Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-03 / 233. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. október 3., siombat 7. GYÖNGYÖS ÉS A SZÍNHÁZ Már nem táblás a ház rOil) at... Bizonyára sokan emlékeznek olvasóink közül arra, hogy néhány esztendővel ezelőtt még türelmet kértek a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ munkatársai a közönségtől. Attól lehetett ugyanis tartani, hogy az intézmény színháztermét „szétfeszíti" az érdeklődés. Jóval többen szerettek volna jegyhez jutni, ahány szék volt a nézőtéren. Azóta megváltozott a helyzet, ahogy teltek az évek, sokkal inkább a közönség hiánya vált néhány esetben gonddá. Hogy miért alakult így. arról Baranyi Imrénél, a művelődési központ igazgatóhelyettesét kérdeztük. — Azelőtt minden esztendőben két, négy előadás'bál álló bérletet hirdettek. Idén felére csappant kínálatuk. Miből fakad ez a változás? — Annak ellenére, hogy nem akarunk lemondani a színházkultúra terjesztése terén vállalt szerepünkről, csökkenteni kellett bemutatóink számát. Ennek az az oka, hogy jelentősen emelkedtek az árak. Csak összevetésül: míg 1984-ben egy vendégegyüttes maximum 30 ezerért hozott el produkciót, addig ma ugyanez a kétszeresébe kerül. Ezzel párhuzamosan természetesen a jegyek is drágábbak lettek. — Hogyan fogadták mindezt a nézők? — Azelőttt szinte nem is érdekelte a közönséget, hogy mit játszunk: szinte „szét. verték” a pénztárt. Ma már komoly szervezőmunka kell ahhoz, hogy telt házat hozzunk össze. Nem mindig van így, de többségében így igaz. — Nem olcsóbb ma más városba, esetleg Budapestre utazni egy-egy érdekes előadás kedvéért? — Akad olyan vállalat — elsősorban a Mikroelektronikai Vállalatra gondolok —, amely rendszeresen meghirdet ilyen kirándulást. Vielük rr.eg is lazult a kapcsolatunk. Általában ilyenkor összekötik más programmal is a színházlátogatást. Ám valószínűleg máshol is emelkednek a belépők árai, így mindenképpen előnyt jelent, ha idehozzuk a bemutatókat. Ügy vélem, hogy a tendencia nemsokára ismét megfordul, s szívesebben járnak hozzánk. — Nem lehetne-e valamilyen módon színesíteni a kínálatukat, hogy érdekesebb legyen? — Kísérletezünk mi effélével. Szövetkeztünk a Mátra Szállóval, ahol ínyencvacsorát ajánlottunk a produkció mellé. A 7-es iskolában is volt egy olyan előadóest-sorozatunk, amelyhez hasonló dukált. Sajnos, a ráfizetés miatt abba kellett hagynunk. Különösen az általános iskolában szervezett műsorainkat sajnálom, mert azt érdemes lett volna végleg meghonosítani. De olyan dilemmába kerültünk, hogy a vonzerő miatt neves • színészeket kellett hívnunk, de így is csak mintegy 50 érdeklődő jött el. A bevétel így kevés volt. — Nem mondtak-e le túlságosan könnyen ezekről a kezdeményezésekről? — Az igazság az, hogy mikor új valami, akkor már csak érdeklődésből is eljönnek rá. Később elveszti a rendezvény újszerűségét, ellaposodik. Eleinte a brigádok szívesen betértek a színházi vacsoraestre, ahol mindig olyasmit kínáltak az étlapon, ami a dráma vagy irodalmi összeállítás „párja” volt. Így az erdélyi versekhez odaillő menüt kaptak. Gyurkovics Zsuzsa Edith Piaf-estjéhez franciás étkek jártak. Számunkra ez végképp nem hozott pénzt, afféle színesítése volt a kínálatnak. — Nem egészen értünk egyet, mivel nemcsak az újdonság ereje létezik, de a hagyományoké is. A hullámvölgy után lehet, hogy újra -hegy következett volna- Most hogyan tovább? — Ezeket a kezdeményezéseket abbahagytuk, már a végén erőltetettnek is éreztük azokat. Most, a diákok felé „menekültünk", olyan darabokat hozunk, amelyek beilleszthetők a tantervbe. Legutóbb például Kodály Zoltán Háry János című daljátékát mutattuk be két táblás ház előtt. Ez