Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-24 / 251. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. október 24., szombat 7. ÉVADNYITÓ BEMUTATÓ AZ EGRI GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZBAN A porszem igazsága A közönség hosszasan ünnepelte az egri Gárdonyi Géza Színház újonnan alakult társulatát Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnaipja című művének premierje után. A szűnni nem akaró taps a forró hangulatú színházi estének szólt, amely sokáig emlékezetes marad annak, aki részese volt. Az induló együttes beváltotta a hozzá fűződő reményeket: erőteljesen, művészileg igé­nyesen tolmácsolta a darab gondolatait. Néhány évvel ezelőtt sok helyen játszották Kolhaas Mihály történetét. Műsorá­ra tűzte még a televízió is. Ügy tűnt: minden lényegest elmondtak erről az alkotás­ról. Most mégis új fényben csillantak meg Sütő András szavai. Talán még győzel­mesebben, még megszenve- dettebben jutott el a főhős útja végéig, mint az eddigi értelmezésekben. Egyúttal átütő erejűvé vált a közpon­ti probléma: a történelem­ben élő „porszemnyi” ember cselekvési tere. Ez a kristályos tisztaság elsősorban két színész — Csendes László és Sziki Ká­roly — s a rendező — Gáli László — határozott, s szé­pen megvalósított elképze­lésének köszönhető. Nagyon pontosan megmutatták ugyan­is a drámában vörös fonal­ként végigfutó ellentétet Kol­haas Mihály és Nagelschmidt között. Arra mutattak rá, hogy ez a feszültség nem a különbségből, hanem az azo­nosságból adódik: mindket­ten az igazság megszállotjai. Csak hát másként és más­ként képzelik el az ahhoz ve­zető utat. Kolhaas hallgat a józan észre, a megfelelő tör­ténelmi pillanatot várja, amikor fölösleges áldozatok nélkül lehet a társadalmat megváltoztatni. Addig pedig az erényre és a törvényre támaszkodik: a XVI. század forrongó világában tisztes emberi létet igyekszik meg­valósítani. Ez olyan célkitű­zés, amely már önmagában is hősies. Nem csoda, hogy a vissza­fojtott szenvedély már meg­jelenésekor majd szétveti a Csendes László alakította Kolhaas Mihályt. Nem jám­bor polgár, hanem nagyfor­mátumú egyéniség, aki az esztelen cselekvőnél is bát­rabb: mer nyugton marad­ni. A Sziki Károlv-féle Na­gelschmidt nem lázadóbb ba­rátjánál, csupán kamaszo- sabb hevületű. Kevesebb az egyéni tétje: nincs családja, ezért nem tesz féket a nyel­vére. Ez a kiindulópont szeren­csés volt a darab egésze szempontjából, de jó megol­dásnak bizonyult a társulat szemszögéből is. Ügy tűnt, hogy Csendes és Sziki képes a legösszetettebb és legerő­teljesebb alakításra, így ter­mészetes is, hogy az ő vál­lukon nyugszik a legtöbb. Az ellentábor, amelyet első­sorban Tronkai Vencel bá­ró képvisel, sokkal súlytala­nabb, nem jelent valódi el­lenpontot. így még jobban kiviláglik, hogy nem szemé­lyekkel áll szemben a főhős, hanem sokkal inkább egy velejéig hazug társadalmi renddel, amely nem törődik még a saját maga által ki­nyilvánított törvényekkel sem. A pároshoz, amely a fő erkölcsi kérdést „görgeti”, még a Szatmári György ala­kította Luther Márton zár­kózott fel. A fiatal színész belső izzásával vált méltó tolmácsolójává a prédikátor gondolatainak, egyben kitel- jesítette a társadalom meg­változtatására törekvők kö­rét: ő már a hatalom ber­kein belül ítélte felforgató­nak a Kolhaas- és Münzer- féle törekvéseket. így Sütő műve vitadrámá­vá formálódott, melyben az igazságkeresés szenvedélye hatja át a szereplőket. A da­rab legfontosabb pillanatai­vá éppen a párbeszédek vál­tak Kolhaas, Nagelschmidt és Luther között. A színpa­di cselekvés nem vált any- nyira fontossá, sokkal in­kább a gondolatok