Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-07 / 236. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1987. október 7., szerda Magyar-kínai kapcsolatok Kereken — szinte napra pontosan — harminc esztendő telt el azóta, hogy Kádár János párt- és kormányküldöttség élén látogatást tett a Kínai Népköztársaságban. Akkor, 1951 szeptemberében-októberében Magyarország számára rendkívül értékes volt a kínai testvérpárt, a bafáti kínai nép segítsége és szolidaritása, s' ígéretesnek tűnő távlatok rajzolódtak ki a két ország további kapcsolataiban is. Kontaktusaink várt-kívánt fejlődése azonban a kínai politikában bekövetkezett szélsőséges változások, a „kulturális forradalom” következtében hamarosan megtört. Az elhidegülés meglehetősen tartósnak bizonyult, majd két évtizedig tartott. Ez idő alatt is a magyar külpolitika számtalanszor adta jelét annak, hogy a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján, bizonyos nemzetközi kérdésekben létező ellentétek dacára rendezni kívánja az államközi kapcsolatokat Kínával. Ennek lehetőségei akkor érlelődtek meg, amikor a Kínai Kommunista Párt felülvizsgálta korábbi, türelmetlenül "ultrabalos politikáját, s 1918 decemberi központi bizottsági ülésén elhatározta a gazdaság és a társadalom megújítását, belső reformot, s nemzetközi nyitást hirdetett meg. E változásokkal magától értetődően új megvilágítás' ba került hazánk, s a Kínai Népköztársaság viszonya is. A Kínai Kommunista Párt 1982-ben tartott XII. kongresszusát követően fokozatosan új életre keltek a megszakadt kapcsolatok: az élénkülés folyamatát politikusok, gazdasági szakemberek, társadalmi és tömeg- szervezeti aktivisták kölcsönös látogatásai, illetve a kulturális, a műszaki-tudományos együttműködés bővülése, s mindenekelőtt a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok erősödése fémjelezte. A politikai kapcsolatrendszer normalizálásában, s ezt követő továbbfejlesztésében jelzés értékű volt, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága táviratban köszöntötte a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusát. A pártközi kapcsolatok helyreállítását a különböző szintű vezetők kölcsönös eszmecseréi után Havasi Ferencnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának idén januári látogatása tette teljessé. Az eszmecseréken mindkét részről hangoztatták, hogy az immár hivatalosan is rendezetté vált pártkapcsolatok nyomán új helyzet nyílhat a két ország együtt' működésének történetében. S hogy ez valóban így van, azt Csao Ce-jangnak, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága megbízott főtitkárának, az Államtanács elnökének 1987. júniusi, magyarországi látogatása is bizonyította. A látogatás során Kádár János, az MSZMP főtitkára joggal állapíthatta meg: „Alapvető ‘ kérdésekben egyetértünk, közös törekvésünk, hogy a pártjaink, országaink közötti kapcsolatok a teljes egyenjogúság, a Ibel- ügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös tisztelet elveire építve fejlődje- nek. \Pártjaink szilárdan bíznak népeink, eszméink és társadalmunk erejében, a szocializmus megújulási képességében. ,Nézeteink az emberiség előtt álló legfon- tosabb kérdés, a béke megóvása ügyében azonosak, a béke melletti iközös elkötelezettségünk és más fontos nemzetközi kérdésekben meglevő egyetértés teremti meg — helyzetünk, nagyságrendünk és egyes nézeteink természetszerű különbözősége ellenére — a szilárd alapot további együttműködésünk számára.” Hasonlóképpen foglalt állást Csao Ce-jang is: „A kínai és a magyar nép saját 'bőrén érezte a háború keserveit, ezért féltve óvják a békét. Az MSZMP, a magyar kormány és a magyar nép aktívan hozzájárul az enyhülés, a leszerelés és a párbeszéd elősegítéséhez, a kelet—nyugati kapcsolatok erősítéséhez és a világbéke megvédelmezéséhez. Ezt nagyra becsüljük. Noha nagy távolság választja el orszá' gainkat, adottságaink is nagymértékben különböznek, mégis sok az azonosság közöttünk, ez képezi szilárd alapját baráti együttműködésünknek.” A nyári magyar—kínai tárgyalások összegzéseként nyilvánosságra hozott közlemény örömmel nyugtázta kapcsolataink gyors ütemű fejlődését és kedvező hatását szocialista építőmunkánkra. A tárgyaló felek megkülönböztetett figyelemmel vizsgálták a kétoldalú gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok alakulását is, s elégedetten szóltak az utóbbi években elért eredményekről. Az elégedettséget tények támasztják alá: különösen szembeötlő a kereskedelmi forgalom előirányzatainak jelentős mértékű növekedése. Az 1982-es 100 millió svájci frank értékű összforgalommal szemben 1986-ra már 747 