Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-09 / 212. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 9., szerda I. A VAGYONJEGY HEG A TÖBBIEK ü cég érdeke - az én érdekem Valamikor komolyan hittünk abban, hogy miénk • gyár és magunknak építjük. Az államosítás, az elei munkásigazgatók kinevezése milliók élménye, történelmi tette volt. Hittünk önmagunkban, a kö­zeli boldog jövőben. Am idővel kiderült, hogy a hőskori szocializmus nem más, mint illúzió. Arra is rájöttünk — igaz elég {későn —, hogy pusztán az állami tulajdonból nem csiholható tulajdonosi öntudat. Az állami tulajdonban rej­lő társadalmi hajtóenergiák egyre inkább kimerültek, sőt kiderült, hogy szervezeti-irá­nyítási jogi aktusokkal sem lehet azokat igazán mozgás­ba hozni. Megalakultak a vállalati önkormányzatok, a dolgozó kollektívák és kép­viselőik tulajdonosi jogokat kaptak, igazgatót választot­tak. Elvágták a köldökzsi­nórt, amely a céget a mi­nisztériumhoz, az irányító hatósághoz fűzte. De a vál­lalati tanácsok így sem bi­zonyulnak — az elépzelések- nek megfelelően — a straté­giai érdekek képviselőinek. Szívesebben döntenek bér­emelésekről és más, a hely­zetük alakulását befolyásoló operiatív ügyekben. Vagyis munkavállalói pozíciójuk, és nem a tulajdonosi mivoltuk a cselekvés mozgatórugója. Támogatom, mert kifizetődik Tapasztalatok és tudomá­nyos megállapítások bizo­nyítják, hogy jelenleg a dol­gozó kollektívák elsődlege­sen olyan vállalati, üzemi döntésekbben készek érdem­ben részt venni, amelyek köz­vetlenül érintik őket. Per­sze nem kizárt a beleszólás a vállalati gazdálkodás egé­szét érintő stratégiai kérdé­sekbe sem. De mi a garan­cia arra, hogy a dolgozó „ki­várja”, vagy „megéri” a hosz- szú távú döntés eredményét az adott vállalatnál? A tu­lajdonosi érdek, csakúgy mint a magasabb rendű társadal­mi érdek elvont fogalom ma­rad csupán, amennyiben el­méleti síkon a tulajdonvi­szonyokból kívánjuk levezet­ni. Valós érdek, bármilyen szintűnek minősítsék is, csak konkrétan létezik, vagyis valamilyen (egyéni, csoport-, vállalati, réteg-) érdek egyez­tetésének eredménye lehet. Várható, hogy az önkor­mányzó vállalatok az alapí­tói jogot is megkapják. Így a tulajdonnal való gazdálko­dási önállóság teljessé vá­lik — jogi értelemben. A •tulajdonosi érdek érvényesü­léséhez a gazdasági tartal­mat a vagyonjegyek teremthe­tik meg. Vagyis lehetővé te­szik. hogy a dolgozók ön­kéntes alapon saját anyagi eszközeikkel részt vehesse­nek a vállalati vagyon gya­rapításában. Ezáltal nem csu­pán a vállalat anyagi helyze­te javulhat, fejlesztési forrá­sai bővülhetnék, hanem a vagyonjegyek tulajdonosai, a „részvényesek" érdekeltté válnak a hosszabb távú ered­ményes munkában, például a fejlesztésben, a hatékony felhalmozásban. Az a cél, hogy a személyes javakhoz, a családi vagyon­hoz hasonlóan a közös tu­lajdonnak is legyen mozgósí­tó, motivációs szerepe. Ah­hoz persze, hogy a dolgozó kollektíva döntéseit, napi munkáját a jó gazda gon­dossága jellemezze, nem né­hány forintos „téglajegyre”, hanem kellő nagyságú, ösz­tönző hatású összegek jegy­zésére van szükség. Ha nem is minden dolgozónál, de a döntésekre, a közvélemény­re, s főként a vállalat jö­vőjére leginkább hatni tu­dó kulcsembereknél feltét­lenül. A vagyonjegyeknek legfeljebb 30 százalékát el­lenszolgáltatás nélkül átad­hatják, a többiért viszont fi­zetni kell. Vállalják-e ezt az önkéntes befektetést az ér­dekeltek? Méghozzá olyan feltétellel, hogy az állam a vagyonjegyekre nem garan­tál a kötvényekhez hasonló­an fix kamatjövedelmet. Az osztalék — és ennek megfe­lelően a vagyonjegy árfolya­ma — o vállalat jövedelme­zőségétől függ majd. A megtakarítás új formája A vállalkozáshoz hasonló­an a vagyonjegy is kockázat