Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-28 / 254. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. október 28., szerda 3. SZOVJETUNIÓ: A 70. ÉVFORDULÓ (X/9.) A mezőgazdaság kollektivizálása Újságcikk kapcsán — a pártépítésről A húszas évek végére a társadalmi-gazdasági fejlődés objektív alakulása, elsősorban az ország iparosításának kibontakozása — a mezőgazdaság átalakítását követelte: akkor 120 millió ember gazdasági tevékenységét befolyásolta a primitív földművelés. A mezőgazdaság termelékenységének alacsony színvonala fékezte az ország általános gazdasági fejlődését, igen komoly akadályokat emelt a kezdődő iparosodás elé. A párt XV. kongresszusának (1927. december) a kollektivizálásról és a ku- lákság elleni támadás irányvonaláról hozott határozatai sem időpontot, sem ütemet, sem bármilyen rendkívüli formát nem állapítottak meg ezekkel a reformokkal kapcsolatban. Mi több, a szövetkezeti mozgalom valamennyi formájának jelentőségét hangsúlyozták, és legszélesebb körű fejlesztésüket irányozták elő. Fontos megjegyezni, hogy a mezőgazdaság kollektivizálására és a kulákság ellenni támadásra vonatkozó határozatokat a kongresszus kivételes egyetértéssel fogadta el. A vita során különböző véleményeket hangoztattak. A feltárult nézeteltérések nem arra a kérdésre vonatkoztak, hogy támadást indítsanak-e a ku- lák ellen vagy ne, hanem arra, milyen módon támadjanak. Gyakorlatilag azonnal választani kellett. A gabonabegyűjtés terén 1927 őszén kezdődött válság veszélyeztette az ipari építés terveit, rendkívül megnehezítette a város és a falu közötti gazdasági kapcsolatokat, itt is ott is kiélezte a szociális problémákat. Buharin — aki azelőtt a NEP-enfúj gazdasági politika) alapuló agrárpolitikai irányvonalat javasolt a pártnak (a parasztgazdaság további fellendülésére törekvés és a szövetkezeti mozgalom kereskedelmi és hitelformáinak fejlesztése, a gabonaárak emelése) — csoportjának javaslatait, mint a kulákoknak tett engedményt és a jobboldali opportunizmus megnyilvánulását, elvetették. A mezőgazdaságnak a nagyüzemi társadal- masított termelés útjára való átállítását tekintették a gabonaprobléma lehető legrövidebb idő alatt történő megoldása eszközének. Az általános kollektivizálás. amely a húszas-harmincas évek mezsgyéjén bontakozott ki, és a paraszti kisgazdaságok termelő- szövetkezetekbe tömörítésének konkrét-történelmi formáját jelentette, sok tekintetben a lenini szövetkezeti terv eltorzítása volt. Az objektív nehézségeket, elsősorban a minimálisan szükséges anyagi-technikai bázis hiányát, tévedések és torzítások súlyosbították. Lenin igen fontos útmutatásai. a párt arra vonatkozó határozatai, hogy meg kell teremteni az objektív és szubjektív feltételeket a parasztgazdaságok ' szövetkezetekbe tömörítéséhez, széleskörűen fel kell használni az önkéntes egyesülés átmeneti formáit, az erőszak és a sietség pedig megengedhetetlen és végzetes — feledésbe merültek. Az első ötéves terv, amelyet a XVI. pártkonferencia jóváhagyott, és az 1929 tavaszán rendezett V. szovjet kongresszus elfogadott, tekintetbe vette a reális lehetőségeket, és azt irányozta elő, hogy 1933 végéig a parasztgazdaságok mintegy 18—20 százalékát egyesítik kchozokban. A kolhozépítésnek a parasztoknak a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom legegyszerűbb formáiban való tömeges egyesülésén kellett alapulnia (1933-ban a gazdaságok körülbelül 85 százaléka lépett volna be ezekbe). Ezt a jól átgondolt és kiegyensúlyozott tervet azonban már néhány hónappal később fokozatosan átalakították és az ütem fokozása jegyébn módosították. A szovjet- ország legfontosabb gabonatermő körzeteiben sorra- rendre határozatokat hoztak arról, hogy egy év alatt kell teljesíteni a ötéves tervnek a kollektivizá- lódásra vonatkozó feladatait. A kollektivizálás túlzott gyorsításának irányvonala, amely Sztálinnak és legközelebbi környezetének (Molotov, Kaganovics és mások) álláspontját tükrözte, nagymértékben fokozódott. Figyelmen kívül hagyták azokat a vidékről érkezett jelentéseket, hogy a kolhozokat elhamarkodottan és kényszer alkalmazásával szervezik, a parasztok elégedetlenek, megkezdődött a jószág levágása. 