Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-20 / 247. szám
/ NÉPÚJSÁG, 1987. október 20.. kedd SZOVJETUNIÓ: A 70. ÉVFORDULÓ (X/2.) Milliók Malma A februári polgári-demokratikus forradalom után, az Oroszországi (bolsevik) Szociáldemokrata Pártnak mintegy 24 ezer tagja volt. Az illegalitásból előjőve a párt, miután hozzáfogott a tömegek között folytatott legális politikai és szervezőmunkához, elsősorban a munkásosztály aktív képviselőit fogadta Boraiba. Tagjainak száma április végére már meghaladta a százezret: tömegpárt lett belőle, az oroszországi proletariátus tömegpártja. A bolsevikok végezték mindennapos munkájukat a szovjetekben, a szakszervezetekben, a hadseregben, városon és falun egyaránt, politikailag nevelték a tömegeket, s azon igyekeztek, hogy létrehozzák a munkásosztály és á szegényparasztság szövetségét, a szocialista forradalom győzelméért vívott harc döntő erejét. Június 18-án (július 1-jén) békés tüntetésre került sor Petrográdon, amelyen több mint 500 ezren vettek részt, és követelték, hogy a hatalmat adják át a szovjeteknek. Az Ideiglenes Kormány utasítására és az eszer—men- sevik vezetők tudtával fegyveresek támadtak a tüntetőkre. A megtorló intézkedések időszaka következett, letartóztatási parancsot adtak ki Lenin ellen, akit bíróság elé akartak állítani. Lenin most is kénytelen volt illegalitásba vonulni. A hatalom az országban mindenütt az ellenforradalmi Ideiglenes Kormány kezében összpontosult. Lenin ekkor arra a következtetésre jutott, hogy a pártnak harci taktikát kell választania. Meghatározta a fegyveres felkelés irányvonalát. mert meggyőződése szerint a harc volt az egyetlen eszköz áhlhoz, hogy a kialakult körülmények között a forradalom győzelemre jusson. Javasolta, hogy vegyék le a napirendről a Minden hatalmat a szovjeteknek! jelszót, amely korábban a forradalom békés fejlődésének irányvonalat fejezte ki, de meg volt győződve róla, hogy ha a szovjetek megszabadulnak a kispolgári pártok káros befolyásától, akkor a dolgozó emberek hatalmának megteremtéséért folytatott harc igazi szerveivé fognak válni. A nyár derekán általános társadalmi, gazdasági és politikai válság tört ki az országban. Megkezdődött a kispolgári, opportunista pártok eszmei és szervezeti széthullása. A forradalom előkészítése során egyre növekedett a bolsevik párt ereje és ösz- szeforrottsága. Októberben a párttagok száma mintegy 350 ezerre nőtt, a párttagok 60 százaléka élvonalbeli munkás volt. A párt, amelyet elszakíthatatlan kötelékek fűztek a tömegekhez, teljes harci készültségben várta a soron következő döntő ütközeteket. 1917 őszére Oroszországban megértek a szocialista forradalom győzelmének feltételei. Szeptemberben Lenin a fegyveres felkelés előkészítésének feladatát tűzte a párt elé, mint gyakorlati célt. Óva intette a párt központi bizottságát, hogy a hatalom „megragadása” érdekében összeesküvősdihez kezdjen. Lenin szerint a felkelés csak akkor lehet sikeres, ha nem összeesküvésre, nem is a pártra, hanem az élenjáró osztályra és a nép forradalmi lelkesedésére épül. Egyúttal konkrét tervet dolgozott ki a pet- rográdi felkelés lebonyolítására. A párt központi bizottságának októbber 10-i (23-ij konspirativ ülésén megvitatták a fegyveres felkelés kérdését. Az előadói beszédet Lenin tartotta, aki előtte való nap illegálisan tért vissza Finnországból Petrográdba. Tíz szavazattal kettő ellenében (Kamenyev és Zinovjev) a Lenin-féle határozati javaslatot fogadták el, amely kimondta, hogy minden feltétel megérett és a felkelés immár elkerülhetetlen. A következő napokban megválasztották a felkelés katonai vezetőségét is. Az októberi