Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-15 / 243. szám
4. Hf ^ ji =----- J. Ti NÉPÚJSÁG, 1987. október 15., csütörtök Évadnyitó-bemutató előadás a Gárdonyi Géza Színházban Sütő András: Egy lácsiszár virágvasárnapja Magyarok Vracában Lehet, hogy kevesen vannak Magyarországon, akik ismerik a festői kis bolgár várost, Vracát. És minden bizonnyal sokan csodálkozással olvassák majd. hogy e kisváros érdeklődő lakossága milyen kíváncsi Magyarországra, a magyar kultúrára és valóságra. Tizenegy évvel ezelőtt alakult meg a városban a bolgár—magyar barátság klubja, amely a Botev—Petőfi nevet választotta magának. Nem a véletlen szülte ezt az elnevezést. Itt a vracai Balkán hegyeken pusztult el a nagy bolgár költő és forradalmár — Hriszto Botev, akinek költészete és élete igen hasonlít Petőfiére. — Természetesen, nemcsak ez az oka. A vracaiak erősen kötődnek Magyar- országhoz, mondhatnám a szívükben hordozzák. — mondja a klub elnöke, Nes- ka Turtumanova. A Botev—Petőfi klub alapítói azoknak a bolgároknak a fiai és leányai voltak, akik a második világháború alatt életüket áldozták a magyar nép felszabadításáért. Tagjai között vannak úgynevezett „magyar neveltetésűek”: mérnökök, képzőművészek, filmrendezők, akik Magyarországon végezték tanulmányaikat. A klub tagjai között vannak a bolgár—magyar barátság gyermekei is. így nevezik tréfásan a vracaiak a bolgár—magyar vegyes házasságokból született gyermekeket. Nemrég vették fel a klub ta«iai közé, mint kollektív tagot a helyi vegyipari kombinát Kun Béla brigádját. A brigád névadója a szófiai Magyar Intézet igazgatója, Sípos István volt. A Botev—Petőfi klub fontos helyet vívott ki magának ennek az élén vidéki városnak gazdag kulturális életében. Az utcákon gyakran találkozhatunk plakátokkal, amelyek Liszt Fe- renc-koncertekre, Petőfi vagy Nagy László irodalmi estekre invitálják az érdeklődőket. A „magyarok”, ahogy a város lakói hívják a klub tagjait, szerveznek különféle filmvetítéseket. magyar művészek kiállításait, magyar vendégegyüttesek fellépéseit. kirándulásokat Petőfi szülővárosába. — Az az érzésem, mintha otthon lennénk. A vracaiak hazám iránti érdeklődése valóban egyedülálló — mondta nemrég egy ott járt magyar turista. Pénteken bemutatót tart az egri Gárdonyi Géza Színház. Ez a premier egyben az évad kezdete is, amely nem akármilyen indulás: az önálló társulat első próbatétele Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámája. Ezért aztán talán a szokottnál is feszültebb a légkör a teátrumban, mindenki érzi a feladat súlyát. A mű rendezője, Gáli László színházigazgató sem nyu- godtabb a többieknél, de a próbák szünetében szakít egy kis időt arra, hogy elképzeléseiről, beszéljen. — Régóta foglalkoztat Sütő András drámája — mondja. — Elsősorban azért nem állítottam korábban színre, mivel nem találtam olyan főszereplőt, aki Kolhaas Mihály alakját hitelesen formálta volna meg. Most azonban szerencsésen találkozott szerep és színész: Csendes László külső megjelenésében, érzelmeiben és gondolatilag is magáévá tudja tenni a hőst. — Ezek szerint több éve ízlelgeti a müvet. Hogyan változott meg vele a kapcsolata? — Minél többet meditálok egy íráson, annál jobban megérzem mélységeit. Örülök, hogy most az Egy lócsiszár virágvasárnapjával nyithatjuk meg színházunkat, mert