Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-05 / 209. szám
Az osztrák partner precíz munkát követel A Béke Művelődési Ház ritkán tárja ki kapuit A Tárná ABC hétfőn is nyitva tart. (Fpíó; Tóth Gizella) Miközben a tanácsháza felé tartunk, feltűnik: az út mellett lévő kisebb üzletek mind zárva vannak. — ügy látszik, igaz a szólás: hétfőn még a fű se nő — jegyzi meg sofőrünk. Célunkhoz érve nem találunk se elnököt, se vb-ti.t- kárt. A helyettesítő egy fiatal hölgy. Kérdezi, bejelentettük-e jövetelünket. A nemleges válasz után kedvesen, de határozottan adja tudtunkra, felettesei jóváhagyása nélkül ő nem nyilatkozhat. Jöjjünk vissza ebéd után. Talán jobb is így — gondoljuk. Nem befolyásol előre bennünket semmilyen hivatalos vélemény. ★ A Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat cukoríka- üzeménél állapodunk meg először. Prokaj Istvánná, megbízott üzemvezető két fehér köpenyt nyújt felénk. Rövid üzemlátogatásra invitál. — Ezerkilencszázhetven- nyolc szeptemberében harminc dolgozóval kezdtük a munkát. Országos hiánycikknek számított akkoriban a gumicukorka, így ezt a terméket kezdtük el gyártani. Havonta átlagosan 25—30 tonna édesség készül az üzemben, s ezt elsősorban a belföldi piacon értékesítjük. Főidényben, nagyobb ünnepek előtt tíz-tizenöt alkalmi munkást is foglalkoztatunk, s olyankor a 40 tonnát is meghaladja a termelés. Idén egyébként a kishatármenti áruforgalom keretében a szomszédos szocialista országokba is kerül a termékeinkből. Nemrég kezdtük meg a Törpi család (különböző ízesítésű és újfajta csomagolású cukorkák) gyártását, amelytől nagyobb bevételt rémélünk. A kis üzemnek a falu életében egyébként nem kevesebb jelentősége van, minthogy nagyban segít a helyi foglalkoztatási gondok enyhítésében. Hasonló szerepet tölt be a Fénycsővilágítástechnikai és Villamosipari Szövetkezet verpeléti telepe is, ahol 164, főként helyi lakos keresi kenyerét. — 1967-ben létesítették ezt a termelőegységet — mondja Pék Gyula telepvezető. — Azóta változatlanul fénycsöves lámpatestek szerelésével foglalkozunk. Eddig főként a hazai megrendelőknek szállítottunk, nemrég azonban egy osztrák partnerrel is sikerült szerződést kötnünk ötezer lámpatestre. Nagy próba ez számúinkra, mivel a nyugati megbízó rendkívül igényes, precíz munkát követel, meglehetősen szűkös határidőre. A héten kerül sor az első tétel átvételére. Bízunk benne, hogy megfelelünk a szigorú követelményeknek. * Ebédidő lévén valami vendéglátóhely után néznénk, de hiába. A faluban egyetlen vendéglőt sem találunk, ahol egy meleg ebédet rendelhetnénk. A volt Dózsa Étterem leginkább Csipkerózsika elvarázsolt, gazos kastélyához hasonlatos, amelynek gazdája, az egri áfész a varázslat feloldását valószínűleg pénzszűke miatt odázta el. Ha már a vendéglátásról szó esett, idekívánkozik a kereskedelmi ellátással kapcsolatos észrevételünk is. A községben hétfőn egyetlen üzlet tart nyitva, a Tárná ABC. Igaz. itt minden megvásárolható, de a távolabb lakóknak jó idejébe kerül akár egy kiló kenyér beszerzése is. Miklós Jánosné, az ABC vezetője így látja a dolgot: — Idáig nem volt kifogás. Az a tapasztalat, hogy hétfőn is ki tudjuk elégíteni az igényeket. A hét többi napján pedig a másik három bolt is kinyit.. . Tovább megyünk. A két presszó közé ékelt Béke Művelődési Házban szeretnénk körülnézni, de éppen zárva van. Igaz, a hétfői, kora délutáni nyitva tartást nemigen indokolja semmi, épp ezért kérdezzük meg, mikor érdemes visszajönni. — Ma biztos, hogy nem — mondja a szomszédos Rózsa presszó tulajdonosa. — De egyébként is csak akkor nyitják ki, ha valami rendezvény van, ami igen ritkán fordul elő. A helyi kulturális és szórakozási lehetőségek, hasonlóan a falvak nagy többségéhez, csekélyek. A fiatalok pinceklubjában és a Helyőrségi Művelődési Otthonban — amely a falu előtt is nyitott — rendszeresek a zenés-táncos összejövetelek, és néhány érdekes előadó, kiállítási anyag is megfordult itt a közelmúltban. Ennek ellenére a közeli megyeszékhely több látnivalóval, programmal kecsegtet. Igen ám, de az utolsó autóbusz este fél hatkor elhagyja a községet, s akinek nincs autója, az bizony a színházról is lemondhat, mert mással nem tud hazajönni. * Zrónik István, tanácstitkár már hallott érkezésünkről. Szívesen fogad bennünket, amikor ismét a tanácsnál kötünk ki. Készségesen, gyorsan válaszol kérdéseinkre : — Verpeléten 4500-an élnek. 