hevülete vitte előbbre a drámát. Ilyen szempontból még tán szerencsés is volt, hogy az aránylag kis létszámú egri társulat ilyenformán állít­hatta ki a szereposztást. A néző úgy érezhette: Sütő András írói szemléletével, elképzeléseivel ez a megoldás találkozott a legjobban. Nyil­vánvalóan lehetett volna Tronkai Vencelből és baráti köréből valamiféle tobzódó, erkölcsi fertőben fetrengő feudális bárói udvart csinál­ni. Erre a szöveg kínál is lehetőséget. De az egri be­mutatóban érezhető vissza­fogottság még inkább alá­húzza: sokkal inkább a tör­ténelem kényszerével, logi­kájával kerül szembe Kol­haas Mihály, mint valami kiskirállyal. Még egy jelentős elmoz­dulás történt az eddigi be­mutatókhoz képest. Még ki­emeltebbé vált Müller Fe­rencnek a szerepe: M. Hor­váth József alakításában meg is fogalmazódott a hatalmat kiszolgáló, nagyon is veszé­lyes tör vény tudó személyisé­ge. Megmutatkozott, hogy nélküle nem működne ez az örült mechanizmus olyan ola­jozottan, az ő simulékony­sága nélkül képtelenek1 vol­nának e gyenge kezű hatal­masok kordában tartani a népet. A'-gondolati mag köré kor­hű hátteret festettek: a dísz­let- és jelmeztervező Piros Sándor egyszerű, mégis ha­tásos világot teremtett. A Kolhaas házának belseje, a bárói kastély, a piactér hi- hetően jelenik meg előttünk. Különösen a várterem lenyű­göző: a háttérben lobogó lángok még látomásosabbá teszik. Ha a többi szereplő nem is éri utol az előbb felsorol­tak megjelenítő erejét, meg­felelően helytáll, nem kis részt vállal abban, hogy mindez testet ölt a színpa­don. Kolhaas Mihály felesé­gét, Lisbethet Bárdos Mar­git alakítja: kemény, tragi­kus alkat, ezért lényegesen lágyítania kell egyéniségét ahhoz, hogy megfelelő társa legyen darabbéli párjának. Akadtak jó pillanatai Bókái Máriának, Csonka Anikónak, Horváth Ferencnek és Me­gyeri Zoltánnak is. Nem ér­ződött, hogy mellékesnek éreznék kurta . megjelenésü­ket: szinte valamennyien tel­jes sorsot, jellemet formál­tak szerepükből. A társulat mindent meg­tett a sikerért. Ez a közös akarat szinte valamennyi sze­replőt arra sarkallta, hogy talán még önmagát is felül­múlja az előadás során. Hal­latlan elszánás és megjele­nítő szándék sugárzott a szín­padról, s ez még a meglévő egyenetlenségeket is elfeled­tette. Ritka az ilyen alkalom, színház csak nagynéha szü­letik. így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy az egyébként is jó előadást a közönség kitörő lelkesedéssel fogadta. Az előzetesen meg­fogalmazott célkitűzéseit Co­li László rendező, az együt­tes vezetője tökéletesen meg­valósította: a mai, nagyon is jelenvaló problémakört rea­lista módon, a nézőkhöz utat találva fogalmazta meg. Nyilvánvalóvá vált az egri bemutatóban, hogy koránt­sem érti szó szerint Sütő András, hogy Kolhaas Mi­hály igazsága a „porszemé”, ahogy a szövegben meg is fogalmazódik: ha ez csorbái szenved, értelmetlenné vál­hat az egyetemes jog és igaz­ság is. Csendes László és Sziki Károly elhitette velünk ezt, s ezáltal megtelt élettel és erővel ez a gondolat Egy­ben testet öltött az egri tár­sulat is, mivel minden együt­tes valódi létét az előadások hitelesítik. A fejlődéshez to­vábbi sikerek, forró színhá­zi esték szükségesek. S most már bátran megfogalmazhat­juk: ilyenekre joggal számít­hat a közönség. Gábor László Pesten gyakorlat—Hatvanban kísérlet Gyógytestnevelés az egészségesebb gyermekért Az ügy még az előké­szülés szakaszában van, de Andrássy Tamás gyógytestnevelö szinte biztosra veszi, hogy ok­tóber egyben a startot is meghozza. Vagyis: Hatvan egy olyan vállal­kozással lesz gazdagabb, amelyhez őhozzá ha­sonlatos megszállottak­ra