nagyon fontos gondolatokat mond el Sütő, íay méltán tekinthető programadónak is alkotása. — Ha már itt tartunk, mi is ez a hitvallás? — Az előadásban tükröződhet, hogy erős eszmei magból kiindulva realista színpadi stílusban szeretnénk játszani. Az a véleményünk, hogy kortárs színházat kell teremtenünk, vagyis akkor kell szólnunk a közönségünkhöz, amikor az elfoglalja a nézőteret. A probléma, a mondanivaló a mindenkori jelenben éljen. — Ennek nem mond-e ellent, hogy a történet a távoli múltban, a reformáció korában játszódik? — Egyáltalán nem, mivel a középpontban a „porszem igazsága” áll, vagyis az, hogy az egyén és a hatalom milyen kapcsolatban vannak egymással. Ez nagyon korszerű téma. Az ember szellemi és fizikai szabadsága, a demokrácia a világ majdnem valamennyi országában napirenden vannak. Az állampolgár — akár akarja, akár nem — „homo politicus”-sá válik. Nálunk is igen-igen fontos, hogy előbbre jussunk ilyen téren. — Néhány évvel ezelőtt, a darab 19?3-as megszületése után nagyon sokszor játszották. Műsorára tűzte a televízió is. Változott-e azóta valami az értelmezésben? — Talán azért kerül ma kevésbé a színpadokra, mivel már nem hat az újdonság erejével. Ügy gondolom, hogy ez egy klasszikus alkotás, nem alkalmi munka, s nem parabola. A történelmi összefüggésekről úgy beszél, hogy közben tanulságai visszhangoznak a mában. Még inkább tisztán kiviláglik a mondandó, melyet Brecht szavaival úgy fogalmaznék meg: Jaj annak a társadalomnak, amelynek hősökre van szüksége. Nem szabad eljutni odáig, hogy emberek annyira elvesztik a reményüket, hogy csak a fegyverekben bízhatnak. Erről Sütő András is ír egy helyen, amikor arról beszél, hogy a XX. században az eredendően nagy szenvedélyeink mellé fölzárkózott a politikai szenvedély. Tulajdonképpen ez is egy politikai vitadráma, de olyan hitelesen megformálva. lelkileg olyan pontosan fölépítve, hogy sokat Kaphat általa a néző. Tehát pénteken este hét órakor fölgördül a függöny, s megtekinthetjük Sütő András művét. Főbb szerepekben : Csendes László. Bárdos Margit, Sziki Károly, Solymosi Tibor, Bokái Mária és Tunyogi Péter. (gábor) Az ítélőszék előtt Postabontás Van annak már kétJhá- rom éve is, amikor észrevettem, hogy valami nincs rendben a vállalatomnál. A beosztottaim összesúgtak a hátam mögött, vonakodva hajtották végre a szigorú utasításaimat, meg ilyesmi. A minisztériumban egyszer egy kis főosztályvezetőcske — legalább tíz évvel fiatalabb nálam — azt merészelte a képembe vágni, hogy nem vettem figyelembe a vállalati tervem készítésénél a mit tudom én milyen kormányhatározatot. Én, aki húsz éve ülök ebben a székben, és már a Munka Érdemrend arany fokozatát is megkaptam?!... Neki még bronza sincs, hehehe ... Rögtön írtam is egy levelet a miniszteremnek, akit minden évben felköszöntök a születésnapján, hogy Józsikám, légy szíves, rúgd már ki ezt a pofát, mert nagyon Unom a dumáját. Két hét múlva behívatott az államtitkár engem, aki már akkor együtt ultiztam az elődjével, amikor ő még az egyetem padját koptatta. És miért hívatott be? Hogy elém tegye a rendeletet, amelyet nem vettem figyelembe. Na, bumm! Nem olvastam. És akkor mi van? Ha mindent elolvasna az ember, amit az asztalára raknak ... Emlékszem rá, a főkönyvelő motyogott valamit, amikor kihúztam ezt a részt a