felkelésben jelentős fegyveres erők álltak a bolsevik párt mögött, élükön a petrográdi Vörös Gárdával, amelynek létszáma a harcok során 40 ezer főre nőtt. A forradalom e fegyveres élcsapatát több százezer vörösgárdista volt még hajlandó támogatni Oroszország többi városában. A petrográdi helyőrség forradalmi katonáinak száma a felkelés kezdetén meghaladta a százötvenezret. A bolsevikok oldalára átállt balti flottában több mint nyolcvanezer matróz és mintegy hétszáz hadi-, s kisegítő hajó teljesített szolgálatot. Tekintélyes katonai ütőerőt jelentettek ezek az alakulatok a forradalom oldalán, s mögéjük több millió katona sorakozott fel a fronton és a hátországi helyőrségekben. Legfőbb támaszukat azonban a munkások és a szegényparasztok jelentették szerte az országban, akik készen voltak rohamra indulni a kapitalizmus ellen. Az Ideiglenes Kormány ugyancsak összpontosította az ellenforradalom fegyveres erőit, a bolsevikok azonban jelentős túlerőt alkottak e csapatokkal szemben. Az Ideiglenes Kormány kilátástalan helyzetbe került. A döntő eseményekre október 24-én (november 6-án) került sor. A Szmolnijba érkeztek a II. összoroszországi szovjetkongresszus küldöttei, s oda irányítottak több vörösgárdista osztagot, forradalmár katonákból és matrózokból álló egységet is. A városba vezető utakat védő helyőrségi csapatoknak parancsot adtak, hogy egyetlen ellenforradalmi egységet se engedjenek be Petrográdba. Október 24-én (november 6-án) este Lenin megérkezett a Szmolnijba, és személyesen is átvette a fegyveres harc vezetését; a forradalmi erők megkezdték mindent eldöntő támadásukat. Tervszerűen foglalták el Petrog- rád stratégiai pontjait. Reggelre a főváros a felkelő nép kezébe került. November 7- én reggel a Forradalmi Katonai Tanács elfogadta az „Oroszország polgáraihoz!” kezdetű felhívást, amelyet Lenin szövegezett, s amely tudtul adta, hogy megdöntötték az Ideiglenes Kormányt. A. Szirotkin Hz igazi nyertes: az ifjúság HELYZETKÉP A BŐVÜLŐ HATVANI SZAKMUNKÁSKÉPZŐBŐL Nincs még egy esztendeje, hogy Hatvanban megbolydult a Damjanich Szakmunkásképző Intézet környéke. Az iskola húsz év alatt kinőtte ruháját, képtelen zavartalanul eleget tenni oktatónevelő munkájának, nem tudja zökkenőmentesen fogadni megannyi szakma 1300-nál több tanulóját, akik közül 120-an immár érettségi bizonyítványt is szerezhetnek szakma mellett a közlekedésgépészeti szakközépiskolában. Milyen célból? A Magyar Államvasutaknak van rájuk szüksége múlhatatlanul. Nos. ez utóbbival összefüggésben is „megmozdult a föld”, csak hogy nem itt, a Zagyva partján, hanem az új-hatvani vasútforgalmi szakközépiskola szomszédságában, ahol a közeljövőben bővítik ki a tanműhelyeket. Egyébként az említett alig egy esztendő kivitelezési munkálatai, amelyekre a HÁÉV szerződött, már olyannyira érzékeltetik a jelentős feltételváltozásokat, miszerint az új szárny- épületet jelek szerint még az idén igénybe veheti az intézet, hogy az újabb nyolc tanterem 1988-tól már részesévé válhasson az oktatásnak. Vagyis megszűnjenek a túlzsúfolt osztályok. illetve végre lehessen hajtani olyan belső konstrukciós módosí: tást, amelyre a város és környéke üzemeinek van szükségük újabb és újabb szakmai igények miatt. Ruhatár, tánc, büfé Természetesen a nyolc „belépő” tanterem, vagy a korábban említett tanműhelyfejlesztés még nem minden! Az épületegyüttesen az avatatlan szemlélő is fölfedez egyéb változásokat. mintsem csak egy szárnyépület körvonalait rögzítse tudatában. Lényegében a kollégiumot és az iskolát összekötő nagy zsibongóról, illetve az emeletenként jelentkező hasonló előcsarnokokról van itt szó, amelyek szintén