van szükség, s amely idővel iskola-. gyerme­kek százainak egészsé­ges fejlődését, testi fel­épülését teszi lehetővé. Mi a gyógytestnevelés célja, eszköze? Hogyan énül a tanintézetekre? — Elsőrendű cél, hogy az egészségügy helyi dolgo­zóival jól együttmíűködive, s a szülőket is magunk mellé állítva .kiszűrjük” eay-egy iskolából a speciá­lis testedzésre, -nevelésre szoruló gyermekeket, s ez a módozat a hétről hétre tartott' foglalkozások révén életformájukká változzon — mondja Andrássy Ta­más. — Ügy vélem egyéb­kén I, hoigy Heves megyét tekintve Hatvan élen jár a gyógytestnevelés megho­nosításában. S bár megyei támogatás tette lehetővé az én státuszom létrehozását, a végső kibontakozás a szülőkön éppen úgy mú­lik, mint az iskolaorvoso­kon, védőnőkön. ★ Megtudtuk későbbiek so­rán, hogy a gyógytestneve­lés hatékony kibontakozta­tása végett „célba veszik” a város valaháhy általános iskoláját, s a gyermekek sokrétű vizsgálata után döntenek: kinek van szük­ségük a hetenkénti két fog­lalkozásra, amelyek négv kategóriában zajlanak majd. Ez utóbbi voltaképpen a gyermekek terhelhetőséaé- től függ! Mert lesznek bi­zonnyal normálisan terhel­hető kisdiákok, de példá­ul az elhízottak könnyített testnevelésre utaltatnak, másokat pedig kifejezetten gyógytornára kell kötelez­ni saját, jól felfogott érde­kükben. Ilyen tekintetben természetesen az iskolaor­vosoké lesz a döntő szó. a gyógytestnevelőre pedig a foglalkozások változatos, szakszerű megtervezése, ’lebonyolítása vár. — Meg kell mondjam, nem kis létszámról van szó. ha a gyógytestnevelésre szorjulókat nézzük. lEodigi tapasztalataim szerint eay- egy iskolában a gyermekek 10—20 százalékánál lenne ajánlatos a foglalkozások rendszeressé tétele. ami pillanatnyilag a mi ese­tünkben kivihetetlen. A jelenlegi anyagi, tárgyi fel­tételek legjobb esetben, s az egész városra vetítve, száz tanuló ellátását biz­tosítják. Ami alatt a szük­séges tornatermet, edzőesz­közöket. az uszodahasznála­tot értem, no és azt. hegy Hatvanban egyszál függet­lenített gyógytestnevelő vagyok. aki különleges képzésben részesült a főis­kolán — jegyzi meg And­rássy Tamás. ★ Kiderült továbbiakban, hogy a helyi tanács délutá­nonként a Bajcsy-Zsilinsz- ki úti iskola két torna­termét engedte át gyógy­testnevelés céljára, s And­rássy Tamás tiszte-dol«a lesz. hogy a különböző korosztályokból alakult csoportokat hetenként két- két délutáni foglalkozásra beossza, speciális feladat­rendszerüket .megkompo­nálja". Az ambiciózus, te­remteni igyekvő fiatal gyógytestnevelő ugyanek­kor már a gyöngyösi uszo­da használatba vételével kapcsolatban is eljárt, az utaztatás ügyében a Volán­nal értekezett, mivel igen sok gyermeknek olyan moz­gásfeladatok megoldásában kell részesülnie, amely csu­pán víziben képzelhető el. Nem esett szó viszont mind ez idáig a költségekről! Ha az iskolaorvos gyógytestne- velést javasol egy fiúnak, egy kisleánynak, mit fizet érte a szülő? — Gyermekenként ma­ximum évi ezer forintot — kanjuk a választ. — És ha számításba veszem » külön­böző szolgáltatásokat tor­naszertől az uszodáig. a tornatermek fűtésétől, vi­lágításától a Gyöngyösre guruló buszig, úgy gondo­lom. hogy az egy hóra eső százast egyetlen anya. apa sé. fogja sajnálni kisfiától, kislányától, hiszen vala­mennyijük egyenletes testi gyarapodása, egészsé­ge a tét... Mi öt ülnénk egv jó startnak, s örülnénk, ha az iskolaorvosi vizsgálatok nyomán minden szülő fel­karolná az ügyet, amely ma talán még kísérletnek tűnik a hevesi tájakon, de a fővárosban például több kerületben régi. jól bevált, az ember jövőjét szolgáló gyakorlat. Moldvay Győző Litvániából