Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-28 / 254. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. október 28., szerda Heves megye és Eger visszafoglalása a töröktől Győzelemre győzelem: — Szolnok, Heves szabad! Zsigmond király szobra Pasztán Pásztón felállították Kiss Sándor szobrászművész Zsigmond királyt ábrázoló szobrát (MTI-fotó: Szabó Sándor — FCS) Felhívás az 1988. évi SZOT-díjasok jelölésére 1685 telén sem pihentek a törökök. Részben is erős fegyveres kézzel biztosították hódoltsági területük, adóztatását, részben pedig továbbra is támogatták Thököly Habsburg,-ellenes harcát. Már februárban „hódol- tató levelek”-et küldöztek szerte, kivált a gazdag hegyaljai mezővárosokba. De nem kerülte el figyelmüket Debrecen sem. Fel is vonult határába az egri oszmán erő, de a város kérelmére elálltak megsarcol- tatásától, mert „az egri pasát megaranyozták volt", azaz jól megfizették, hogy elkerüljék városuk feldúlását. A közeli Poroszlón az egriek az ónodi végvár zászlótartóját vágták le. Maga Ónod kapitánya úgy tudta, hogy ez az egriek huszon- hetedik áldozata volt. A szövetséges keresztény hadak behódolásra kényszert tették Nógrád várát, s kivált nagy katonai sikert jelentett Érsekújvár bevétele, de elesett —. ha csak időlegesen is —. Vác és a visegrádi fellegvár. Az Esztergom melletti Tátnál pedig Lotharingiai Károly főparancsnok aratott fényes sikert az Érsekújvárt felmenteni szándékozó Ibrahim pasa hadán. Az Udvari Haditanács már Éger megtámadását fontolgatta, mivel 1683-ban ,bebizonyosodott, hogy iaz egri török ihaderö számottevő ife- nyegelést jelentett a Budát ostromló szövetséges csapatoknak. Bécs védelmének irányítója, Rüdiger Starhem- berg is azok közé tartozott, aki szívesen megpróbálkozott volna Eger 'ostromával. De Károly herceg, a főparancsnok, aki kémei révén jól volt értesülve az egri helyzetről, keményen szembeszállt ezzel a hadműveleti tervvet. s „... Eger, mint mondják —, írta Bécsbe —, a természettől fogva Magyarország legerősebb vára, igen mesterien kialakított bástyákkal ... 4 ezer janicsár tartózkodik ott. Az ostrom tehát sok időt venne igénybe, és csak 'nagy nehézség árán járna megszerzése.” Kiemelte, hogy szinte leküzdhetetlen nehézséggel járna a tüzérséget, a lőszert és az élelmet, melyet a Dunán hatalmas hajókon szállítottak, a rendkívül rossz utakon a messzi Eger alá továbbítani. De seregét is már fáradtnak találta e várhatóan kemény ostromra, és az idő is túlságosan előrehaladott volt Eger ostromára. A szövetséges haderő főparancsnokának véleményét igazolták ,a későbbi események. Jól tudta Lotharingiai Károly herceg, hogy az Oszmán JBirodalom legészakibb vilájet-székhelyét, az iszlám legészakibb „fellegvár”- ál nem engedi ki az ellenség egykönnyen karmai közül. A fősereg zöme befejezve az 1684. évi „kampány"-át. téli szállására vonult. Báró Peter Mercy lovassági altábornagy, a parancsnoksága alá rendelt 8 ezer emberével azt a parancsot kapta, hogy nagy körben zárja körül Egert és foglalja vissza Szolnokot. E hadművelet végrehajtására Mercy, Heiss- ler és Carafa tábornokok kaptak parancsot, Carafa Felső-Magyarországról dél felé fordulva tört előre, súlyosan megsarcolva Gyöngyös városát. A Mercy— Heissler-csoportosítás Felső- Magyarországról, a Sajó völgyén tört előre, Ónod vára érintésével érte el a Tisza mellékét, majd nyugati irányiba térve jutottak