1929—30 telén a kollektivizálás és a kulákság felszámolása rendkívüli mértékben fokozódott. Durva adminisztratív nyomást alkalmaztak. Egyes helyeken a parasztgazdaságok 10—15 százalékát „kuláktalanítot- ták” (holott ezeknek valóságos országos részaránya 1927-ben nem haladta meg a 3,9, és 1929-ben a 2,5—3 század százalékot). Az osztályharc mesterséges kiélezése. illetőleg az éleződés deklarálása szükségtelen veszteségeket és áldozatokat, elégedetlenséget és tiltakozást okozott a parasztok körében, s a kolhozokba való „beáramlást" „kiáramlás" váltotta fel. Az utasításos tervezés rendszere, amelyet 1939 januárjában vezettek be, az államnak történő, kötelező termékszállítások (amelyek adónak számítottak) és a kolhozok bürokratikus módszerekkel való vezetése meglassította ezeknek a fejlődését, ez pedig végeredményben ahhoz vezetett, hogy a mezőgazdaság elmaradt a társadalom szükségleteitől. Amikor az egész kollek- tivizálási folyamatot értékeljük, hangsúlyozni kell, hogy ellentmondások voltak a cél és az elérésére szolgáló eszközök között. A húszas évek végén a szovjet faluban már eléggé hatalmas társadalmi erők alakultak ki, amelyek hajlandóak voltak a kisparaszti gazdaság forradalmi megváltoztatására — mindenekelőtt a falusi szegényparasztság. Ennek jellemző ismertetője az volt, hogy nem rendelkezett lóval, vagyis hiányzott a föld után az első termelőeszköz, amely nélkül a parasztságot elképzelni nem lehet. A gazdaságoknak pedig körülbelül 30 százaléka ilyen volt. Valamennyi nehézség és akadály ellenére, a kolhozok megerősödtek és fokozták a termelést — ebben a gazdaság szocialista formáinak ereje nyilvánult meg. Nem kétséges, hogy a kolhozok jelenleg is képesek sikeres fejlődésre a tudományos-műszaki forradalomnak, a gazdasági és a társadalmi-politikai élet demokratizálásának, vagyis mindannak a viszonyai között, amit a Szovjetunió átalakításának neveznek. Viktor Danyilov, a történelemtudományok doktora APN — KS A tagfelvételi munka évek óta gondot okozó ás feloldhatatlannak tűnő ellentmondása a szociális és a korösz- szetételre vonatkozó cél teljesítése úgy. hogy minden arra alkalmas jelölt felvételt nyerhessen a pártba. Miért nincs ezen a téren előrelépés? — veti fel a kérdést R. I. a Népújságban megjelent „A tagfelvétel és párt- politika” című cikkében. Ezután pedig kifejti álláspontját, amely szerinte megoldaná e valós problémát. Ám úgy tűnik, hogy nem tisztázott a problematika teljes köre. Mert, ha probléma van. a megoldást nemcsak az akadály elsöprésével (esetünkben az arányok eltörlésével), hanem a rendszer- szerűen egymásra épiílő tevékenységek sorának elemzésével célszerű megkeresni. Elsősortban a tagfelvételi munka rendszerbe helyezését kell elvégezni. A tagfelvétel a pártépítés egy állomása, ezt megelőzi a párttaggá nevelés, folytatása pedig a tartalmas pártélet. A párttaggá nevelésre érdemes a legnagyobb figyelmet fordítani, mert itt van az egyébként helyesen felvetett kérdés megoldásának és egyben a párt jövőjének alapja. Senki sem születik olyan tulajdonságokkal. amelyek megfelelő neveltetés nélkül azonnal alkalmassá teszik a párttagságra. Az iskolák — az alapfoktól a felsőig —. ezzel egyidejűleg a család, ezek után pedig a munkahely azok a területek, ahol