Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-02 / 232. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. október 2., péntek­■■■■■■■■■MH SZAKMA A SZAKMÁBAN Közgazdászszemmel a kastélyturizmusról Magyarország területén mintegy 2000 vár, kastély és kúria található. Közülük mintegy 650 áll műemlékvé­delem alatt, ami távolról sem jelenti, hogy a többi ne képviselne építészeti, törté­nelmi értéket. Hogy ezek az értékek megóvandók, azt ma már senki sem vitatja. Hogy kinek kellene őket megóv­ni, arra nem ilyen egyértel­mű a válasz. Mint ahogy ar­ra sem. hogy milyen célra. Az eltelt évtizedek egyér­telműen bizonyították, hogy téeszirodának. szakmunkás- iskolának nem való kastély. De az sem vitatható, ihogy nem lehet minden egyes kastélyban múzeumot beren­dezni. Nemcsak azért, mert ugyan kinek volna pénze ennyi múzeumra. hanem azért is. mert aligha akadna elegendő mutogatásra érde­mes anyag a megtöltésükre. Arról már nem is beszélve, hogy meglévő, nagyjából ép múzeumaink közül is hány­nak van annyi látogatója, amennyiért megérné nyitva tartani őket. De ez egy má­sik írás témája iehetne. Vállalati vendégház A Hét vár, öt kastély el­nevezésű kiemelt kormány- program keretében az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség viseli a gondját a budai, az esztergomi, a visegrádi, a veszprémi, az egri és a sá­rospataki várnak meg a soproni városfalaknak. Er­re, meg a gödöllői, az ede- lényi, a .fehérvárcsurgói, a majkpusztai, továbbá az óbudai Zichy-kastély állag­megóvására, illetve felújítá­sára a folyó ötéves tervidő­szakban 675 millió forintot költhet. Persze, csak olyan ütemben, ahogy a költségve­tésnek rendelkezésére áll ez a pénz. A felújított épületeknek természetesen új funkciót kell találni, mégpedig meg­jelenésükhöz méltót. Milyen hasznosítás kerülhet szóba? Alkotóház, könyvtár, kultu­rális és oktatóközpont. Az eddig erőteljes vállalati köz­reműködéssel helyreállított kastélyépületek szolgálnak ilyenekre példával. Csakhogy e funkciók a mi körülménye­ink között csak viszik a pénzt, nem hozzák. Márpe­dig egy-egy leromlott kas­tély már addig is épp elég pénzt vitt el, amíg sikerült ismét használhatóvá . vará­zsolni. Közvetve pénzt hozó lehet egy. az exportban erősén ér­dekelt vállalatnak, ha re­ménybeli vevőit saját kas- télyvendégházában szállá­solhatja el. túlzsúfolt iroda­ház helyett itt folytat velük tárgyalásokat. Külföldi pél­dák bizonyítják, hogy ez a fajta reprezentáció megtérül a termékek magasabb árá­ban. (Persze, silány áru el­adásához ez sem elég!) De a hazai szabályozórendszer ezt egyelőre nem honorálja, az ilyen célú beruházást in­kább bünteti. Konferenciák színtere Leginkább kézenfekvőnek tetszik a szálloda- és ven­déglátóipari hasznosítás, ami ráadásul előnyösen kombi­nálható a vállalati reprezen­tációval, esetleg szimpóziu­mok, konferenciák rendezé­sével. Ilyenformán működik például a Taurus által hely­reállított és üzemeltetett se- rcgélyesi kastély, a Szénhid­rogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet tulajdonában álló sziráki kastély, vagy a Pécsi Állami Gazdaság és az IBUSZ közös vállalkozásá­ban felújított pécs—üszög­pusztai kastély, hogy csu­pán néhány példát említ­sünk. A fentiekkel együtt ma már 23 szálláshelyként hasz­nálható kastély van az or­szágban különböző vállala­tok és intézmények tulajdo­nában. Ezek igen különböző színvonalú szolgáltatásokat kínálnak, ahogy az árak is mutatják: a turistaszállás jellegű egervári kastélyban (Zala megye) 320 forintba kerül egy szoba, a