Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-05 / 209. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 5., szombat iSÁG — TÁRSADALOM Névsorolvasással kezdődik a műszak Nagy Lajos bányavezetö: ma Bácskái István: a legfon to- már nyolcszázan dolgoznak sabb, hogy befogadtak Egercsehiben Utasi István frontmester: apám is bányász volt Fehér József harmadvezető vájár: néha rövid is a nyolc óra EGERCSEHINEK VAN JÖVŐJE Imhol a föld alá megyünk, aknák, tárnákon át...” A kasra várva ... A felolvasóban gyülekeznek a bányászok. Rajtuk már a munkaruha, az önmentő készüléket s a lámpát majd a névsorolvasás után veszik magukhoz. A falon tábla jelzi: a mai műszakban a beszálló létszám nyolcvanhárom fő. Pár perccel kettő előtt mindenki felakasztja a saját számához a baligát. amely jelzi, hogy a bányász a mélybe szállt. lcbruár 16-án. halálát lelte. Egy ilyen tragédia minden bányászt megráz. Túl kell, hogy tegye rajta magát az ember, a kas újra indul. A bánya törvénye: aki fél, sérülékenyebb. Olyankor ugrik, mikor nem lenne szabad. De ott vannak a munkatársak. És, bár maximális fizikai erőt követel ez a munka, az ész is fontos. Ha okosan vágunk, akkor nem kell a csákány. Esetleg csak egy kis igazítás. És itt nincs olyan, hogy meggondolom magam, feljövök. Itt a nyolc óra az nyolc óra. Az akna százkilencven méter mély. Ha lejutunk, másfél kilométert még visz a „népes”, a személyszállító vonat. Utána egy kilométert még gyalogúink, hogy elérjük a fejtés színhelyét. De tudjuk, fent vigyáznak minket. Közülünk senki nem köszönne úgy: viszontlátásra. A Jó szerencsét! köszöntésnek ma sem kopott meg a tartalma. Utalás ez a régebbi bányaveszélyekre, azt jelenti: kerülj vissza. Otthon feleség, gyerekek várnak. Értük is szál- lunk le nap mint nap. Bácskái István lakatos vájár. övé a gép karbantartásának gondja, ő megy előre vele, de a jövesztésben is részt vesz: — Sokan azt mondják, akkor megyek le a bányába, ha ablak lesz rajta. Nekünk mindannyiunknak „kinyílt az ablak". Szeretek dolgozni, megtalálom a munka értelmét. És úgy érzem, befogadtak. Ez nagyon fontos nálunk, rangot jelent. A föld mélye kiveti az oda nem valókat. A kapcsolatunk több mint barátság. Lent is. fent A csatlós a jelzésre elindítja a kast, s Egercsehiben — mint nap nap után mindig — ma is elkezdődik a műszak. Hétköznapi, megszokott mozdulatok. Még egy utolsó slukk a cigarettából, az arcok nyugodtak, a leszállás fegyelmezett. A veszélyt jelző- készülék néma. Maradjon is az. Végtelen nappalokon és éjszakákon, műszakokon át! Egercsehi. Az itt dolgozók még jól emlékeznek arra az időre, amikor a bánya sorsa. jövője bizonytalanná vált. A kétség éve 1985 volt. Nagy Lajos, a Mátraalji Szénbányák egercsehi bányaüzemének vezetője: — Akkor még a Borsodi Szénbányákhoz tartoztunk. Koncepciójuk szerint az egercsehi bányát be kellett volna zárni azzal az indokkal. hogy a szénvagyon kimerülő, az új terület feltárása, fejtésbe állítása költséges lenne — emlékezik. — Aztán az itteni dolgozók. vezetők kérésére, a Heves megyei pártbizottság az Ipari Minisztériumhoz fordult: készüljön szakvélemény arról, van-e tartaléka Csehinek. Ez alapján végül is 1985. július elsejétől a Mátraalji Szénbányák átvette a BSZV-től az egercsehi aknát, s önálló üzemi szervezetté léptette elő. Hamarosan beigazolódott: jó döntés volt. A bánya jó gazdára talált. Már tavaly tízmillió forinttal sikerült a veszteséget csökkenteni, a a 86-os eredmények alapján, idén a „Vállalat Élüzeme" címet nyerték el a csehiek. nézegeti az óráját: a legfontosabb, hogy elvégezzük, amit aznapra szántunk. Fehér József eddig két és fél évtizedet húzott le a föld alatt. Azelőtt sportlovas volt. s amikor először szállt alá, csak a levegő vágta mellbe egy pillanatra. Most folyamatos munkarendben dolgozik, szombat-vasárnap is. Harmadvezető vájár: — A bátyám a tatabányai szerencsétlenségnél. 