor meg az ellenőrzések következetlensége vagy hiánya. Más kérdés, hogy eleddig a közgazdasági szabályozás nem se. gítette elő a környezetkímélő beruházások megvalósulását. Az adózási és a hitelezési gyakorlat nemegyszer kifejezetten ez ellen hatott. S akkor még nem -beszéltünk magáról az emberről ... ! A fegyelmezett munkavégzés, az előírások betartása, a gondosság mind- mind olyan tényezők, amelyek számos veszélyforrást tehetnek „ártalmatlanná”. Tudni kell ugyanis, hogy ezeket a követelményeket nem pusztán mások miatt kell szem előtt tartanunk, hanem a saját érdekünkben is. Sárhegyi István Űj piacok keresésével és a méztermékek választékának bővítésével igyekszik növelni forgalmát a Hungaronektár Országos Méhészeti Szövetkezeti Közös Vállalat. Ennek érdekében újabban több ‘külkereskedelmi partnert igyekszik bevonni az export bonyolításába. A vállalat felvásárlásai — akácméz kivételével — az idén eddig jól sikerültek: tervek szerint halad az átvétel, s október elsejéig több mint 10 ezer tonna mézet adtak át a termelők. Az utóbbi időben azonban gond van a külpiaci értékesítéssel: a hagyományos vevők kevesehb mézet, propoliszt és méhviaszt kérnek, ráadásul több külföldi versenytárs kínálja termékét a Hungaronektár számára eddig nagy felvevőnek számító nyugat-európai és arab piacokon. Különösen a termelésben nagyobb részt kitevő vegyes virágmézet nehéz eladni, s a Vállalat exportja emiatt a tavalyihoz képest csökkent. A vállalat ezért a legnagyobb mézexportőr, a Mo- nimpex mellett más külkereskedelmi szervezeteket is felkért a külföldi piacok bővítésére. Az első jelentősebb üzletet a Skálával kötötték meg, amely egyik NSZK-beli partnerénél havonta máris 30 ezer üveg lépesmézet értékesít. Egy versenytárgyalás megnyerése után Kuvaitba is szállítanak nagyobb tételben fél kilogrammos és 3 dekagrammos csomagolású akácmézet. Az exportbővülés reményében is újabb termékeket készítenek a Hungaronektár édesipari üzemeiben. Az immár nagyobb mennyiségben gyártott müzlibe például porított formában adagolják a mézet; augusztusban nyolc, szeptemberben már 17 tonna fogyott itthon a termékből, amelyből mintacsomagokat küldtek az NSZK-ba. Jól alakult a mézzselé belföldi forgalma is, az idén október elsejéig 45 tonnát kért tőlük a kereskedelem. A cukor útja... A Hatvani Konzervgyárban is már javában tart a cukorszezon. Naponta folyamatosan 3 ezer tonna cukorrépa érkezik ide, aminek feldolgozási folyamatát képekkel követve mutatjuk be a cukor útját. (Fotó: Perl Márton) Nagy nyomású vizsugárral ürítik a vagonokat A végtermék, s akik csomagolják Sze- lezsán Oemeterné, Ocsovai Ildikó és Szálkái Páiné A korszerű technológia folyamatos ellenőrzést követel Cukorgyári panoráma Cukorkristályok a főzőüstben Főzőmesterek, szemlén r Uj évre készülve