sziráki- ban 2400-at kell fizetni egy lakosztályért éjszakánként. Feltűnő, hogy a helyreál­lításra és üzemeltetésre vál­lalkozók közül hiányzanak a nagy szállodaipari vállala­tok. Ök ugyanis nemzetközi gyakorlatuk birtokában már jól tudják, hogy a kastély- szállók vendégköre jócskán eltér a városi és üdülőhelyi szállodákétól. Következés­képp értékesítésük is más technikát kíván. Magyar—külföldi szálloda Külön megnehezíti az ér­tékesítést. hogy a kastélyok többnyire gyenge infrastruk­túrájú területeken fekszenek. Ilyen körülmények között nemcsak a vendégek vona­kodhatnak a felkeresésüktől, hanem — és ez akár még a nagyobb gond is lehet — roppant nehéz odavinni a kellő szakképzettségű sze­mélyzetet. Emellett a kas­télyhelyreállítás és -átalakí­tás nem csekély költségein kívül áldozni kell a vízhá­lózat, az odavezető út ki­építésére, a parkra, sport- és egyéb szabadidő-létesít­ményekre — mindezt pedig igencsak igényes vendégek szintjéhez kell szabni. S ak­kor ott van még a telefon, amit hazánkban sok helyütt pénzzel meg sem lehet fi­zetni. Feltehetőleg ilyen okok miatt nem tülekednek a be­fektetési lehetőségért kül­földi cégek sem — pedig részvételükre nemcsak az anyagiak, hanem a szakis­meret okán is szükség len­ne. Bár itt történt már va­lami: a Vas Megyei Vendég- látóipari Vállalat a közel­múltban szerződést írt alá egy norvég céggel a balogu- nyomi, a celldömölki és a szelestei kastély renoválásá­ra és közös idegenforgalmi hasznosítására. Az idén ala­kult a Kastély-Tourist Kis­szövetkezet pedig valameny- nyi magyarországi katély- szálló értékesítésére keres külföldi partnert. Ám mind­eme törekvések és az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség lelkes menedzselő munkája együttesen is csak akkor jár­hat sikerrel, ha a jövőben még több lesz az ötlet és a lelemény a kastélyok hasz­nosításában. Az elmúlt évek sikerei azt bizonyítják: még ez a több évtizedes gond is megszün­tethető, ha nincs hiány élel­mességben és találékonyság­ban. É. I. Húsz esztendő, töretlen fejlődés hez, s ennek során előbb 12 millió forintból megépült a központi foglalkoztató, min­den berendezésével, s arról sem feledkeztek meg, hogy az itt lévő épületeket fel­újítsák, a „lefutott” gépko­csiparkot teljesen kicserél­jék. Az év Ígérete — Nem szeretnék megfe­ledkezni a visszatekintés kö­zepette arról a segítségről sem, amelyet létünk alakí­tása során a helyi szervek­től kaptunk. Ennek köszön­hető az is, hogy már 1200- féle termékünk van. s koo­perációs összértékük az idén több mint százmillió forint­ra nő. De az sem lebecsü­lendő, miszerint az 1986- os tervteljesítést ez évben meg tudjuk duplázni. To­vábbá ennyi termékről szól­va nem közömbös, hogy a bővülő üzleti kapcsolat so­rán hová jutnak el árucik­keink — kezdte összefogla­lóját Udvary Béla. — Ily szempontból és a volument is nézve partnereink közt a Szovjetunió áll első helyen, de megközelítő devizához jut az ország, ha figyelem­be vesszük Egyiptomba uta­zó szőtteseinket, kerámiáin­kat, a Líbiába jutó elektro­mossági alkatrészeket, vagy az NSZK piacot érdeklő kegytárgyakat. És hogy bí­zom-e jövőnkben. a kor­mány új programjában? A becsületesen végzett és fize­tett munkának mindig hite­le van. Ezt erősítik nálunk néhány vezető poszton olyan társaim, mint Vladár Csabá- né és Dányi István igazga­tóhelyettesek, vagy éppen Hegedűs Tamás telepvezető. Vagyis optimista vagyok a jövő kilátásait illetően . . Moldvay Győző Mérleg a Hatvani Szociális Foglalkoztatónál Ünnepel és emlékezik Hat­vanban a