Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-01 / 231. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. október 1., csütörtök 3 Káderek és karrieristák Kisvállalkozások — adóhatósági szemmel Egy panaszos felháborod­va sorolta fel! a hivatalban elszenvedett sérelmeit. Élő­ié bocsátotta, hogy nem köz-, hanem tisztán magán­ügyben, egy szerinte túlzot­tan nagy összegű illeték dol­gában kért volna némi en­gedményt, ám süket fülek­re talált. Egyik illetékes a másikhoz küldözgette, de mindenütt elutasították, mi­előtt még a maga magyará­zatát elmondhatta volna. Minősíthetetlennek nevez­te az eljárást. Nem is az el­utasítás fájt a legjobban neki. inkább az a mód, aho­gyan a kérését kezelték. Az unott, vagy éppen kétkedő tekintetek, melyeket már az első: percekben észre vett azok szemében, akikhez ő bizalommal fordult. Végül így sommázta sikertelen pró­bálkozása tapasztalatait: „Az a baj, hogy ma már mind kevesebb az igazi, tapasztalt, lelkiismeretes káder, és fe­lelős helyeken is szaporodik a közönyös bürokraták, a maguk pecsenyéjét sütögető karrieristák száma. Ezért a bizonytalanság, kétkedés, kö­zöny, a rideg elutasítás”. Kemény szavak, de sok bennük a megszívlelendő igazság. Még akkor is, ha felhánytorgatott bizonyta­lanság és kétkedés mai hely­zetünkben, az átalakulás ir­galmatlan buktatói között az említett „igazi, tapasztalt, lelkiismeretes” kádereket is hatalmába kerítheti. Talán éppen a leglelkiismereteseb­bek tépelődnek csak igazán. Hiszen ők nem csupán lát­ják a bajokat, hanem őszin­tén akarnak segíteni is, és ez bizony a mostani felté­telek között az esetek több­ségében nem könnyű dolog. Az viszont igaz, hogy ők nem azon tépelődnek, vajon végighallgassanak-e egy-egy jogos panaszt, aláírjanak-e valami gyorsan elintézendő ügyet. Az ő tépelődésük sok­kal mélyebb ennél, hiszen a megoldást keresik, szenve­délyesen. Ha már a fenti panaszos kádernak nevezte a felelős tisztségviselőt, maradjunk ennél a kifejezésnél. Annál is inkább, mert az „igazi káder” az ő fogalmai sze­rint nem csupán rangot, ha­nem inkább a köz szolgá­latának minőségét és hőfo­kát jelzi. S nemcsak az el­utasítás jogát, hanem első­sorban a segítés kötelessé­gét. Soha nem felejtem el azt a megyei tanácselnököt, aki egy ugyancsak vitatható ügyben csaknem teljes órát szánt a panaszosra. S ami­kor a lezáratlan vita végén munkatársai megemlítették neki, hogy ezt a kérést jo­gosan elutasíthatta volna, ő visszakérdezett: „Biztos, hogy jogosan? Elsietett ha­talmi szóval nem lehet jó közérzetet és egészséges köz­véleményt teremteni!” Éppen ez a fajta mérlege­lés az. ami megkülönbözteti a felelős tisztségviselőt —, ha úgy tetszik kádert — a konjunktúralovagtól, a tűz körül sürgő-forgó karrieris­táktól. A káder az önmaga tisztességét _ég. lelkiismeretét is mérlegre teszi, mielőtt mások dolgában ítél, s ne­met csak akkor mond, ha meggyőződése szerint igent ntm mondhat. De akkor ki­mondja határozottan és ker­telés nélkül. A karrieristának jóval könnyebb a dolga, igaz, hogy csak olyan környezetben, ahol az élen .is hasonsző­rű törtetők állnak. A karrierista ugyanis a fe­lettesei gyengéiből él. A fe­lettesek hiúsága, tudatlan­sága, jellembeli fogyatékos­sága olyan táptalan, amely­ből a talpnyalők, a könnyen boldogulok jövője kisarjad. A káder nem mindig kel­lemes ember, hiszen a kö­zösség érdekében vállalja a kényelmetlen feladatokat, döntéseket is. A jó ügyért kockáztat, él a tévedés jo­gával is, illetve sohasem játssza meg a tévedhetet­lent. A karrierista viszont felfelé bókol, nemet inkább csak annak mond, akitől nem kell tartania. A jó ká­der, különösen ha baj van, mindent mérlegel, de első­sorban a maga munkáját és felelősségét teszi nagyító alá. S ha hibát, mulasztást tapasztal, saját magát sem kíméli. A karrierista meg­próbál szépen, simán kibúj­ni a felelősség