Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-12 / 215. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. •Mptcmbtr 12., szombat

GAZDASÁG — TÁRSADALOM

3.

Tagkönyvcsere előtt

Beszélgetés Ambrus Józseffel, a megyei pártbizottság osztályvezetőjével

A pártélet jelentős eseményére, tagkönyvcserére készülünk hazánkban. Ebből az alkalomból kereste fel Gyóni Gyula Ambrus Józsefet, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának osztályvezetőjét, akivel a következőkről beszélgetett a Népújság olvasóinak részletesebb tájékoztatására:

— Lapunk előfizetői, vásárlói is érdeklődéssel tekintenek a következő időszak elé, s mindenekelőtt arra szeretnének választ kapni, hogy mi tette szükségessé a párttagsági könyvek közelgő kicserélését?

járó” — érvényességüket vesztő — tagkönyvek cseréjére egyébként a Központi Bizottság június 23-áli hozott határozatot, s egészen pontosan ennek a megváló- (Fotó: Tóth sítása történik most, illetve Gizella)

a közeli hetekben, hónapokban.

— A legegyszerűbben azt mondhatom, hogy ' technikai ok miatt került napirendre. A kiadott tagkönyvek jövőre „betelnek”, elhasználódnak. S általában ez volt a döntő korábban is, a fel- szabadulás óta történt hat cserénél. Egy alkalommal — a két munkáspárt egyesülésekor — ugyanis mint ismeretes: az előbbi mellett még a tagrevíziót is szolgálta. Pártunk újjászervezése, az MSZMP megalakulása óta az említett formai feladatokon kívül fontos tartalmi célkitűzés is vezérel bennünket. Ennek során egyrészt mozgósítani kívánjuk a kommunistákat legidőszerűbb gazdasági, politikai tennivalóink elvégzésére, másrészt pártunk belső életével iparkodunk az eddiginél behatóbban foglalkozni. Az 198<M»an „le— Milyen kört érint a KB döntése megyénkben?

— Az említett határozat, a vele kapcsolatos központi bizottsági levél, illetve a tagkönyvcserék előkészítésére, elvégzésére kiadott útmutatók Heves megye mintegy 26 ezer kommunistáját érintik 750 alapszervezetben. A puszta számok is sokat mondóak, de jóval többről van szó. Hiszen a KB állásfoglalása szerint — mint már említettem — korántsem csak mechanikus, hivatali munkáról beszélhetünk. A tagkönyvcsere során valamennyi kommunistával beszélni kell. őszinte, sokoldalú eszmecserére, vélemény- kérésre és -nyilvánításra van szükség az MSZMP politikájáról, a párt határozatainak helyi végrehajtásáról, az irányító pártszervek, alapszervezetek, s természetesen a tagok tevékenységéről, a népünk előtt álló nagy feladatok1 megoldásáról, a gazdasági, társadalmi kibontakozásról. Alapos mérlegelésre kerülnek a kollektív és az egyéni teljesítmények egyaránt. Az arra érdemeseknek köszönetét kell mondani végzett munkájukért, és biztatást adni a továbbiakhoz. A bizalomra méltatlanokat, a tennivalókon osztozkodni nem akarókat pedig figyelmeztetni, szükség esetén a pártból való kilépésüket, törlésüket kezdeményezni.

— Hangsúlyosnak érződik az egyéni elbeszélgetés.

— A legtermészetesebbnek tartjuk, hogy amikor napjainkban annyi nemcsak a közös gondunk, hanem az egyéni probléma is, körültekintően rákérdezzünk kinél-ki- nél: hogyan érzi magát, személy szerint minek örül, vagy min bosszankodik. Miként látja ezt vagy azt a kérdést, mi foglalkoztatja leginkább, mit szeretne, s mit kíván tenni saját maga, illetve valamennyiünk boldogulásáért? őszintén kérdezzünk, őszinte válaszokat várunk, s nyilvánvalóan őszintén akarunk magunk is segíteni elvtársainknak. Törekszünk céljaink megértetésére. Arra, hogy a kommunisták a nehezebb körülmények ellenére is vállalják a munkát. Korántsem a szántók, a statisztikai adatok vezérelnek bennünket a munkában. Tudomásul vesz- szük, ha netalán csökken a létszám. Soraink gyengülésére azonban így sem számítunk. Meggyőződésünk, hogy pártunk nyílt politikáját

nemcsak a kommunisták ismerik, sok pártonkívüli is elfogadja, magáévá teszi, s elóhb-utóhb a felvételét kéri, az új tagkönyv után nyúl. azok helyébe lép, akiket ilyen-olyan okok miatt elveszítünk. Különben úgy ítéljük meg, hogy párttagságunk túlnyomó része becsülettel, tisztességgel végzi a kötelességét, s nem lesz jelentős azok száma, akiktől meg kell válnunk. Feltétlenül a párt tisztulását, a pártélet megújulását várjuk. Bizonyos, hogy a létszám- változás minőségi elemei lesznek jelentősebbek.’