érkezett \ „ fe Debrecenben az újkerti Barátság parkban felavatták a litván Algirdas Bosas szobrászművész Szöcske című köztéri szobrát (MTI-fotó: Oláh Tibor — KS) G \4 dndennapi nyelvünk 0 Műszaki és technikai háttérrel Napjaink nyelvhasznála­tának egyik sajátos jelensé­ge és gyakorlata, hogy a mű­szaki élet és a technika vi­lága történéseit, eszközeit, te­vékenységeit megnevező nyel­vi formák mind gyakx-abban tűnnek fel szóhasználatunk­ban. A sajtó nyelve is arról tanúskodik, hogy az ilyen jellegű nyelvi eszköztár a megfelelő áttételekkel, jelen­tésváltozatokkal és használa­ti értékekkel kitörnek a szak­mai zsargon zártabb köré­ből, és bekerülnek a köznyelv használatába. Ezt a folyama­tot felgyorsította a műszaki és a technikai műveltség szé­leskörű elterjedése is. A technika világában jár­tas olvasókat nemigen za­varja meg, ha egy-egy cikk szövegformálásában kulcs­szerepekhez jutnak ezek a szóalakok, nyelvi formák: feltúrázza magát (begerjed), „mindig magas fordulatszá­mon pörgött, mindig lángolt, s nem volt higgadt” (Magyar Hírlap, 1987. júl. 15); na­gyobb fordulatszámmal ha­ladunk előre” , (Az Eötvös tud. egyetem megnyitóján elhangzott beszéd szöveg- részlete, 1987. szept. 6.): „nem sikerült sínre tenni a szerkezetváltási programot” (Magyar Nemzet, 1987. máj. 20 ); még csak kezdő sebes­ségben vagyunk az átalaku­lás folyamatában” (A Tele­vízió Űj Reflektor Magazin riportjából. 1987. aug. 5.); „túl egy infarktuson taka­réklángon él” (Népszava, 1987. júl. 6.): nem volt ne­héz a könyv két alkotójának azonos hullámhosszra han­golódnia” (Népszava, 1987. szept. 19.). E témakörrel kapcsolatban azonban arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a technika és a műszaki világ néhány zsargon szava éppen napjainkban válik divatszó­vá, és elég gyakran szinte feleslegesen jelentkezik bi­zonyos közléshelyzetekben, s nem ad lehetőséget több jó magyar megfelelő felhasz­nálására. Alig halljuk és ol­vassuk pl. ezeket a szóala­kokat, nyelvi formákat: gyor­sul, felgyorsul, megélénkül, nekilendül. Helyettük a di­vatkifejezéssé elevenedett felpörög, felpörget szóalakok vállalják a kulcsszói szere­pet az ilyen típusú szöveg- iészletekben: „Fel kell pör­getnünk a reformmunkála­tok ütemét”. — „A gazdaság nem akaródzik (?) felpörög­ni a várt és kívánatos ma­gasabb fordulatszámra’' (Nép- szabadság, 1987. júl. 27.). Napjaink sportnyelve kife­jező erejének megnövelése, vagy ahogyan a sportújság- írók és sportriporterek mon­dani szokták felpörgetése céljából egyre gyakrabban bíznak közlő, kifejző sze­repet a fölpörög, a fölpör­get szóalakokra: „Azután föl - pörgött a csapat a norvégok ellen” (Népújság. 1987. júl. 28.). — Kilenc percig kellett várni az első gólra, de az­tán erőteljesen fölpörögtek a csapatok” (Népújság, 1987. szept. 10.). Újabban annak a nyelv- használati jelenségnek és gyakorlatnak is tanúi lehe­tünk, hogy a bepörög ige­alak nemcsak az ifjúság nyelvében és a bizalmas be­széd- és közléshelyzetekben jelentkezik, hanem bizonyos hangulatváltások, a humor, vagy éppen a cinizmus érzé­keltetése céljából még lap­jaink vezércikkeiben is ol­vasható: „Dühös bepörgetés- be indul (?)” (Magyar Nem­zet, 1987. júl. 16.) A derű és a humor jegyében a bepörög igealak ma már szervesen illeszkedik bele ebbe a ro­kon értelmű szó- és kifeje­zéssorba: begurul, begerjed, begorombul, becsavarodik, felbőszül, felháborodik, fel- fortyan, méregbe gurul, stb Hogy a pörög, fölpörög, be- pörög nyelvi formák szócsa­ládja egyre tágulóban van, tanúskodik róla az Egri If­júsági Ház sorozatának neve: a Volánpörgetők is. dr. Bakos József

Next

/
Thumbnails
Contents