el a szövetséges csapatok Heves vármegye déli végébe. Itt az egri pasa székhelyétől 35—40 km-nyire haladtak a csapatok a Tisza jobb partján, távoli mellékén. Szolnok irányába. A Marcy—Heissler-hadtes- tet 1685. október 16-án a török kézben lévő Heves pa- lánkváránál találjuk, s váratlan megjelenésükkel megakadályozták a hatvani törökök menekülését. Tudjuk, hogy Hevest csakis törökök lakhatták. Az iegykorú francia forrás arról tudósít, hogy körülbelül 200 igazhitű került fogságba és zsákmányul esett a várban talált 4 ágyú is. Mivel e szövetséges csapatok célja Szolnok volt. Mercy altábornagy a „Heves melletti táborból” Kecskemét városának megparancsolta. hogy „Szolnok felé" 2000 porció kenyeret szállítson. Figyelmet érdemel, hogy amint október Ifién a kecskeméti főbíró értesült Mercy leveléről, hogy az hadtestével Hevesnél tár- tózkodik, erről haladéktalanul értesítette a budai pasát. (!). A hevesi török palánkvár visszafoglalása tehát minden bizonnyal harc nélkül, október 16-án, vagy téppen már 15-én megtörtént. A vár 'felégetésére ’ azonban csak napokkal később, október 19-én került sor. Egy levéltári forrás ugyanis azt tanúsítja, hogy „amikor Szolnokot megvették, ugyanakkor égették fel Hevest.” Szolnok elfoglalása pedig október 19-én történt. Mercy és Heissler hadteste még október 16-án elindult a hevesi táborból a stratégiailag olyannyira fontos Szolnok felé. A hadműveleti terv szerint Szolnok előterében találkozott ösz- sze Carafa hadoszlopa a Mercy—Heissler-csoportosí- tással. De a szövetséges táborban találjuk Petneházy Dávidot is 3 ezer főnyi magyar csapata élén. Szolnok igen erős palánk- vára és megerősített városa a török hódoltságnak rendkívül jelentékeny katonai bázisa volt, mert nemcsak Budát volt hivatva, annak délkeleti előterében biztosítani, de Eger számára sem volt közömbös Szolnok birtoklása. — Mercy megadásra szólította fel a szolnoki béget, aki 24 órai gondolkodási időt kért; de ezt az időt arra használták fel a törökök, hogy a Tiszán át, az éj leple alatt elmenekültek a még biztonságosnak vélt Tiszántúlra. Mercy tábornok a kecskeméti főbíróhoz intézett levelében említi, hogy 1685. október 1,9-én visszafoglalta a törököktől kiürített szolnoki várat és a várost. Mivel a Tisza hídján való elmenekülésük végén megrongálták a törökök a hidat, azt Carafa a következő évben helyreállíttatta. Mercy tábornok kihasználván a törökök fejvesztett menekülését, csapataival átkelve a Tiszán egymást követően foglalta vissza a balaszentmtklósi (törökszentmiklósi), a szarvasi várat, sőt Aradig törtek előre a szövetséges lovasezredek. Adatok tanúsítják. hogy 1685 őszén Mercy csapatai egy részével megközelítette Egert, s 8 napig „könnyű ostrom" alatt tartotta. Ugyanezekben az őszi hetekben jelentek meg Mercy lovasezredei Hatvan előterében is. De. felbukkanásával az altábornagy csak mintegy jelezni kívánta, hogy a török vár és város közvetlen szomszédságában tartózkodnak a szövetséges hadak. Tudnunk kell azonban, hogy a győztes szövetséges keresztény ezredek katonái nem „a felszabadítók” fényében tündököltek. Vonulásukat mindenütt fosztogatás, erőszakoskodás kísérte, így például a Heves és Kül- ső-Szolnok vármegyei gazdag és jómódú Mezőtúron 22 ezer forintnyi kárt tettek. Ménesüket elhajtották, marháikat leöldösték, a szállásul szolgáló házakat kifosztották. A szolnoki palánkvár megerősítésével sem