Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-08 / 237. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1987. október 8., csütörtök Gr ősz Karoly az HISZK-ban (Folytatás az 1. oldalról) országon folyó németoktatást, a némettanárok képzését. A magyar intézet későbbi felállításáról a felek külön állapodnak meg. A dokumentumokat — a két kormányfő jelenlétében — magyar részről Tétényi Pál és Kovács László, az NSZK részéről Hans- Dietrich Genscher külügyminiszter és Heinz Riesen- huber kutatás- és technológiaügyi miniszter irta alá. Hilmar Kopper, a Deutsche Bank elnökségének tagja és Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese megállapodást írt alá arról, hogy o Deutsche Bank — állami garanciával — egymilliárd márkás hitelt nyújt a Nem- zeti Banknak kedvező feltételekkel. A hitelt hazánk elsősorban exportcélú fejlesztések finanszírozására és a hazai iparszerkezet át' • alakítására használja fel. Megállapodás született arról is, hogy a két ország kulturális együttműködési egyezménye alapján, az abban foglalt programokon túlmenően, a két kormány közös intézkedéseket tesz a Magyarországon élő német nemzetiség kulturális igényeinek jobb kielégítésére és a magyarországi német nyelvoktatás színvonalának emelésére. Ez alkalommal cserélték ki a két ország közötti^ beruházásvédelmi szerződést megerősítő okmányokat is. A megbeszéléseken a nyugatnémet fél emlékeztető' ben fejezte ki készségét arra, hogy kölcsönösen köny- nyítéseket vezessenek be a hivatalos és üzleti célú utazások feltételeiben, illetőleg az NSZK részéről csökkentsék a turistavízumok kiadásának határidejét. ★ A magyar kormányfő látogatásának elsőnapi programja a Schaumburg-palo- tában fejeződött be: Helmut Kohl díszvacsorát adott vendége tiszteletére. Ezen a kancellár, majd a miniszter- tanács elnöke pohárköszön- tőt mondott. Helmut Kohl pohárkö- szöntőjében Grósz Károlyt olyan ország kormányfő- jeként üdvözölte, amely- lyel az NSZK-t jószomszédi, a különböző társadalmi berendezkedésű államok viszonya szempontjából példás kapcsolatokat ápol. — Az NSZK intenzív politikai párbeszédre törekszik a Magyar Népköztársasággal. A helyzetünk és politikánk iránt tanúsított megértésük nagy jelentőségű számunkra, s ezt mi is viszonozzuk. A kancellár emlékeztetett három évvel ezelőtti magyarországi látogatására, az akkori megbeszélések örvendetes mérlegére, rámutatva: a mai intenzív, gyümölcsöző, és nyílt megbeszélések megmutatták, hogy az akkori remények teljesültek. Ezzel összefüggésben megemlítette: Richard von Weizsäcker szövetségi elnök tavaly októberben tett magyar- országi látogatása érzékletesen kifejezte a két ország kapcsolatának magas szintjét. Megelégedését fejezte ki, hogy a két ország gazdasági együttműködése a hétköznapok még megoldandó kereskedelempolitikai kérdései ellenére is mind tartalmasabbá válik. Kohl elismeréssel szólott a bátor, jövőbe mutató magyarországi reformfolyamatról, s megállapította — ön, miniszterelnök úr, ma megerősítette a magyar vezetésnek azt az eltökélt szándékát, hogy ezt a folyamatot a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben is határozottan továbbviszi. Megértjük helyzetüket, és üdvözölve eltökéltségüket, sikert kívánunk az önök előtt álló feladatok teljesítéséhez. Lehetőségeink szerint tevőlegesen támogatni fogjuk önöket nehéz útjukon. Hangoztatta, hogy a beruházásvédelmi szerződés ratifikációs okmányainak szerdai cseréjével újabb ösztönzést adtak az együttműködésnek. Méltatta a nap folyamán aláírt többi megállapodást is. Mint mondotta, a kulturális intézetek kölcsönös létesítése révén az emberek mindkét országban jobban megismerhetik egymás művelődését, s láthatóvá válik a közös európai kulturális örökség. — Az önök országa, miniszterelnök úr, Európának ahhoz a részéhez tartozik, amelyben sok nemzedéken át egymás mellett otthont találtak különböző anyanyelvű emberek. Kohl kitért arra, hogy az NSZK kész a folyami hajózás szerződéses szabályozására. Ez a Majna—Duna- csatorna elkészülte után biztosítaná Magyarországnak