minőségi változást hoznak az intézeti munkában. A diákok bizonnyal a földszinti fogadótérnek örülnek majd leginkább, hiszen itt a ruhatáron kívül óraközi étkezést biztosító, bő választékú büfé létesül, de ez a tágas csarnok hivatott majd arra is, hogy a fiatalok különböző szórakozási alkalmakat, táncos diszkóműsorokat szervezzenek maguknak. Ám az emeletről emeletre jelentkező zsibongók a tartalmasabb kulturálódást is szolgálhatják. Kiállításokat lehet falaik között rendezni, o különböző diákkörök vedig itt léphetnek nyilvánosság elé a szakmájukkal összefüggő munkákkal. A 40 millió forintot meghaladó költségkeret a kivitelezés jövő évi fázisában további lehetőséget is ígér. A diákotthont és az új, nyolc tantermes szárnyépületet összekötő auláról van szó, amely megoldásánál méreteinél fogva akár színházteremnek is beillik, avagy különböző hangversenyek. városi rendezvények lebonyolításához biztosít kulturált, esztétikus környezetet. Vagy mondjuk úa"- a Grassalkovich-kastély elhúzódó felújítása miatt, a Damjanich Szakmunkás- képző Intézet ezen aulája válhat a közművelődés egyik fontos, ma még nagyon hiányzó központjává. Számítógép, nyelvi labor Seregszemlénk során még jó néhány fölfedezéssel gyarapodtunk, amelyek a tanintézet jövendő arculatának formálódásával kapcsolatosak A helyi tanács, illetve a Heves Megyei Beruházási Vállalat anyagi, erkölcsi tőkéjének hasznosulása folytán például tovább növelhetik az intézet tanulólétszámát, ami összefügg bizonyos szakmák igény szerinti kicserélődésével. De az sem megvetendő, hogy a gazdasági kibontakozás elősegítése végett olyan feltételek alakulnak ki a „Damjanichban”, amelyek számítógépes programok, CNC-tanfolyamok, vagy éppen nyelvi laboratóriumok útján gazdagítják a fiatalok személyiségét, tudástárát. Befejezésként egy további példás ügyről is szóljunk! Ez pedig ama sokrétű, sokat megtakarító társadul' mi munka, amellyel tanárok, diákok támogatják a nagyszabású iskolabővítést, átalakítást. Ily rövid idő múltán csak így tudták például komplex módon megoldani a közművek áthelyezését is. Egy olyan, csaknem húszméternyi alagutat építettek, amelyben megbúivik a víz városi fő- nyomóvezetéke éppen úgy, mint az áthelyezett gázvezeték. vagy a magas feszültségű elektromos kábelrendszer. Persze, nem újdonság mindez a Hatvani Damjanich Szakmunkásképző Intézet két évtizedes életében. Mind a szakmai felügyelet, mind a város megszokhatta, hogy ez az iskola nem csupán országos tanulmányi versenyeken állja meg a helyét, hanem rendre áldo~ zatot hoz különböző településfejlesztési ügyekért is! Tehát mindenképpen jó helyre került nem oly rég a hivatalos elismerés, a „Hatvan városért” érem és diploma, amelyre egyszer talán újra számíthatnak mind a nevelők, szakoktatók, mind a tanulóközösségek. Moldvay Győző Megjelent a Pártélet októberi száma A folyóirat szerkesztőségi cikkben méltatja a kormány munkaprogramját. Hangsúlyozza: a gazdaságitársadalmi kibontakozás sikeres véghezvitele nem kismértékben múlik azon. hogy az önálló és felelős cselekvésre törekvő munkastílus mennyire megy át mindenütt a gyakorlatiba, érvényesül-e a többi irányító szerv, testületi és helyi szervezet munkájában. Hiba volna és már az első lépéseket akadályozná. ha bárhol is a Központi Bizottság állásfoglalásának és a kormány munkaprogramjának „lebontására”, mechanikus végrehajtására törekednének. Most különösen gyakorlatias tevékenységre van szükség: mindenki végezze — az eddigieknél nagyobb határozottsággal és következetességgel — a maga dolgát. Ehhez a fő iránvok adottak, az alapvető törekvések ismertek. A kormányzat az ország nehéz helyzetéből adódó