késlekedett Mercy. Messze környék falvainak népével hordatta össze az „ember vastagságú” fákat, a palánkhoz. Nemcsak Kőrös és Kecskemét, de Gyöngyös és Poroszló is megkapta az erre szóló katonai parancsot. Erről értesülve az egri beglerbég, szigorúan megtiltotta, hogy eleget tegyenek e parancsnak. Sajnos, nincs adat arra vonatkozóan, hogy mennyiben teljesítették a szolnoki vár megerősítésének parancsát a heves megyeiek. (Folytatása következik) Sugár István A SZOT elnöksége minden esztendőben május 1-jén SZOT^díjban részesíti a kiemelkedő eredményeket elért írókat, művészeket, tudósokat, közművelődési és közoktatási szakembereket. A szakszervezetek ezzel is kifejezik a mozgalom céljaiért szocialista kultúránkért elkötelezett alkotói tevékenység megbecsülését. Felhívással fordulunk az irodalmat, a művészetet értő és szerető dolgozókhoz, a szakszervezeti tisztség- viselőkhöz és aktivistákhoz, az üzemi és intézményi kollektívákhoz, a szocialista brigádokhoz. hogy tegyenek javaslatot az 1988. évi SZOT-díjasokra. SZOT-díjra javasolhatók az irodalom, a filmművészet, a fotóművészet, a sajtó, a rádió, a televízió, a színházművészet, a képző- és iparművészet, a zeneművészet, a táncművészet, artistaművészet, a társadalomés természettudomány, a közoktatás és a közművelődés. a munkahelyi nevelés területén az utóbbi években, valamint egész életművel kiemelkedő sikereket elért személyek, illetve munka- csoportok. alkotóközösségek. SZOT-díj adományozható: — a mai témájú, szocialista kultúránkat gazdagító. a munkásosztály. a dolgozó nép életét tükröző, magas színvonalú művészeti alkotások létrehozóinak: — a szocialista kultúra megszerettetésében, a dolgozók világnézetének, s érzésvilágának alakításában, esztétikai élményeinek gazdagításában, a színvonalas szórakoztatásban kitűnt előadóművészeknek : — tudományos munkásságával, a korszerű világképet alakító publikációs és közéleti tevékenységével, a dolgozók művelődésének segítésében kitűnt tudós személyeknek; — a munkahelyi nevelésben, a közművelődésben és a közoktatásban kiemelkedő eredményeket elért szakembereknek, a dolgozók művelődésében szerepet vállaló vállalati, intézményi vezetőknek, a sajtó, a rádió, a televízió munkatársainak. Kérjük az alapszervezeteket, hogy javaslataikat 1987. november 30-ig küldjék el az iparági-ágazati szakszervezetek kulturális, agitációs és propaganda - osztályára. A szakmaközi művelődési intézmények, valamint a művelődéspolitika irányításában, végrehajtásában érin‘ tett megyei, fővárosi, állami és társadalmi szervek javaslataikat juttassák el ugyancsak 1987. november 30-ig a szakszervezetek megyei tanácsa, illetve a Szak- szervezetek Budapesti Tanácsa részére. Szakszervezetek Országos Tanácsa Titkársága BORISZ GUREJEV Civ i kérdés Nem tudom, önöknél hogy van, de nálunk a hivatalban a gyűlések manapság elvszerűen zajlanak. Korábban, emlékszem, másképpen volt. Az emberek összegyűltek, meghallgatták a főnököt, egyhangúlag szavaztak — aztán ment kiki a dolgára. Most minden másként van. Tegyük fel, fegyelmi problémák miatt jövünk össze. A főnök azt mondja: Elvtársak, meg kell szilárdítani a fegyelmet. Különösen a késésekre gondolunk. Tenni kell valamit! Ekkor a káderes feláll és javaslatot tesz: — Azt javaslom, hogy két késésért akár el is lehessen bocsátani a fegyelemsértőt. A főnök: íme egy javaslat: két késésért elbocsátás. Ki van