— A korábbinál em- bercentrikusabb törekvések mellett mi jellemzi még a tagsággal folytatandó „párbeszédet?

— Az egyes párttagok mellett a kiscsoportok felé forduló figyelem is nő. Az eddiginél döntőbbnek tartjuk, amit a helyi kollektívákról vagy amit a helyi kollektívák mondanak. Mindezektől pedig a párt vezető szerepének, a pártegységnek, a pártdemokráciának az erősödését, a párt munkastílusának javulását várjuk.

— Hogyan történnek majd a párttagokkal való találkozások?

— Hozzávetőlegesen hatezer titkár, vezetőségi tag, pártbizalmi, helyenként az irányító pártszervek képviselői találkoznak majd elv- társaikkal az elbeszélgetések során. Alapszervezeteinknél igen fontosnak tartjuk, hogy a beszélgető partnereket a lehető legjobban egymáshoz „igazítsák". Azok váltsanak szót, akik valaminél fogva jobban egybekapcsolódnak, közösebbek az örömeik, gondjaik, a meglátásaik, könnyebben megértik egymást. Így kerülhetnek a leghasználhatóbb információk a párthoz.

— Hol tart a tagkönyv- rserévei kapcsolatos munka?

— A pártbizottságok, párt" vezetőségek és az alapszervezetek ezekben a napokban testületi és taggyűléseken fogadják el a tagkönyvcse- rével kapcsolatos helyi intézkedési terveket.

— Mik a további lépőtök?

— Az elbeszélgetések november 1. és 1988 február 29. között történnek. A jövő nyárra, egészen pontosan 1988. június 30-ig megyei szinten is összegezzük az elhangzottakat. Ez a most még eléggé távolinak tűnő időpont azonban véletlenül sem azt jelenti, hogy eddig kell várni, hanem valamennyi hasznosítható gondolatot, javaslatot mielőbb meg kell ragadni a mindennapi munkához, a közös cselekvéshez, a kibontakozás programjának valóra váltásához. A tagkönyvek kiállítása — aminél persze szó sincs merőben új, más, az eddigitől eltérő pártigazolványokról, mindössze néhány további adat kerül beléjük, úgy is mondhatni: korszerűbbekké válnak a régieknél — június 1. és október 31. között történik. S maguk, az új tagkönyvek 1988 novemberében. a KMP megalakulásának 70. évfordulója alkalmával, ünnepi gyűléseken kerülnek gazdáikhoz.

— Mi lesz az eddigi tagkönyvek sorsa?

— Tagjainknál maradnak. Az a vélemény, hogy akik akár hosszabb, akár rövi- debb ideje kötődnek pártunkhoz, igényt is tartanak erre. S a régi vagy éppenséggel az első tagkönyv ki- nek-kinek a számára többet jelent az egyszerű emléknél.

— Köszönjük a beszélgetést 1

Újoncok között látogatóban

Alig múlt reggel hat óra, máris élénk élet. sokirányú forgalom, mozgás fogad bennünket a Dobó István Laktanyában, ahová ezúttal azért látogattunk el, hogy megtudakoljuk, hogyan töltik, töltötték a közeli bevonulásuk óta eltelt napokat az újoncok?

Már a sorakozó folyik a körletek folyosóin, amikorra odaérünk. Igyekeznek a für- ga lábú fiúk, hiszen reggelizni indulnak, aztán ki a lőtérre. mert a foglalkozás ezúttal is nyolc órakor kezdődik.

— Hatásbemutató lesz. Rendhagyó nap. Most ismerkednek meg a bevonultak azokkal a fegyverekkel, amelyekkel a jövőben bánni fognak — magyarázza Gőz Ferenc hadnagy. az egyik parancsnok, ahogy a csapat után szaporítjuk lépteinket. — Reggeli tornájuk sem volt még, mert sok időt vesz el a körletrend és az öltözködés. De holnaptól kezdve már ez is bekerül a napirendbe.

Az étterem önkiszolgáló. A konyhai résznél a falon a fehér ruhás szakácsok feje fölött nagybetűk jelzik, hol az A- és hol a B-menü kiszolgálás. Ez most hideg

készítmény amit kapnak, felvágott, tea és kenyér tetszés szerint. Így tehát a felirat az ebédnek és a vacsorának szól a mai napon.

Az eleje már javában falatozik, közöttük Gáspár Lajos egri fiú, a Heves Megyei Iparcikk Kisker. Vállalat eladója, Nagy Sándor, az ecsédi tsz állatgondozója, Burkus Tibor, aki Győrből vonult be és Takács Zsolt, az Ofotért egri 39. sz. boltjának dolgozója. Tőlük kérünk egy-egy mondatot az eltelt néhány napról:

— Bele lehet jönni... Rosszabbra gondoltam ... A kaja is elmegy ... Üj a környezet, mindent meg kell ismerni és szokni.

