Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-08 / 237. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. október 8., csütörtök 3. Az elmúlt időszakban a társadalmi élet szinte minden szegletében számottevő változások történtek. Jelentősen módosultak a termelés, a gazdálkodás körülményei, fejlődött a közéleti demokrácia, az emberek ma már sok tekintetben a korábbitól eltérő értékmérőt alkalmaznak saját maguk és környezetük megítélésére. A vázlatosan jelzett átalakulások, és nem kis részben a gazdasági-társadalmi kibontakozással együtt járó feladatok sürgetően igény~ lik a pártmunka megújítását is. Ebben mind az irányító testületeknek, mind az alapszervezeteknek megvan a maguk feladata- A vezető pártszervek szintjén most a politikai rendszer fejlesztésének, az ideológiai munka megélénkítésének előkészületein folyik a munka. Az alapszervezetekben pedig abban keresendő az előrehaladás kulcsa, hogy politizálásuk jeleljen meg a helyi szükségleteknek, az élet által diktált követel~ ményeknek. Ehhez elengedhetetlen, hogy ahol a politikát formáló. közvetítő módszerek, eszközök az évek múltával már megkoptak, hatásfokuk csökkent, ott a mai igényeknek megfelelően megújuljanak. Az új elgondolásokat pedig célszerű a gyakorlatban is kísérleti eljárásoknak alávetni, kipróbálni, hiszen egy-egy elképzelés, új módszer a legkülönfélébb emberek, közösségek gondolkodásmódján, tevékenységén, érdekein keresztül tör utat, vagy fut zátonyra. A racionálisán kimunkált szándék életképessége is gyakorlati ellenőrzést igényel. Csak így előzhető meg az az ellentmondás, hogy amíg az egyik helyen az új kezdeményezés pezsgést visz a munkába, a másik helyen felelősségre vonják a vezetőséget a megszokott formák felcseréléséért. Mindannyian több tapasztalatot tudunk arra elmondani, hogy a pártszervezetekben a kísérletező kedv nem éppen magas hőfokú. Eléggé meggyökeresedett az a felfogás, hogy a helyi kérdésekre majd az irányító pártszervek megmondják a válaszokat. Csakhogy ma már az ilyen részletekbe menő irányítás nem hozhat kellő eredményeket, hiszen például a gazdálkodó szervek önállósága olyan mérvű, hogy jobbára helyileg lehet érzékelni a gazdasági, társadalmi folyamatokat és hatni azokra. Éppen ezért a helyi pártszervek önállósága jelértékelődött, és minden korábbinál nagyobb a szükség és a lehetőség az önálló politizálás* ra. Napjainkban a kísérletek két fajtájával is találkozhatunk. Egyrészt a központi irányító szervek kipróbálják elgondolásaikat néhány helyi pártszervezetben. Ilyen kísérlet például az olyan pártbizottságok működtetése, amelyek kevesebb taggal és végrehajtó bizottság nélkül végzik munkájukat. A tapasztalatok már három éve gyűlnek, és úgy tűnik, hogy ez az irányítási forma a korábbinál dinamikusabb, időt és energiát takarít meg, jobban segíti a konkrét problémák megoldását. A lakóterületi pártbizottságok bevezetésére irányuló kísérlet viszont nem vált be, e testületek jobbára a munkát jeleslegesen lassító áttételt képeztek a körzeti alapszervezetek és a területi pártbizott' ságok között. E példa is mutatja: a kísérletben természetszerűleg benne rejlik annak lehetősége, hogy valamely elképzelés nem válik be, tűnjék az képzeletben vagy papíron akár a legjobb megoldásnak is. Ezt nem indokolt bukásnak, kudarcnak elkönyvelni, ha- ■nem megszívlelendő, hasznosítható tapasztalatnak. Igen jontosak a helyileg kezdeményezett kísérletek is- A szervezeti szabályzat, a központi határozatok ma széles teret biztosítanak az önálló módszerek alkalmazásához. E lehetőséggel azonban nem mindenhol élnek egyformán. A pártszervezetek egy része politikailag érzékeny, folyamatosan keresi az újat, míg máshol .kényelemszeretetből, vagy bátortalanságból megelégednek a szokványos intenzitású, felfogású és módszerű tevékenységekkel, amelyek így szükségképpen mind jobban elmaradnak a környezet fejlődésétől, igényeitől. A politikai munka természetének mondana ellent, ha mindig mindenre új módszereket akarnánk kieszelni. De azon például mindenütt érdemes elgondolkozni, hogy miként lehet a párttagokat jobban bevonni a