a javaslat mellett? Ekkor feltétlenül feláll Petrovics. aki már korábban, a „glasznoszty" előtti időkben is minden kérdésben állást foglalt, most még inkább ezt teszi. — Egy pillanat — szól közbe Petrovics. A főnök: Talán más javaslata van? Nem — feleli Petrovics, csak pontosítani szeretnék. Elnézést, — folytatja, de nálunk most ugye demokrácia van? Vagy még mindig a régi szelek fújdogálnak? Természetesen, demokrácia van, erősíti meg a főnök. Persze, hogy demokrácia. Ha így igaz. folytatja Petrovics. akkor javaslom. hogy ilyen fontos kérdésben titkosan szavazzunk, mert különben csorbát szenved a demokrácia elve. Rendben, hagyja jóvá a főnök. Tessék, szavazzanak titkosan. Na de kérem! — vág közbe Nyikiforov. Ő mindig Petrovics véleménye ellen foglal állást. Kérem, ne feledkezzünk meg a glasz- nosztyról! Most nálunk a glasznoszty érvényesül vagy sem? Természetesen az, — helyesel a főnök. Na hát, ebben az esetben nyíltan kell szavazni. Szembenézve egymással, nyilvánosan. Igazam van? — Nos, elhangzott két javaslat — mondja jóságosán a főnök. Szavazzunk először a késők ügyében. Szavazzunk őszintén! Ki van az első javaslat mellett, kérem ... — Pillanat! — szólal meg Petrovics. Emlékeztetném a demokráciára. — Na csak, ön a saját javaslata ellen van? — érdeklődik kedélyesen a főnök. — Szó sincs róla. — válaszol Petrovics. — Szavazzunk. De — titkosan. A főnök olyan képet vág. mintha nem értené miről van szó, és könnyedén magyarázza Petrovicsnak: — Nos, szavazásra bocsátjuk az ön javaslatát. A többség döntsön, titkosan szavazzunk vagy nyíltan. — Én is ezt mondom — kap a szón Petrovics. A többség döntsön, de titkos szavazással. Számomra ez elvi kérdés. — Elvi kérdés nekem is, toldja meg Nyikiforov. Csak nyíltan szavazzunk, — kérném szépen! — Két javaslat érkezett, — folytatja engedelmesen a főnök. Az első. Megszavazni a javaslatot a szavazás mikéntjéről, a késések büntetésének mértékéről. A második — a nyílt szavazás. Ki van az első mellett. .. — Pillanat! — szól közbe Petrovics. — Kérném szépen! — mondja Nyikiforov. Most már a jelenlévők is úgy látják, a dolog zsákutcába jutott, ismerve Petrovics elvekhez való ragaszkodását. kezdik meggyőzni Nyikiforovot. Hagyd el, ez egyszer szavazzunk titkosan, igazából úgyis mindenki melletted van... Csakhogy Nyikiforov is nyakas, elveihez a végsőkig ragaszkodó ember, nem könnyű hát meggyőzni. Persze, azért meg lehet. Igaz, nem azonnal. Szóval, a jelenlévők rábeszélik nagy nehezen, ezért beleegyezik egyetlen titkos szavazásba egy feltétellel, ha az eredeti kérdésről, a büntetés mértékéről nyílt szavazás dönt majd. Ha nem, elhagyja a termet. Ezután a szavazatszámláló bizottság megválasztása kerül terítékre. Mivel titkos szavazás esetén szavazatszámláló bizottságra van szükség, még azt is meg kell választani. — Természetesen titkosan, ragaszkodik elveihez Petrovics. — No, de kérem szépen! — mondja Nyikiforov. Hát így zajlik nálunk egy elvszerű munkamegbeszélés. Korábban egyhangú szavazás után mindenki ment a dolgára. Mert minek annyi beszéd, s különben is hányszor szavaztunk már ugyanarról a kérdésről. Három késésért kizárás, — kettőért vagy egyért meg — szavazás. Mindig egyhangúlag Manapság viszont ez a móka ilyen egyszerűen már nem felel meg a főnökségnek. Most már vitára kell bocsátani minden kérdést Ezek már hál’ istennek nem a régi idők! Fordította: dr. Lénán Attila
