Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-22 / 249. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. október 22., csütörtök SZINÉSZARCOK ... Ketten az Nem mindennapi élmény részese e napokban a megyeszékhely színházszerető közönsége. Most ismerkedhet meg az 'új, önálló társulat művészei­vel. Sütő András drámájában, az Egy lócsiszár virágvasárnapjában lépett színre Bókái Mária és M. Horváth József is. Ezúttal mindketten kisebb szerepet alakítanak. Am akárhogy vesszük, mégis most ez az első bemutatkozás. „Játszani szeretek” Közvetlen, nyílt, őszinte. Bókái Máriában — ahogy magáról mondja is, nincs semmi önzés, még annyi egészséges önzés sem. ami ehhez a pályához elenged­hetetlen. Derűsnek, kiegyen­súlyozottnak látszik. Mi te­szi mindezt? A munka, ami­ben szerencsére mindig volt része. És talán más is ... Er­ről így vall: — Örömmel jöttem ebbe a városba. Sokfelé megfordul­tam. Három esztendeig Hol­landiában is. Akad néhány olyan hely, ahol mindig úgy gondoltam, jó lehet élni. Szegeden kezdtem, a főisko­la elvégzése után, majd egy évig voltam Miskolcon — akkor többször felléptünk itt Egerben is —, s egy hosz- szabb időszakot töltöttem Szolnokon. Három év kiha­gyás után, amit örömmel, kis­fiam nevelésének szentel­tem, kezdtem ismét dolgoz­ni a fővárosban. Közben sok helyen léptem fel vendég­ként. A tavalyi évadot pedig már Debrecenben töltöttem. Szívesen, szenvedélyes au­tósként jártam az országot. S mindenütt tapasztalatok­kal, barátokkal lettem gaz­dagabb . .. — E sok város bizonyá­ra rengeteg szerepet is je­lentett. Melyek voltak a leg­emlékezetesebbek? — Zenés és prózai dara­bokban egyaránt fellép­tem. Különösen kezdetben sok énekesi feladatot vál­laltam. Szeretem ezt a mű­fajt. még ha egy időben nem is volt túl népszerű . .. így tehát sokat voltam prima­donna. A Mária főhadnagy­ban, a Helló Dollyban. Ala­kítottam tragikus hősnőket, például Antigonét. De hu­szonévesként naívát is, ami­re lelkileg talán megfelel­tem, de az alkatom — ahogy mások is állítják — amo­lyan hősies. Aztán Csehov- drámában is színre léptem, ami továbbra is nagy vá­gyam, és kevésszer bár, de játszottam Shakespeare-t. — Ezek mind próbára te­vő feladatok ... Nem zavar­ja a kis szerep? ... — Az is lehet igen fon­tos, akár súlyos is. A Sütő- drámában Mária, cseléd is, dajíka is, no és fontos úgy­nevezett „expozíciós szerep­lő”. A kezdő mondatokban rengeteg információt rejt el az író, ami nem mindegy, miként hangzik el... — Hogyan dolgozik? >— Játszani szeretek, pró­bálni kevésbé. Akkor va­gyok igazán felszabadult, nyugodt, ha már természe­tesen jönnek a számból a megtanult szavak ... Ehhez sok minden kell: rendezői instrukciók, élmények. Aztán ha végképp elfog a tanács­talanság, eszembe jutnak egykori tanárom, Ádám Ot­tó egymondatos „útrava- lói”. Most, hogy Sulyok Má­ria halálhírét bemondta a rádió, különös dolog jutott eszembe. Az elmúlt hetek­ben, amikor erre a szere­pemre felkészültem, sokszor gondoltam az ő alakításai­ra. Minden figurájának megvolt az egyéni tempó­ja. tartása. A főpróba után megnéztük a saját játékun­kat videón. Éreztem, hogy gyorsabb vagyok a kelleté­nél ... Az segített, amit el­lestem, még elleshettem tőle. Pedig sosem játszottam ve­le egy színpadon! egri társulatból M. Horváth József (Fotó: Tóth Gizella) Charley nénjét, másik este Tiborcot alakítottam. — Mégis miért jött el Kecskemétről? — Gáli László hívott Deb­recenbe. Pedig nehezen moz­dulok. Aztán felébredt ben­nem a kétely. Kecskeméten megszoktak. Nem tudtam igazán már mire vagyok ké­pes, hogy vajon máshol „vesznek-e”? — És vették? — Hál’istennek, igen. Leg­alábbis úgy hiszem . . . Egy pillanatra megáll