nem volt ráfizetés, mivel elkérhettünk harminc forintot a jegyért, s a Népszínház társulatánál még mindig 15 ezer a tarifa egy fellépésért. — Nagyon sokszor került szóba a ráfizetés fogalma. Mennyire engedheti meg magának a művelődési központ, hogy veszítsen a „bolton"? — Egyre kevésbé fordulhat elő. Bár ebben a naptári évben már a színielőadásokon összesen 93 ezer forint veszteségünk van. Szeretnénk minden esetben legalább elkerülni, hogy ilyen módon növekedjenek költségeink. — Mindig híres volt — indulása óta — a Mátra Művelődési Központ a színházkultúra ápolásáról. Most van-e valami a tarsolyukban a nehézségek között? — Megpróbálunk az egri Gárdonyi Géza Színházzal együttműködve színházi napot szervezni, amelyen az újo- nan alakult együttes bemutatná Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja című darabját, s mellette találkozókra kerülne sor. Hasonló módon a Józsefvárosi Színház is összekötné Csiky Gergely Buborékok című művének bemutatását egy módszertani nappal. Mindinkább a konkrét igényekre kell építeni. A bérletünkben olyan produkció is szerepel, melynek itt lesz a bemutatója: A nadrág című szatírát a Népszínház társulata nálunk állítja színre. Ezt hagyománnyá szeretnénk tenni. Ezenkívül kaptunk támogatást rendhagyó irodalomórákra, amelyeket szeretnénk minél hasznosabban megvalósítani. S a jövő? A következő esztendőben megrendezzük a III. monodrámaszemlét. Mégkerestük levélben a színházakat, várjuk a jelentkezést. — És ha tovább fog csökkenni az érdeklődés? Reméljük népi. Ezek alatt az évek alatt — bízunk benne — erős hadállásai alakultak ki a színháznak városunkban. S ha nem, maradnak a 3+2 félé koncertek . .. Gábor László KIÁLLÍTÁS A MŰCSARNOKBAN Tisztelet ßerczeller Rudolfnak A Budapesti Nemzetközi Kisplasztikái Kiállítás hagyománya, hogy külön te. remben egy magyar művész munkásságából tiszteleti — hommage — kiállítást mutatnak be. Az idén Ber- czeller Rudolf a Műcsarnok meghívottja. Az elvonultságban élő, 75 éves mester szobrai, amelyek egytől egyig az idén készültek, a meglepetés erejével hatnak. Dinamikus plasztikái az emberábrázo. lás fantasztikus sokoldalúságát példázzák. Szép és groteszk, lendületes és nyomorult figurái különös művészi élményt nyújtanak. Berczeller, akinek életrajzi adatait — született 1912- ben, a budapesti Iparrajz- iskola, majd a Képzőművészeti Főiskola festőszakos növendéke Vaszary János, nál — néhány sorban közli a nemzetközi kiállítás katalógusa, soha nem volt elkényeztetve művészi sikerekkel, díjakkal, kitüntetésekkel. Magyarországon három önálló kiállítása volt (Budapesten, Debrecenben és Nyíregyházán). Hét műve áll itthon köztéren, s egy nagyméretű szobra Antwerpenben, a Middelheim Múzeum parkjában. Legnagyobb elismerés az 1981-es pécsi Országos Kisplasztikái Biennálé I. díja. Korai szobraiból alig maradt meg néhány. A művész maga mondott ítéletet felettük: összetörte őket. Aztán újabb és újabb figurákat formázott. Mozgó, dinamikus, lendületes csoportokat, táncoló nőket, forradalmi tömegeket, felvonulókat. De ugyanilyen dinamikusak ülő, álló, fekvő alakjai. Frank János azt mondja: „valamennyi szob. Hét lépő ember rának alapvonása a mozgás, egy izgatott barokkos vagy inkább manierista dinamika.” Kisplasztikában ott a nagyméretű mű lehetősége. Hegesztett bronz Dózsája, a diófa- vörösréz anyagú Drapériások felvonulása vagy a Hét lépő ember című kompozíciója tér után kiált. Groteszk, gnóm alakjait különös anyagból gyúrta. Horganyháló és aluminiumspray adja a matériát. Ezek a figurák némileg hasonlatosak korábbi nyomorékszobraihoz, melyekről így vallott: „Az emberi testről való képzeteinket tévesnek tartom. Ha kimegyünk a strandra, akkor látjuk