Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-05 / 209. szám

4.

NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 5., szombat

Hajók Kínából — magyar lobogóval

A LÁVA ADOMÁNYA, A SZŐLŐ CSODÁJA - ÉLVE HALNAK MEG A FÁK? - BORHÁBORÚ NYERTESEI LEHETÜNK?

Nyár végi tűnődések egészségünkről,

környezetünkről

... Folytassuk talán ott, ahol novemberben abbahagytuk. Bár azóta gazdag múzeum lett itt, a világ minden részéről származó palackozott gyógy- és ásványvizekből — e szavakkal vettük fel a fél évvel ezelőtti beszélgetés fonalát Parádfürdőn, dr. Tóth Sándor főorvos dolgozószobájában.

A Kanadában Selye János professzor munkatársaként dolgozó dr. Tóth Sándor itthon a tudományos, kulturális, társadalmi élettől látszólag távol, egy üdülőhelyen folytatja azt, amit — „mesterétől” hagyatékiban örökül kapott El kell mondani, valamelyik találkozásunkkor szóba jött az egyéni karrier. Erre ő csak annyit válaszolt, alig-alig érezhető rezignációval a hangjában; „Nem nekem találták ki”. Az önkéntes belső emigráció — folytatta —, különben sem azonos az elszigetelődéssel, az elseké- lyedéssel és az elparlagia- sodással. Dolgozni, alkotni a mai viszonyok között csak ott lehet, ahol azt hagyják.

Az eredmények bizonyítják, Párádon lehet. A tartalom és forma harmonikus egységében az alkotó közösség újabb bizonyítékaként a gyógymúzeumi szárnnyal egyidőben régi fényében tündököl a szanatórium parkja, a régi orvosoknak szolgálati lakást kínáló „Juliette” épületsor, és hogy mily fontos dolog a víz, ezt bizonyítja a 48-as szabadságharc előtti időszakból származó tűzoltómasina. De hozott-e újabb eredményeket a mindennapos gyógyító munka mellett végzett kutatás?

— Igen, én nem is akármilyet, bár egyik kollégája a minap azt mondta, hogy kár Párádra jönni, itt úgysem töTténik semmi. Nézzék, ha semminek lehet nevezni azt, hogy mikrőszkópikus vizsgálatok sorai után, nyugodt szívvel állíthatom, felfedeztük a szőlő csodáját.

— Milyen gondolat sugallta azt, hogy az ásványvizek után a borok kerüljenek nagyító alá?

— Egy kicsit hosszú le. szék, de talán nem érdektelen. Az emberiség sok ezer éves története bizonyság arra. hogy nem a mámor és a feledés reménye éltette a szőlőt, hanem a valamilyen módon mindig kevés, sós, vagy szennyezett víz. Ebből eredően az élet és az egészség védelme. A sötét középkorban a világjárványok idején úgyszólván mást sem volt tanácsos inni, mint foort. Mindezen túl sohasem a borral volt baj, hanem csak a mértékkel, amellyel fogyasztották. 1985-től kezdődően parádi munkásságom sarokköve a helybéli vizek kémiai elemzése: újraértelmezése és ábrázolása lett, ehhez felhasználtam az orvostudomány legújabb eredményeit és a komputerek segítségét. Később pedig valamennyi magyar, sőt külföldi' gyógyvíz, ásványvíz érdeklődjünk homlokterébe került. A vizsgálódások vége felé vált nyilvánvalóvá : a jó ásványvíz ott terem, ahol a jó bor — korábbi vulkánok működésének környezetében — és azért a világ ásványvíz-nagyhatalmai egyben bornagyhatalmak is. Ebbéli meggyőződésemben végül is Párád első magyar nyelvű leírójának, a többszörösen zseniális Fáy Andrásnak gondolatai erősítettek meg. Az ásványvizek és borok -nemcsak eredetük szerint rokonok, hanem hasonló ionösz- szetételük miatt, hatásukat tekintve is.

— Gondolom, manapság, amikor jócskán bajban vagyunk a felszíni vizeinkkel. Befolyásolja ez a borok minőségét is?