ke­zében a cigaretta. Látom, vívódik mondja-e, vagy ne, hiszen nem akar kérkedni. Aztán mégis .. . — Megkaptam a közönség nívódíját. — Mivel érdemelte ki? — Jó előadásokban dol­goztam. A Tótékban Cipri- any professzor, a Chioggiai csetepatéban Fortunátót. a Hajóban a Kancsalt játszot­tam. — S aztán mégiscsak eljött onnan is. — Gáli László ismét hí­vott, ide, Egerbe. Ismét vá­gyók a megméretésre. — Sok sikert hozzá, mindkettőjüknek! Jámbor Ildikó Vajon „vesznek1-e? Humora, játékos öniró­niája kemény munkával megszenvedett színészsorsot takart. M. Horváth József nem a szokványos úton ju­tott a pályára. A mozifilmek manapság újra divatos kar­riertörténetei is így indul­nak: a tánckarból egyszer- csak egy véletlen, egy jósze­mű pártfogó támogatásával valaki belecsöppen a fősze­repbe. A sztori bár látvá­nyos. csak a legritkább eset­ben igaz. Az ő esetében még­is „bejött”. Az akkori szo­rongások ma már anekdotá­vá szelídülnek: — Kecskeméten kezdtem, s valóban a tánckarban — meséli. Aztán egyszercsak Sas József, akié ez a szerep­kör volt, elment Szegedre S akkor Radó Vili bácsi — mi csak így hívtuk — rám osztotta Miljutyin Nyugta­lan boldogságának Szeny- káját... — Ezek szerint siker volt... — Igen, sikerült. S lehet-e ezt még tovább fokozni? Sallós Gábor, akkoriban mis­kolci főrendező és Orosz György épp egy táncos-ko­mikust kerestek, szerződést ajánlottak nekem. S akkor Vili bácsi azt mondta; nem engedem. örömmámorban úsztam! Én, aki korábban többször jelentkeztem a fő­iskolára! Mindennek húsz esztendeje. — Ilyen könnyű lett vol­na? — Az első beugrás való­ban sikerült. Aztán jöttek nehezebb időszakok. Akko­riban kétévenként volt ná­lunk rendezőváltás. Az egyik bízott bennem, azt mondta; „csoda vagyok', a másik épp az ellenkezőjét. S no és akkoriban az operettet le­nézték. A fővárosba ven­dégjátékokra is a nagy drá­mákat vitték. Hiába bravó­zott a közönség, amikor Csi- ky Gergely Nagymamájában Érnőt, az unokát játszot­tam, a szakma, a kritikusok jóformán tudomást sem vet­tek róla. Aztán ismét csak meglátogatott a szerencse! Szőke István rendező kita­lálta. hogy én alakítsam a Revizort, a Gogol-darab címszerepét. Az ő munká­jának, bizalmának köszön­hetem, hogy valóban igaza lett. Attól fogva nem pa­naszkodhattam. Egyik este Gólyabál . . . Saláta­bár ... Bikini-kon­cert ... Zsarátnok­táncház ... Főiskolai napok Közel egy hete megboly­dult az élet az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán. Az aulában dobozokból tá- kolt, hatalmas erődítmény, benne kifeszített lóbőr, itt is, ott is feliratok hirdetik a két rektorjelölt valamelyi­kének dicsőségét. A hallga­tók sapkáján, kabátujján, inggallérján jelvények ad­ják a világ tudomására, hegy kire teszi voksát vise­lőjük. A korteskedés utáni refc* torválasztás péntek délután kezdődik. Másnap, szomba­ton lesz a főiskolai napok zárórendezvénye, a gólyabál. Ennek gazdag programja közül néhány: este 7 órakor, a diákrektor köszöntője után az első „gólyák” tesznek esküt. A különféle műsoros büfék, a pizzéria, a salátabár, 8-kor nyitják meg kapuikat. Egy órával később a Bikini együttes lép pódiumra, majd fél ll-kor a Zsarátnok­táncház invitálja közös moz­gásra a fiatalokat. Éjfélkor a Simly-show mutatkozik be a közönség előtt, a gólya­bál pedig hajnali 2 óráig tart. A programra még lehet jegyet kapni szombat délig a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola KISZ-bizottságán. lávor-sorozat, kétszer Az egri Bródy mozi októ­ber 28-tól Jávor-sorozatot hirdetett öt előadásban, de a nagy érdeklődés miatt újabb vetítéseket is kell kezdenie. így az eredetileg csak szerdai napokra terve­zett műsort október 29-étöl