Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-22 / 249. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. október 22., csütörtök 3 SZOVJETUNIÓ: A 70. ÉVFORDULÓ (X/4.) Veszélyben a haza! Nyomban a nagy októberi szocialista forradalom győ­zelme után, 10 évvel ezelőtt, a világtörténelem első munkás-paraszt államának a különböző problémák sokaságát kellett megoldania. A cári Oroszország az első világháborúban az antant oldalán harcolt, és az államok tömbjével, élén Németországgal, hadiállapot­ban maradt. A szovjethatalmat meg kellett erősíteni, le kellett törni a régi államapparátust, és újat kellett teremteni helyette. A gazdaságot a kapitalista útról át kellett vezetni a szocialista útra, a szociális kérdése­ket a dolgozók érdekeinek megfelelően kellett meg­oldani. A megdöntött burzsoázia és a földbirtokosok azon­ban nem igyekeztek feladni pozícióikat. Már a szocia­lista forradalom győzelme utáni második napon A. Ke- renszkij, az eltávolított ide­iglenes kormány feje pa­rancsot adott a frontpa­rancsnokoknak éí a katonai körzetek parancsnokainak, hogy a szovjethatalom meg­döntése céljából kezdjék meg a fegyveres harcot. Ez­zel lényegében megindítot­ta a polgárháborút. Már október végén (a régi nap­tár szerint) A. Kerenszkij és P. Krasznov tábornok lá­zadásokat szított azzal a szándékkal, hogy fegyveres erővel elfoglalják Petrog- rádot. De a forradalmi csa­patok a lázadásokat letör­ték, magát a tábornokot pe­dig fogságba ejtették. Már az 1917, évi februári polgári demokratikus forra­dalom után megalakultak a városokban és a falvakban a munkások és katonák szov­jetjei, vagy a parasztok kép­viselőiből létrehozott falusi szovjetek. Ez sok körzetben lehetővé tette, hogy a szov­jethatalom békés úton jöj­jön létre. De több faluban és városban, ahol a szovje­tek ellen fellépett az ellen- forradalom, az események polgárháborús jelleget öl­töttek. A Kaukázuson túli területen. Türke sztánban, Szibériában és más területe­ken helyi ellenforradalmi kormányok alakultak. Az imperialista hatalmak az első világháború miatt meggyengült országot sze­rették volna politikailag és gazdaságilag függő helyzet­be kényszeríteni. De abban az időben a nemzetközi im­perializmus az ellenséges, egymás között harcoló cso­portosulások miatt megosz­tott volt, és emiatt nem tu­dott egységes frontot létre­hozni a fiatal szovjet állam ellen, és nem tudott azon­nali fegyveres segítséget nyújtani Oroszország meg­döntött burzsoá kormányá­nak. Mégis, a legfőbb el­lenség, amely magára vál­lalta a fehérgárdista erők támogatásának, fegyver- és lőszerellátásának, pénzügyi támogatásának szervezését, a világimperializmus volt. V. I. Lenin szerint az irá­nyító, a hajtó és mozgató erő volt a polgárháborúban. A szovjet állam egyik leg­súlyosabb problémája volt, hogy kivezesse az országot az imperialista háborúból. De a békéhez vezet j út ne­hézkes drámái'volt ------­A zok után, hogy a szov­jetek II. összoroszországi kongresszusa elfogadta a dekrétumot a békéről, a szovjet kormány minden hadviselő államnak javasol­ta. hogy haladéktalanul kös­senek fegyverszünetet, és kezdjék meg a béketárgya­lásokat. Az antantországok azonban elutasították ezt a javaslatot. A szovjet kor­mány ekkor kénytelen volt külön béketárgyalásokat kez­deni Németországgal. A szovjetek köztársaságában uralkodó bonyolult helyzet kényszerítette erre. Az or­szág gazdasága szétzilált állapotban volt. Oroszország 1917 végére nemzeti vagyo­nának 60 százalékát elvesz­tette. Az ipari össztermelés az 1916-os esztendőhöz vi­szonyítva 36,4 százalékra csökkent. A katasztrofális gazdasági helyzetet súlyos fűtőanyaghiány és a teljesen tön/krement közlekedés ne­hezítette. 