döntések érdemi előkészítésébe, hogyan lehet korszerűbben megjelölni a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták feladatait, vagy hogy milyen legyen a gazdasági munkát segítő tennivalók ésszerű megosztása a párttagok között. Megfontolásra érdemes a taggyűlések életszerűbbé tétele is. Nem egy helyen jelentős pezsgést okozott olyan egyszerűnek tűnő módszer is, hogy két külön munkacsoportot bíztak meg egy azonos probléma átgondolásával, javaslatok megfogalmazásával. Az eltérő megközelítés a taggyűlésen eleven vitát váltott ki, alternatívák között választhattak a párttagok. Nap mint nap indokolt feltenni a kérdést: miben kell a pártmunka gyakorlatán változtatni, illetve, hogy a régebbiekben kialakult kereteken belül miként tudnánk egy-egy elemet megújítani? A kapott válaszok mérlegeléséhez, megítéléséhez, a legjobb megoldások kiválasztásához nyújthatnak mással nem pótolható segítséget a pártmunkában alkalmazott, végigvitt kísérletek. B. P. HÚSZ ÉV UTÁN Az egész felől a részt látni Ma dr. Kovács Józsej, az MSZMP Heves Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán tanszékvezető. De, hogy miként alakult így sorsa, arról hallgassuk meg őt: — Kerek tízévi, járási pártbizottságon eltöltött idő után megkerestek az oktatási igazgatóságról, hogy bejönnék-e a pártépítési tanszékre dolgozni. Nem volt könnyű döntés. Szerettem Hevest, az ottani embereket, s a saját magunk építette kertes családi házat. Nagy volt a kötődés, de a csábítás is. Ismét katedrára állni, tanítani, méghozzá felnőtteket. Igent mondtam. Nem bántam meg. Igaz, közben történt egy és más. A tanszéken jól éreztem magam, de 1980-ban újra változás történt: a megyei párt- bizottság munkatársa lettem, egészségüggyel és közművelődéssel foglalkoztam. Nem mondom, volt sok probléma, nehézség mind a két területen, de úgy érzem, a partnerekkel való jó kapcsolatom hozzájárult a feladatok megoldásához. Na, de itt is kitelt az időm: 1985- ben, Ismét kérésre az oktatási igazgatóság jilozójiai tanszékének vezetője lettem. Mit mondjak: jó itt. A tiszteletdíjas tanári kar mintegy 30 tagú: jórészt felkészült oktatókkal dolgozom. Igaz. függetlenített tanára nincs a tanszéknek, de ez már az én sorsom. Hevesen is osztályvezető voltam, osztály nélkül. De ugyanakkor építhettem a függetlenített párttitkárokra, az agitációs és propagandabizottság tagjaira, hasonlóan a mostani helyzethez. — Mivel foglalkozik a tanszék, milyen területekkel kerülnek kapcsolatba? — Már az elnevezésből is következik, hogy elsősorban filozófiát oktatunk általános is nélkülözhetetlen egy sor nem gazdasági — politikai, jogi. erkölcsi, tudományos, világnézeti stb. — tényező közrehatása is. Korunkban megfigyelhetjük, hogy a szubjektív mozzanatok — az ismeretek. s az erkölcsi magatartás — szerepe egyre inkább növekszik. Az embereknek a történelmi folyamatot tudatosan kell vállalniuk, ehhez nélkülözhetetlen a személyiség gazdasági, politikai és erkölcsi kultúrájának a fejlesztése. Ez megköveteli a nevelésben szerepet játszó intézmények előrelépését is. Meg kell tanítani az embereket helyesen dönteni, a közösségek és önmaguk boldogulásának érdekeivel összehangzóan. E téren érzek jelentős hiányosságokat. Sok tennivalónk van. — Tíz évvel ezelőtt „rö- videbb” volt a neve. Mikor „hosszabbodott” meg? — Doktori címet 1985-ben szereztem, művelődéspolitikából. Egy évtizeddel ezelőtt úgy fogalmaztam: egy időre befejeztem a tanulást. Nem is gondoltam, hogy ennyit forgatom még a könyveket. Nem volt köny- nyű. De akárhány vizsgám is volt. sohasem halasztottam el egyet sem. — Töretlennek tűnik pályája. Vajon természetes-e ez, egyéniségéből fakad, vagy nagy küzdelembe került? — Szerintem elsősorban önmagunkon múlik, hogy hogyan alakul sorsunk. Mi is voltunk feleségemmel olyan helyzetben, hogy építkeztünk, mindketten tanultunk, a gyerek még kicsi volt, mégsem csúszott ki a lábunk alól a talaj. Lemondás, belső küzdelem kellett hozzá: nem indultam fényesen, a falusi általános iskolában gyenge alapokat szereztem. A tanítóképző után a sárgapusztai iskolában sem volt könnyű dolgom. De mindig