az NSZK vízi útjai használatát és a hozzájutást az északitengeri kikötőkhöz. A kancellár a nemzetközi élet kérdéseiről szólva kifejtette: a fegyverkorlátozás történetében először tárul fel lehetőség egy egész fegyverkategória, a közepes hatótávolságú szovjet és amerikai raikáték világméretű eltávolítására. — Jogos az a remény, hogy ezt az áttörést a felek még ebben az évben, csúcsértekezletükön, szerződéssel is megpecsételik. Szorgalmazta, hogy a leszerelést ne csak az atomfegyverekre korlátozzák, hanem egész Európában olyan erőegyensúlyt hozzanak létre, amely egyik fél számára sem biztosítja a másik ellen való támadás képességét. A kormányfő szerint az NSZK szilárd, átfogó és ellenőrizhető erőviszonyokra törekszik alacsonyabb szinten. Úgy vélte, hogy a kelet— nyugati kapcsolatokat nem szabad a biztonság problémáira leszűkíteni, mert a haladás csak kedvező általános politikai feltételek között képzelhető el. Kohl központi jelentőséget tulajdonított az emberi jogoknak és az emberek közötti érintkezésnek, s e vonatkozásában iránymutatónak és példásnak nevezte az 1988-tól bevezetendő magyarországi kiutazási könnyítéseket. — Készek vagyunk arra, hogy ezt a magunk részéről további vízumkönnyíté- sekkel méltányoljuk — mondotta, majd kiemelte a helsinki folyamat jelentőségéta párbeszéden és együttműködésen alapuló európai jövőszempontjából. A kancellár véleménye szerint egy európai békerendtől, amely a közösben a sokrétűséget hangsúlyozza, és lépésről lépésre meghaladja az elválasztó tényezőket, a németség nyerné a legtöbbet. Kijelentette, hogy az NSZK tiszteletben tartja a fennálló határokat. De úgy fogalmazott, hogy „Németország és Európa megosztottságát békés úton, az NSZK szomszédainak hozzájárulásával, nem pedig e szomszédok ellenére” óhajtják megszüntetni. Helmut Kohl befejezésül méltatta a németek és magyarok közös történelmi hagyományait, s megállapította: a két ország — jó viszonya alapján — példát szolgáltathat az európai folyamatban, és hozzájárulhat a haladáshoz a keleb—nyugati kapcsolatok területén. Grósz Károly válaszbeszédében megköszönte a meghívást, a szívélyes vendégszeretetet. Mint mondotta, kormányfői tisztségében ez az első hivatalos nyugat-európai útja, amiben egyaránt kifejezésre jut a magyar—német kapcsolatok évszázados hagyományai iránti megbecsülésünk és az országaink közötti mai jó viszony, a széles körű együttműködés továbbfejlesztéséhez fűződő érdekeltségünk. — Országaink mai társadalmi rendszere eltérő, más szövetségi rendszerhez kötődünk. Kapcsolataink azonban egymás értékeinek tiszteletben tartása és érdekeinek figyelembe vétele alapján példamutatóan fejlődnek. Folyamatosan bővülő gazdasági-kereskedelmi, műszaki-tudományos. kulturális és idegenforgalmi kapcsolataink kölcsönösen gazdagítják népeinket. Rendszeres, magas szintű és sokrétű politikai érintkezéseink és a széles körű együttműködés szálai ugyanakkor túlmutatnak országaink érdekein, jól szolgálják a kelet—nyugati párbeszéd folyamatosságát, a nemzetközi légkör javítását is. — Mai tárgyalásainkon jólesően nyugtáztam az NSZK kormányának érdeklődését és megértését Magyarország helyzete és a társadalmi-gazdasági kibontakozást célzó terveink iránt. Örömmel tapasztaltam azt is, hogy egybehangzóan ked~ vezően ítéljük meg kapcsolataink jelenét és perspektíváit, kölcsönös az elhatározás az együttműködés ki- szélesítésére és elmélyítésére. A most aláírt megállapodások jelentősen kiszélesítik a műszaki-tudományos ismeretek áramlásának, a kulturális értékek kölcsönös bemutatásának kereteit. Bízom abban is, hogy a Helsinki Záróolkmány szellemében tovább bővülnek a népeink közötti közvetlen érintkezés lehetőségei. Megbeszéléseinken ösz- szevetettük álláspontunkat a világpolitika legfontosabb kérdéseiről is. Egyetértettünk abban, hogy a legsürgősebb teendő a katonai szembenállás szintjének csökkentése, a valamennyi ország jo~ gos biztonsági igényeit garantáló megállapodások kimunkálása, az ehhez szükséges kölcsönös bizalom építése■ Egyetértésünk jó alap az országaink