Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-15 / 243. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. október 15., csütörtök 3 Tájékozódni és tájékoztatni A jövő évtől sok. tekintetben új feltételek . között kell gazdálkodniuk a vállalatoknak és szövetkezeteknek, szigorúbb takarékoskodásra kényszerül sok költségvetési intézmény. Egyénre és kollektívára egyaránt fokozott terheket ró az ország gazdasági stabilizálásának kényszere. E terhekkel megbirkózni. a feladatokkal megküzdeni csak úgy lehet, ha a pártszervezetek messzemenően közreműködnek a cselekvés helyi programjának kimunkálásában, s képesek felsprakoztatni a kollektíva egészét az együttes gondolkodásra és munkára. A kibontakozásnak, az előrelépésnek alapvető feltétele a tenniakarás. a cselekvési készség. Sok jel mutatja. hogy ez a feltétele meg is van, vagy viszonylag hamar megteremthető. Ám azzal a megnyilvánulási módjával aligha érhetjük el, ami helyenként még ma is érzékelhető — nevezetesen az olyanféle igénnyel, hogy „mondják meg, mit kell csinálni a kibontakozásért, és mi megcsináljuk”. Ezt az igényt ugyanis nincsen aki teljesítse — a helyi kollektíva, a helyi vezetés helyett nem munkálják, nem munkálhatják ki a konkrét teendőket sem a központi, sem a megyei vagy városi szervek. Éppen ezért a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalását vagy a kormány munkaprogramját sem lehet a pártszervezeteknek a szó hagyományos értelmében „végrehajtaniuk”. De lehetetlen nem törekedniük a bennük megjelölt alapvető célok elérésére — aki nem ezt teszi, azt nem valamely felsőbb pártszerv fogja felelősségre vonni a határozat teljesítésének elmulasztásáért, hanem maga az élet, a gazdaság könyörtelen törvényszerűségei szabják majd ki érte a büntetést. Ezt elkerülni, a fejlődés igényeivel lépést tartani csak úgy tudhat bármely pártszervezet, ha alaposan tájékozódik a gazdálkodás feltételeiről, a piac követelményeiről. A tájékozottság most valóban alapvető érdekké válik — a tájékozatlanság, a felületes ismeretek luxusát egyszerűen nem engedheti meg magának egyetlen olyan kommunista kollektíva sem. amely érdemi befolyást kíván gyakorolni környezetére, az adott egység sorsára. Politikai súlya, valós szerepe ma nem kis mértékben függ ettől. A pártmunka hagyományos formái — a gazdasági vezetők úgynevezett beszámoltatása, a különféle elemzések, vizsgálódások, a vezetői megbeszéléseken való részvétel és így tovább — épp úgy e cél szolgálatába állíthatók, mint ahogy meg lehet keresni, ki lehet alakítani hozzá a mai körülményekhez megfelelő újfajta eszközöket, módszereket is. Ám a személyes erőfeszítéseket egyik sem te. szí feleslegessé. A sokféle információs csatorna hasznosítása persze időt igényel, és sok pártmunkásnak ma éppen ebből van a legkevesebb. Mégis kell rá módot találni, mert enélkül a politikai munka, a termelést segítő tevékenység megreked az általánosságok szintjén, kimerül közismert igazságok hangoztatásában. Nem elég azonban, ha csak a titkár, a vezetőség tagjai vannak a szükséges ismeretek, információk birtokában. A párttagság részéről egyre erősödő igény az érdemi részvétel a döntések előkészítésében, meghozatalában. Ennek az igénynek a kielégítésében azonban csupán az egyik oldal a fórumok megteremtése, az eldöntésre váró kérdések napirendre tűzése, a párttagok véleményének kikérése. Megfelelő tájékozottság nélkül aligha születnek a dolog lényegét érintő, tartalmas észrevételek. A pártélet belső demokratizmusának ebben a tekintetben is szerves része a nyilvánosság, a nyitottság. És ahol a vezetőség nem gondoskodik az információk továbbításáról, közkinccsé tételéről, ott nem sokat tettek a pártdemokrácia valóságos fejlesztéséért. A mai feltételek között egy-egy vállalatnál, intézménynél a vezetők és beosztottak érdekei mind erősebb szálakkal kapcsolódnak össze. Az objektív érdekeltség tehát nem készteti a vezetőket titkolódzásra a dolgozók előtt a munkahely életének lényegi kérdéseiben. Ám közrejátszhatnak szubjektív tényezők is: abban persze már egyetlen gazdasági, intézményi vezető sem érdekelt, hogy esetleges mulasztásaira. melléfogásaira is fény derüljön a kollektíva előtt. A tények vagy a tervezett lépések elhallgatására késztethet a kényelmesség, a konfliktusok elodázásának reménye is. A nyíltság adott esetben politikai bátorságot