Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-24 / 251. szám
10. R SZAGRA Ilii NÉPÚJSÁG, 1987. október 24., szombat Szovjet vegyifegyver-bemutató Sihaniban 45 ország képviselőinek jelenlétében (Fotó: MTI Külföldi Képszerkesztőség — KS) TABUN, SZARIN, SZOMÁN ÉS TÁRSAIK Megszabadulni a vegyi fegyverektől is! Minden jel arra vall, hogy a közepes hatótávolságú és hadműveleti-harcászati rakéták záros határidőn belüli megsemmisítését előirányzó szovjet—amerikai elvi megállapodás — s várhatóan még az év vége előtt ezzel kapcsolatban Washingtonban aláírásra kerülő kétoldalú szerződés — a tömegpusztító harceszközök más fajtáinak felszámolásához is lökést adhat. Ilyeneknek tekinthetők a korszerű hadseregek arzenáljában nagy mennyiségben felhalmozott vegyi fegyverek, amelyeknek gyártási és alkalmazási tilalmáról, az erre vonatkozó nemzetközi konvenció (vagy egyezmény) kidolgozásáról a genfi leszerelési konferencián már évek óta folynak a tárgyalások. Ügy tűnik. ezen a területen a hosz- szú, egy helyben topogó s után — noha a nyugati álláspont meglehetősen ellentmondásos — gyorsabb előrehaladás várható. Különösképpen annak az általánosan feltűnést keltő eseménynek a fényében, hogy az illetékes szovjet politikai és katonai vezető szervek — a szinte példa nélkül álló „glasznoszty”, a nyíltság, a kölcsönös bizalomépítés szellemében — 45 ország meghívott képviselőinek legutóbb lehetővé tették a fegyveres erőknél jelenleg rendszeresített valamennyi vegyihadviselési eszköz megtekintését és a tervezett likvidálásukra szolgáló berendezéseket. Ezúttal mellőzhetjük a magyar sajtóban is nagy nyilvánosságot kapott sihani bemutató részleteit. Az olvasót nyilvánvalóan most az érdekli inkább, milyen katonai-technikai háttér motiválja a Szovjetunió és a többi szocialista ország arra irányuló következetes erőfeszítéseit, hogy a rakétanukleáris fegyverekkel együtt — szigorú nemzetközi ellenőrzéssel — semmisítsék meg a vegyi háború egész eszköztárát, s tegyék lehetetlenné a mostaniaknál sokkal nagyobb pusztító hatású kémiai harcanyagok előállítását. Hogy némi fogalmunk legyen arról, miféle anyagokról van szó, erre nézve néhány adat a laikus számára is sokatmondó. Bár az Egyesült Államokban nem tettek közzé hivatalos információkat, szakértők becslése szerint az USA vegyiharcanyag készlete mintegy 150 ezer tonnára tehető, ami elegendő többmillió tüzérségi gránát, akna, légibomba, rakéta-fejrész és egyéb célba- jutó hordozó 'eszköz „feltöltéséhez”. Valószínűleg — sőt, egészen bizonyos — a szovjet hadseregnél tárolt készlet sem kisebb ennél. A két vezető hatalom rendelkezésére álló vegyi fegyverek pusztító hatása jóformán fel sem mérhető; akár többszáz millió ember életének kioltására is alkalmasak. Ebből a nézőpontból felettébb jellemző Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter egyik korábbi kijelentése, miszerint az 1960-as évek második feléig gyártott vegyi harcanyagok többségükben már „elavultak”, nem felelnek meg többé a korszerűség követelményeinek. Pedig ebben a kategóriában — egyebek között — olyan, igen gyors halált okozó idegmérgek vannak, mint amilyen például a tabun, a szarin és a szomán. Ügy látszik a Pentagon igényeit nem elégítik ki a „klasszikusnak” mondható vegyi harcanyagok. Arra törekszik, hogy a tudományos kutatások eredményeit felhasználva, a legújabb típusok hatásfokát százszorosára, vagy akár ezerszeresére növelje. Hírek szerint az USA-ban már ez év decemberében át akarnak térni az úgynevezett bináris, azaz a két összetevőjű vegyi fegyverek tömeges gyártására. Ha ez a program beindul, jelentős mértékben megnehezíti a genfi megállapodás kimunkálását. A két komponensű vegyi fegyverek (innen a bináris elnevezés) igen veszedelmes tömegpusztító eszközök. Töltetük tulajdonképpen olyan vegyületből áll, amelyek önmagukban nem, vagy csak csekély mértékben mérgezőek. Ezeket külön-külön tartályban helyezik el, ám akkor