alól, de ha úgy látja előnyösnek, inkább másokra mutogat. A káder az önmaga tehetségéből és munkájából él, a karrieris­ta pedig igen gyakran a má­sok hibáiból. Soha nem volt még na­gyobb szükség nálunk te­hetséges, hozzáértő, odaadás­sal dolgozó emberekre, mint most, a kibontakozás évei­ben. Sok múlhat egy-egy emberen is, és még több a jól irányított közösségen. Hi­szen az önállóság növekedé­sével a felelősség is mind nagyobb. Már nem a köz­ponti tervek és utasítások pontos végrehajtása az egyetlen feladat, hanem a helyi elképzelések valóra váltása, a helyes, az okos döntések meghozatala. Egy­szóval, a teljes felelősség vállalása mindazért, ami egy-egy munkahelyen törté­nik. Érthető, hogy ilyen fe­lelősség sem hárult még so­ha a vezetőkre, mint első számú káderesekre. Hiszen nekik kell kiválasztaniuk és felkészíteniük azt a gárdát, amely ezt a roppant terhet a vállára veszi, hadat üzen­ve a rózsaszínű ábrándok­nak, a kozmetikázott jelen­téseknek és a talpnyalás­nak is. K. Gy. ABC-áruház nyílt Zagyvaszántón (Tudósítónktól): Régi vágya teljesült Zagy­vaszántón a község szövet­kezeti tagjainak és a vásár­lóknak. Varga Antal tanács­elnök ünnepélyesen nyitotta meg az áfész kis ABC-üz- letét. Részt vett az esemé­nyen Szokodi Ferenc, a hatvani városi pártbizottság első titkára, Angeli József tanácselnök és dr. Sumi András a Mészöv elnökhe­lyettese. Az új szövetkezeti egy­ség az üzemek, vállalatok kollektíváinak összefogá­sával épült. A tanács egy­millió, a szövetkezeti tagok 1 millió 250 ezer forintos célrészjeggyel járultak hoz­zá a 6 milliós beruházáshoz. A szövetkezeti tagok ezer- háromszáz óra társadalmi munkát végeztek az épít­kezésen. Az eternitgyár külön­böző anyagokkal és szak­ipari munkával segített. A cukorgyár kollektívái az alapozási munkánál mű­ködtek közre. A lakossági ellátásban jelentős szere­pet betöltő üzlet alig tíz hónap alatt épült fel. A megüresedett régi bolt helyén kulturált presszót alakítottak ki. Az új üz­letet megnyitás után a nagy­számú érdeklődő birtokba vette, ahol jelentősen meg­növekedett az áruk válasz­téka. Szabó Lajos A népgazdaságunk előtt álló feladatok megvalósítása, az adóreform, a kisvállalkozások tevékenységét is a középpontba helyezi. Heves megyében 1987. szeptem­ber 21-én a három legjelentősebb vállalkozási forrná ban (önálló gazdasági munkaközösségben, vállalati gazdasági munkaközösségben, ipari és szolgáltató szakcsoportban) 750 társaság működött, ami az 1980. december 31 "i állapothoz képest 5,4 százalék csökke­nést jelent. Figyelemre méltó, hogy az új vállalkozási formák be­vezetésének évétől 1986. év végéig évről, évre növeke­dett a belföldi társaságok száma, 1987. év eddig eltelt időszakában viszont a meg­szűnések száma magasabb, mint az újonnan alakult társaságoké. Ismereteink sze­rint a vállalkozók többsége a jogszabályok számukra kedvező vagy kedvezőtlen irányú változásától teszik függővé, hogy milyen for­mában működnek tovább. A kisvállalkozások társa­dalmunk életében betöltött szerepe ma már mindenki előtt ismeretes. Megyénkben is számos olyan társaság (főleg önálló gazdasági mun­kaközösség, szakcsoport) te­vékenykedik, amelyek mű­ködési területüket tekintve népgazdaságilag is haszno­sak. fenntartásuk és fejlesz­tésük indokolt. Ezek a tár­saságok számviteli rendje, bizonylati fegyelme megfe­lelő, adóbevallási, adóbefi­zetési kötelezettségüknek is pontosan eleget tesznek. Annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló kormány- szintű, és az azokhoz kap­csolódó pénzügyminiszteri rendeletek mindenki számá­ra hozzáférhetővé teszik a társaságok szabályszerű mű­ködésével kapcsolatos rendel­kezések megismerését és helyes alkalmazását, egyre több az olyan társaságok száma, amelynek pénzügyi­hatósági ellenőrzésekor adó­eltérést, számviteli rendet, bizonylati fegyelmet érintő