igényel. A pártszervezet vezetésének szükség esetén vállalnia kell a kellemetlen tényekről szóló nyílt tájékoztatást, az ebből adódó esetleges feszültségeket is. Hiszen a párttagok csak akkor vállalják, vállalhatják a kiállást a népszerűtlen intézkedések mellett, ha pontos ■ információt kaptak ezek Okairól, elkerülhetetlenségéről, a messzebbi jövőben várható előnyös hatásaikról. A jelek szerint ma kiváltképp a vállalati központok és a gyáregységek között akadozik az információk áramlása. Ez utóbbi helyeken olykor csak sejtik, mit terveznek a központban, s az intézkedések nemegyszer kész helyzet elé állítják az itteni kollektívákat. A felelősség ennek elkerülésében természetesen elsősorban a koordinációs joggal felruházott központi pártszervé, de az üzemegység pártszervezeteinek is jogouk és kötelességük igényelni az idejében történő, érdemi informálást. Az ismeretek megszerzésében támaszkodhatnak a vállalati tanács és a szakszervezeti vezető testületek helyi tagjaira is, akik helyzetüknél, tisztségüknél fogva többnyire hamarabb tudomást szereznek az elhatározásokról. Az információ alapja — kell-e mondani? — mindig maga a konkrét tény. De pusztán a tények, adatok felsorakoztatása még nem tájékoztatás. Megérteni és állást foglalni az okok és ösz- szefüggések ismeretében, a várható következményekre és hatásokra vonatkozó becslések alapján lehet, A párttagokat, a dolgozókat ilyen tájékoztatás illeti meg, közreműködésük a közös gondolkodásban és cselekvésben csak így várható el. Hiszen okosan dönteni, hatékonyan tevékenykedni csak tájékozottan, felkészülten lehet. Gy. L. A fehér bot napján Naponta találkozom a helyi járatos buszon egy kedves arcú, csinos, fiatal lánynyal, akinek állandó kísérője egy vakvezető kutya. Szinte mindenkinek természetes —, bármilyen zsúfolt is a járat , hogy karját segítőén felé nyújtsa, s pillanatok alatt ülőhelyet kínáljon neki. ö azonban legtöbbször nem fogadja el, csupán egy kis hárító kézmozdulatot tesz. De a hálás mosoly mindenkihez szól. Köszönet ez a törődésért, a figyelemért. Mi, látó emberek nehezen tudjuk elképzelni, milyen lehet világtalanul élni, de amikor az utcán egy fehér bot villan előttünk, akaratlanul is megborzongunk, majd mindennél természetesebben lépünk oda a rászorulóhoz, hátha könnyebbé tehetjük az átkelést az út másik oldalára. Átélni nem tudjuk a helyzetüket, s csupán homályos elképzeléseink vannak zárt, csendes világukról, mindennapos gondjaikról. Ezért is örülünk mindany- nyian azoknak az intézkedéseknek, amelyekkel a látássérültek problémáin enyhítenek, körülményeiken javítanak. Ilyen kezdeményezés például az idén bevezetett kedvezmény a távolsági közlekedésben. A közlekedési miniszter rendeleté értelmében a vakok a szövetség érvényes, arcképes tagsági igazolványának felmutatásával a helyközi tömegközlekedési járműveken átlagosan 90, kísérőik pedig 50 százalékos kedvezményben részesülnek. Mivel mozgásszabadságukban, egyéb lehetőségeikben jelentősen korlátozott emberekről van szó, kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy életüknek értelmet adó tevékenységet, munkát végezhessenek, s hogy sajátos kulturális igényeiket minél változatosabban elégíthessék ki. Ezért van szükség például az egyesületi élet szélesebb körű kibontakoztatására is, hogy valamennyi magányosan élő sérült visszataláljon a közösségbe, g ezáltal barátokra, ismerősökre tehessen szert. • Ugyancsak hasznos és humánus gesztus a hangoskönyv-kölcsönzés. Ezzel kapcsolatban különösen jó hír, hogy megyénkben a Soros Alapítvány támogatásával megvalósulhatott a hangoskönyv- felvevő stúdió korszerűsítése. így sokkal gyorsabban készülnek az anyakazettáról a másolatok. Nagy eredmény az is, hogy a Megyei Könyvtárban is jelentősen bővült a hangoskönyvállomány, s hogy Gyöngyösön is követték a jó példát. Ily módon az ott élő látássérültek számára is lehetővé vált a helyibeli kölcsönzés. A felsoroltak azt igazolják, hogy mi, látók igyekszünk elviselhetőbbé tenni fogyatékos embertársaink hétköznapjait. De vajon elegendő-e mindez? Látszólag talán igen. Azonban továbbra is szükség van, lesz a segítő karokra, nemcsak a fehér bot, hanem az év valamennyi napján. (barta) AZ EGÉSZSÉGÉRT 2000-RE Az üzemegészségügyről — megyénkben Ma kormányprogram foglalkozik Magyarország lakosságának egészségügyi helyzetével. Ismeretesek