a nevelés. így a párttaggá formálás is történik. A gyermek- ás az ifjúkor a döntő a személyiség kialakulásáAnatolij Dobrinyin, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára méltatja azt a nemzetközi programot, amelyet Mihail Gorbacsov hirdetett meg egy esztendővel ezelőtt Vlagyivosztokban, az ázsiai és csendes-óceáni térség békéjének és biztonságának erősítése érdekében. Berecz János, az- MSZMP Központi Bizottságának titkára. a Politikai Bizottság tagja elemzi a szocializmus építésének magyarországi tapasztalatait. A többi között megállapítja: a mai magyar valóságot sokféle erő és hatás formálta. Nemzedékek hosszú sorának munkája, törekvése, harca testesül meg benne, meghatározó módon azonban már a felszabadulás óta eltelt évtizedek alakították. A közben átélt súlyos ellentmonban. ezért már e korosztályokban — minél előbb és minden eddiginél jobb módszerekkel — kell súlyt helyezni a megfelelő nevelésre. Az ifjúság nevelésének elvei nagy múltra tekintenek vissza. Helyesen megválasztott. rendszerbe foglalt neveléssel bármely módszer alkalmas a kommunista embertípus alakítására is. Az alaptörvények tisztán látása. e törvényekhez való elvhűség a meghatározó, nem pedig az alkalmazott oktatási rendszer múltja. Megfelelő neveléssel a párttagságra alkalmas személyek száma nőni fog minden társadalmi rétegben. Egypártrendszerben a pártok, így pártunk politikájának helyes alakulása is csak másodlagosan függ a taglétszámtól. elsődlegességet a dolgozó nép (életkor, foglalkozás. képzettség szerinti) összetételét arányaiban tükröző tagság élvez. Tehát az arányoknak van jelentőségük. s nem szabad feladni ezt az elvet egy probléma kapcsán. A szocialista demokrácia is csak úgy teljesedhet ki, ha nem juttatjuk egyik társadalmi réteget sem előnyökhöz a többi rovásara a párt politikájának alakításában. Mint a bevezetőben említett cikk helyesen megállapítja: a tagfelvétel követelménye az alkalmasság, és egy-egy alapszervezet csak olyan összetételű lehet, amilyen a területen dolgozóké. Több alapszervezet azonban — amennyiben a munkahelyeken folyó tevékenységek is kiegészítik egymást —. már összetételében átlagoló- dik, így egy nagyobb terüdások, hibák és tragédiák sem homályosíthatják el azt a tényt, hogy az országban gyökeres társadalmi átalakulás ment végbe. Mohammad Har.mel, a Tunéziai Kommunista Párt főtitkára tájékoztatást ad a párt nyáron megtartott IX. kongresszusáról. Nagy hangsúlyt helyez a fejlődő országok úgynevezett nem kapitalista úton történő fejlődésének elemzésére. Hangsúlyozza, hogy a nem kapitalista út koncepcióját pontosabban kell kidolgozni. Több eset bizonyítja, a nem kapitalista út kifejezést tévesen alkalmazták olyan országokra, amelyek csupán antiimperialista külpolitikát folytattak. Annak ellenére, hogy ez a politika kihatásait tekintve természetesen pozitívan lértékelendő. nem jelentett közeledést leien (például váioskörzet. megye) a helyes arányok önmaguktól is adódnak, ha a nevelés munkáját jól végeztük. valamint az alaptörvények elfogadhatóak, a párt politikája ás a pártáiét egyaránt vonzóak minden társadalmi réteg számára. Ha úgy ítéljük meg. hogy az alkalmazott neveltetési rendszer jó. és nem szorul javításra, azt kell vizsgálnunk: tényleg vonzó-e a pártélet mindenki számára. Tapasztalat, hogy a napi problémák sokasága a közélettől. igv a pártélettől is leginkább a munkásrétegeket tartja távol, s az értelmiség párthoz való vonzódása sem mindig egyértelműen elvi alapokon nyugszik. Ha a korosztályok és nemek szerinti elosztást is vizsgáljuk. úgy találjuk, hogy a helyzet hasonló ösz- szefüggést mutat. Azaz: a különféle gondokkal küzdők, főleg a fiatalok, valamint a hagyományok miatt leter- heltebb nők aktivitása