Szociális Foglal­koztató, amely húsz eszten­deje kezdte meg munkáját, s létrejötte nem kis mér­tékben írható dr. Novák Pál- né, a város akkori ország- gyűlési képviselője javára. Milyen cél vezérelte az üzem létréhívóit? Arra tö­rekedtek, hogy a különböző okból szociális gondoskodás­ra. támogatásra szorulókat megváltozott munkaképes­ségüknek megfelelő kenyér- kereseti lehetőséghez jut­tassák, illetve bedolgozói formában biztosítsanak ne­kik foglalkoztatást. Termé­szetesen olyan tevékenység jöhetett itt számításba, amely a munkásemberek egészségi állapotát nem veszélyeztette, vagyis tennivalójukat álla­potuk romlása nélkül tud­ták és tudják végezni. Töretlen fejlődés — Nem irigylem elődei­met. de magamat se sze­retném sajnáltatni. El kell viszont mondanom, hogy kettős indíttatású felada­tunk, a rehabilitáció és a termelés az eltelt két évti­zed során ellentmondások­kal volt telített. Az itt fo­lyó. nyereség érdekeltségű termelés és a rendkívül la­za munkaviszonyban vég­zett bedolgozói rehabilitáció olyan sajátos helyzet, mely nehezen áthidalható konflik­tusokhoz vezet — mondja Udvardy Béla igazgató. — Mindezek ellenére úgy ér­zem. hogy erőfeszítéseink eredményesnek bizonyultak, s szinte töretlen fejlő­dés jellemzi a mögöttünk lévő húsz esztendőt. Talán egyetlen összehasonlító pél­da is képes ezt visszatükröz­ni! Amíg 1968-ban egymil­lió. 1978-ban hat és fél mil­lió. 1981-ben tíz és fél mil­lió forintot tett ki a terme­lésünk, 1986 végén, mérleg­kor, már a húszmillió forin­tot megközelítette ez az ösz- szeg ... A hűség becsülete A fejlődésre jellemző egyébként a szociális fog­lalkoztató dolgozói' létszá­mának alakulása, illetve te­vékenységi körének bővülé­se is. Erről így szólt az igaz­gató: — Annak idején a régi Tüzép helyén, egy pincében „hajtott ki” voltaképpen a mag! Ott volt egy kis gom­baválogató üzem, amely az 1960-as években mindössze negyven rászorulónak nyúj­tott megélhetési lehetőséget. Növelte a „cég” teljesítőké­pességét, amikor az Ikladi Ipari Műszergyár partnere­ként már pólustekercselést is végzett a szociális foglal­koztató, majd az Elzett Mű­vek Lemezárugyára külön­féle játékok szerelésével és zippzárkészítéssel bízta meg intézményünket. Már akkor, a kezdetnél körünkben hasz­nosította jó munkakészségét Czere Jánosné, Luda Lászió­né. Dudás Jánosné, Oravecz A szociális foglalkoztató egyik műhely- csarnoka Károlyné, akiknek kitartá­sát. szorgalmát, több mun­katársukkal együtt, nemrég pénzjutalommal, üdültetéssel is elismertük. Jött továbbá a szentesi Kontakta Alkat­részgyár, amelynek a je­lenlegi „felállást" köszön­hetjük. A velük kötött szer­ződés szerint ugyanis most már exportra is dolgozunk. Teljes átszervezés Beszélgetésünk során ar­ra is fény derült, hogy mi­lyen ütemben, milyen mó­don sikerült az egykor szét­szórtan működő kisebb-na- gyobb műhelyekből a dol­gozókat, illetve a központot átköltöztetni egy olyan kor­szerű, minden gyártási és szociális feltételnek megfe­lelő telephelyre költöztetni, amilyen most a Bajcsy-Zsi- linszky út végén magasodik. Teljes egészében átszervez­ték az intézményt, igazodva az ország gazdasági helyze­téből adódó követelmények­Cipzárkészítés közben Nagy Andrásné ....... jogosítványt, forgal­mi engedélyt, menetlevelet, személyi igazolványt ké­rek. .. ’’Lassan-lassan bele­vésődik az agyamba a mon­dat, néha belülről mormo­lom, s mikor újra hallom, egyeztetek: mit felejtettem k i. Brauner Tamás rendőr szakaszvezetőnek bizonyá­ra mindennapos dolog ez, most mégsem ő az igazi fő­szereplő. Amiben