közötti politikai párbeszéd folytatásához és kiszélesítéséhez. Grósz Károly a továbbiakban rámutatott, hogy a kormánynak a gazdaságitársadalmi stabilizációt és kibontakozást célzó munkaprogramja — amelyet a közelmúltban hagyott jóvá az Országgyűlés — az eddigieknél is nagyabb mértékben kíván építeni azokra az erőforrásokra, amelyek a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban rejlenek. Gaz' daságunk megújulásának alapját csakis a termelési szerkezet gyökeres átalakítása, a legfejlettebb technológiák alkalmazása jelentheti, ami elképzelhetetlen a gazdasági együttmű' ködés legkorszerűbb formáinak ösztönzése nélkül. Magyarországot tehát nem bezárkózásra ösztönzik gazdasági törekvései, hanem ellenkezőleg: arra, hogy tágra nyissa a kapukat mindazon külföldi partnerek előtt, akik készek a kölcsönös előnyök alapján részt vállalni gazdaságunk megújításában. Megbeszéléseinken fel' hívtam kancellár úr figyelmét arra, hogy ez a gazdasági program széles körű bekapcsolódási lehetőséget kínál a világviszonylatban is élenjáró termelési kultúrával rendelkező , Német Szövetségi Köztársaság részére, vállalati közreműkö' désére. A Minisztertanács elnöke ezután arról szólt, hogy népünk örömmel fogadta a szovjet—amerikai viszonyban kibontakozó kedvező fejleményeket, a párbeszéd felélénkülését, s különösen a közepes és rövidebb hatótávolságú nukleáris rakéták felszámolásáról született elvi megállapodást. — Meggyőződésem — mondotta a továbbiakban Grósz Károly —, hogy e folyamat ösztönzésében valamennyi országnak megvan a maga szerepe, a szövetségi rendszerekhez tartozóknak csakúgy, mint a semleges és el nem kötelezett államoknak. Ezzel ösz- szefüggésben szeretném hangsúlyozni, hogy a ‘magyar közvélemény megelé- déssel fogadta az NSZK kormányának állásfoglalását, amellyel hozzájárult a kettős nullamegoldás eléréséhez. A kormány elnöke felhívta a figyelmet a szocialista országok — köztük Magyarország — által kidolgozott és az ENSZ fő' rumain előterjesztett átfogó biztonsági modellre, amelynek lényege a katonai megoldások elvetése, a katonai szembenállás szintjének az egyenlő biztonság elvével összhangban álló csökkentése, a különböző társadalmi rendszerű államok közötti együttműködés elmélyítése. Utalt arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési folyamat a Helsinki Záróokmány aláírása óta eltelt 12 esztendő alatt bebizonyította életképességét, s kijelentette: meggyőződésem, hogy a szovjet— amerikai, illetve a kelet— nyugati viszony legújabb fejleményei kedvező feltételeket biztosítanak a továbblépéshez, az európai biztonság megszilárdításához, az összeurópai együttműködés elmélyítéséhez. Valamennyiünk közös érdeke, hogy Bécsben ezeket a célokat szolgáló konkrét megállapodásokkal fejeződjön be az utókonferencia, s az érintett 23 ország mielőbb állapodjon meg az európai hagyományos haderők és fegyverzetek korlátozásával foglalkozó új tárgyalási fórumról, annak a helsinki folyamatba történő beillesztéséről. Véleményünk szerint az összeurópai együttműködés elmélyítésének fontos feltétele a gondolkodás megújítása, a megszalbadu- lás az előítéletektől, a régi beidegződésektől. Anakronizmus, hogy még mindig vannak, akik a kontinens közepén vonják meg az európaiság határát- Szívből remélem, hogy az európai országok között oly örvendetesen fejlődő párbeszéd és kapcsolatrendszer tovább fogja erősíteni az egymásrautaltság felismerését, az összeurópai érdekek érvényesülését. Magyarország, mint eddig, a jövőben is kész ezt a folyamatot előmozdítani. A mai kormányfői találkozón elhatároztuk, hogy a kölcsönös előnyök alapján tovább mélyítjük országaink együttműködését. Tettük ezt abban a tudatban, hogy a feltárt lehetőségek kiaknázása, a kapcsolatok sokirányú fejlesztése nemcsak a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság népeinek javát szolgálja, hanem egyben tevőleges hozzájárulást jelent a Kelet és Nyugat közötti bizalom erősítéséhez, a helsinki folyamat továbbviteléhez — mondatta végezetül Grósz Károly. HAT ORSZÁGON ÁT (IX/4.) Shakespeare