— Míg a felszíni vizek a középkorban bakteriálisán voltak szennyezettek, ma kémiailag. Tönkretette őket az iparosodás, az urbanizáció. Szerencsére a talaj mélyebb rétegeiben lévő vizeket ma sem sikerült elszennyezni. A biztonságos mélység ma 500 méternél

kezdődik. A szőlő csodája abban a tézisben rejlik, hogy biológiai úton szűrt vizet fogyasztunk. Ilyen a tej, ahol a szűrő szerepe a tehénre, és a gyümölcslevek, zöldséglevek. amelyeknél a tisztító szerep a növényre hárul. Értelemszerűen ilyen a hosszú tenyészidejű szőlő is. A szőlő csodája, hogy biológiailag megszűri azt a vizet, amelyik megjelenik a borban és tartalmazza mindazon ásványi anyagokat is, amelyek az élet fenntartásához elengedhetetlenek. A bor a mai megbetegedések nagy százaléka szerint ideálisan mineralizált ital. Ez azt jelenti, hogy kevés nátriumot. sok káliumot, magnéziumot és nyomelemeket tartalmaz.

— Milyen borokat vizsgáltak meg?

— Igen sokfélét, és mesterem: Selye János már 1950- ben felfedezte, hogy a nát- rium-bevitel elősegíti a szívizomzat elhalását. Ezt kell ellensúlyozni. Manapság állandóan az egészséges életmódról fecsegünk anélkül, hogy az alapfeltételek ahhoz biztosítva lennének. Nincs elegendő sportpálya, uszoda, a megélhetés gondjai szörnyű stresszként nehezednek az emberekre. Akkor legalább táplálékban és italban sáfárkodjunk okosan. Az egészséget nem patikában veszd az ember. Kutatásunk eredményeit bármely bortermelő nemzet hasznosíthatná. A legcsodálatosabb bor magas kálium- és magnéziumértéke miatt a Tokaji aszú, de szorosan követi az Egri bikavér és a Verpeléti „töppedt” szőlőből készült ital. A borok tartalmazta anyagok egyik leg- fontosabbja a kálium, amely megelőző szerepet játszik az agyvérzésnél.

— Az elmondottak szerint a palackokon fel kéne tüntetni az ionösszetételt is.

— Így van. Nem tudok elképzelni az orvos szemszögéből olyan borversenyt, amelynek zsűrije a válogatók során nem szerez adatokat a borok ionösszetételéről, különös tekintettel a nátriumra. káliumra és magnéziumra.

— Mi a helyzet a népszerű üdítőknél és söröknél?

— A kólák nem alkalmasak sem megelőzésre, sem gyógyításra. Csupán azok az üdítőitalok fogyaszthatok, amelyek ásványvízből készültek. A sörök nem ké-- peznek konkurrenciát, mert a gyártás során ahhoz a vizet kívülről viszik be és ma azok világszerte egyre szeny- nyezettebbek, rákkeltő anyagokat tartalmaznak. Ma a világban borháború dúl. Ez a csata hazánk javára megnyerhető úgy, hogy a palackokon minél előbb feltüntetjük az összetételt és egyedül és elsőként a világon az általunk javasolt — s ön által már bemutatott — „kördiagramm” segítségével és jó nyomdatechnikával.

Az elmondottak példájára mutatja a főorvos a nyugatnémet Valser ásványvizet, amelynek palackján fel van tüntetve az is, hogy 1257 méter mélyről került a palackba. S elmondja, az Eger—Mátra Vidéki Borgazdasági Kombináttal és a Dobó István Vármúzeummal közösen szeretnének egy hasonló termékkel, a „Dobó- kút vizével” tért hódítani, először itthon, majd külföldön.

Addig is az egészséges életmód híveinek ajánlja a Tokaji aszú, Egri bikabér. s Parádi víz együttes fogyasztását.

S ha már az egészségről esett szó, nem kerülheti el az orvos figyelmét a haldokló, élve meghaló fák sorsa sem. Erre egyre több a példa. De hát hogyan is lehetne várni azt, hogy egy elszennyezett légtérben, egészségtelen felszíni vizek között a „legemberibb élőlény”, a fa marad sértetlen. A humanista gondolkodás nemcsak az észrevételezésben és a sopánkodásban merül ki, hanem a tenni akarásban is.

Soós Tamás

Három, egyenként 3600 tonna áru szállítására képes tengeri hajót vásárolt a MAHART a Kínai Nép- köztársaságtól. Az erről szóló szerződést július 29-én írták alá Budapesten. És ezzel megkezdődött a hazai hajópark régóta várt rekonstrukciója. A Magyar Hajózási Rt. vezetői joggal büszkék a két éven át tartó tárgyalássorozat végeredményére. Hogy miért? Egyrészt: túljutottak a hullámvölgyön. Másrészt: bár a vételár összege meghaladja az egymilliárd forintot, egyetlen fillért sem fizetnek devizában a gyártónak. Mindkét fél számára ugyanis az a kedvező, ha árucsere formájában valósul meg az eladás és a vétel. A hajókért cserében gépipari termékeket kér a kínai fél.