segít; meg­állítja a járműveket, a He­ves Megyei Tűzoltóparancs-s. nokság szakemberei számá­ra. Persze, ha már leinti az autókat, azért nem mulaszt­ja el, hogy megnézze, rend­ben van-e minden. Szeptember tűzvédelmi hónap volt megyénkben. Ilyenkor megnő az ellenőr­zések száma, fokozottabban kerülnek terítékre a hiányos­ságok. Egy ilyen körútra kí­sértük el Légrádi Lajos őr­nagyot, a tűzmegelőzési cso­port vezetőjét, Csontos Amb­rus hadnagyot, valamint Deb reczeni József hadna­gyot a Heves Megyei Rend­őr-kapitányság népgazdasá­gi és társadalmi tulajdonvé­delmi osztály előadóját. S mivel a kiszemelt „ellenőr­zési pont” a Füzesabonyban lévő, Áfor-kút volt —, itt csatlakozott hozzánk Berta Ervin, a helyi tűzoltó-pa­rancsnokság tűzvédelmi elő­adója és — róla már esett szó — Brauner Tamás, fü­zesabonyi rendőr szakasz­vezető. Pótkocsis traktor ér­kezik. — Honnan? — Az egri borkombinát­tól. Gázolajat viszünk. — Tudják, hogy mi hiány­zik a járművükről? — ? ? ? Poroltó van, a hordókat kiékeltük ... — Csak a tűz- és robba­násveszélyre figyelmeztető táblákat felejtették el kirak­ni... Látva a sofőr és kísérőjé­nek tanácstalanságát, arcu­kon az „otthon ezt nem mondták" mentegetőzését, a büntetés ezúttal enyhe, csu­pán szóbeli figyelmeztetés. A következő „áldozat” egy nyergesvontató. Minden rendben, mehet tovább ... — Általában azokkal az autókkal nincs gond, ame­lyek folyamatosan szállíta­nak könnyen gyűlő anyago­kat — mondja Légrádi La­jos. — Ezeket alaposan fel­készítik, a sofőröknek is megvan a szükséges ARD- (tűzvédelmij vizsgájuk. Tud­ják, hogyan kell használni a porral oltót, és nem hiány­zik hátulról a földelőlánc sem. Inkább azok a fuva­rozók okoznak bosszúsá­gokat, akik csak úgy „be­ugranak”. Tsz-eknél, kisebb vállalatoknál odaszólnak va­lakinek: Te, szaladj már el pár hordó benzinért. Ilyen­kor jobb esetben olyan te­herautót kap az illető, ame­lyiken legalább egy tűzoltó­készülék van — a tábla szin­te, ibiztos hiányzik. Nemsokára érkezik is egy ilyen ... — Jó napot kívánok. Mit akar szállítani? —Hát, hidroolajat, ha lesz ... — Mielőtt felpakolná, majd tegye fel három hely­re a tűzveszélyre figyelmez­tető táblákat. — Aha ..., akkor inkább most nem veszek semmit. — Tényleg, milyennek kell lenni egy szabályos szállítóautónak — kérdezzük Csontos Ambrustól. — Szükség van vagy két darab hat kilogrammos, vagy pedig egy tizenkét ki­lós. működőképes és ellen­őrzött, porral oltó készülék­re. A gép két oldalára és a hátuljára fel kell erősíteni a tűzveszélyre figyelmeztető feliratot. Kell lenni földelő­láncnak, amelyik a súrlódás következtében létrejött ki­süléseket levezeti. A sofőr pedig rendelkezzen a tűzvé­delmi tudását igazoló vala­milyen okmánnyal. Időközben egy igazi „cse­mege” áll meg a pult előtt Szinte semmi sincs rajta, egy háromkilós poroltót ki­véve. Ráadásul a gumik ko­pottak, a rögzítőcsavarok is lazák. „Büntesse meg a vál­lalatot, nekik kellene gon­doskodniuk a teherautó ál­lapotáról ...” — duzzog a sofőr. — Ilyenkor általában fe­gyelmi eljárást kezdeménye­zünk, s az adott üzem, in­tézmény gondoskodik a fe­lelősök figyelmeztetéséről, a hibák kijavításáról. — Hall­juk Légrádi Lajostól. A ha­tározatról pedig bennünket is tájékoztatnak. Utoljára még egy személy- gépkocsit, egy fehér Wart­burgot is megnézünk. Gaz­dája gázpalackot vásárolt, ilyenkor is kötelező egy tűz­oltó palack. Volt neki... Doros Judit Jó napot kívánok, gépjármű-ellenőrzés... Ki ülve, ki állva végzi munkáját (Fotó: Perl Márton)

Next

/
Thumbnails
Contents