Ez világos és egyértelmű. Ügy látszik ezek az újoncok gyorsan tanulnak. A körletrend legalábbis erről tanúskodik. Láthattuk nagy a tisztaság. Az ágyak és rajtuk a háromszögbe hajtott törülközők „belőve” sorakoznak, és ugyanígy az előírt helyén van a szekrényben is a személyes holmi: kimenőcipő,

tornafelszerelések, melegítők. élére hajtott gyakorlóruhák, a táska stb. Kimenőruhákat nem látni, mert azt szeptember 26-án kapják meg, a katonai eskü napján.

— Mindegyiküknek megvan, mégpedig méretre szabva a raktárban — mondja Molnár Tamás őrvezető, másodidőszakos petőfibányai fiú, aki segíti a legfiatalab- bakat, mint Barta Jánost is (Eger) a pedáns szekrényrend kialakításában.

Nem sok idő telik el — hogy rohan az idő már is? — amikorra a csapat a lőtérre ér, már minden előkészítve vár a foglalkozás kezdetére. Nagy István százados „tüzérfőnök” és segítői, tisztek, tiszthelyettesek, tisztesek gondoskodtak arról, hogy a foglalkozás elérje célját, láthassák mi-mindenre képesek a jelenlévő fegyverek, katonai eszközök. Kezelésük mesteri elsajátításával biztos, hogy adott esetben meg tudják velük védeni magukat, bajtársaikat, de egész népünket is. Sokat tudnak; pontosak, nagy a tűz- és romboló erejük.

Erről beszél Nagy százados is, mielőtt a fegyvereké lenne a szó. Elmondja előbb pisztoly, géppisztoly, távcsöves puska, géppuska, majd kézi páncéltörő fegyver, kézigránát, gyalogsági harcjármű, valamint páncélozott szállító harcjármű különböző fegyvereinek működését látják a program keretében.

Aztán megszólal a toronyban a felhívó kürtjei. Jelzi: megkezdődött az éleslövészet. Álló célokra tüzelnek a tűzvonalban lévők. Téglafalat bontanak, páncéllemezeket és különböző kitett tárgyakat lyukasztanak a lövedékek, gránátok. Láng, füst, dörrenés mindenfelé. Többen befogják a fülüket. A fegyverzajt. a nagy durranásokat, robbanásokat is hiába, meg kell szokni, különösen a gyakorlótereken, amikor kisebb és nagyobb kötelékekben, egységekben védekezik, illetve lendül támadásba a katona.

A végzett „munkát” közelről is megtekinthetik ezután az újoncok. Megszámolhatják a találatokat a lemezeken, a nagy csontdarabokon áthatoló lőszerek helyeit, láthatják a rombolás mértékét. Erre hívja fel a figyelmet a végén Farkas Gábor alezredes, a magasabb egység törzsfőnöke is, aki mindvégig ellenőrizte, és jónak minősítette a foglalkozást. Tőle kérdezzük végezetül, amikor elvonul az egység, mit csináltak eddig az újoncok az alakulatnál, milyen tapasztalatokat gyűjtöttek a legfiatalabbakról?

— Berendezett körlet várta az érkező újoncokat, ami már hagyomány nálunk. Bemutattuk a körletrendet, azt, hogyan kell tehát mindennap élniük a laktanyában. Megtörtént a fegyverek kiosztása, az alegységek megalakítása. Bemutattuk a parancsnoki állományt, aztán a laktanyát is. Ezenbelül jártak a csapatmúzeumban,

megismerték az alakulat történetét. Megmutattuk nekik hol a kantin, a látogatószoba és a más alegységek elhelyezési körletei. Voltak a telephelyeken is. Ismertettük a honvédelmi miniszter parancsát, megkapták a titokvédelemmel, balesetvédelemmel kapcsolatos tájékoztatást, és elmondtuk nekik azt is, milyen járandóságok illetik meg őket.

— örömmel mondhatom, jó az újoncok hozzáállása a munkához. A magasabb egység parancsnoka Nagy Géza ezredes külön is elbeszélgetett a párttagokkal és a nős emberekkel, mert rájuk még több követelmény teljesítése vár, mint a többiekre. Valamennyien megértették mit kívánunk tőlük. Mostantól kezdve már megkezdődik a napi nyolcórás kötött foglalkozás, majd az irányított kulturális munka- és sporttevékenység. A kötetlen szabadidőben filmvetítés, videózás, könyvtár, tévé, rádió és minden igényt kielégítő sportkombinát áll rendelkezésükre.

— Az újoncállományt a legrátermettebb tisztek és tiszthelyettesek képezik ki, mint Váradi Tibor és Gőz Ferenc hadnagyok, Pétervá- ri István és Demeter Zsolt főtörzsőrmesterek, s ez biztosíték arra, hogy szeptember 26-án a katonai ismereteket jól elsajátított ifjú harcosok teszik majd le az esküt szüleik, hozzátartozóik és parancsnokaik előtt.

Fazekas István

Farkas Gábor alezredes a foglalkozást értékeli

(Fotó: Perl Márton>

Reggeli — ma fél hétkor

„Fegyvert tölts!” — hangzik a vezényszó

Rendrakás a szekrényben