megállapítást kell jegyző­könyveznünk. Vizsgálataink során feltárt adóhiányok összege évről évre növek­szik. Az 1986. évben meg­állapított adóhiány a beval­lott adók 12,7 százaléka, megállapításaink az 1985. évhez képest 104,3 száza­lékkal magasabbak. Az 1987. évben végzett pénzügyi-hatósági ellenőr­zéseink alapján megállapít­ható, hogy növekszik a me­gyén belül is a negatív ese­tek száma. Az adózatlan személyi jövedelem meg­szerzésére irányuló manipu­lációk igen változatos esz­közeire derít fényt a revízió. Egyre gyakoribb az olyan jellegű megállapítás, amikor fiktív nevekre kiállított bi­zonylatok alapján számol­nak el jövedelmeket, vagy társasági tagok nevére a ténylegesen felvett összegen túl szerepeltetnek összege­ket, nem a ténylegesen el­ért árbevétel összegét köny­velik be naplófőkönyvükbe. Számviteli rendet, bizony­lati fegyelmet érintő jegy­zőkönyvi megállapításaink száma és súlya nem csök­kent az előző évekhez ké­pest. Előfordult, hogy a tár­saságok hiányosan, pontat­lanul, vagy egyáltalán nem vezettek naplófőkönyvet, az előírt adatszolgáltatási köte­lezettségüknek nem tettek eleget, a kötelező analitikus nyilvántartások vezetését el­mulasztották. Több társa­ságnál figyelhető meg az adófizetés késése. A fizetési fegyelem lazu­lása igazgatóságunk mun­káját is nagymértékben meg­növeli. A befizetési kötele­zettségüket nem teljesítő társaságok esetében élnünk kell a végrehajtási eljárás kezdeményezésével, mint az adótartozás behajtásának legvégső eszközével. A ked­vezőtlen tendenciák felhí­vást jelentenek a jogalkotó, az ellenőrző, esetenként á bűnüldöző szervek számára egyaránt. Az okok megszün­tetésénél fokozott figyelmet kell fordítani a megelőzés­re is, amely nemcsak az adóhatóság, hanem a tisz­tességes kisvállalkozást foly­tatók közös érdeke is. 1987. év az adóreform éve. Valamennyi, a belföldi tár­saságokra vonatkozó jogsza­bály megváltozik. Az új jogszabályok megismerése, helyes alkalmazása minden kisvállalkozó egyéni érdeke kell, hogy legyen. Az új adórendszerrel kapcsolatos tájékoztatások, oktatások szervezett végrehajtása igaz­gatóságunk valamennyi dol­gozója részére feladat. Dr. Kovács Sándor, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Heves Megyei I gazgatóságának igazgatója Azt hiszem, Prágáról nem tud elfogultság nélkül, hű­vös szavakkal írni az oda­utazó. A város kitárulkozik, őszinte szerelmes módjára nekünk adja minden gyö­nyörűségét. hogy aztán (ké­sőbb ugyanezért visszacsa­logasson. Ami a vendéget el­ső pillanatban megragadja: a város nyugalma, békessége Mintha a prágai ember ar­ca kevésbé volna feszült, tü­relmetlen,. mint más főváro­sok lakóié. Talán, mert a zsúfolt és zajos buszok he­lyett kedves, piros villamo­sok viszik-hozzák az utazó­kat? Vagy egyszerűen csak az öreg épülete* falai su­gározzák ezt a végtelen de­rűt? Nem '•.dni... Ám nyugalma mellett a város teli van meglepetések­kel. A térképet böngésző turista nem is sejti, hogy amíg ő az új-városból met­róval, villamossal vagy akár hosszú sétával átjut az óvá­rosba, addig a csalafinta Prága elrejt egy kapualjat a Vencel tér egyik átjáróhá. zában: ennek az épületnek egyik fele az ó másik az új részből nyílik. A passzá­zsokban kávéház, ékszerbolt, netalántán színház búvik meg. Egy ilyen háztömb alat­ti átjáróban kapott helyet a Budapest étterem is. No de, mivel minden ékességet fel­sorolni már csak a helyszű­ke miatt is lehetetlen, in­kább csak ízelítő gyanánt essék szó néhány nevezete­sebb helyszínről. Vencel tér. Úgy mondják, ez Prága szíve. Valójában nem is tér, hanem egy nagyon széles ut­ca, amelynek közepébe né­hány padot tettek, bokrot ültettek. Két szélét rangos szállodák, éttermek, fagylal- tozók, bankok szegélyezik, így önmagában tehát sem­mi különleges nem lenne benne, jobbára néhány fő­város sétálóutcájához hason­lítana. Ám. ami