1917 decemberében a fegy­verszüneti megállapodás alá­írása után Bresztben meg­kezdődtek a béketárgyalá­sok. Németország nehéz fel­tételeket szabott, több mint 150 ezer négyzetkilométernyi területet követelt Oroszor­szágtól. A kemény feltételek ellenére Leninnek az volt a véleménye, hogy azokat el kell fogadni, és meg kell kötni a békét, hogy az or­szág lélegzethez jusson, meg­őrizhesse a forradalom vív­mányait, megszilárdíthassa a szovjethatalmat, és meg­teremthesse a Vörös Had­sereget. Az imperialista Német­országgal kötendő békeszer­ződés éles vitát váltott ki még a bolsevik párton belül is. Az Orosz Föderáció ak­kori külügyi népbiztosa, L. Trockij például, mint a bé­ketárgyalásokon jelen lévő szovjet delegáció vezetője, azt javasolta, hogy a hábo­rút nyilvánítsák befejezett­nek, a hadsereg szereljen le, de ne írják alá a békét. Ilyen kalandorpolitikára val­ló deklarációval állt elő a tárgyalásokon 1918. január végén. És ekkor történt, hogy a szovjet delegáció a kormány előzetes utasításai ellenére távozott a breszti tárgyalásokról. Az osztrák—német csapa­tok kihasználták ezt, és feb­ruár 18-án minden fron­ton megkezdték a támadást. Ugyanaznap este a párt köz­ponti bizottságának ülésén, a „baloldali kommunisták­kal” — N. Buharin volt a vezetőjük — folytatott éles­hangú vita után, a tagok többsége, Leninnel az élen, állást foglalt a békeszer­ződés aláírása mellett. Más­nap reggel Lenin, mint a kormány vezetője, rádió- gramot küldött a német kormánynak, közölvén, hogy a szovjet kormány kész alá­írni a békeszerződést a né­met feltételek szerint. A né­met csapatok azonban foly­tatták a támadást. Febru­ár 21-én a szovjet kormány elfogadta a Veszélyben a haza! című dekrétumot. Megkezdődött a Vörös Had­sereg gyors ütemű szerve­zése és ez a hadsereg aztán feltartóztatta a Petrográd felé nyomuló ellenséget. Február 23-án a német kormány még súlyosabb kö­vetelményekkel állt elő. Az ultimátum elfogadására 48 órát adott. El kellett fogad­ni, és március 3-án a szovjet küldöttség aláírta a breszti békeszerződést Németor­szággal, Ausztria—Magyar- országgal, Bulgáriával Törökországgal. A „baloldali kommunisták” kalandorpolitikája nagyon sokba került. A szovjetek országa területéből körülbe­lül egymillió négyzetkilomé­tert elveszített, és több más előnytelen feltételt is vállal­nia kellett. Viszont érintet­lenül megmaradtak az októ­beri forradalom alapvető vívmányai, a szovjet köz­társaság megőrizte függet­lenségét, kikerült végre az imperialista háborúból, hoz­záláthatott a gazdaság hely­reállításához, a hadsereg megteremtéséhez és a szov­jet állam megszilárdításá­hoz. Nyolc hónap múlva pe­dig beigazolódott az, amit Lenin előre látott, hogy a béke Németországgal ideig­lenes jellegű. A Németor­szágban lezajlott forrada­lom megdöntötte II. Vilmos császár hatalmát. Ez lehető­vé tette a szovjet kormány­nak, hogy érvénytelenítse a breszti szerződést. APN — KS GUMIKEREKES TRAKTOR „Az ötletet a valóság hívta életre..." Egy aranyérmes találmány karrierje öt éve működik 'Egerben a Mobilitás Gazdasági Munkaközös­ség, amelyet tulajdonképpen egy nem mindennapi találmány hí­vott életre. Elöljáróban annyit: ez a találmány valóban a népgaz­dasági igényekhez igazodik, !s egy olyan közösség születését segí­tette elő, amely az elmúlt öt évben hatvanmillió forintos