A választás a jó minőséggel. a garantált magas technikai színvonallal is magyarázható. A kínai ha- jóiipart a világ élvonalában találjuk. Jakab György, a MAHART műszaki igazgatója állítja, a kínaiak öttíz éven belül átveszik a világelsőséget.

Aprócska kuriózumként megemlíthető, miként is jött létre ez az üzlet? Jakab György elmondta: 1985- ben MAHART-delegáció járt a távol-keleti országban, hogy tárgyaljon a Kínába irányuló áruszállítás lehetőségeiről. A Kínai Hajóipari Egyesülés ajánlatot tett tengeri jármű szállítására. A távol-keleti partner készséges és rugalmas volt, tavaly év végén a magyar partner kérésére elküldte árajánlatát. Amikor a MAHART megnyerte a Külkereskedelmi Minisztérium úgynevezett export árualapot bővítő hitelét, már tudta: tőkés devizában számolva öt év alatt megtérül a hajók ára.

Általában a mediterrán térségben fuvaroznak a kisebb hajók, az óceánjárók pedig Európa és Távol-Kelet között ingáznak. Az idén már Európa — Észak-Ame- rika útvonalon is szállítanak. Milyen sikerrel? A MAHART hozzávetőlegesen 20—25 milliárd nettó dollár árbevételének döntő többségét a tengerhajózás adja.

Mégpedig elég nehéz körülmények között. Utoljára 1980-ban vásárolt hajót, a MAHART, az elmúlt években csupán selejtezett. Mára tizenötre csappant a hajók száma, S' ezek közül is maholnap több selejtezésre szorul. Miért nem előbb szánták magukat vételre? A kérdésre igen egyszerű a válasz.“ Még ma is a korábbi vásárlás hiteleit törlesztik.

De térjünk vissza az új hajókhoz. Jakab György fogalmazása szerint: ezek

nemcsak pótolják a leselejtezettek egy részét, de gazdaságos üzemeltetésűek is lesznek. Nagyfokú automatizáltságuk következtében könnyen kezelhetők, 14 ember teljesít majd egy-egy hajón szolgálatot. Hamarosan kiválasztják a személyzet tagjait. A gépüzemvezetők egyúttal mint építési ellenőrök Kínába utaznak, hogy részt vegyenek a hajók építésében. A végső szerelésnél és a próbaüzemeléskor már a teljes személyzet is jelen lesz. így érthető, hogy a MAHART vezetői már a most megkötött szerződésben igyekeztek megfelelő élet- és munkakörülményeket biztosítani a kiutazó magyaroknak Példaként említhető, hogy élet- biztosítást kötnek a kiküldöttek részére.

Jövő év közepén kezdik építeni a hajókat. Ez év végéig a kínaiak megküldik a részletes, angol nyelvű terveket, amelyeket a MAHART hagy jóvá. Valamennyi műszaki rajz, dokumentáció angol nyelven készül. Ez lesz egyébként a kapcsolatteremtő nyelv a kínai és a magyar dolgozók között. A kínaiak garantálták az angol nyelvű tolmácsokat a zavartalan munka érdekében. És erre szükség is lesz, hiszen az első hajót 1989 júniusában. a másodikat még az év novemberében indítják útnak. A harmadik hajóra 1990 áprilisában húzzák fel a magyar lobogót. Mindhárom hajó az ünnepélyes átadás után rakodni indul, hogy azonnal bekapcsolódjon a tengerhajózás vérkeringésébe.

H. T.

Képek a kiállításról

Magyar felvilágosodás

Hogy milyen is lehetett a magyar falu, a város és a főúri lakóhely a török kiűzése, a Rákóczi-szaibadság- harc leverése után, a magyar felvilágosodás 1730-tól 1830-ig tágan értelmezett évszázadában, arra a Magyar Néprajzi Múzeum formabontó kiállításán kaphatunk választ, ahol a Kultúra és társadalom a felvilágosodás korában Magyar- országon címmel a korabeli életmódot, viseletét, munkakörülményeket, a mindennapok kultúráját mutatják be.