hazájában _ Az átkelés kellemes volt, a tenger nyugodt. Napoztunk a fedélzeten, fényképeztük Dower valóban fehér szikláit. Az országról szerzett első benyomásunk igen kedvezőtlen. Megkülönböztetésünk minden más nációtól, csoportunk sajátos kezelése egyértelmű. Londonba érke- zésü'.ik sem volt túlságosan kellemes, bár elképzelhető, hogy Párizs elkényeztetett bennünket a napos időjárással is. Zuhogó esőben érkeztünk az óriási kiterjedésű fővárosba. Csak nehezen találtuk meg az olcsó kempinget, amely nemrég még futballpálya lehetett. Alig hittük, hogy itt kell kibírnunk négy éjszakát. Másnap a kemping még csendes volt, amikor mi már elindultunk felfedezni a magunk számára Londont. A várost látni is egyedi élmény. Filmekből, sajtóból ismert képek tárulnak elénk. A világ egyik legnagyobb fővárosában utazunk Ikaruszunk- kal, ahol közel annyian élnek, mint Magyarország teljes népessége. Sajátosan páradús a levegő. Ehhez is szokni kell, ahogy a fordí- totc irányú közlekedéshez. Üzlet üzlet hátán, bank bank mellett itt is mint Párizsban. A közlekedő emberek is nyugodtak. Sajátos emeletes buszaikat figyeljük, ők pedig bennünket. Az utcák itt is meglehetősen szemetesek, a sok-sok eső ellenére bizonyára az óriási idegenforgalom miatt. A „böbik” kedvesek, udvariasak. A feketeruhás, nyak- kendős, esemyős, diplomatatáskás férfiakról messze lerí a foglalkozásuk. Tisztviselők, ami azt is jelenti, hogy főnökük meghatározza még az öltözéküket is. ök és mások jól szervezetten, fegyelmezetten dolgoznak munkakezdéstől a munka befejezéséig, jó bérért. Már akinek jut munka. Egyik legkomolyabb probléma ugyanis az egész Nyugat- Európában a munkanélküliség. Angliában is jelentős az infláció, bár a fontnak világszerte hitele van. Meglep a sok gyönyörű pázsit, tér itt is mint általában Nyugat-Európában az egészséges életmódot hirdető, kocogó, kerékpározó emberek tömegével találkozhatunk. Az idegenforgalmi irodák csalogatják vonzó ajándékaikkal a derék angolokat. Az egyik szép kiállítású prospektusban olyan magyarországi programmal, is taláL helyre (kripta, kincstár, torony stb.) lehet befizetni. Furcsán hatottak számunkra a templomban pénztárgépet kezelő papok, és elkápráztattak a felbecsülhetetlen értékű kincsek. Pedig milyen szerények a Tower-beli kincstárban látottakhoz képest, amely utunk következő állomása. Mennyit olvastunk. hallottunk a brit főváros, de egész Anglia egyik legérdekesebb és egyik leglátogatottabb építményéről. A pénztárak előtt itt is kígyózó sorok, pedig nekünk sokba kerül a belépő. A jegyszedők, az idegenvezetők, a múzeumőrök valamennyien Tudor-korabeli kalapot és egyenruhát viselnek, a silbakoló gárdisták a joF is- mert egyenruhában, medvebőrkucsmában állnak mereven őrséget, majd időnként maguknak vezényelve indulnak el, és térnek vissza mértani pontossággal végezve egy-egy jól begyakorolt mozdulatot. Az őrségváltás is nagy élmény. Ismét felvetődik bennünk a kérdés, nem tudnánk-e a mi múzeumainkban is hasonló látványosságról gondoskodni. Az atmoszférateremtésnek igen jó megoldásával találkoztunk itt. Amint az ismeretes, a Tower egy sok toronyból álló erődítményrendszert jelent, amely ma már múzeumoknak ad otthont. A legnagyobb élmények egyike a fehér torony látványa. Tetején büszkén leng az angol lobogó. Először jártunk olyan páncélteremben, amely két emelet mélységben található. Leírhatatlan a sok-sok kincs, amit megcsodáltunk. A színarany tálak, koronázási jelvényeik. Ehhez képest eltörpült az udvari kivégzőhely látványa., a csodálatosan szép kápolna, a mord fegyverterem és minden más. (Folytatjuk) Nagy Andor kozhattunk, amelyben szerepel Eger „falu” megtekintése is. A 12 napos repülőút hozzánk állítólag egy buszsofőr kétheti fizetésébe kerül. Londonban vagyunk. Megyünk a Temze fölött és a Dunára gondolunk! Buszunkkal Európa egyik legnagyobb temploma, a Szent Pál mellett kötünk ki. A Westminster mellett — ez is nemzeti temetkezőhely — írók és hadvezérek pihennek egymás mellett. A belépés ingyenes ugyan, de a templomon belül négy-öt /