csütörtökön is élvezhetik a mozilátogatók, akik elé egyébként az Erzsébet király­né, a Dankó Pista, a Tökéle­tes férj, a Fűszer és Cseme­ge, illetve a Toprini nász c. filmek kerülnek az említett sorozatban. > Magánterei (II 2.) „Mert ha a formáknak csak áljelentésük van, ha a maga kiszállásai, javítási kísérletei odavezetnek, hogy a gáztűzhely továbbra is rossz, ereszti a gázt, akkor maga, kérem, nem végzi el a munkáját. Hat alkalom­mal jött el hozzánk, s nem tudom, hogyan csinálta, de amikor bemutatta, mit vég­zett, a gáz valóban nem ömlött, nem szivárgott, ám az éjszaka folyamán mégis tetemes mennyiségű gáz hal­mozódik fel azóta is nap mint nap a konyhában. Kérem, én magyarázzam, hogy ez mit jelent? Először száz forintot adtam magá­nak, még kétszer ötve­nest, s a tűzhely továbbra is rossz,. Tessék végre meg­javítani vagy pediglen in­tézkedni. hogy cseréljék ki, g adjanak másikat helyette. De nem, maga mindig meg­nyugtat, hogy most már rendben lesz. Kérem, nincs rendben! A konyhában min­den reggel gázszagot érzek. A maga orrának sokkal kífinomultáhb orrnak kelle­ne lennie, végül is ez a fog­lalkozásával jár, de maga néha érezte, néha meg nem. Ezek persze csak részletek. Nem ez a fontos. De az felháborító, hogy most már nem is jön el megjavítani vagy kicseréltetni a készü­léket. Adok még magának egy utolsó lehetőséget. Te­lefonon már megüzentem a javítószolgálat kisasszonyá­val, hogy ezen a héten vá­rom mielőbb. ö elnézést kért, hogy sok a munkájuk. Ezt én megértem, de azt megkérdezem, .hogy miért nem lehet egy munkát vagy így, vagy úgy teljesen be­fejezni. Vagyis ezt, az én készülékemet miért nem lehet megjavítani vagy ki­cserélni? Ha nincsen csere- készülék. én miért nem tud­hatom meg ezt? Ha van, mi­ért nem intézkednek? A kis­asszony azt mondta, a ve­zető kartársnak fontosabb a dolga, nem tudja telefon­hoz hívni a kedvemért, ő pedig csak azért van ott, hogy felvegye a bejelenté­seket, és semmit nem tud. Ezt maguk jól kitalálták. Hozzám pedig nem jön sen­ki. A gáz ömlik, a készülé­ket nem merem használni. Tessék ezt megérteni. Ha ezen a héten sem oldják meg a gondomat, én magát is, a vezetőjét is külön-kü- lön magánvád útján bepe­relem. Maguk, kérem, a személyi jogaimat megsér­tik huzamos időn át. Jo­gom van tudni, hogy mi a helyzet. Maguk engem nagy bizonytalanságban tartanak, és ez sérti a személyi jogai­mat. Ne hivatkozzanak ké­rem arra, amire szoktak. Hogy rendetlenség van min­denütt. A maguk helyén maguk ezt a bizonyos ren­kozzák. És feljelentem ma­gukat mindenütt, ahol csak lehet. Egy munkát kérem el kell végezni, vagy meg­mondani, hogy képtelenek rá. Akkor tessék kicserélni a készüléket. De ez, hogy ki­bújnak a kérdés elől, nem tisztességes. Vagy pedig ma­gukat kellene kicserélni. Maguk visszaélnek vele, hogy tudatában vagyok, így nem szabad üzemeltetni a gáztűzhelyemet. Magukat megnyugtatja ez a tény, mert tudják, hogy tisztában va­gyok a helyzetemmel. Ma­guk kérem ilyen értelem­ben engem zsarolnak. És ezt visszautasítom. Maga, Szabó, engem egy bogaras vénembernek képzel, pedig én magánál tíz évvel idő­sebbeket tanítottam földrajz­ra. Nem volt mindegyik jeles tanuló, de azért meg­adtam nekik a szakmunkás­bizonyítványhoz szükséges legalább elégséges osztály­zatot, ha a gyakorlatvezető kolléga meggyőzött, hogy a szakmai tárgyakból ügye­sek a fiúk. Nem vagyok egv megcsontosodott szakbarbár, kérem, bár talán Benkő nem érdemelte meg még az elégségest sem, ugyanis azt állította, hogy Truman ver­te meg tankcsatában a né­met elit-páncélosokat a Kaukázus csúcsai között, ez felháborító tájékozatlanság, mégis, kérem, láttam, mi­csoda vizsgamunkát végzett az a gyerek, és