tervből, de ő már nincs a vállalatnál. Másnap kirúgtam. Lehet, hogy ő mószerolt? Áihá! No, megáll- jatok, csibészek, adok én nektek! Szigorú utasítást adtam a postabontónak, hogy ezentúl minden levelet bontsanak föl, és addig nem lelhet továbbítani, amíg én, vagy az általam kijelölt személy el nem olvasta. Nagy munka. Óriási munka, de vállalnom kell a ha-* ladás és a magam érdekében. Olykor éjfélig is bent vagyak, olvasok, és mégse mennek úgy a dolgok, ahogy szeretnénk. Pedig már új kézbesítőt is vettem fel. A régi ugyanis megkérdezte, hogy nem lesz-'e ebből baj, mert hogy a levéltitok törvény... Nem tudta tovább mondani, mert akkorra már ki volt rúgva. A kereskedelmi osztály- vezetőm egy nagypofájú, izgága alak. A múltkor is azt mondta, hogy ha jobb stuc- nidűznit gyártanánk, el tudná adni dollárért. A mostani a kutyának se kell. Rögtön el is dugtam a levelét, hadd egye a fene. Egy nap aztán jöttek a franciák tárgyalni, ő meg éppen Bürgüz- dön volt kiküldetésben. Én küldtem oda. Amikor megjött, rögtön adtam neki egy fegyelmit, mert nem tudja megszervezni a munkáját. Azzal védekezett, hogy nem kapta meg a levelet. Igen? — kérdeztem gúnyosan, és kapott még egy fegyelmit hanyag ügyiratkezelésért. Majd megtanuljátok, ki itt a főnök! Azóta senki sem mer vitatkozni velem. Utasítottam az igazgatási osztályomat, hogy írjanak egy jelentést a minisztériumba a vállalati demokrácia dinamikus fejlődéséről. Gyönyörű mondatok voltak benne. Amikor megvitattuk az anyagot, a termelési osztályvezetőm félhangosan megjegyezte, hogy két éve szeretne bejutni hozzám, mert jelentést akar tenni az eladhatatlan készletek növekedéséről. Szerencsére jó a fülem. Most állást keres. Látják, én éjt nappallá téve dolgozok. És mi a hála? No nem, nem váróik én ezért új abb kitüntetést, bár ... szóval jólesne, ha elismernék a munkámat. És akkor mit olvasok az egyik levélben? Véletlenül, elolvastam azt is, pedig nem nekem címezték. Azt írja a miniszter, hogy az eredménytelenségre való tekintettel fölszámolják a vállalatomat. Az én vállalatomat! Ezt merte írni nekem az a vén ... Arról viszont egy szót se, hová neveznek ki vezérigazgatónak. Biz’ isten, megállt a kezemben a levélkés. Hát ezt érdemiem én húsz év kitartó, megfeszített munkájáért? Én, aki mindenkit kirúgtam a vállalatomtól, aki nem segítette a célokat? Én, aki piros ultival a kezemben hagytam, hogy az államtitkárom tök hetessel megnyerje a partit? No, nem baj, Józsi miniszter elvtárs! Várhatod, ki köszönt föl a következő születésnapodon. T. Ágoston László D/e/uif/aj/^ A Känguru ugrani készül... Szigeti Ferencet jó tíz évvel ezelőtt a Corvina zenekar tagjaként ismerte meg a közönség. Néhány lemez kiadása után a zenekar felbomlott, s a zenészek máshol próbáltak szerencsét,» Szigeti megalapította a Kar thago zenekart, amellyel egy ideig sikeresen működtek. Az elmúlt évben azonban ez a fejezet is lezárult, s a vezető nevével megint csak máshol lehetett találkozni. Világgá röppent a hír: megalakult a Känguru együttes, amelyben Szigeti Ferenc jóval fiatalabb, pályakezdő kollégáival muzsikál együtt. Különösebben sokat ezután nem lehetett róluk tudni, így mikor felhívtam Szigeti Ferencet telefonon, elsőként arról érdeklődtem, hogy a zenekar és ő mivel foglalkoznak mos. tanában? — Nagyon sok mindennel — válaszolta. — A Kángu ru zenekarral nemrégen érkeztünk haza egy frankfurti fesztiválról, ahol 14 európai feljövőben lévő csapat koncertezett. Annak idején a Karthágóval is jártunk ott. Most komoly sikerünk volt, ajánlatokat kaptunk. Emellett itthon is készülünk nagylemezre, amely előreláthatóan jövőre jelenik meg. Zenei rendező vagyok a Hang- lemezgyárnál, dolgoztam többek között az Edda és a Pokolgép 11. albumokon. A közeljövő terve a Lord és az új Edda LP, valamint a Super Hits válogatás. A Magyar Rádió belső munkatársaként is tevékenykedem, s október 21-én indul műsorom, a Rock Gyermekei. A sorozat a tehetségkutatást szolgálja, kezdő zenekarokat mutat be. A hallgatóknak lehetőségük van a szavazásra, akik a legtöbb voksot kapják, akár lemezfelvétel is lehet a jutalmuk. — Néhányon azt tartják Szigeti Ferencről, hogy csak a mindenkori divattal tart lépést. .. — Nem így fogalmaznék. — Az biztos, hogy figyelem az aktuális dolgokat, jól felszerelt házi stúdióm is van. Kedvelem a Duran Durant, a Frankie Gos To Holly- wood-ot, s miután már a srácokkal összeszoktunk, szerencsére, elmondhatom, hogy egyezik az ízlésünk. Tovább kell mindig lépni. A Karthago is azért oszlott fel, mert abban a stílusban már nem tudtunk többet elmondani. — A régi Corvinából két sztár nőtte ki magát: Soltész Rezső és Szigeti Ferenc. Elképzelhető-e, hogy a két zenész még megfér egy színpadon? — Annak idején rossz szájízzel váltunk el egymástól. Az idő azonban sok mindent múlatott, találkoztunk is néhányszor. Felvetődött nemrégiben az ötlet: készítsünk Corvina aranyalbumot. Valószínű, hogy ez megvalósul, érzésem szerint lenne rá igény. ★ Ma délután Szigeti Ferenc lesz a Népújság-hét vendége a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnáziumban. A videofilmekkel illusztrált beszélgetést Hajnal Gábor vezeti. Kovács Attila A MEGYEI OTTÖRŐHÁZBAN szakkörválaszték A szakkörök, délutáni elfoglaltságok éppúgy hozzátartoznak egy iskolás életéhez, mint maga a tanulás. A Hámán Kató Megyei Üt- törőház évek óta színvonalas kínálattal igyekszik a gyerekek ilyen igényeit is kiszolgálni, a régiek mellett új programokkal jelentkezni. Az idén hét megyei szintű szakkört indítottak: eszperantót. vegyészt, grafikait, orosz .levelezőt, népművészetit, dekorációst és kerámiát. Üj kezdeményezéssel is várják szűketilb hazánk pajtásait: a játékos matematika klubbal. A városi szakkörökből az ajánlat még ennél is gazdagabb — több, mint tucat elfoglaltság közül válogathatnak a tizenévesek. A számítástechnika, csillagászat, régészet, angol nyelv, könyv, rádiózás, társastánc, fotózás, modellezés mind a kézügyességet, illetve zenei érzéket igénylő foglalkozások kedvelőinek hasznos és szórakoztató időtöltést ígérnek ezek a szakkörök. Emellett idén néptánc-, tini-, karate- és horgászklub is indul. Eddig több, mint 500- an jelentkeztek már a különféle baráti körökbe, de azért egyik-másikban akad még hely további érdeklődők számára. Színházi rekonstrukció Kaposvárott A kaposvári Csiky Gergely Színház külső homlokzatának felújítását végzik már a kivitelezők. December végén a teljes rekonstrukció végeztével ismét a művelődés egyik szellemi központja 'lesz az épület (MTI-fotó: Hámor Szabolcs) Még az öröm pillanatai: Kolhaas Mihály (Csendes László) gyermekével (Fotó: Koncz János)