hordozója. A vagyonjegyek jegyzése és a jegyzés mérté­ke pedig a dolgozók egyér­telmű állásfoglalása a válla­lat jövője, kibontakozási, megújulási programja mel­lett. Az elkötelező állásfog­lalás eleve javítja a holnapi, a holnaputáni nagyobb ke­reset, a fejlesztés, a vagyon- arányos nyereség növelési esélyeit. A vagyonjegyek hosszabb távon jelentős tő­kehozzájárulásként, beruhá­zási forrásként szolgálhatnak. A vásárlóerő és az áru­alap összehangolásának két­féle módja lehetséges. Az egyik: a lakossági jövedelem növekedésének visszafogása, korlátozása. Ez kényszerű, adminisztratív módszer. A másik: o jövedelmek meg­takarítható részének vissza­forgatása a termelésbe, hogy ne a keresletet, hanem a kí­nálatot növeljék. Ez viszont csak saját kezdeményezésre és önkéntesen mehet vég­be. A szocialista országok gyakorlatát idáig csaknem kizárólag az előző megoldás jellemezte. Az árutermelés, a piac éppen ezért egyolda­lú és korlátozott volt. Az általános áru- és tőkehiány félreérthetetlenül jelzi, hogy a társadalom növekvő, sok­irányú szükségletei zavar­talanul nem kielégíthetők ki­zárólag központi forrásokból. A második megoldás al­kalmazásától mégis vona­kodtunk. Valószínűleg a tu­lajdonformák merev, ideo­logikus jellegű elhatárolása miatt. Lehet, hogy formailag az OTP-,takarékbetétek ré­vén megoldottnak tűnt a lakossági megtakarítások „visszaforgatása”. Ténylege­sen azonban a lakosság tar­tós felhalmozásai, bizton­sági tartalékai értéküket megőrző-növelő ingatlanok­ban (telek, hétvégi ház stb.) és ingóságokban, (bélyeg, mű­tárgy stb.) tárgyiasultak. Az infláció és az áruhiány egyébként is a pénzbeni meg­takarítások ellen hat, ser­kentve a konzumálást. A la­kossági kötvény már új je­lenség, jóllehet a jelenlegi garantált kamatjövedelem­mel inkább az átmeneti pénz­megtakarítások egy változa­ta. A vagyonjegy már más­fajta befektetés, bár kezdet­ben nem is annyira gazda­sági, mint inkább elvi-poli­tikai jelentőségű. A külföldi tőkét a kilátásba helyezett kedvezményekkel is nehéz becsalogatni az országba, miért ne építhetnénk bát­rabban a magyar állampol­gárok megtakarításaira. Szocialista magán­társulás Az MSZMP Központi Bi­zottsága a július 2-i irányel­vekben a kibontakozás Lehe­tőségeit elemezve egyebek közt megállapítja: „Az alap­vető tulajdonformák változa­tos kombinációjával megfe­lelőbb kereteket kell létre­hozni az értékteremtő tevé­kenység bővítéséhez.” A kom- binációban, a korábbinál na­gyobb súllyal esik latba a személyi, a magántulajdon. Fontos társadalmi érdek fű­ződik például áhhoz, hogy a magánvállalkozások nyere­ségüket ne vagyontárgyakba halmozzák fel, vagy fény­űző módon feléljék, hanem vállalkozásuk bővítésére for­dítsák. A maszek is csak ak­kor tevékenykedhet és gaz­dálkodhat perspektivikusan, iha hisz saját jövőjében, és érdekelt annak megalapozá­sában. A magánszektorban külö­nösen- bántó és szemetszúró a máról holnapra élés. A gyors meggazdagodás szelle­mének eredményes leküzdé­séhez nélkülözhetetlen a tár. sadalmi közvélekedés meg­változtatása. Az például, hogy a háztájihoz hasonlóan tekintsük a magántevékeny­ség más hasznos formáit ugyancsak a szocialista gaz­daság szerves részének. De intézményes garanciák is szükségesek, hogy a magán, vállalkozások meghatározott mértékig növekedhessenek. S olyan megoldásokról is cél­szerű gondoskodni, amelyek e határokon túl átvezetik a magánvállalkozásokat — a tulajdonosok számára is el­fogadható módon — a társa­dalmi tulajdonformába. Pél­dául valamilyen szocialis­ta magántársulás létrehozá­sával. E feladatokat az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő közgazdasági mun­kaközösség fogalmazta meg, s a Közgazdasági Szemle 1987 júniusi száma közölte. Az elvi