Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-12 / 215. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 12., szombat f. Ha a kispadok mesélni tudnának — Ahol elpihen a zaj — A borbélyhoz Csebokszáriba járnak - Épül a telefonvezeték - A gyerekeknek: BMX - Közel a templom, a bolt- Megöregszik a fű ... A forgalom egy pillanatra sem ül el. Egymás után húznak el mellettünk a teherautók, a buszok a városból vezető főúton. Csak ha letér az ember, két-három utcával odébb pihen el a zaj: itt már valódi falusi hangulatba csöppen az ember. Liba legeli a rét füvét, az árokparton tátika dacol a porral, szárazsággal, fejkendős asszony engedi a vizet a kútból. Felnémet. Falu vagy város? Hiszen közigazgatásilag Egerhez tartozik, elég csak felülni a 11-es buszra, három-négy megálló, s ott is van az ember ... De a felnémetiek az itt lakó ismerőseiket csak úgy emlegetik: íalumbéli. Sajátos, kétlaki élet. A helybeli munkalehetőség itt már a megyeszékhelyt is jelenti, de van a településen fűrészüzem. új takarékszövetkezet, ABC- áruház. No meg gyönyörű, új lakótelep. A Pásztor-völgyben úgy épülnek a szebbnél szebb házak, ahogy a gomba szaporodik az erdőben. A Fenyő büfé falán hirdetőtábla: eladó tölgygerenda, kupacserép. betonvas ... Keresnek kazánt, szürke palát. Az érdekes, izgalmas tervezésű házak jó részébe már beköltöztek, amott az út is épül. Mindenütt szorgosko- dók. Gerendát pakolnak a teherautóról, csöveket cipelnek a porta elé. Friss, átható a levegő, a hegyről idelátszik a kőbánya. A fiatalember, Liktor Tamás meginvitál háznézőbe. Szinte az utolsó simítások hiányoznak ahhoz, hogy elkészüljön otthonuk: — ősszel szeretnénk beköltözni, — mondja. — Típustervet választottunk, de olyat, amelyik egyéni ízlés szerint alakítható. Nekünk megtetszettek a boltívek, a tetőtér. Padlófütéses lesz a ház, négy szobás. — Mikor kezdtek munkához? — Két évvel ezelőtt. Kalákában építkezünk, de szakember is van a társaságban. Egyébként én Bélapátfalván lakom, ott dolgozom a cementgyárban. Villamosmérnök vagyok. — Akkor még nem ismerős itt... Vitai Ferencné: Mintha Egerben laknánk ... (Fotó: Perl Márton) Lehó Antall ácsmester; Reggeltől estig dolgozunk a faluban A Pásztor-völgyben házépítők munkálkodnak — Jó ez a lehetőség, nem. kell főzni minden nap. Amúgy van itt minden, vegyesbolt, szövetkezeti ABC. Üj a takarékszövetkezetünk, délutánonként odajárok takarítani. Egyébként a Bükki Nemzeti Park vendég házában vagyok gondnok. Nekem olyan, mintha Egerben laknánk, gyakran beruccanok vásárolni. En mondom, nem falu már ez, hozzátartozik a városhoz. Azelőtt ugye, az emberek is jobban foglalkoztak földműveléssel, most már inkább az üzemekben, vállalatoknál dolgoznak. Modernek a házak ás, most vezetjük be a központi fűtést, fürdőszobát építünk. Van két iskola, óvoda is itt meg három presz- szó ... Jakab István erdőmunkás volt — Csak a közvetlen szomszédaimat ismerem, de a szüleim egriek, s innen már csak egy ugrás a város. Szép lesz ez a telep, ha elkészül; körülbelül száz házban már laknak is. Annak idején ez egy ingoványos terület volt, előbb szigetelni kellett a talajt. hogy egyáltalán építeni lehessen rá. Nemrég megcsinálták a buszmegállót is, csak be kell kanyarodnia a járatnak és megoldott lesz a közlekedés. Mi már a terep- rendezésnél tartunk, helyet csinálunk a sódernak. Késő ősszel készen is lesz az otthonunk. Beljebb, a falu központja felé hangulatos, régi kertes házak bújnak egymás mellé. A kapu mellett, a fal tövében mindenütt a kispadok. A falvak valódi kellékei. Van, amelyik olyan öreg, hogy alá kellett támasztani, deszkája korhadozó, simára kopott. Ha mesélni tudnának ... Vajon hány generációt szolgáltak ki. hány kora esti szomszédolás, meghitt beszélgetés emlékét őrzik? A késő nyári napban most is pihen egyiken-másikon az idős gazda, kalapját felhúzva homlokáról, hogy érje bőrét a simogató, lágy meleg... Korózs Jánosék portájára térünk be. Mintha egy korabeli népszínmű díszlete venne körül minket. A meszelt falú ház mellett a csűr. sárgán szárad a kukorica, pihen már a „szőlősutú”. kiszolgált a fűrészbak is. Korózs Jánosné született Kovács Piros törékeny, egyenes hátú, finom arcú kis öregasszony. Fejti a szárazbabot a szakajtóba, csendesen dohogja, hogy a nagy szárazság miatt „megütöttte a hő”, nem lett olyan szép, mint a tavalyi termés. — A nyolcvanadik