meg, hogy valójában milyen a test.” És ezek a testek torzak, suták, amint különböző testhelyzetekben elénk állítja a szobrász. (Fekvő, Támaszkodó, Kúszó mankós, Rimánkodó). Arcuk szándékoltan elnagyolt, mégis egész drámát láthatunk bennük. Berczeller új szobrai, amelyeket mind erre a kiállításra készített, megérdemlik a tiszteletet. De több elismerést mindenesetre. S. E. (Koppány György felvételei — KS) Drapériások felvonulása Fekvő Harlekin Mindennapi nyelvünk A stabilizáció jegyében...!! Közleményünk címe arra utal, hogy gazdasági, társadalmi és politikai életünk legidőszerűbb történéseit nyomon kíséri mindennapi nyelvhasználatunk néhány sajátos jelensége. Gazdasági és társadalmi kibontakozásunk programjával kapcsolatosan pl. nem véletlenül szaporodtak el1 az olyan szóbeli és írásos megnyilatkozások, amelyekben valóban a stabilizáció jegyében szélesre tágult egy latin eredetű szócsalád használati köre, s az utóbbi hetekben egyre gyakrabban találkozhattunk szóban és írásban ezekkel a szóalakokkal: stabil, instabil, stabilis, stabilitás, stabilizáció, stabilizálás, stabilizál, stabilizálódik, stabilizálódás stb. Napilapjaink hasábjain szinte kulcsszói szerepet vállalták ezek a jelzős szerkezetek: instabil állapot; a gazdaságpolitika stabilizációs szakasza, programja; stabilizációs folyamat; a stabilizáció időszaka, a stabilizáció feltétel- és eszköz- rendszere stb. Ezeknek a nyelvi formáknak pontos megértése csak úgy lehetséges, ha értjük és értelmezni képesek vagyunk a jelzői minősítő szerepet vállaló latin eredetű szóalakok jelentésváltozatait, és használati körük illetékességének érzékelésében is jártasságot tanúsítunk. Természetesen ebben az olvasói igyekezetünkben segítségünkre van az a közlés- és beszédhelyzet, szövegösszefüggés, amelyben szerepet vállalnak a latin eredetű szócsalád tagjai. Rövid példatárunk is erről bizonykodik: „Instabil állapotot kell stabilizálni” (TV. 1987. szept. 6. Párbeszéd a stabilizációról). A többéves stabilizációs útszakasz feladata: a népgazdaság fizetőképességének megőrzése, az adósságállomány növekedésének megállítása, a stabilizáció feltétel- és eszköz-, rendszerének kialakítása, stb” (Népszabadság, 1987. szept. 5.) — „A stabilizáció és a kibontakozás feltétele, hogy ne különülhessenek el egymástól a politikai és a gazdasági kérdések” (Magyar Hírlap, 1987. szept. 4.). „A remélhető stabilizáció időszakában a bevételek növelésére célszerű összpontosítani” (Vasárnapi Hírek, 1987. szept. 6.). Az idézett szövegrészietek szerzői meg sem kísérelik a latin nyelvi formák magyar egyenérté- keseit is felhasználni a mondanivaló egyértelműbbé tevésére. Pedig van miből válogatni. Meglehetősen tág azoknak a magyar szóalakoknak, nyelvi formáknak a köre, amelyből a legmegfelelőbbet kiválaszthatjuk a latin eredetű szavak helyettesítésére. íme. a példatár: stabil: szilárd, állandó, tartós, biztos; stabilis; állandó, nem változó; stabilitás: állandóság, egyensúlyi állapot, szilárdság; stabilizáció: állandósítás, megszilárdítás, megerősítés; stabiliz^pió- dik: állandósul, megszilárdul, stb. A mai nyelvhasználatunkat tekintve, azt is természetes folyamatnak tekintjük, hogy több nemzetközi szó és nyelvi forma nyer polgárjogot és használati lehetőséget köznyelvünkben is. Erről tanúskodik a stabilizációval kapcsolatos latin eredetű szócsalád használati körének tágulása. Hogy miért? Mert ma társadalmi, gazdasági és politikai életünk stabilizációs szakaszában kell dolgoznunk és helytállnunk, s a jelenségeket, a történéseket megnevező sajátos szókincsre tehát szükségünk van. Dr. Bakos József Egy elegáns nadrágkosztüm a Fontana Divatház kollekciójából (MTl-fotó: Cseke Csilla — KS)