és gyakorlati tenni­valók logikusan következnek a magánkezdeményezéseket felkaroló jelenlegi gazdaság- politikából. A kishitűék már­is a magántulajdon térhódí­tásától, a szocializmus had­állásainak feladásától tarta­nak. Pedig a gyakorlat be­bizonyította, hogy a szocia­lizmus életképességének árt a túlzott védettség, az inku­bátorlégkör —, használ vi­szont a külső és a belső ki­hívás. A szinte nulláról in­duló magántőkétől ne félt­sük a sok százmilliárd fo­rintos szocialista nemzeti vagyont. A szocializmus ügyét nem a magánkezdeményezés veszélyezteti, hanem sokkal inkább a bizalmatlanság, a merevség, a doktrinérség, amely korlátozza mozgás­terét, távlati érvényesülését. Tudomásul kell venni, hogy a szocialista és a magánszfé­rában egyaránt a cselekvés, a kezdeményezés fő mozgató­rugója az érdek. Csakhogy nem valamiféle beszűkült, hanem távlatos értelmezés­ben. Vagyis az szükséges, hogy a mai tettek kiállják az erkölcsi megméretés, az idő szigorú próbáját. A valós ér­tékek alapján ítéljünk, s ne a szocialista és a magán­kezdeményezések közé húz­zunk határvonalat, hanem a kényelemszeretet, a rövid­látó önzés, valamint a mesz- sziretekintő, áldozatos jövő­építés közé. K. J. Erdészek lesznek Amikor • gyermek meg­álmodj» » jövőjét, egye­bek között érdén !• sze­retne lenni, Zainóros zöld kalap, sújtásoa egyenru­ha, puska á vállon, hoiz- szú, békés séták oz erdő mélyén a cserkészuta- kon! Hajdan valóban a szép álmok foglalkozása volt az erdészet, pihen­tető. kényelmes, egészsé­ges munka. Manapság a világ fordu­lásával az erdészek élete is megváltozott, hiszen nem csupán óvni, őrizni kell az erdőt, de annak rendje-mód- 'j'a szerint termelni, telepí­teni is. A balták kopácso- lását, a kézi fűrészek testet, lelket próbára tevő erőlkö­dését felváltották a gépek, és a Stihl fűrészek. Ezek egy madárfüttyentésnyi idő alatt termelik ki a derék vastagsá­gú faóriásokat. A lovakat többnyire nehéz gépek, traktorok, rakodni is tudó masinák helyettesítik, mi­közben az erdész mér, szá­jnál, oszt és szoroz és új er­dőket telepít a régi helyén. — Erdésznek lenni nem csupán foglalkozás; de hiva­tás is! Mátrafüreden, — a Mátra kapujában — második esz­tendejét kezdte meg az Er­dészeti Szakközép- és Szak­munkásképző Iskola oktató­gárdája és diákserege. A kö­zel százmillióba kerülő új épületet a holnap erdészei népesítik be; a szakmunkás tanulók, akik eddig is Mát- irafüreden tanultak, a szak­középiskolások, akik közül még jó néhányan Egerből, a Dobóból jöttek. A holnap er­dészei itt, az erdő övezte környezetben, tizenkét hek­táros területen ütöttek vég- legés tanyát. Méltó otthona e nemes hi­vatásnak ez az iskola, aho­vá Magyarország hét me­gyéjéből iskoláznak be ta­nulókat a legjobb szolgálatot téve ezzel az ország erdő­gazdaságának és az ÉRDÉRT vállalatnak. — Legtöbben ösztöndíja­sok! Ezt Papp Lajos, az intéz­mény igazgatója mondja, aki szívén viseli úgyszólván valamennyi tanuló sorsát, jövőjét. Harmincnyolc ta­nár és húsz szakoktató vál­lán nyugszik az oktató-neve­lő munka jelene és jövője, az a nemes célkitűzés, hogy az ide jelentkezettek száp- dékuk és tehetségük sze­rint álljanak a termelő- munkába. Az ellmúlt, első tanévben harmincegyen szakmunkás, harminché­tén érettségi bizonyítványt szerezték az új iskoláiban, huszonketten levelezőként vizsgáztak. A végzősök* kö­zül tizenheten jelentkeztek a főiskolákra, illetve az egye­temekre, a szakmunkások •közül többen levelezőként to­vább tanulnak. — Miként boldogulnak az életben a fiatal erdészek? — Alig-alig akad közülük hűtlen a szakmához! Az erdőgazdaságok, a mezőgaz­dasági üzemek általában elégedettek, ök küldik őket erdésznek, ők is alkalmaz­zák őket. A jövő erdészeinek gon­dolatvilágából természete­sen