mégis azzá teszi: a lejtős szakasz tete­jében mintegy ékszerdoboz­ként a Nemzeti Múzeum ka- réjos épülete emelkedik. Így mindezzel együtt kerek, zárt és tökéletes a Vencel tér látványa. Ha pedig a néze­lődésben elfáradt, megéhe­zett csillapítani kívánja az étvágyát, itt azt is megtehe­ti. A Koronában szinte már klasszikusnak számító meleg, habos kakaót és omlós kug­lófot reggelizhet, ebédelni, Prágai pillanatok Prága modern kultúrpalotája Óvárosi utcarészlet vacsorázni pedig gyorsan, kényelmesen tud a Lucer­nának nevezett önkiszolgáló étteremben. Pinkas. Csak egy szűk utcácska választja el az előbb emlí­tett tértől, ám hangulatuk gyökeresen különbözik. A Pinkas ugyanis egy söröző és nem is a legnevezeteseb­bek közül való. Amiért még­is érdemes meglátogatni: lehet, hogy a betérőnek sze­rencséje lesz és beleütközik egy-két éneklő, szájharmoni­kázó vidám törzsvendégbe. Az itteni légkör hasonló ah­hoz, amilyennek egy vad­nyugati kiskocsmát képzel el a legtöbb ember. Néhány tetovált karú, borostás ké­pű, matróztermetű férfi pró­bálgatja hangerejét. Az újon­nan jövőket alaposan végig­mustrálják, de nem húzód­nak arrébb, nem vonulnak félre, ha valaki odatelepszik közéjük. A prágai sörözők­ben egyébként sem divat ,a hűvös tartózkodás. Sőt, ha közös a nyelv, egy frissiben alakult asztaltársaságnál né­hány perc alatt meg is in­dulhat a kedélyes csevegés. A pincér pedig nem várja meg, míg a kedves vendég, rendel, hanem — látván, hogy fogy a nedű — elé pat­tan, kérdőn int a szemével: „No kell vagy nem?” — és aztán ember legyen a tal­pán, aki visszautasítja a fél­literes korsókat. Laterna Magica. Útikönyvek melegen ajánl­ják, jó barátok úgyszintén, azzal a kikötéssel: ha meg­érkezel, rögtön vegyél ott jegyet, mert lehet, hogy egy hétig nem kapsz ... Ez utób­bit nem egészen így tör­tént, ha aznapra nem is. másnapra sikerült jegyet sze­rezni az Odysseus című elő­adásra. A társulat méltán népszerű Európában. Olyas­mit csinálnak, amit talán sehol másutt nem láthat a színházba járó. Előadásaik­nak egyik része a tánc, a mozgás. Nos, mivel nem egy balettegyüttesről van szó, a közönség elnézi az apróbb pontatlanságokat, legfőkép­pen azért, mert a totális színpadkép leköti a figyel­mét. A darab tartalmához, hangulatához illő filmfelvé­teleket. montázsokat vetí­tenek egy háttérben kifeszí­tett vászonra. Operarészle­tek, robbanás után szétzuha­nó földdarabok, majd po­csolyába hulló esőcseppek villannak fel, a hangokat és visszhangokat pedig kristály- tisztán hallani a nézőtér minden pontján. Mindezek mellett meghökkentő jelme­zek és egyszerű — ám moz­gatható, variálható díszletek teszik teljessé a produkciót. Az óváros. Szűk kis utcák, történel­met lehelő házak, kockakö­vek. templomok. Nehéz a dolga annak, aki az óváros levegőjét hűen szeretné „visszaadni” az olvasó szá­mára. Azt tanácsolom, hogy az idelátogató tegye a tás­kájába az útikönyvet, a tér­képet, egyszerűen csak in­duljon el valamerre. Itt iga­zán átélheti majd a felfede­zők örömét, hisz utcáról ut­cára valami kis csodára buk­Borongós boltívek — tétova turisták (Fotó: Jakab László) kanhat. Aki idejön, és meg­feledkezik mindenről, átad­ja magát az ízlelgető ban- dukolásnak, nem fog csa­lódni. Emitt a Káröly-híd. amott a Kis tér cirádás kút­ja, odébb az egyszerűségé­vel lenyűgöző Betlehem-ká­polna. megint másutt eset­leg egy sgrafiittós, díszes homlokzat várja. Arra azonban fel kell ké­szülnünk, hogy az óvárosi teret most újítják föl. Így aztán a híres órát, az Orloj-t, a tanácsháza épületét, Húsz János szobrát, a Perc-hez házat talán majd néhány évvel később láthatjuk tel­jes pompájában. Ám ebben is találhat némi vigasztalót a kalandkereső utazó: még mindig maradt titok ebben a gyönyörűséges városban az 6 számára is. Doros Judit i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents