Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-24 / 251. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. október 24., szombat 9. Az Eger környéki falvak a visszafoglaló háborúk korában A JLQJL december IH-án, I OÖO. majdnem pontosan egy évvel Eger visszafoglalása előtt a „Sóllymossy lezengő szegénység” levelet küld a vármegyéhez, melyben az adók, a háború elviselhetetlenségét panaszolják: „Tudva lévén Nagyságotoknál s Kegyelmeteknél, mégh Boldog időben az mi falunknak két portája lévén, értékünkhöz való képest a szegénység el viselte; most immár annyira el főttünk, régi gazdák el holtak, maradéki ide s tova el oszlottak, annyira jutott dolgunk, hogy az régi gazdák közül két gazda embernél tőb nincsen, annakis az évő falattya sem lévén, az Törők ínsége, és kimondhatatlan adóssága miat eyel nappal retteg, sem Gyöngyőss Vá- rassában, sem Solymoss falujában meghmaradni nem mér, kihez képest kéntelem- ség alat pusztán kellet hadni lakó heéyünket; Kérjük az Istennek szerelméért Nagyságtokat és Kegyelmeteket, Méltóságos és Kegyelmes Földes Urunk eő Nagyságba tekintetiért, és az mi jámbor es hűséges jövendő- béli szolgálatunkért, mél- tóztassék Nagyságtok és Kegyelmetek azon két Portánkat tellyességessen mi nekünk le szállítani.. A levélbeli részlet — melyhez hasonlót tömegével lehetne idézni akorból — jól példázza azt a terhet, mely a visszafoglaló háborúk során az ország lakosságára hárult. Súlyos adók, beszállásolások nehezítették a falvak életét, majd a terület hadszíntérré válása ismét csak őket sújtotta. Ez a kettős szerep, tudniillik hadszíntér és hátország határozta meg a megye más településeinek létezését és további sorsát is, a lakosság mobilitását, a települések hosszabb vagy rövidebb ideig való elhagyását, esetleg végleges pusztulását. A továbbiakban ennek okait és mértékét vizsgáljuk Heves megye területén. Az egyik. mindenképpen jelentős népességmozgást kiváltó ok a megnövekedett, és sokszor kegyetlen módszerekkel behajtott adó, katonai beszállásolások és mindazon terhek, amelyek a katonaság ellátásához tartoztak. Sokáig sorolhatnánk a különféle terhekre panaszkodó leveleket, vagy éppen az adó miatt elhurcolt és börtönbe zárt bírák panaszait. A falvak lakói pedig sok esetben inkább elhagyták lakóhelyüket. A megye falvai közül közel húsz elnéptelenedésének közvetlen kiváltó okaként szerepel az adó előli menekülés. Ez nem mindig jelenti a település végleges elhagyását, sőt leginkább csak rövid ideig tartó távol- létről van szó, amint azt a Gyöngyös környéki falvak példája mutatja. Az 1682-es urbárium a Gyöngyöspüspöki családfők felsorolása után megjegyzi, hogy „Ezek Gyöngyösről jüttek Gyöngyös Püspökibe lakni, és nem lesznek alandók, mikor Gyöngyösön Imegh unnyák az adót. Falura mennek lakni, ott is ha megh unnyák visszamennek.” Több környező falu, így Gyöngyössolymos, Hort, Vi- sonta, Domoszló, Sár lakói keresnek még menedéket Gyöngyösön. A másik irány, ahová az adó fizetése elől telepedtek át, a közeli Jászság volt. A lakosság adó előli el- szökése. illetve szabadabb, védettebb helyre való költözése az Eger visszafoglalását követő években is jellemző marad. Az 1682—83. évi katonai események során is megtaláljuk a falvak elnéptelenedését, elhagyását. 1682 szeptemberében Thököly csapatai Ibrahim budai pasa segédhadaival elfoglalják Füleket, a megye akkori székhelyét. Ez alkalommal a hadak vonulási útjába eső. illetve ahhoz közeli falvak pusztulnak el. 1683-ban pedig a Becs ostromára a megyén átvonuló török és tatár csapatok égették fel az útjukba eső falvakat. Ez a két év mintegy 16 település lakosságát késztette otthona elhagyására, és hosszabb rövidebb ideig való távolmaradásra. A harmadik csoportba azok a falvak sorolhatók, amelyek elnéptelenedése már szorosan és közvetlenül az egri vár visszafoglalásához köthető. 1686. június 19-én Frideri- cus Rummal generális szigorúan megprancsolja az alispánnak, hogy ,.haladéktalanul intézkedjék azon megyebeli lakosokra, akik az Eger környékén lévő falvakban laknak, hogy családjukkal. állataikkal, és minden ingóságukkal onnan felkeljenek és költözzenek Szeges, vagy más Felvidéki megyébe, ahol biztonságot találnak. Akik ezen rendeletet nem teljesítik, és Eger körül levő falvakban találtatnak. barmaik elkoboztat- nak, házaik felégettetnek.” Ezzel a rendelkezéssel éppen azoknak a falvaknak a sorsa pecsételődött meg, amelyek az egri vár közvetlen közelében, a törökök viszonylagos védelme alatt a megye jelentősebb települései közé tartoztak. Az egri vár visszafoglalásának eltervezett módja, a kiéheztetés megkövetelte, hogy a blokád alá vett erősségbe semmilyen utánpótlás, így élelmiszer se juthasson be. Katonailag tehát mindenképpen indokolt volt a falvak kitelepítése. Hogy ez ténylegesen meg is történt, s nem pusztán írott szó maradt Rummel parancsa, azt az éppen ebben az időszakban kiürített falvak sokasága jelzi: „még Eger megszállása előtt esztendővel Eger- szalók lakosai elszéledtek. s pusztultak. Budának a töröktől lett megvétele után itt, Eger tájékán az falvak mind elpusztultak, az egerszalóki- ak is mind széllyelmentek.” Területileg is jól meghatározható, hogy mely településeket érintett az Eger köré vont ostrcmzár. Északra az Egertől 20 kilométerre fekvő Egercsehi és a Tárná mellett Váraszó között húzható meg a határ, keleten és délen a Tárná és a Tisza jelentett természetes határvonalat. e két folyó zárta le a területet. Az ebbe a körzetbe eső falvak közül 23- nak a lakossága kényszerült lakóhelye elhagyására, s hogy nem többet telepítettek ki. az csak azért volt, mert a térségben korábban már 14 település elhagyott volt. Mindezt Fischer Mihály kamarai adminisztrátor 1687. december 17-én kelt jelentése is megerősíti, mely szerinti a falvak Eger 5 mérföl- des körzetében (kb. 40 km) puszták és elhagyottak. A települések elnéptelenedése, a háború kiváltotta népességmozgások közül a megye területén ez utóbbit, a kitelepítés következtében végbementekkel a legsúlyosabbnak és legnagyobb mértékűnek lehet tekinteni. Az egri vár a felszabadító háborúk során nem esett a fő hadműveletek útjába, így a visszafoglalására küldött seregek feladata a vár körülzárása volt, nem kellett ostrommal katonai áldozatokkal bevenni az erősséget. A blokád azonban mégis áldozatokkal járt és ezt az áldozatot a környező lakosságnak kellett meghoznia lakóhelye elhagyásával. Eger és az ország visszafoglalását a megye falvai ily módon is megszenvedték, s következményeit még évtizedekkel később is érezni lehetett. Szabó Jolán Dobó István Vármúzeum A török feladta... M iután a császári csapatok Eszék alá nyomultak, a török Eger márcsak mint kis mohamedán sziget maradt itt, amely körül mind szorosabbá vált az ostromzár. Mivel a vár nem esett a déli hadműveleti irányba, az udvari tanács inkább harc nélküli, blokád által történő megszerzése mellett döntött. Eger elővárai: Szarvaskő, Sírok és Cserépvár 1687. június közepe táján megadták magukat, és őrségük Eger falai közé vonult visz- sza. Miksa Emanuel bajor választófej edellem Giovanni D’Oria őrgrófnak adott narancsot a vár visszavételére, aki Antonio Caraffa tábornok hadseregét rendelte ki a hadműveletekre. Ez a h = á eléggé vegyes összetételű volt: németek, osztrákok és magyarok, gyalogosok és huszárok egyaránt megtalálhatók soraikban. Közöttük volt a gróf Koháry István által vezetett kétezer huszár, vallaminit a Gombos István és Vécsey Sándor vezérlete alá tartozó putnoki, ainácsköi. füleki. szendrői lévai, ónodi és diósgyőri várak haidúi és lovasai. A bécsi hadvezetés a magyarokat szívesebben látta a főseregtől elkülönítve. s inkább a mellékhadszíntéren használta. A táborhelyek és az őrségek megerősített állásai a vár ágyúinak lőtávolságán kívül helyezkedtek el. A megszálló csapatok a város előtt sáncokat ástak, hogy a törökök kitöréseit megakadályozzák. Az érni kezdő gabonát D’Oria Egertől egy mérföldnyi távolságra mindenütt felgyújtotta, nehogy azt a törökök élelmezésükre fordíthassák. Az őrség több ízben is vakmerőén kitört a várból, hogy élelmiszerhez jusson. és megtalálja az összeköttetést délkelet felé. Az ostromlóknak állandóan résen kellett lenniük, hogy a törököt visszaverjék. Az ostromlott őrség egy ilyen kirohanását Semsey András kapitány, egy még erősebb kitörését Koháry István csapatai verték vissza. A bátor hajdúk és a volt kuruc vitézek a legveszedelmesebb helyeken tettek bizonyságot a magyar nép katonai erényeiről. Koháry. Gombos, Vécsey és Semsey katonái „imádott szülőföldjüknek minden nyomait vé~ rükkel áztatva küzdötték a szabadító harcot." Az egri törökök a végsőkig kitartottak, különösen Rusztem pasa, a vár parancsnoka, aki szívósan és harciasán állta az ostrom veszélyeit. Az őrséget mindjárt a megszállás kezdetén feleskette, hogy készek lesznek inkább éhen' halni, mint a várat feladni. Caraffa egyezkedési kísérleteit pedig határozottan visszautasította. A megszállás utolsó szakaszában a várbelieket a legszörnyűbb éhínség, de még a tűzifa hiánya is kínozta. Olyan nagy volt az élelemhiány. hogy füvekkel, gyökerekkel, kutya", macska-, patkány és más undok állatok és férgek húsával, vízben megáztatott és megfőzött szíjakkal és bőrökkel próbálták éhségüket csillapítani. Sokan kiszöktek a várból, vagy az éhhalál elől menekülve öngyilkosok lettek. A körülzárt törökök siralmas helyzetükről leveleket küldözgettek ki, rendszerint a belgrádi táborba címezve, de ezek általában a császári őrség kezébe kerültek. 1687 őszén írták az egri agák Musztafa pasának a következő sorokat: „Készleteink kiapadása folytán embereink szigorú szükségben és éhezésben sorra pusztulnak el. Két év óta se zsoldot, sem más támogatást nem kaptak. Az ellenséggel szünet nélkül har' colvg a várra vonatkozó védelmet ellátni már nem tudják, mivel jelenleg az éhhalál elől kényszerítve ősellenséghez mindennap átszőjenek.” Amikor a vár elvesztése már csak napok kérdése volt, Rusztem pasa elhatározta. hogy Eger városát felgyújtja, és a várat felrobbantja. De az őrség és a lakosság fegyveres kényszerítésére végül hajlandónak mutatkozott az alkudozásra. A hatvani béget, a janicsárok agáját és khiaját küldte követként D'Oriához. A bécsi hadvezetés igyekezett a körülzártak minden kívánságát teljesíteni, valószínűleg azzal a szándékkal. hogy a zárógyűrű császári katonaságát a következő évi harcokra gondolva mentesítse a nehéz téli szolgálattól. Végül Caraffa is Eger alá érkezett, hogy nyélbe üsse a vár kapitulációjának ügyét. A császáriak által szabott feltételek értelmében a törökök leltár mellett sértetlenül átadják a teljes hadi- felszerelést, cserébe fegyvereikkel és minden vagyonukkal békében elvonulhatnak. „Akik pedig közülük itt akarnának maradni — kötötték ki a harmadik alkupontban, — azok házaik és javaik birtokában minden ellenvetés nélkül megmaradhatnak." Az Egerben található foglyokat azonnal szabadon kellett bocsátani. A városban nemcsak mohamedánok, hanem renegátok — vagyis keresztényekből lett törökök is laktak A harmadik alkupont ezek részére is biztosította mind az elköltözés, mind pedig az ittmaradás lehetőségét, sőt ez utóbbi esetben javaik megtartását is. A mintegy 35.00 főnyi tö- rökség 300 szekér poggyász- szál együtt. 400 német lovas fedezete alatt 1687. december 17-én a Makiári kapun kivonult az egri várból. és Tokajon át Nagyvárad irányába haladt. Ezzel leáldozott a 91 esztendős török uralom ebben az ősi városban. A császáriak s a nyomukban jövő új lakosok december 18-án rendezett hálaadó istentisztelettel. Te De- um-mal nyitották meg Eger történetének új korszakát. Ezt a napot a város még a XIX. században is fényes külsőségek közepette díszes körmenettel ünnepelte meg. Szántó Imre József Attila tudományegyetem