milliós forgalmat terveztek. Hasonló értékeket rögzít az évtized végéig szóló, 1985-ben aláírt hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény is. Ugyanakkor a kölcsönös áruszállítások alakulását vizsgálva a szakemberek felhívták a figyelmet arra, hogy az előirányzatok teljesítése nehézségbe ütközik; a kínai és a magyar partnerek nem töltik ki a megállapított kontingenseket. Ebben az árak egyeztetésének problémái mellett a minőségi kifogások és az ütemtelen szállítások is szerepet játszanak. A forgalom fenntartása, esetleges növelése mindkét részről újabb árualapok felkutatását. az együttműködés új formáit teszi szükségessé. Ezért is született meg idén júniusban a magyar— kínai hosszú távú gazdasági és tudományos—műszaki együttműködés főbb irányait meghatározó dokumentum A 2000-ig szóló program az együttműködés kereteit kijelölve mindenekelőtt a kölcsönösen előnyös ipari kapcsolatok elmélyítését szorgalmazza. Elsősorban a gépipar, a hírközlés, az elektronika, a műszeripar, az energetika, a közlekedés, a szállítás területén határozza meg a fejlesztés főbb céljait, foglalkozva természetesen a mezőgazdaság és a tudomány szerepével is a kontaktusok bővítésében. Az egyezmény jó lehetősé' get ad a még fel nem tárt lehetőségek felkutatására, új. korszerű együttműködési formák kialakítására és a hagyományos formák még következetesebb alkalmazására. A magyar fél kifejezte készségét a Kínai Népköztársaság iparfejlesztési és korszerűsítési programjában, egyebek között az autóbuszgyárak rekonstrukciójában való részvételre. Hangsúlyoztuk érdekeltségünket a gépipari termékek, különösen az energetikai berendezések kivitelének növelésében, valamint a Kínából származó áruk választékának, a magyar piaci igényekhez jobban igazodó cikkek behozatalának bővítésében. E vonatkozásban nem utolsó szempont, hogy exportunk áruszerkezete 1985 óta kedvezően alakul: a gépjellegű termékek aránya 80 százalék körül van, míg importunkban jelentős hányadot tesznek ki a nyersanyagok és a fogyasztási cikkek. Szorosabban a gazdasági témakörhöz tartozik, ám túlmutat azon, s az élet más területeit is érinti: a kínai munkaerő magyarországi foglalkoztatására vállalatközi megállapodást kötött a győri Rába MVG, s ennek keretében az esztendő végéig 350 kínai szakmunkás érkezik a Rába-iparti városba. A gazdasági együttműködéshez hasonlóan eredmé' nyesen fejlődnek kulturális kapcsolataink is, amelyet 1984 óta együttműködési munkaterv szabályoz. A kontaktusoknak keretet adó dokumentumot az idén hosszabbították meg az évtized végéig: a megállapodásnak megfelelően művész- együttesek kölcsönös vendégszereplései és a képzőművészet jeles alkotóinak tárlatai hozzák közelebb a magyar, illetve a kínai közösséghez a két ország kulturális értékeit, s ösztöndíjasok cseréje, valamint oktatási és művészeti küldöttségek látogatása fűzi szorosabbra a kulturális kapcsolatokat. Éppen Csao Ce-jang magyarországi útja alkalmával írták alá azt az új megállapodást, amely az immár több mint három évtizede érvényben levő — az évek során megszürkült — kulturális együttműködési egyezmény örökébe lép. A megállapodás az elmúlt időszak kedvező változásainak szellemében megnyitotta a kapukat a kapcsolatok intenzívebb fejlesztése előtt a kultúra, a tudomány, az oktatás, az egészségügy, a sajtó, valamint a sport és az idegen- forgalom területén. Nagyobb figyelmet szentelnek a továbbiakban az együttműködésre az alkalmazott és a műszaki tudományokban, a hungarológiai és a sinológiai kutatásokban, s az egyezménynek megfelelően egyetemi ösztöndíjasok, aspiránsok folytathatják tanulmányaikat egymás országainak egyetemein. Most, hogy — rövid néhány héttel a Kínai Kommunista Párt soron következő, XIII. kongresszusa előtt — Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a kínai párt Központi Bizottságának meghívására hivatalos, baráti látogatásra készül, minden bizonnyal újabb ösztönzést kap pártjaink és országaink együttműködése, a látogatás hozzájárul sokoldalú kapcsolataink további elmélyítéséhez, népeink hagyományos barátságának erősödéséhez. Üdvözlő távirat Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Grósz Károly, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke táviratot küldött Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének és Willi Stophnak, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 38. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és népünk nevében elvtársi üdvözletünket és őszinte jókívánságainkat küldjük Önöknek és a Német Demokratikus Köztársaság népének, A társadalmi-gazdasági fejlődés kimagasló eredményeit, a békét és társadalmi haladást, az európai enyhülés és együttműködés ügyét szolgáló aktív külpolitika megbecsülést és növekvő nemzetközi tekintélyt biztosít az NDK- nak. Megelégedésünkre szolgál, hogy országaink széles körű együttműködése — közös céljainknak, érdekeinknek megfelelően — eredményesen járul hozzá népeink barátságának erősítéséhez. A jövőben is következetesen munkálkodunk gyümölcsöző kapcsolataink elmélyítésén. E jelentős ünnepen szívből kívánunk Önöknek és az NDK baráti népének további sikereket hazájuk felvirágoztatása. a béke és a haladás érdekében végzett tevékenységükben. HAT ORSZÁGON ÁT (IX/3.) Búcsú Párizstól Párizsban a világ egyik legnagyobb operáját éppúgy megcsodálhattuk, mint a királyi palota modern szö- kőkútját, a kínai bankot és éttermeket, a Sacré-Coeur bazilikát, amely előtt amatőr zenészek adnak egymásnak és a közönségnek randevút. Rendkívül hangulatos volt a Moulen Rouge és környéke, a bolhapiac, ahol nem csak a pénz, de olykor a pénztárca is gazdát cserél. Életem talán egyik legnagyobb élményét jelentette, hogy járhattam az Ady által megénekelt Szent Mihály útján, bemehettem abba a sarki kávéházba, ahol ő is gyakran megfordult, sétálgattam a Sorbonne folyosóin, benézhettem termeibe, melyek közül egyik-níásik talán Illyés Gyulát is látta. Amíg a Sorbonne a múltat is idézi, a Défense-ne- gyed, illetve a Pompidou- központ jövőnket jelenti. A negyedet jellemző építészeti szempontból ultramodern megjelenése, illetve annak megítélése ízlés kérdése. Mi is nagyon nehezen barátkoztunk a párizsiakhoz hasonlóan a Művészeti és Kulturális Központ építészeti megoldásával. A látvány mindenesetre lenyűgöző. Méreteire jellemző, hogy állítólag az athéni Pantheon tizenkétszer férne el benne. Csodáljuk a felszereltséget, a modern technika vívmányainak alkalmazását. Érkezésünkkor az jelentett örömet, hogy a jellegzetes épületek közül megpillantottuk a Notre Dame- ot, a búcsú is vele kapcsolatos. A zöldes színű Szajnán átmenve Párizs szívébe, a templom körül ismét hatalmas tömeg fogadja az érdeklődőket. Vásári árusok kínálják portékájukat. Maga a dóm — bár képzeletünkben nagyobbnak tűnt — lenyűgöz látványával. Hatvankilenc méteres tornyaiból turisták integetnek. A lépcső alján óriási sor. A Notre Dame valóban remeke a francia gótikának, Párizs méltán legismertebb műemléke. A francia főváros éjjel és nappal egyaránt a fény városa, melynek műemlékei, középületei, szökőkút- jai, neonreklámjai sajátos hangulatot teremtenek. Nem időbeni korlátái voltak annak, hogy elmenjünk egy koncertre vagy akár egy moziba, még kevésbé, hogy „ha már itt vagyunk” — elv alapján meglátogassuk a Moulin Rouge-ot vagy a magyar származású Michael Gyarmathy revüszínházát. Ezzel együtt vallottuk, hogy Párizsban szép volt a nyár. A világszerte ismert kastély és Franciaország kertjének meglátogatása volt a következő útiprogramunk. A Napkirály és utódainak életében jelentős szerepet játszott a Versailles-i palota a Schönbrunnt, Petrodvorecet, Fertődöt idézi. Az itt is megcsodált Ikarusunkkal az ősi „Fegyvertéren” parkírozunk, majd beállunk a kígyózó sor végére, hogy a borsos belépőt kifizessük, amivel talán mi is hozzájárulunk a kastély további restaurálásához. A látnivaló szinte megszédíti az érdeklődőt. Tengernyi kincs, történelmi, kultúrtörténeti emlék, érdekesség kiválóan szervezett idegenvezetéssel. Ezután Franciaország leghosszabb folya-' mát, a Loire-t, a partjain ékeskedő kastélyokat kerestük fel autóbuszunkkal. Egymást követték a valóban szebbnél szebb kastélyok, amelyek közül számunkra az 5500 hektáros parkkal is büszkélkedő, soktornyú, 156 méter hosszú, 440 szobás és szalonos Chambord-i tetszett a legjobban. Az említett méretek mellett jellemző még az is, hogy a vadaskertjét a leírások szerint 32 kilométer hosszú kerítés veszi körül. Meglepetésként hat, hogy itt is óriási az idegenforgalom, amelyre nagyszerűen felkészültek. A csodálatosan szép kastélyok látványát igyekezve megőrizni emlékezetünkben, ismét megcélozzuk a kiváló francia sztrádát, amelyen a La-Manche csatornáig, Calais városáig megyünk, a számunkra legszebb Ikarus- sal, ahol új meglepetés vár. A francia vámosok csak névsorunkra kíváncsiak, de amikor közlik velünk a kompon való átkelés árát, megdöbbenünk. Személyenként ugyanis 40 fontot váltottunk be háromezer forintért és csak a kompjegyre ebből 21 fontot kellett kifizetnünk. No de sebaj! Tengerre egriek! A többemeletes komp alig több mint másfél óra alatt röpített át bennünket a szigetországba, hivatalos nevén az Egyesült Királyságba, Shakespeare hazájába. (Folytatjuk) Nagy Andor VERSAILLES