kisebb. S ezek úgy mutatkoznak. hogy a tagfelvételi kérelmek összetételi aránya nem a várt módon tükrözi a társadalmi viszonyokat. A problémakör megoldása nem lehet kampányfeladat, így nem is oldható meg máról holnapra. A megoldáshoz a vonzerő növelését segítő pártélettel lehet közelebb kerülni. Ez a jelenlegi gyakorlatnál aktívabb és szélesebb körű érintkezést kíván a tagok. valamint nem utolsósorban családjaik között. Ami már önmagában nevelő hatású, mind az ifjúságra, mind a tagokra. S alapja egy összetartozás érzéséből fakadó a szocializmushoz. Ugyanez vonatkozik az állami szektor kiépítésére is. Tagadhatatlanul kedvező hatása ellenére sem jelenti, hogy az adott országban megállt volna a kapitalizmus fejlődése. Az idén lesz öt esztendeje annak, hogy a parlamenti választásokon nagy győzelmet aratott a Spanyol Szocialista Munkáspárt, és Spanyolországban Felipe Gon- zález kormánya vette át a hatalmat. Gerardo Iglesias, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára értékeli az eltelt ötéves időszakot, és Spanyol- ország jelenlegi belpolitikai helyzetét. Rámutat: Felipe González a „Változtatásért!" jelszóval került a kormány élére, és minden területen haladó szellemű programot hirdetett. közös munkának, amely a közügyekben, szükség esetén pedig a magánügyekben is jobb feltételeket biztosíthat az emberibb megoldások keresésében. A hivatkozott cikkel egyetértésben megállapítható, hogy ma a pártélet valóban sok helyütt csak formális. Nagyobb vonzerőt vinni a pártéletbe ma már szükség- szerű, ha a kibontakozást e téren is kirr.olyan gondoljuk A mozgalomban a kibontakozást az alapszervezeti munka jelenleginél nagyobb fokú önállósítása jelentheti úgy, hogy az alapszervezetek programjai sűrűbbek, bürokratizmustól mentesebbek. azaz emberközelibbek legyenek. A szocialista demokrácia ma még nem kiforrott forma. Sok eleme inkább polgári vagy vallási színezetű, minisem új forradalmi eszme. Kellő ideológia híján félő. hogy eltorzul és olyasmiről állítjuk, hogy új és szocialista, aminek valójában kevés a köze ehhez. A gazdasági kibontakozás sokkal inkább épít az egyéni érdekeltségre, mint a közösségi gondolkodásra és ennek hatása várható a pártéletben is. A politikai aktivitást ilyen körülmények között hatványozni kell. S ezt a teljes körű, a szintenként meghatározott felelősség fenntartásával, az ifjúság valóban helyes formálásával, a munkahely, a család segítségével, a pártélet köz- és ünnepnapjain az alapszervezetek önállóságára építve célszerű sürgősen megtenni. Stauderer József Eger A Közel-Kelet immár négy évtizede szűnni nem akaró konfliktusok, feszültségek forrása. A robbanás- veszélyes helyzet rendezésére többször is történt kísérlet. ám mindeddig eredménytelenül. A folyóirat körkérdést intézett több politikushoz a térségben, fejtsék ki véleményüket a helyzet rendezésének általuk lehetségesnek tartott módozatairól. A folyóirat elméleti problémákkal foglalkozó bizottsága szimpóziumot rendezett Prágában a következő témáról: „Az Egyesült Államok neoglobalista politikája, a katonai-ipari komplexum, a jelenkori militariz- mus és a munkásosztály". A szerkesztőség összefoglalót ad a vitáról. Yetőmagüzem Erdőháton A Martonvásári Kutatóintézet erdőháti vetőmagüzemében mintegy tíz és fél ezer tonna fémzárolt kukorica-vetőmagot állítanak elő és szállítanak megrendelőikhez. Ebhői a mennyiségből 2500 tonnát belföldre. 7500 tonnát a KGST-országokba, és 500 tonnányit tőkés exportra juttatnak el. A képen: a szállítójárművek az intézet 1500 hektáros területéről és a termesztésben részt vevő harmincegy gazdaságból szállítják a feldolgozó üzembe a vetőmagot (MTI-íotó: Kabáczy Szilard— KSi Megjelent a Béke és Szocializmus 9-es száma