1978. — Bizonyára áldozni is kellett annak érdekében, hogy megalapozzák a jövőt ... — A fejlesztés jó befektetésnek bizonyult. Ma már aluminium, hidraulikus tárnok vannak lent. s tavaly, a fél év végére kapta meg az üzem az AM—50-es elővájó gépet. Ennek az osztrák berendezésnek a Dunán innen nincsen párja ... Aztán, idén augusztusban, a hagyományos, robbantásos jövesztésről átálltunk a maróhengeresre. Ez pillanatnyilag középszintű technológiának felel meg. — S az eredmények? — Az elmúlt évben a tervezett 100 ezer tonna szén helyett 106 ezret termeltünk. De kedvezően alakultak az egyéb gazdasági, műszaki mutatók is. Az egercsehi szén átlag fűtőértéke 14 600 kilojoule. Talán nem érdektelen, ha elmondjuk: a kockadarabosé eléri a tizennyolcat, a diószéné pedig a tizenhatezer kilojoule értéket. A minősége tehát kiváló, az ország keleti részében termeltek közt a legjobb. A bánya története folytatódik. Kidolgozták az egercsehi 1-es bányatelek gyorsított lefejtését és a 2-es telek megkutatásának programját. Az elkészült tanulmányterv alapján a bánya termelése lényegesen növelhető: évi 150—160 ezer tonna szénkitermelés mellett, már egyértelműen pozitív eredménnyel üzemeltethető. — Ezt a szintet várhatóan 1990-re tudjuk elérni — mondja Nagy Lajos. — De már erre az évre is kitűztük a 130 ezer tonnát. Méghozzá úgy, hogy ne legyen veszteségünk. Jövőre a vállalattól megkapjuk az F—8-as elővájó gépet, s még az első fél évben üzembe helyezzük. A 2-e$ telekben leművelhető szénvagyont 14,9 millió tonnára becsültük, a termelés beindítására 180 millió forintot szánunk. — Hogyan hat a fejlődés a bánya és a falu kapcsolatára ? — Elég csak körülnézni Csehiben. Mindenütt új házak, megnőtt az építkezési kedv. Sok üzemi és tanácsi telek talált gazdára, az elvándorlás megszűnt. A dolgozóink egyébként vállalati támogatással építkeznek. A bánya sorsa — egyben nyolcszáz ember sorsa is. Is- • tenmezejétől Egerbaktán át, Ózd térségéig ad munkát a bányászoknak Csehi. Az emberek bizakodtak: két év alatt majdnem háromszázzal nőtt a létszám. Hogy a jövő ígéretes, bizonyítják azt dr. Győry Sándor, a Mátraalji Szénbányák vezérigazgatójának szavai is: — A bánya beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a fejlesztés nem volt hiábavaló. A vállalat határozott törekvése, hogy még a következő ötéves terv időszakában is termeljenek Egercsehiben. A szénvagyon elegendő. s bízvást állíthatjuk, hogy az ezredfordulóig vagy még későbbig, semmiképpen nem zárjuk be . . . ... és a mélybe szállnak a bányászok (Fotó: Perl Márton) Utasi István frontmester huszonnegyedik éve bányász. Az volt apja, azok rokonai is. Kilencvenkilencen dolgoznak a keze alatt, kilencvenkilenc ember . munkája, élete, biztonsága függ tőle is: — Ott lenn napról napra minden változik. Soha nem tudni, mivel találjuk szembe magunkat. Hol csepegő vízben dolgozunk, hol a széntelep közti homokréteget kell elharántolni. A legfontosabb az összetartás. Egymásra vagyunk utalva. Mindenki párban dolgozik, vigyázza a másikat. Nem, sohasem féltem még. Egy-egy kisebb omllás, szakadás előfordul, rögtön biztosítani kell. A bánya berendezése egyébként is korszerű. Az új elővájó gép — megvan harminchat tonna — nagy segítségünkre van. A frontfejtésen fény- és hangjelzéssel értesítjük egymást, és az a jó, ha a marófejtésről kormosán jövünk fel, mert ha porzik, akkor biztos, hogy előrehaladunk. Itt egyforma a nappal és az éjszaka. A mélyben a fények világítanak. És nincs hosszú vagy rövid műszak. Az ember nem is. Mindenkiben kész a segítség. Jómagam bányamentő is vagyok, tavaly ott voltam a farkaslyuki tűznél. Áldozatot nem követelt. Kemény munka ez, igazi férfinak való. A csapatban nincs olyan, aki a könnyebbik végét fogná meg. Együtt jutunk csak előre. Megszokott, hétköznapi mozdulatok. Még egy utolsó slukk a felszínen a cigarettából, az arcokon fegyelem, nyugalom. Aztán a kasba száll harminckét bányász, s „a napfényt felváltja ott lenn a gyenge mécsvilág”. Ne, ne mondjuk, hogy hétköznapi hősök, akik lenn vannak. Attól sokkalta többek ők. Bányászok ... Hogy fény legyen a föld alatt Megszokott, mindennapi mozdulatok Mikes Márta