amikor a célbajuttatás során összekeverednek, reakcióba lépnek egymással és így a robbanás pillanatában rendkívül gyilkos vegvületté alakulnak át. A biner szarin (a GB—2), az ugyancsak biner VX (a VX—2) voltaképpen idegméreg. amely egyetlen percnyi belégzés után —, ha csupán öt milli- grammnyi van belőle egy köbméter levegőben — biztos halált okoz. Attól függően, milyen módon jut az élő szervezetbe, akár 0,3—0,6 mil- ligrammnyi dózis is megöli az embert. A „Bigeye” elnevezésű légibombába — és ez csak egyetlen bomba — körülbelül 300 kilogrammnyi kétkomponensű harcanyag tölthető, amivel két négyzetkilométernyi területen szinte minden élőlény elpusztítható. Ehhez képest a tüzérségi vegyi gránátokban „mindössze” 5—8 kilo. grammnyi mérgező anyag helyezhető el. De nem nehéz elképzelni, tömeges bevetésük esetén milyen hatással volnának az adott hadszíntéren, különösen sűrűn lakott országok területén, ahol —, mint szakemberek kiszámították — a védőfelszereléssel nem rendelkező „civilek" körében legalább 20—30-szor nagyobb lenne a halálos végű mérgezések száma, mint a fegyveres erők soraiban .. . A riasztó tények és adatok felelősségteljes cselekvést követelnek a genfi leszerelési konferencia valamenv- nyi résztvevőjétől, legfőképpen a döntéshozatalban a legnagyobb politikai-katonai súlyt képviselő hatalmaktól. Ami a Szovjetuniót illeti, már megtette a konvenció tető alá hozásához vezető út reá eső részét. Azokra a nyugati aggályokra, hogy a vegyi fegyverek teljes tilalmáról szóló megegyezés betartásának ellenőrzése állítólag nem lehetséges, a teljes nyíltsággal megrendezett sihani bemutató minden másnál meggyőzőbb választ adott. Serftfző László alezredes SEVARDNADZE LATIN-AMERIKÁBAN fi „peresztrojka” üzenete A szokásosnál is nagyobb sajtóvisszhangot kapott Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter négy latin-amerikai országot érintő utazása. A megkülönböztetett figyelem alighanem annak szólt, hogy a külügyminiszteri körutazás — erről nem hivatalosan bár, de nyíltan beszélnek Moszkvában is — Mihail Gorbacsov pártfőtitkár tervezett délamerikai utazását volt hivatva előkészíteni. Nem mintha Sevardnadze útja önmagában nem lett volna politikai esemény. Hiszen évtizedek óta nem járt szovjet külügyminiszter a térségben, s a latin-ameri- kái országok diplomáciavezetői is csak az utóbbi években, a demokratikus fordulatot követően látogattak el Moszkvába. A földrajzi távolság ellenére feltűnő volt a tárgyaló felek álláspontjainak közelsége, legfőképpen a világ fő problémáinak meűtélésé- ben. Sevardnadze csomagjában még friss volt a Washingtonnal kötött elvi megállapodás a nukleáris rakéták két osztályának felszámolásáról, amelyet a meglátogatott országokban — Brazíliában, Argentínában, Uruguayban. majd útban hazafelé Kubában — pozitívan fogadtak, csakúgy, mint azt a moszkvai szándékot, hogy a leszerelésnek, a katonai enyhülésnek köszönhetően felszabaduló összegeket csoportosítsák át az elmaradottabb régiók fejlesztésének meggyorsítására. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok gyökeres átépítésére van szükség — hangzott el Sevardnadze valamennyi megbeszélésén —, már csak azért is —, mivel a világgazdasági rendszer további torzulásának súlyos következményei lehetnek, a társadalmi feszültségek fölgyülemlése robbanásveszélyes helyzeteket teremthet. Ám a szovjet külügyminiszter és partnerei nem elégedtek meg elvi nyilatkozatok megtételével, s mindenütt komoly erőfeszítéseket tettek a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére. Meg kell hagyni, ezt a helyzet is megkívánta, hisz az utóbbi években jelentősen visszaesett a Szovjetunió és Brazília, valamint Argentína kereskedelmi forgalma. A szovjet—brazil kölcsönös szállítások volumene az 1983- as csúcsévben elérte a 834 millió dollárt, míg tavaly már csak 310 millió volt. Ezen az állapoton akartak változtatni a tárgyaló felek, s ezt szolgálták a