átengedtem történelemből. Mert azt is tanítottam egy évig. És most azt mondom, hogy helytelenül tettem. Mert aki nem tudja, hogy Truman akkor még nem is volt el­nök, s különben is, nem elnö­kök vezetik az ütközeteket, ké­rem, aki ilyesmiket mond, az talán majd a gázkészüléket sem fogja tudni meg­javítani, mert hozzászokik, hogy csak úgy átabotában tudja, kérem, a dolgokat. Mondja, tudja maga a szakmáját? Esetleg tud va­lamit. ami ugyanolyan szükséges, mint az, hogy mit kell átcsavarozni, meg­húzni és így tovább? Tud­ja maga a tisztességet? El­mesélte, hogy családja van. Mondja, hogyan tud maga a kisfia szemébe nézni es­te, amikor hazamegy? Nem szégyellj magát? Tudom, hogy dolgozik. Nem beteg, bejár a munkahelyére, megkapja a javítási lapo­kat. De hiába van köztük az enyém is, maga elkerül engem. Szégyellje magát! Én magának több borrava­lót adni nem tudok. Hát azért nem jön? Hiába vár­tam magára háromszor is. Még a nyugdíjasétterembe sem mentem el. mert azelőtt egyszer, amikor lebicegtem fél egykor, s fél kettőre már itthon is voltam, bár ma­gát háromra vártam, ugye, ez meg volt beszélve, maga bedobott egy cédulát, hogy egy órakor nem talált itt­hon. Hát mondja, kérem, egy óra az három órakor van? Azóta nem járok ebé­delni, maga pedig nem jön. Én azt is kértem, küldjenek mást. Nem lehet, mondták, ez a maga körzete. Ebből tudtam meg. hogy maguk­nak körzetük van. Mondja, mivel tudnám kiérdemelni a jóindulatát, ha már ilyen alávetettségben kell élnem? Ügy látszik, semmivel. Hegy magaihrejón-e, azTsah- magától függ. És maga nem jön”. Bóta tanár úr már első alkalommal sem értette, miért kell percekig az elő­szobában topogniuk, ahe­lyett, hogy Szabó azonnal a hibás készülékhez lépne, ki­csomagolná szerszámait, és hozzálátna a munkához. Ha annyi helyre kell menniük! Először még, látva, hogy Szabó nem megy a konyhá­ba, szobájába tessékelte, kávéval kínálta meg, másod­szor Szabó már masa utalt rá. hogy leülne egy kicsit, mert nagyon fáradt a ro­hangálástól. A tanár úr ud­variasan elbeszélgetett ve­le, még a könyveit is meg­mutogatta neki. Akkor azt mondta Szabó, hogy „Ma­guknak könnyű!” Sétálgatott a szobában. „Jó kis kégli! Hány éves maga ta­nár úr?” Bóta tanár úr igyekezett nem megérte­ni a két mondat között levő összefüggést. Egyszerűen így jött a szájára, szerette vol­na meggyőzni magát. Miért, mi van abban különleges, ha valaki megkérdezi, hogy hány éves az ember? „Bi­zony már hatvannyolc”. „Csak?” Bóta tanár úr ak­kor már értette. Ebben nemcsak az volt a sértő, hogy idősebbnek vélte vol­na őt Szabó a koránál, ha­nem az is, hogy, talán ak­kor még sokáig... Ehh! Képzelődés. Kár volt szóba hozni az eltartási szerződés gondolatát. Bizony, tanár úr, ez hiba volt. Lehet, hogy? Nem, az nem lehet. Majd jönni fog Szabó. jókedvű lesz, megbeszélik az időjá- rást. közben Szabó azt— mondja, hogy valóban, ki kell cserélni ezt a rossz masinát. sürög-forog a konyhában, már el is hoz­ták az új készüléket. Erre a levélre nem is lesz szükség. Fel sem kell adni. Ha hol­nap vagy holnapután, eset­leg még egy nappal ké­sőbb jönne. Hiszen annyi a munkájuk. Éjszaka rosszul aludt. A gázcsapot valószínűleg szombat este nyitotta ma­gára. Kedden a szerelő hiá­ba zörgött. Cédulát dobott be. A lakást szerdán törték fel, már a folyosón is érző­dött a gázszag. A levél pe­dig a nyomozati anyaghoz került. Nem törődik a saját egészségével. „Nehogy azt elhigyje. hogy ellágyultam. Ha ezen a héten nem jön el, és nem hozza rendbe ezt az ügyet, én magánpert indítok maga ellen. És szégyellje magát. Tóth, hogy erre kényszerít engem ...” ___________(Vege)___________ Bókái Márift

Next

/
Thumbnails
Contents