azok az adatok, melyek szükségessé teszik az ilyen szintű odafigyelést. Elég, ha pár aggasztó tényre gondolunk: például a 40—55 év közötti férfi lakosságunk halálozási aránya európai szinten Is magas. Üj népbetegségeink, mint a szív- és keringési problémák, a rák, az alkoholizmus, a neurózis mind-mind köztudott. Ma az életszínvonal tartásához egyre többet kell dolgozni, s ebben a túlfeszített élettempóban bizony sokszor az egészség károsodása kivédhetetlennek tűnik. E társadalmi méretű problémák megelőzéséért sokat tehet az üzemegészségügy; főleg az aktív korú népesség érdekében. E terület megyei viszonylatairól kérdeztük dr. Kozma Józsefet, Heves Megye Tanácsa egészségügyi osztályának megbízott főorvosát. — Nálunk 1970-tól indult fejlődésnek az üzemegészségügy — tájékoztat beszélgetőpartnerünk. 1975-ben még mindössze 161 óra jutón naponként a megye területén élő dolgozók üzemi gyógyításéira. 1986-ban már 294 órára növekedett az üzemorvosi óraszám. Tíz főfoglalkozású orvos dolgozott 1975-iben. Ma már 26-an tevékenykednek. Mellettük részfoglalkozásúak segítik őket. örvendetes, hogy valamennyi 300 főnél többet foglalkoztató gazdasági egységnél van fő- vagy részfoglalkozású ellátás; nincs betöltetlen hely. Ez akkor jelzi jól a helyzetet, ha tudjuk azt, hogy vannak olyan megyék, ahol csupán 60 százalékos ez az arány. Az a cél, hogy mielőtt tényleges foglalkozási ártalom jönne létre, még azelőtt kiemeljük, vagy más munkaköribe javasoljuk a dolgozókat. A vroblémás területeken évente végzünk szűréseket, s ha szükséges, ezt gyakrabban is megtesz- szük. Például az erős vibrációs hatásnak kitett munkát csak naipi két órában lehet végezni, a munkaidő többi részét más formában kell hasznosítani. Ha az ellenőrzések mégis kimutatják az érrendszeri, csont-, ízületi, hallás- stb. elváltozásokat, akkor következetesen végrehajtjuk az ide vonatkozó előírásokat: a dolgozót végleg eltilthatjuk előző munkájától, s a foglalkoztató munkahely kártérítésre kötelezhető. Senkinek nem érdeke, hogy maradandó károsodást szenvedjenek az emberek, mert ez nép- gazdasági szinten is veszteség lenne. Amióta intenzíven beindult a hálózat munkája, azóta a foglalkozási megbetegedések évente 50 százalékkal csökkentek. Sajátos a helyzet a mezőgazdaságban. Itt a körzeti orvosi szolgálat átszervezésével úgynevezett mező- gazdasági üzemkörzeti hálózat létrehozásával oldjuk meg az ellátást. Ma 14 községben már e módon folyik a munka. Kiemelt figyelmet érdemelnek a kemizálással kapcsolatos teendők. A növényvédő szerekkel dolgozó; körülbelül 1700 munkást szűrjük a tavaszi munkakezdés előtt, majd a konkrét munka közben és utána is. így munkába sem állhatnak, vagy csak felváltva, korlátozott időre azok, akik már érintettek a káros hatásoktól. Ilyenkor, ha kell. hetente folyik az ellenőrzés. Az elkövetkezendő idők nagy feladata, hogy tovább javítsunk az állapotokon, s a megelőzésre nagyobb gondot fordítsunk. Erre a jól felszerelt üzemorvosi rendelők alkalmasak. hiszen mindenhol sajátjuknak tekintik a munkahelyek a rendelők kialakítását, a műszerezettség fejlesztését. Változnia kell az életmódnak is, hiszen a napi nyolc óra pihenés szükséges ahhoz, hogy felelősen bánhassanak az emberek az egészségükkel. ★ Nyolc éve dr. Bírta Éva az Egri Dohánygyár üzemorvosa. A szépen felszerelt rendelőben van lehetőség az ezer dolgozó időszakos szűrésére, a mindennapi ellátásra. Tizenegy községből idejárok táppénzes ellátása is a feladatunk — mondja a doktornő. — A fizikoterápiás kezeléseket márciustól helyben végezzük. Nálunk leginkább az ízületi mozgásszervi károsodások a jellemzőek. Ezek diagnosztizálásában, megelőzésében, gyógyításában segít minket a technika. Bekapcsolódunk egy országos rákellenes programba is, a Feko-tesztek iránymutatásával. Dolgozóink gépjármű- alkalmassági vizsgálatát is tudjuk vállalni. Az évi nő- gyógyászati, urológiai, tüdő-. fogászati, orr-fül-gége szűréseket elvégezve elé tudunk menni a megbetegedéseknek. Rendszeres a zajártalmak mérése is. A közeljövőben a számítástechnika is segíti majd a tevékenységünket. Arra törekszünk, hogy helyben tudjunk komplex ellátást nyújtani. Munkánkat az minősíti leginkább, hogy nincs speciális dohánygyári megbetegedés. Dr. Bírta Éva üzemorvos és Nagy Ferencné ápolónő EKG-vizsgálat közben A dohánygyári váróban (Fotó: Tóth Gizella)