Az egy évig látogatható tárlat nem a megszokott nosztalgikus, idilli, boldogságtudatot sugalló múltidézéssel, hanem a mindennapi életet a gondolkodás-változással szembesítve vonultatja fel' anyagát. Sajátos rendi társadalom képét vázolja fel a kiállítás, amelyben anyagi javaikban, jogviszonyaikban, szubkultúrájukban egymástól élesen elkülönülő népességcsoportok élnek. Az első három terem I— s ez a kiállítás attrakciója is — a 18—19. századi magyar falut, várost és ikástélyt állítja a vizsgálódás középpontjába. A további termek az eszmetörténeti előképekkel, a hitvilággal, a közgondolkodással, a könyvtárüggyel, az oktatással, a tudománnyal, a művészetekkel, a színházzal, a képzőművészetekkel, az irodalommal, a nemzeti nyelv megteremtésével foglalkoznak. Némiképpen hagyományos módon, más összefüggésekből ismert tényekkel. Ám e részben is, mint az előzőekben szinte teljesen ismeretlen anyagiból. Hiszen dr. Hoffmann Tamás, a rendező, a Néprajzi Múzeum kollekcióját kiegészítve a jelenleg kiállításon nem szereplő, raktárban őrzött műtárgyak közül válogatott a fővárosi múzeumok, könyvtárak, levéltárak, egyházi gyűjtemények anyagából.

E száz év társadalmi megosztottságát anyagi és hétköznapi, környezeti kultúrájában tárja elénk a kiállítás. Hiszen a lakáskultúra, a háztartás, az öltözék magán viseli a kor jellegzetességeit.

A parasztlakásbah még a tisztaszoba berendezése is csak olcsó fenyődeszka. A polgár-háztartásban már a kor nemzetközi stílusirányzatait is ismerő helyi asztalos-mesterek berendezései kerülnek (de különbözik egymástól például egy kecskeméti csizmadia vagy egy bártfai kereskedő lakása), A kúriai kisnemes biedermeyer-garnitúrát rendel, s egy főúri família kastélyában európai ízlésű szalonok sorát találhatjuk.

Sokat elárulnak gazdáikról a lakásfelszerelési, berendezési tárgyak, étkészletek, konyhai eszközök. A parasztkonyhákban kő- vagy cserépedényből, vaslábosból ettek, a polgárok asztalára (kőedények, óntálak, kancsók és porcelánok kerültek, az arisztokráciánál nemesfémmel. porcelánnal terítettek.

Jellegzetes korképet adnak a viseletek is. A 17. században még a nemesség öltözete is speciálisan magyar divattüneteket mutat. A 18. században már a nemesség és a polgárság nyugati divat szerint öltözik. A parasztok ünneplője lokális: mintákban, színekben, díszítményekben, s elszakad a társadalom többi rétegének divatigényétől. Viselete megkülönböztetett módon paraszti, provinciális. Ea jellegzetesen kelet-európai

jelenség. Mint ahogy a vagyon fogalmának értelmezése is más a kor Európájában.

Amikor Angliában vagy német földön egy berendezett házat kapxitt hozományba a férjhez menő lány, akkor Magyarországon a bútort még nagyobb értéknek tartották, mint a házat. S értelemszerűen a hozomány is kelengyeládát, szobabútort tartalmazott. Am a vagyon mértéke egészen az ipari forradalom koráig a föld volt.

Mindez, és a lakosság vagyoni helyzetének, életkörülményeinek számtalan adata kiolvasható a koraibeli hagyatéki leltárakból, amelyek eddig is értékes forrásul szolgáltak a kutatóknak. Néhány éve egy nemzetközi programhoz kapcsolódva, a Néprajzi Múzeum nyolcezer levéltárban őrzött hagyatéki leltár számítógépes feldolgozását kezdte meg. Az összesítés után hitelesen

megállapítható, hogyan, milyen körülmények között élt például Svédországban, Dániában, Franciaországban. Németországban és nálunk egy meghatározott időpontban egy tanító, egy csizmadia, egy paraszt. Vagyoni felszerelésükben holt volt a súlypont, mit tartottak értéknek; milyen volt életük, divatjuk, viseletűk, milyen használati tárgyakat, munkaeszközöket használtak, hogy viszonyultak a művészetekhez. E hagyatéki leltárak, bőséges adatokat szolgáltattak jelen kiállításhoz is.

A felvilágosodás korának könyvtári irodalma van.. Megannyi mű foglalkozik az eszmék magyarországi áramlásával, hatásával is. E kiállítás a mindennapok kultúrájának felvonultatásával a korszak profánabb, hétköznapibb, s talán emberibb megközelítését adja.

K. M.