évemet töltöm be, tetszik látni, megtört engem a munka, — emelkedik fel ültéből Piros néni. De hiába a panasz, nem látszik rajta a kor, gondolkodása, beszéde tiszta, friss. — Itt is születtünk az öregemmel, ő már bizony nagyon gyámoltalan. Megjárta a kőbányát, .1 fűrészüzemet, aztán a tsz-ben dolgozott, onnan is kapja a nyugdíjat. Nekem csak az öregségit hozza a postás, kettőnknek így jön össze az a háromezerhétszáz forint. Nem vagyunk nagy igényűek, kijövünk belőle. Bár annak idején. kilencszázhu- szonötben lett volna ilyen megélhetés! Az uram még Kanadába is elment két évre munkát keresni, én meg itthon maradtam az öregekkel. — Gyerekek ... — Két menyecskelányom van, három unokám, két dédunoka... Jönnek gyakran, segítenek, amit tudnak. Elkél már ilyen korban. Azelőtt öt marhával is elbántam. Dehát a sok munka, minden tnszál meghúzódott bennem. Van kétszáz hold háztájink a kismalom kertben, megterem a pnroshü- velyű bab, zöldség, meg egy kis gyümölcs. — Egerbe tetszik-e járni? — Hogyne, engem már ingyen visz a busz. Van öt tyúkom, nyolc csirkém, elhordom a tojást a piacra. De járnak innen sokan, merthogy borbély nincs a faluban, Csebokszáriba kell menni. — Szépen rendben tartott a ház ... — Ö. még negyvenben építette a nagyapa. Megvan a kemence is, a nyáron igazítottuk a kéményt. Az udvaron még ma is magam sarlózom a zöldet, de látják itt megöregszik már a fű... A főút felé megélénkül a falu. Ez már a külváros. Hosszú sávban ássák az árkot: épül a telefonvezeték. Teniszöipős, rövid szoknyás lányok az utcán, a gyerekek BMX-szel karikáznak. A fogat előtt két erős ló, Horváth Vendelékhez megérkezett a télre való tűzifa. Biztos a szőlőben vannak —, mondják a szomszédok, de az öreg fuvaros nyugodtan lerakhatja az ölfákat a kerítés elé, van ki vigyázza. A kötényes asszony, Bíró Istvánná dirigálja a műveletet, ne vegye el a járókelők elől a helyet a fa-rakás. — Itt lakom, átellenben, abba a házba is dobott ba a gólya — mutatja. — Csakhat egyedül vagyok, jólesik nézelődni az utcán, diskurálni a szomszédokkal. Persze, azóta már felújítottuk a házat, régen olyan kicsi volt az ablak, a fejem se fért ki rajta. Szegények voltunk, három évig rongypokróc volt az ajtónk . .. Szőttem később is, megvan még a székem, de más divat járja errefe'é manapság .. . városiak a lakások. — Milyen az élet Félné' meten? — Megmaradt a jószcm- szédság. hát békességei. Nem megyek sokfelé, közei a bolt, a templom. Van zöldséges is, megél itt, mei í nincs mindenkinek kertje. Magam még eldolgozgatok az enyémben, reggel szedtem ki a hagymamagot, felkeltem korábban, mint szoktam. Odébb, a templomnál ko- pácsolásra figyelünk fel. A műemléképületen tetőfedők, ácsok munkálkodnak. Lehó Antal ácsmester: — Besenyőtelekről jöttünk, naponta szállítom az embereket. A tornyot április végén kezdtük, a tető- szerkezetben tizenöt-tizenhat köbméter faanyagot cserélünk. Nemsokára végzünk is a munkával, aztán járjuk tovább a megyét, itt is, ott is akad munka. Vitai Ferencné kezében ételhordó, a fűrészüzemből hozza az ebédet: Hirtelen a völgybe ereszkedik az utca. Kanyarodik Szarvaskő felé. Keskeny pallón kelünk át, a patak itt már jobbára állóvíz, sodrása sincs, csak a szellő fodrozza a vizet, öregember baktat, vállán vesszőkosár. Köszöntjük, megszólítjuk. — Megvennék a kosaraimat? Már nem eladó, rendelésre viszem, — konya- Htja le körülményesen válláról a terhet. — Jakab Istvánnak hínak, ismer engem mindenki, még öregségemre is dolgozom, éjjeliőr vagyok a fűrészüzemben. A kosárfonás csak a 'mellékes, de nézzék, milyen jó hajlékony fűzből vannak. Hat órámba tellett megcsinálom a kettőt. Negyvenkét évet töltöttem azon a hegyen, az erdészetnél. Isten megadta az erőt, hogy ma is magam kapáljam a szőlőmet. Sokan nem is hiszik, hogy elbírom Pedig úgy igaz, ahogy mondom, a levéből sose ittam, leadom mind a szőlőt. .. Felnémet. Kétezerkétszáz lakos. A település 1971-től tartozik a megyeszékhelyhez. A kanyarban útjelzőtábla. Jobbra Szarvaskő, balra, a Centrum. A forgalom itt már egy pillanatra sem ül el. Két buszmegálló, s a külvárosi „faluból" Egerben vagyunk... És a múltat hordozó település változó arcán érződik a város vonzása. Mikes Márta Liktor Tamásék az ősszel már beköltözhetnek Korózs Jánoséknál a múltat őrzi a porta A Kovács Jakab utcába megérkezett a tüzelőnek való Külvárosi falu*