1972 óta nagyközségként tartanak számon bennünket. Alsófokú központ lévén van bölcsődénk, óvodánk, általá■ Szállításra várnak a teli palackok A távolból tökéletes a harmónia nos iskolánk, művelődési házunk, könyvtárunk. Jelenleg évi 22 millió forint szerepel _a költségvetésünkben. Ez nagyjából az intézmények fenntartási költségeit fedezi, és egy kisebb szakaszon úthálózat fejlesztésére elegendő. A tehát — amely idén már 600 forint — ravatalozó építésére fordítjuk. Jövőre talán el is készül'. A hozzánk tartozó társközség, Tarnaszentmária pedig a ravatalozóhoz tartozó hűtőház kialakítására szavazta meg a családonkénti 300 forintot. A legégetőbb problémánk a vendéglátás. A községben jelenleg nincs egyetlen elfogadható vendéglőnk sem. A volt Dózsa Éttermet viszont minden bizonnyal ez év ivégéig felújítva, korszerűsítve nyitja meg az egri áfész. A közlekedési viszonyok jók. Sajnos, az egri Volánnal nem tudtunk megegyezni, hogy a késő esti órákban is biztosítson járatot. Arra hivatkoztak, hogy kihasználatlan lenne. — Ügy !hallottuk, hogy időnként a közbiztonság sem teljesen megnyugtató. — Valóban, a faluban egyetlen körzeti megbízott van, aki elég beteges. Sajnos, manapság 'gyér az utánpótlás ezen a területen, így a megyei kapitányságtól sem kaptunk egyelőre biztató ígéretet. ★ Verpelét környéke híres borvidék. Az itt termő és feldolgozásra kerülő szőlőfajtákat országszerte ismerik. Ez tagadhatatlan tény még akkor is, ha a helyi palackozó üzem vezetője, Varsányi Lajos szabadkozik a dicséret hallatán. Pedig 1974 óta látványos fejlődést produkált az itt dolgozó 120 ember. Az akkori évi három és fél millió palack helyett ma már tíz-tizenkét millió „Az elvarázsolt Dózsa vendéglő " A cukorkaüzem új termékcsaládja üveget is megtöltenek. A bruttó évi termelés eléri a 600 millió forintot. Az ugrásszerű fejlődésben nagy szerepe volt a technikai feltételek javulásának, s a tárolóterek növelésének. A borpiac által támasztott követelmények azonban alaposan megszigorodtak az elmúlt években. A legnagyobb exportőr, a Szovjetunió korlátozta a megrendelt meny. nyiséget, belföldön pedig a közelmúltban hozott rendeletek hatására csappant meg az alkoholfogyasztás. A fagykárok is érzékenyen érintették a legnagyobb szőlőterületeket, ennek ellenére a cél továbbra is változatlan: új piacok felkutatása és meghódítása, az export növelése. Bizonyára feltűnt, hogy az udvaron vagy a kertben dolgozgató gazdák, a kihalt utcákon megszólított járókelők „gyors nyilatkozatai" kimaradtak az írásból. Nem véletlenül. Verpelét ugyanis azon települések közé tartozik, amely már félig-meddig elszakadt a hagyományos, „zárt, békés világ” faluképtől. A betevőt sokan a helyi kisipari üzemekben vagy Egerben keresik meg. A cél litt is egyre inkább talpon maradni, megfelelni a változó kihívásoknak. Ez a változás a falu életére is kétségtelenül rányomja a bélyegét. A egyes ember egyre több terhet kényszerül vállalni családjáért, a megélhetésért. Hiába, az átalakulásért valahogy fizetni kell. Barta Katalin A magyar falvaknak sajátos romantikájuk van. Jó néhányszor hallottam már ezt a sommás, általánosító megállapítást. Megismerkedve néhány megyei település életével, egyre erősödik benyomásom, miszerint az álromantikus, idillikusra festett falukép bomlóban van. Verpelét kis utcáit róva is ez motoszkál a fejemben. Sok mindenről árulkodnak az újonnan épült házcsodák. Jólétről, gazdagságról és még valamiről: elszigeteltségről. Nem hiába. A nyolcvanas évek végéhez közeledve a falvakban élők is legalább annyi problémával néznek szembe, mint a városiak. Verpeléti beszélgetéseinkből többek között ez is kiderült. NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 5., szombat 5. BOMLÓBAN AZ IDILLI FALUKÉP üerpelét tv öltöző arca