értéket tudott termelni... Vanya Imre gépészmér­nök, aki megkapta a Kiváló Feltaláló arany fokozata cí­met, így beszél erről: — Egy olyan közúti jár­műről van szó, amely biz­tonsággal tud mozogni sí­nen is. Különösen ott elő­nyös, ahol iparvágányokon vagonmozgatást kell végez­ni, s ha szükséges, egy perc alatt lejön a sínről és az úton is elvégzi a feladatát. Erőssége egy húsztonnás mozdonyé, a román gyárt­mány árának viszont csak huszadrészébe kerül. Keze­lése egyszerű, az irányítás minden fülkéből elvégezhető, vagyis mozgatáskor nem kell megközelíteni, nincs baleset- veszély. Az első verzió meg­születésében jelentősen köz­reműködött Farkas András gépészmérnök is. — Kérem, meséljen az MTZ—TRAC karrierjé­ről ... — Az első konstrukciót 1981-ben készítettük, ma a százötvenediket gyártjuk. Azóta fokozatosan tökélete­sítettük, újabb feladatok megoldására tettük képessé. Idén a MÁV tízet rendelt tőlünk, s talán ez a legsi­keresebb betörésünk a piac­ra: megjelent a gumikerekes traktor, amely sínen is jár. A szerelvényt 500 tonnányi súly elhúzására vizsgáztat­ták, óránként húsz kilomé­teres sebességre képes, nagy­fokú az üzemanyag-megta­karítása. Különösen a gabo­naiparban, a bányászatban, a kohászatban és a raktár­bázisokban használható fel előnyösen, de a MÁV moz­donyjavító színeiben is cél­szerű. A gépeket ma már Moson­magyaróvártól Záhonyig, Bajától Beremendig az egész országban megtalálni. Az üzemek, gazdaságok részé­ről olyan nagy az érdeklő­dés, hogy konkrét megren­delésekre gyártják. Piacké­pessége nemcsak abban rej­lik, hogy takarékos, olcsó — hasonló járműve jelen­leg a világon csak egy NSZK- beli cégnek van, ám a ma­gyar ennek árának egyhato- da —, hanem mert a szak­emberek a kezelési betaní­tásra, a helyszíni szervizre is vállalkoznak. A vállalatok készen kapják a konstruk­ciót, összeszereléssel már nem kell bajlódniuk. S ami­ért megnyerte a vevők tet­szését: a gépek egyharmad részéhez még sohasem kel­lett alkatrészt kérni, van olyan is, amely már hat­ezer üzemórát teljesített, hi­bátlanul. — Időközben igazodtunk a megrendelők igényeihez, tökéletesítettük termékün­ket — mondja Vanya Imre. — Gyártunk olyat, amely magyar és szovjet nyomtá­von egyaránt dolgozik, s amelyet tízperces szerelés­sel hótolóval lehet ellátni. Bemutattuk már ,a mozdo­nyokat vagonokkal össze­kapcsoló félautomata beren­dezést. Van, amelyik elöl­ről is tud vontatni, így vál­tókat lehet megszüntetni. De az igények szerint legalább tíz-tizenöt féle dologra ké­pes, például permetezővé, jégleolvasztóvá is alakítha­tó. — Egyáltalán hogyan szü­letett meg az ötlet? — A valóság hozta a szik­ra kipattanását: a hiány fel­ismerése. Legelőször a MÁV tesztelte a találmányt, az­tán időközben jöttek az új ötletek: a BKV hogyan tud­ja hasznosítani, hiszen vil­lamost és HÉV-et is kell vontatnia, a felső villamos vezetékeket javítania. Ma már ott tartunk, hogy sep­rővel is felszerelhető, így a MAHART-nál előnyös a tisztításhoz. Jelenleg egy húsztagú kol­lektíva dolgozik a munkakö­zösségben : beruházási tevé­kenységüket a Közlekedési Minisztérium közel 400 mil­lió forintos megtakarításra becsülte. Első műhelyük: té- len-nyáron a szabad ég alatt volt. A második is egy csa­ládi ház udvarán... Ennek ellenére már akkor hidrau­likus gépeket terveztek, ki­viteleztek, felújítottak. Az eddig elért eredmé­nyek titkát Vanya Imre így fogalmazza meg: — Az alkotó kollektíva — a szó legnemesebb értelmé­ben — teljes felelősséget vállal a termékekért. Nem­csak óriási