gazdasá- gi-ipari-műszaki-tudományos és kulturális egyezmények is, amelyeket a látogatás alkalmával írtak alá. Az ember azt hihetné, hogy Uruguay új színfolt a Szovjetunió kereskedelmi partnereinek népes tablóján, valójában régi kapcsolatok fűzik ösz- sze a két országot. Uruguay ugyanis Latin-Amerikában másodikként vette fel a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval, igaz, a húszas évek végétől 1985-ig meglehetősen szűk keretek között folyt az együttműködés. Két és fél évvel ezelőtt — a katonai junták sora után — Julio Sanguinetti elnök polgári kormánya vette át a hatalmat, és ez politikai lehetőséget teremtett az együttműködés elmélyítéséhez. Az új elnök széles alapokon nyugvó társadalmi-gazdasági reformprogramot hirdetett, amelyben fontos szerepet szánt a szocialista országokkal való kapcsolatépítésnek is. Argentína az előbb említett országokkal szemben lépéselőnyt élvez, hiszen az elmúlt évtizedekben is szoros kapcsolatokat tartott fenn a Szovjetunióval. Ráadásul Raul Alfonsin elnök tavaly októberben járt Moszkvában, s ez a tény újabb lökést adott az egyébként is élénk együttműködésnek. A két ország kereskedelmi forgalma — 1984- es adat szerint — 1130 millió rubelt tett ki, igaz, ez némileg visszaesett, mivel a Szovjetunió tavaly kevesebb gabonát vásárolt Argentínából. Ugyancsak csökkent a dél-amerikai országba irányuló szovjet kivitel is, ami főleg gépeket, közlekedési eszközöket és vegyi anyagokat foglal magában. Sevardnadze Buenos-Aires-i tárgyalásai során a kereskedelmi kapcsolatok csökkenési tendenciájának megállításáról döntöttek, s várhatóan új területekkel gazdagodik az együttműködés. A szovjet külügyminiszter kubai útja ezúttal rövid volt, mindössze egy napot töltött a karibi szigeten. Ám a huszonnégy óra is elég volt ahhoz, hogy Fidel Cast- róval áttekintsék a két ország együttműködésének fejlesztési lehetőségeit, s kölcsönösen tájékoztassák egymást a szocialista építés eredményeiről és gondjairól. Sevardnadze uruguayi tartózkodásának volt egy mozzanata, amit a világsajtó azóta is a szenzációknak kijáró jelzőkkel illet. Történt ugyanis, hogy a Szovjetunió montevideói nagykövetségén tervezett ünnepi vacsorát megelőző percekben a követség előtt tüntetők követelték a Szovjetunióban élő zsidó állampolgárok ki- vándorlási kérelmének nagyvonalúbb elbírálását. Sevardnadze a házigazdák és a személyes biztonságára felügyelő emberek legnagyobb megrökönyödésére kiment a tüntetők közé és elmagyarázta a Szovjetuniónak a kivándorlással kapcsolatos lépéseit. Sőt még ennél is tovább ment: a tüntetők egyik fő szervezőjét meghívta a Szovjetunióba, hogy győződjön meg maga, miként kezelik a Szovjetunióban az emberi jogokkal kapcsolatos kérdéseket. Amire senki nem számított: a tüntetők megtapsolták a szovjet külügyminisztert. A montevideói lapok másnap úgy értékelték Sevardnadze tettét, mint a moszkvai „peresztrojka” üzenetét. Seres Attila A Hevesi SE Elnöksége pályázatot hirdet sportegyesület ÜGYVEZETŐ ELNÖKI munkakör betöltésére. Az állás 1987. december 1-től betölthető. Bérezés: a jogszabályok keretei között megegyezés szerint. A munkakör betöltésének feltételei: — közép- vagy felsőfokú iskolai végzettség — a sportélet területén kellő jártasság, sportvezetői és sportszervezési készség — pénzügyi-gazdálkodási ismeretek, — erkölcsi feddhetetlenség. A pályázatban a pályázó írja meg jelenlegi munkahelyének nevét, beosztását, jövedelmét, személyi adatait és mellékelje részletes önéletrajzát. A pályázatokat a Hevesi Sportegyesület HEVES, Deák F. út 62. sz. címre kell beküldeni 1987. november 10-ig. ISG Gyöngyösi öntöde és Gépgyára felsőfokú pénzügyi, közgazdasági végzettséggel, gyakorlattal rendelkező BELSŐ ELLENŐRT keres felvételre. Jelentkezni lehet: Gyöngyös, Vasöntő út 2. a személyzeti vezetőnél. Sevardnadzc uruguayi látogatása során, a montevideói városnézés közben egy kislányt tart karjaiban (Fotó: Reuter — MTI — KS)
