Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-27 / 253. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. október 27., kedd 3. SZOVJETUNIÓ: A 70. ÉVFORDULÓ (X/8.) A szovjet iparosítás A szovjetek V. össz-szövetségi kongresszusa 1929-ben (május) jóváhagyta az optimális, ugyanakkor rendkívül feszített első ötéves tervet. A terv [adatai lenyűgözőek voltak. Ipari nagyberuházásokra négyszer annyi összeget terveztek, mint az előző évbem' ' Kiemelt ütemű fejlesztést írt elő a terv a nehéziparban. Az első ötéves terv sok vitát váltott ki nemcsak a Szovjetunióban, hanem külföldön is. Sokan bukását jósolták, mert szerintük a még mindig „gyengélkedő” ország nem lesz képes elviselni a tervezett fejlesztési ütemet. A párt soraiban is felerősödtek az iparosítás ütemének lassítására, a hátország felzárkóztatására vonatkozó követelések. Ennek ellenére a másik állapot győzött, és 1929 közepétől egyre töhb döntés született az amúgy is feszített terv feladatainak növeléséről. Gyakorlatilag ezzel azt akarták elérni, hogy az ötéves terv négy év alatt teljesüljön. Az iparosítás a szovjet néptől óriási erőfeszítéseket és átmeneti lemondást igényelt. A kapitalista országok iparosításának klasz- szikus példáival szemben — amelyek 100—200 évig tartottak és a gyarmatbirodalmak kincseire és külföldi kölcsönökre épültek — a Szovjetunió kizárólag saját tartalékaira támaszkodhatott. Rendkívül nehéz helyzetben volt az ország. Néhány tény: élelmiszerjegyek, alacsony fizetések, és abból is jelentős iparosítási kötvényjegyzések, nehéz lakáshelyzet, földkunyhók, a barakkokban egy ágy már tisztességes lakásnak számított. — „Az emberek hallatlanul nehéz körülmények között építették a gyárakat — írta ezekről az időkről Hja Ehrenburg. — Azt hiszem, soha sehol senki így nem építkezett és nem is fog építkezni”. Az iparosítás során már 1930-ban megszűnt a munkanélküliség, és a szovjet államnak első ízben kellett megoldania a teljes foglalkoztatottság bonyolult szociális-gazdasági problémáját. Az első ötéves tervidőszakban az ipari munkások száma 5 millióval nőtt. A helyzetet nehezítette, hogy több millió paraszt özönlőit az iparba. A jobb helyekért járták az országot, keresték a szóbeszédek alapján a jobban fizető munkát. A munkaerő-vándorlás katasztrofális méreteket öltött. Mélypontra süllyedt a munkafegyelem. Rohamosan romlottak a gazdasági mutatók. Az új dolgozóknak az ipari kultúrával történő megismertetése bonyolult és időigényes feladat volt. Ha figyelembe vesz- szük, hogy ugyanakkor nagy hiány volt mérnökökben, műszakiakban, tapasztalt, kezdeményező gazdasági szakemberekben, akkor már érthetőbbé válik, hogy miért kellett ebben az időszakban bevezetni az utasí- tásos jellegű gazdaságirányítást. Az ország minden rendelkezésre álló erejét alávetni egy célnak: ez a szigorú követelmény mély nyomot hagyott a szovjet társadalom életében. Az iparosítás helyzete bizonyította, hogy a rohamtempó, az akarati módszerek nem vezetnek eredményre ott, ahol új technika elsajátításáról, a minőség és munkatermelékenység javításának problémáiról van szó.. A lelkesedést szakmai tudással és hozzáértéssel párosítani — ebben foglalható össze a második ötéves tervidőszak (1933—1937.) feladatainak lényege. Komolyan hozzá kellett fogni a káderképzéshez, és szakítani kellett a szociális szféra elhanyagolásának gyakorlatával is. A második ötéves terv éveiben a városi munkásosztály életszínvonala jelentősen javult, amelynek bizonyítéka többek között, hogy 1935-ben eltörölték a jegy rendszert, és az öt év alatt több mint két és félszeresére nőtt a lakossági fogyasztás. 1935-ben az ipar előtt komoly feladat állt. Át kellett térni a normarendszer új formáira. Ennek az intézkedéssorozatnak a sikeres megvalósításától nagyon sok minden függött: mindenekelőtt a munkatermelékenység növelése, továbbá az előző időszakban létrehozott gazdasági potenciál hatékonyabb kihasználása. Először ezt a problémát a régi módszerekkel akarták megoldani. Utasítást adtak ki, hogy meghatározott határidőre át kell térni az új normák alkalmazására. A helyszíneken azonban ezt az utasítást nem sikerült végrehajtani. Hol és menynyivel kell emelni a normát? Ezekre a kérdésekre a termelés lehetőségeit legjobban ismerő munkások aktív segítsége nélkül lehetetlen volt válaszolni. Ebben a helyzetben született meg a sztahanovista mozgalom. 