tapasztalat, egye­di tudás is kell hozzá. Ta­lán a szemlélet sem mellé­kes: anyagáron adjuk el a vontatással kapcsolatos konstrukciókat. Nekünk nincs kockázati alapunk: egyik évről a másikra vá­sároljuk meg az alapanya­gokat. Természetesen, ma egy ilyen termékhez kell bi­zonyos alaptőke, de főképp piacképes ötlet, kitartás, szervezés, műszaki jó szán­dék. És felelősség. Kockáza­tot ma csak hatékony csa­pat tud vállalni. Nagyon re­mélem, hogy nem csökken a vállalkozói kedv. Bízom ben­ne, hogy ezt a gépet még unokáink is fogják javítani, tökéletesíteni... Mikes Márta Rába-teherautók Kínának Megkezdődött a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban azok­nak a teherautóknak a gyártása, amelyek kínai piacra ke. riilnek. Ebben az évben 295 darab K—26-os billenőteknős teherautót szállítanak. A képen: szerelőszalagon készülnek a teherautók (MTI-fotó: Matusz Károly — KS! Bővülő gyorsétkező-hálózat A közeljövőben több vi­déki városban is megnyíl­nak a City-grill üzletek, az egységes kiképzésű gyorsét­kezőhelyek, ahol azonos technológiával készítik és azonos csomagolásban áru sítják a hamburgereket, és egyéb könnyen, gyorsan fo­gyasztható ételeket. A Taverna Vendéglátó Vállalat hét City-grill üzle­tet működtet a fővárosban, s ezek, a forgalomból ítél­ve egyre népszerűbbekké válnak, hiszen gyors, ké­nyelmes, s nem utolsósorban viszonylag olcsó étkezési le­hetőséget biztosítanak. A vállalat a saját fejlesztésű üzlettípus licencét felaján lőtt:/, megvételre vidéki ven déglátó vállalatoknak, s az eddigi érdeklődés alapján várható, hogy az elkövetke­zendő években az országban széles körben elterjed a Ci­ty-grill üzlethálózat. A meg­kötött szerződések értelmé­ben Szántódon, Kaposvárott, Sopronban, valamint Ózdon jövőre megnyílnak a gyors­étkezők, s a vállalat továb­bi tárgyalásokat folytat bé­késcsabai, s több Balaton környéki, Baranya megyei. Tolna és Győr-Sopron megyei vendéglátó vállalattal, illet­ve kereskedelmi céggel. A szerződések értelmében ham­burgert, különböző kolbász­féléket, réteseket, valamint üdítőitalokat és sört vala­mennyi gyorsétkezőben áru­sítanak majd, de alkalmaz­kodva a helyi igényekhez, a választékot bővíthetik is. A felhasznált anyagok, a technológia, valamint az üz­let berendezése egységes lesz mindenütt, s ahol az alap­anyag-ellátást nem tudják megoldani, ott a Taverna félkésztermékek szállításá­val segít partnereinek. Gyulai szőttes külföldre Az idén már termékeinek csaknem a felét külföldi megrendelőknek készíti a Gyulai Népművészeti és Há­ziipari Szövetkezet, s a ki­vitel évről évre emelkedik. A nyugat-európai piacokra a gyulai szőnyegek, kötött, szőtt és varrt népművészeti termékek harminc százalé­ka kerül; a szövetkezet tő­kés kiviteli termelése ko­moly visszaesés után érte el most az évtized eleji szin­tet, a vásárlókat, főként új termékekkel nyerték visz- sza. •A félezer embernek mun­kát adó, az idén harminc­éves szövetkezet árbevétele — ami ez évben meghaladja az ötvenmillió forintot — öt esztendő alatt másfélszere­sére nőtt, miközben a lét­szám másfél százzal csökkent. Az alkalmazásukban állók kétharmada a környező fal­vakban bedolgozóként végzi a munkáját, a foglalkozta­tottak ötödé nyugdíjas, s fél­száz megváltozott munkaké­pességű dolgozónak is ke­nyeret ad a szövetkezet, amely a népi kismestersé­gek művelése, a hagyo­mányőrzés mellett így a környék foglalkoztatási fel­tételeinek javításában is szá­mottevő szerepet játszik. (Fotó: Pesti Erzsébet)

Next

/
Thumbnails
Contents