ma sem hiányzik az er­dő, a csend, a nyugalom, a tüdőt tágító tiszta levegő óhaja, de a munika termé­szete és üteme változott. Az embert nyúzó kézi munkát itt is felváltotta a technika, a motorizáció, amit jelez az is, hogy a szakmunkásoknak már itt az iskolában kötele­zően meg kell tanulniuk Ze- tort vezetni. Meg kell barát­kozniuk a gépekkel, az új modern eljárásokkal, tech­nológiákkal. — Mi az igazán új ebben az iskolában? — A nyole tanterem, a minden igényt kielégitő tor­naterem, a százszemélyes kollégium, a gyakorló-, okta­tóműhelyek, a gépszín, a konyha, az ebédlő és az iro­daépület. •— Kik juthatnak kollégi­umba ? — Tekintettel arra, hogy diákjaink az ország számos megyéjéből verbuválódnak, a bejárás szinte lehetetlen, így különös szerencsénk, hogy — a régi épületeket is beiktatva — minden kollé­giumi igényt kielégíthe­tünk, vagyis százharminc diáknak tudunk otthont adni. Nem' kis örömmel beszél e kérdésről is Papp Lajos igazgató, aki a felnőttkép­zéssel kapcsolatban is meglepő eredményekről szá­mol be: faipari szakmában évente mintegy háromezer felnőtt dolgozót képeznek ki 5—6 hetes tanfolyamokon. Túl ezen —, a megyék és a jelentkezők igényei szerint — munkaszüneti napok«», a hét végéken közel ezer emberrel végeztetik el érán­ként a motorfűrészgép-kezelft tanfolyamot. Itt tulajdon­képpen fontos népgazdasá­gi hasznosításról van szó, hiszen a jelentkezők maciik fizetik a költségeiket,- es képeztetik magukat a szak­máiban. — Kik ezek az emberek? — Hevesből, Nógrádból jelentkeznek és a legkülön­bözőbb munkaterületen dol­goznak. Tsz-tagok, gyári munkások, értelmiségiek, akik szabad idejükben gmk- ban, erdőterületeket vállal­nak fel, és ott fakitermelést végeznek. Az oktatók kijár­nak az igény szerint a fal­vakba, és évente mintegy harminc tanfolyamon 25g óráiban sajátíttatják el « szükséges ismereteket. E tan­folyamok kezdeményezői általában a gazdaságok, d# a TIT, a KIOSZ is szervez­nek ilyeneket. E tanfolyam nélkül tilos az erdőtermeíés- ben való részvétel. A vizs­gabizottságok elnökeit • minisztérium jelöli ki. i— Kiknek érdeke ez a képzés? — Mind a termeltető gaz­daságok, mind a tanfolya­mot végzett személyek jól járnak, hiszen részükre szép keresetkiegészítést jelent • gmk-ban végzett munka. A beszélgetés során mist érdekességet említi meg az igazgató, hogy a parádsas- vári üveggyár is a tanTo- lyamszervezők közé tartozik, mivel munkásaik egy része szintén él a lehetőséggel. A tanfolyam elvégzése így ér­deke a gyárnak is. Nógrád- ban, Borsodban az elmúlt három évben, hozzávetőlege­sen öt-hatezren végeztek mo­torfűrészkezelői tanfolya­mot, és szereztek saját költ­ségükön .közhasznúvá váló kereseti lehetőséget. Ez a gyakorlat az erdőgazdasá­gok fakitermelési gondjait is megoldotta. A változó, formálódó, az- Újjal birkózó világunk így tölti meg tartalommal is­koláinkat, amelyek mind jobban az élet által diktált kívánalmakhoz és igények­hez szabják munkájukat. Erdő öleli körül a mátra- füredi új erdészeti iskolát. Gyermekzsivaj, nevetés hal­latszik a jókora udvaron, ahol társadalmi munkával diákok és tanárok szabad idejükben sportpályát épí­tenek, parkíroznak, mert a» új iskolán és kollégiumon még bőven van tenni­való ... Sialay István A töldtokermáay „csemege’’ az állatoknak Készülődé* a gépi fejéthez ... (Fotó: Szabó Sándor) Gazdaságos tejtermelés A Hevesi Rákóczi Mező- gazdasági Termelőszövetke­zet Heves megye egyik leg­jobb tejtermelő gazdasága. Szalma-tanyai tehenészeti telepén 300 darabos kanadai Holstein-Fríz tejelő állomá­nya naponta közel . ötezer liter tejet ad. Az ésszerű gazdálkodásnak köszönhe­tő, hogy 32 dekagramm ta­karmányból állítanak elő Minőségi egy jitert. ellenőrző*

Next

/
Thumbnails
Contents