1935 második felében Alekszej Sztahanov do- nyecki bányász tizennégv- szeres tervtúlteljesítésének hatására az egész országban újabb és újabb munkahelyi rekordok születtek. Egyre szélesebb körben kezdték alkalmazni a munka erkölcsi és anyagi elismerésének módszereit. Megszüntették a korábbi felső kereseti határokat, amelyeknél a munkás többet nem kereshetett. A 30-as évek második felében a sztahanovisták gyakorlatilag nemzeti hősöknek számítottak. Képeik díszítették az utcákat, az ünnepi felvonulásokat. Ilyen körülmények között hihetetlen gyorsan nőtt a dolgozók önbizalma, új, nagyabb eredmények elérésére törekedtek. A sztahanovista mozgalom tapasztalatai sem mindig azonos értékűek. Már ezekben az években kiderült, hogy hibás felfogás egyes dolgozókat kiemelkedő rekordok elérésére orientálni. A sztahanovista mozgalom segítésével sikerült az ipart az új normákra átállítani, ezzel jelentősen növelni a termelékenységet, és az előzőnél jobb eredményekkel zárni a második ötéves tervet. A sztahanovista mozgalom tapasztalatainak jelentősége más, akkori kezdeményezésekhez hasonlóan nem csak a munkarekordokban van. A háború előtti három, nem teljes ötéves tervidőszakban (1928—41) felépült kilencezer iparvállalat és egy sor új, fontos gazdasági ágazat született. Üj gyárak jelentek meg, a régiek pedig jelentősen bővítették kapacitásukat. Ide tartozik az energetikai és kohászati gépgyártás, továbbá szerszámgépek, gépkocsik, traktorok, repülőgépek, villamos mozdonyok, gőzmozdonyok, út- és építőipari és mezőgazdasági gépek, villamos berendezések és műszerek gyártása. Az ipar bruttó termelése 1940-ben az 1913-as évhez viszonyítva 7,7-szeresére nőtt. Ezen belül a nehézipar kulcságazatában — a gépgyártásban és a fémfeldolgozásban harmincszorosára. A Szovjetunió az USA mögött a második helyre zárkózott fel az ipari fejlettségben. A szocializmusnak az ezekben az években létrehozott- anyagi-műszaki bázisa ki" állta a legnehezebb próbát is a nagy honvédő háború éveiben a német fasizmus ellen vívott harcban. Oleg Hlevnyjuk APN — KS A közlekedésfejlesztés tíz éve Immáron tíz éve ónnak, hogy megfogalmazták megyénk hosszú távú közlekedésfejlesztési koncepcióját. Ennek egyik fű célkitűzése volt a személy- és áruszállítási igények mindenkori kielégítése, a szolgáltatások színvonalának javítása, valamint a közlekedési ágak közötti munkamegosztás hatékonyságának továbbfejlesztése. Hogyan sikerült idáig megvalósítani ezt a programot, milyen feladatok várnak még megoldásra — erről is tárgyalt nemrégiben a Heves Megyei Tanács testiilete. m A vasúti közlekedés területén a fejlesztések elsősorban a pályarekonstrukciókra, vonalkorszerűsítésekre, villamosításokra, biztosító berendezések, építésére, állomások felújítására irányultak. Ezek eredményeképp a Budapest—Miskolc fővonalon, Vámosgyörk és Gyöngyös közötti pályán például rövidebb lett a menetidő. A Füzesabony—Eger —Felnémet vonal villamösí- tását követően üzembe helyezték az Eger rendezőpályaudvart, felújították és emelt peronokkal látták el a Várállomást. Űj megállóhelyet kapott Szilvásvárad, ezzel is javítva a népszerű idegenforgalmi terület kulturált utasfogadását. A vasút mellett a közúti forgalom is jelentős. Az elmúlt években elkészült az M3-as autópálya, mintegy 21 kilométeres megyei szakasza, Egerben új nyomvonalon megépült a 25-ös számú főút négy forgalmi sávval. Ez utóbbival lehetőség nyílt arra, hogy a történelmi belváros mentesüljön az átmenő teher- és sze- mélyforgálom károsító hatásaitól. Emiatt viszont jelentősen megnövekedett az autók száma a Beloiannisz, a Csiky Sándor és Széchenyi utcán. Korszerűsítették többek között a pásztó—mátrake- resztes—galyatetöi szakaszt, és ezzel a Mátra nyugati területeit is könnyebben meg lehet azóta közelíteni. Jelentősen javult a Tisza II. úthálózata, a Besenyőtelek és a Tiszanána felőli oldalon. A közúti személy- és áru- szállítás is bővült, hiszen az állami szektor mellett megjelentek a szövetkezeti és magánfuvarosok. Az államigazgatási reform ágazati korszerűsítése során nagyarányú változások történtek. Szélesedett a helyi tanácsok