szigorúbb, keményebb követelményeket fogja érvényesíteni az elfogadott programban foglaltak szerint. Lakatos Ernő. a Központi Bizottság agitációs és propagandaosztályának vezetője a kibontakozás érdekében végzendő politikai munkával foglalkozik. A többi között rámutat: A közvélemény — különösen a pártközvélemény — korábban hiányolta az átfogó kibontakozási programot. Most viszont, amikor a politikai vezetés világos, érthető dokumentumba foglalta változtatási szándékát és eltökéltségét, úgv tűnik, ez a határozottság sokakat mégis váratlanul ért. A társadalom reagálásában, véleményének alakulásában persze közrejátszik, hogy egy reális kibontakozás szükségszerűen maga után vonja az anyagi javakkal való szigorúbb gazdálkodást, ami az egyéni jövedelemszerzést is érinti. Ezt a tényt érthetően már nehezebb tudomásul venni. De nemcsak ez okoz nehézséget. A köz- szemléletben vannak rr.ég olyan régebbi eredetű. a közös cselekvést fékező vonások. amelyekkel addig nem szálltunk szembe következetesen. Itt az ideje, hogy ezt megtegyük! Most már egy — a végrehajtásban természetesen formálódó és a kibontakozás lehetőségét egyre konkrétabban körvonalazó — program birtokában határozottabban vitába kell szállnunk a túlzó, szélsőséges nézetekkel érvelő módon, meggyőző munkával kell lebontanunk a társadalmi összefogást nehezítő szemléleti akadályokat. Kapolyi László ipari miniszter arról ír, miiven feladatok állnak az ipar előtt a stabilizáció időszakában. Rámutat, hogy iparunk versenyképességének javítása érdekében piacorientált és mindenekelőtt exportorientált iparfejlesztést kell végrehajtanunk. A piacépítés során azonban tekintetbe kell venni, hogy a hazai piac a szocialista níac és a konvertibilis piac egymással sodrott szálként szorosan összefonódó szerves egységet képez. Nemcsak abban az értelemben, hogy a jövőben még élesebb verseny várható mind a konvertibilis. mind a szocialista piacon, és remélhetőleg a hazai piacon is. hanem azért is. mert a konvertibilis piacon sem képzelhető el igazi expanzió, valóságos áttörés, ha nem vesszük figyelembe a hazai és a szocialista piac követelményeit. Paszternák László, a vasasszakszervezet titkára, megvilágítja az érdekvédelemmel járó konfliktusok társadalmi hátterét. Véleménye szerint, a gazdasági és szociális szempontok egyeztetésének egyik legkritikusabb területe napjainkban a foglalkoztatáspolitika. A vasasszakszervezet hatókörébe tartozó vállalatok közül idén mintegy harmincötnél került sor a foglalkoztatott létszámnak munkáltatói döntés alapján történő csökkentésére. Ezeknél a vállalatoknál már hosszabb ideje folyamatosan csökken a létszám, ebben az értelemben a tendencia nem új. Az eltérés abban van, hogy korábban ez döntő részben a dolgozók elhatározásából történt, jelenleg pedig már mindinkább a munkáltatók döntése- alapján. A Központi Bizottság megbízásából elemzés készül a párt vezető szerepének érvényesüléséről, a politikai rendszer működéséről. a továbbfejlesztés irányainak kijelöléséről. Az előzetes munkálatok során mindinkább kirajzolódik, hogy a párt és a társadalmi szervezetek viszonyának korszerűsítése az egyik legfontosabb eleme a politikai rendszer megújításának. A társadalomban végbement változások számos ponton módosítják a tömegszervezetek szerepét, egymáshoz fűződő viszonyukat. Ennek következtében szükségszerűen felmerül a kérdés, hogy megfelelő-e a mai feltételek között a párt és a társadalmi szervezetek közötti feladatmegosztás. Erről a kérdéskörről rendezett kerekasztal-beszél?'' tést a szerkesztőség. Az eszmecserét Lakos Sándor, a Pártélet főszerkesztője vezette. „ fFotó: Szántó György)