szívósan továbbléptem. — Ahogy olvasom ezt a régi riportot, feltűnik a kérdés: mi az ami társadalmi szinten elismerésre készteti, megragadja mostanában. Erre ma hogyan válaszolna? — Tanulmányaimból világos számomra: túl kell látnunk napi dolgainkon. A lenini fejlődési spirál tézise megmutatja, hogy bizonyos problémák magasabb szinten visszatérnek. De egyre több őszinteséggel lehet találkozni össztársadalmi szinten, mindinkább ki merjük mondani, hogy milyen hibák vannak, s megnevezzük a felelősöket is. Annak idején talán több köznapi példát tudtam mondani, hiszen a Hevesen töltött tíz évem 1967 és ’77 között a felfelé ívelés időszaka volt. A lendület mindenkit magával ragadott. Sokat fejlődött közben az ideológia és a társadalomtudomány, tudjuk, hogy hol a gond, hol szorít a cipő. Különösen az utóbbi néhány évben volt gyors az előrelépés. Viszont most már kevesebb pénz van a célok elérésére. — Húsz évet töltött a pártapparátusban, s egy másik jubileuma is van: 25 éve tagja a pártnak. Mit tervez most a következő évtizedekre? — A legfontosabb, hogy hosszabb távon is naprakész tudjak lenni, elsősorban az ideológia és filozófia területén. Ehhez az kell, hogy még mélyebbre jussak az elméletben. A tíz évvel ezelőtti riport címe az volt: Nem csak a részt, az egészet is látni. Dr. Kovács József életében kicsit megfordult ez a képlet, mivel elméleti szakember révén már az egész felől közelíti meg a részt. A szívóssága, kitartása a régi, életútja azért is mondható töretlennek. Gábor László (Fotó: Tóth Gizella) és szakosított tagozaton. De hozzánk tartoznak a valláselmélet, a művelődéspolitika, a szociológia és a közvéleménykutatás kérdései is. Idén a Politikai Bizottság 1985 novemberi — a pártoktatás feladataira és fejlesztési irányaira vonatkozó határozata alapján megkezdődött a tartalmi és szerkezeti korszerűsítés. A cél, hogy közös erőfeszítéssel előrelépjünk a jelen folyamatainak marxista elemzésében, világnézetünk meggyőzőbb, a mai kor igényeinek megfelelő kifejtésében. Azt hiszem, alkalmazkodnunk kell a változó körülményekhez, a nap, mint nap felszínre kerülő legkülönbözőbb ellentmondásokhoz. Vállalni kell a vitákat — várhatóan kritikusabbak lesznek hallgatóink —, de egyre inkább el kell érni. hogy az emberek mindinkább ellentmondásaival együtt kezeljék mai valóságunkat. A megyei párt- bizottság és az intézmény vezetése véleményem szerint minden feltételt biztosít, hogy a határozat megyénkben is fokozatosan megvalósuljon. — Tíz évvel ezelőtt is elhangzott a kérdés: mi foglalkoztatja az átlagosnál is jobban? — Napjainkban a gazdaság, a termelés áll a középpontban. Választási lehetőségeinkhez ezek teremthetik meg a mozgásteret. De a legelemibb lépés megtételéhez ^ KukoricaA jó időt kihasználva folyamatosan takarítják be megyénk gazdaságai a kukoricát. A Gyöngyösi Mátra Kincse Termelőszövetkezet 450 hektáros kukoricatábláján dolgozik Kiss János. Ozsváth József, Kovács Imre és Lehotai József alkotta brigád, hogy mielőbb a szárítóba kerüljenek a szemek (Fotó: Szántó György) Sokak számára már a cím is meghökkentő lehet, hiszen a kísérletezés fogalma jobbára valamilyen tudományos elképzelés laboratóriumi körülmények közötti ellenőrzéséhez, bizonyításához kötődik. Felmerülhet a kérdés: szabad-e, lehet-e a politikai életben is kísérleteket folytatni? Ám ha végiggondoljuk a politika értelmét, a párt helyét, társadalmi szerepét, akkor határozottan állíthatjuk, hogy nemcsak iszabad új eljárásokat kipróbálni, hanem kötelező is. Megsárgult újságot tartok a kezemben. Bizony, egy napilap számára tíz év nagy idő. A Népújság 1977. április 3-i száma, melyben Kovács Józseffel, a hevesi járási pártbizottságnak osztályvezetőjével olvasható egy riport. Csendes, szerény jubileumhoz ért akkor a megszólaltatott: tíz éve dolgozott pártmunkásként. A riporter, Kaposi Levente sokféléről érdeklődött tőle. Munkájáról, életéről, gondolatairól faggatta: kirajzolódik belőle egy szívós, kitartó ember arcképe. Amikor újabb tíz év múltán megkerestük a nyilatkozót, kíváncsiak voltunk: mi lett vele? Kísérletező pártszervezetek