hatás- és jogköre is, lehetővé vált az önálló gazdálkodás. Összességében megyénk közlekedési helyzetét az jellemzi, hogy e rendszer belső egyenlőtlenségei megnőttek, az elmaradt rekonstrukciók és fejlesztések miatt a lemaradások halmozódtak. Az évtized végére a közlekedés eléri tűrőképessége határát. A ma még helyenként és időszakosan jelentkező zavarok és feszültségek általánossá válhatnak és később akadályozni fogják a gazdaság tervezett, gyorsabb ütemű fejlődését. Ez a helyzet egyben meghatározza a fejlesztések fő irányait és nagyságrendjét. Az alapvető közlekedési hálózatok folyamatos karbantartása mellett minőségi változásokra van szükség, az előírások következetes érvényesítésére, a balesetveszélyes csomópontok, út-, vasútkereszteződések valamint a gyalogosforgalom biztonságának növelése terén. A közlekedési létesítmények helyét a rendezési tervekben hosszú távra kell kijelölni. Ennek keretében elsőbbséget élvez a tömegközlekedés, valamint a környezetkárosító hatások csökkentése. A megye idegenforgalmának további bővülése érdekében kell javítani a közlekedési hálózatot. összehangoltabb menetrendek, jobb parkolási körülmények szükségesek,. A települések népesség- megtartó ereje — különösen a mezőgazdasággal és jelentős iparral nem rendelkező területeken — csak ezeknek a körülményeknek a jobbításával növelhető. Épp ezért megbízhatóan és gazdaságosan működő közlekedési rendszerre van szükség mindannyiunk nyugalma, biztonsága megóvásáért. Szépítik a városon Épp a napokban adtuk hírül: az egri városszépítők az elmúlt öt esztendő alatt sokat munkálkodtak azért, hogy a megyeszékhely méltó legyen országos — s talán nem túlzás ezt állítani — nemzetközi hírnevére ... Talán ezért, mert lakóhelyünk szépségére oly büszkék vagyunk, szúr szemet néhány — még mindig előforduló — szépséghiba. A vár környékén, most a napfényes őszben is rengeteg turista fordul meg. A méltán népszerűvé lett Várkapu étterem előtti tér pedig tágasságával, rendezettségével megnyugtató a szemnek. Arrébb, a parkolón túl egy női aktot ábrázoló szobor, körötte kisi medence. Hogy benne a víz, elságult, piszkos, még csak hagyján! Felszínén az úszkáló falevelek? — beleférnek az évszak hangulatába. Ám az már kevésbé, hogy a medencében egy jobb sorsra érdemesült autógumi ázik. Ki tudja? Egy hanyag gépkocsitulajdonos vagy csintalan gyerekkezek dobták oda? Apróság, persze ... Az arra járó látogatóban viszont kellemetlen érzéseket szül. Sajnos, a példa nem egyedi. Nem kellene hozzá nagy erőfeszítés, hogy találjunk mellé még néhányat. Ezek azok az alig észrevehető szeplők a városon, amelyhez nem is „műtét” csak odafigyelés, a városlakók fegyelme szükséges. (jámbor) A SOMOGY MEGYEIEK HIRDETTÉK MEG ... Pályázat műszaki-gazdasági újításokra A műszaki, közgazdasági és agrárszakemberek tudását és fantáziáját igyekszik nagyöbb mértékben Somogy megye gazdasági fejlődésének szolgálatába állítani a Somogy Megyei Tanács, a MTESZ és több más szervezet által közösen meghirdetett pályázat. A napokban közreadott felhívás nem csak a helybelieknek szól; bárkitől szívesen fogadnak olyan szellemi termékeket, amelyek közvetlen gazdasági hasznot, gazdálkodási előnyöket hozhatnak Somogy ipari és mező- gazdasági üzemeiben, s így a gazdasági stabilizációs törekvéseket segíthetik. A témakörök ennek megfelelően szerteágazóak. A versenyképességet fokozó műszaki, gazdasági és vezetési módszerek; új, piacképes termékek tervei; az energia- és anyagtakarékosságot elősegítő, új energia- forrásokat lehetővé tevő eljárások; a számítástechnika alkalmazását újabb területekre -kiterjesztő elgondolások; az értékelemzés és a belső vállalkozások rendszerének kialakítását és hatékony működtetését célzó tervek ölthetnek formát a pályamunkákban. A mielőbbi hasznosítás szándéka a rövidre szabott határidőben is megmutatkozik: a pályázatokat 1988. február 15-ig lehet benyújtani a MTESZ Somogy megyei szervezeténél, s az értékelésre májusban kerül sor. ADIDAS exportra * A Seinor Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységében az idén a nyugatnémet ADIDAS cég részére készítenek különféle színű és fazonú szabadidőruhákat. Képünkön minőségi ellenőrzést végeznek az ADIDAS szabadidőruhákon (Fotó: Rigó Tibor — KS)
