Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-03 / 207. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 3., csütörtök A dzsessz szárnyalása NEGYEDIK ZENES HATVANI SZÍNHÁZI NYÁR A zenés hatvani színházi nyarakon szokatlan színfolt örvendeztette meg a közönsé­get: dzsessz hangzott fel a szabadtéri színpadon. A Promenade Dixieland és a Hód­mezővásárhelyi Big Band szerepelt a rendezvénysorozat legutóbbi estjén. A megszo­kotthoz képest kevesebben jöttek el ez alkalommal, talán ez a fajta muzsika nem eléggé találja meg a közönségét. Sokan túlságosan modernnek, mások konzervatív­nak tartják. Pedig valójában természetes módon hozzátartozik már a zenetörténethez: sajátos, különleges és értékes világ. Horvát nemzetiségi tájiiáz Kópházán A Győr- Sopron megyei Kópházán augusztus 30-án avatták fel a horvát nemzetiségi tájházat. A létesít­ményben állandó kiállításon mutatják be a község és a környék horvát nemzetiségé­nek a század- forduló idején használt tárgyi emlékeit. A kiállítási anyagot — több mint egy évtizeden keresztül - a helyi úttörő helytörténeti szakkör gyűjtötte (MTI-fotó: Matusz Károly — KS) A Kritika szeptemberi számáról Elsőként a Promenade Dixieland mutatkozott be. A nagyrészt tinédzserekből ál­ló együttes igen jó benyo­mást keltett. A különleges dixieland-stílust ügyesen formálták saját arcukra, erőteljes, lendületes hatást keltettek. Jól érzékeltették, hogy mindez a század első felének forrongó, felgyorsult életéből származik. Annak idején az Egyesült Államok­ban a New Orleans-i néger zenészeket utánozták fehér társaik, s a ragtime kötöt- tebb hangzásaiból nőtt ki ez a fajta irány. Nick La Ráccá 1914-ben alapította meg az Original Jazz Band-et, amely megteremtette a dixieland-et. Nem véletlen, hogy nap„ jainkban újra divatba jött. Egyesíti magában a kötőit hangzás, s a szólójáték elő­Sok alkalmat, gyakori meg­jelenést szolgáltak a nyári hónapokban is a hazai saj­tóban megyénk eseményei, az itt élők hétköznapjai, összeállításunk a teljesség töredékeként, csak egy ke­resztmetszete lehet a közel­múlt hevesi híradásainak. Gazdag programot kínált megyeszékhelyünkön az ide. genforgalmi főszezon: az öt helyszínen zajló Agria Já­tékokról és a török uralom alóli felszabadulás 300. év­fordulója alkalmából kezdő­dött ünnepségsorozatról tu­dósított a napi sajtó. MTI- hír jelentette: beiktatták és püspökké szentelték Egerben az egyházmegye történetének 80. főpásztorát, dr. Seregély Istvánt. A kiskörei szőke Ti­sza napok, a Recsken tapasz­talt, enyhe földrengés hírét éppúgy közölte távirati iro­dánk mint az egri nyári egyetem és az augusztus 1- jén megtartott, országos nyugdíjas-találkozó prog­ramját. EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ június: önsanyargatás nélkül. Biz­tató egri kezdeményezés a testsúlycsökkentő és a do­hányzásról leszoktató klub Egerben. A Megyei Művelő­dési Központ újdonságáról Mikes Márta számol be, MŰVÉSZVILÁG június: A filmszakma új törvényei. A Heves megyeiek szeretnek • nyeit: a legjobb képviselői ma is varázslatosan idézik fel a századelő hangulatát, a régi számokat újra hang­szerelve — értelmezve. Al- mási István, az együttes „korelnöke” jól diktálta a tempót, a fiatalok nagy kedvvel és sok energiával tolmácsolták a lassan már klasszikusnak számító dal­lamokat. Nemcsak hangsze­reikkel bántak kitűnően, de vokálisán is szépen szerepel­tek. Különösen Almási Eni­kő és Bereznay Márta ket­tőse volt kitűnő: hangjuk együttszárnyalt a melódiá­val. A szünet után a Hódme­zővásárhelyi Big Band kö­vetkezett. Két ilyen együttes van ma hazánkban, a má­sik Budapesten működik. A big band egyébként egy 12—20 moziba járni. A Heves Me­gyei Moziüzemi Vállalat évek óta a legjobb teljesítményt nyújtó első öt filmforgalma­zó sorába tartozik. MUZSIKA július: Szimfonikus fesztivál. A VIII. országos / szimfonikus zenekari fesztiválon az Eg­ri Szimfonikus Zenekar kar­mesterét, Farkas Istvánt, a zsűri igen magasra értékel­te, noha a folyóirat kritiku­sa másképpen vélekedett. tagú dzsessz-zenekar, amely­ben már — akár a kórusok­ban — szólamok szerepel­nek, csak itt a hangszerek töltik be az énekesek szere­pét. Az úgynevezett „swing” korszakban alakult ki ez a .forma, 1935 és 1945 között. A változás az a dzsessz ko­rai megjelenéséhez képest, hogy megszilárdult a pódi­umon a rend: a muzsiku­sok hasonló öltözékben, szer­vezett keretek között jelen­nek meg. Emellett természe­tesen kötöttebb a hangzás is: újra szerepet, kap a kot­ta, a rögzített dallam. A vásárhelyiek föleleve­nítették a régi nagy sikere­ket: Benny Goodman, Duke Ellington és társaik szerze­ményeit. A zenekar tagjai maguk hangszereltek több számot. saját adottságaiik­nak, felállásuknak megfelelő­en. Itt is nagy szerepet ka­pott Almási István, aki re­mek szaxofonjátékával nyű­gözte le a nézőket. Meg le­het még említeni. Hegedűs Endrét, aki a zongora mel­lett ült, s kitűnt remek ze­ne- és ritmusérzékével Egy régi Duke Ellington-számot az ő hangszerelésében hall­hattunk: eredeti módon kö­zelítette meg a klasszikus felvételt. Kiemelték a .résztvevőik, hogy Hódmezővásárhely és Hatvan között újabb szál szövődött: a képzőművésze­ten kívül most a zene is összeköti a két várost. Kár, hogy aránylag kevesen vol-r tak kíváncsiak erre a be­mutatkozásra: a dzsessz szárnyalásával olyan világ­iba vezették el a hallgatókat a zenészek, amelybe érdemes volt követni őket. Az ifjab­bak a roékkoncertek sok­szor felszínesebb, s nem is egészen eredeti közegéhez szoktak, pedig e klasszikus­nak számító, hazánkban még­sem elég népszerű stílusban is megtalálhatnák önnön ér­zelmeik. gondolataik zenei kifejeződését. Gábor László A lap riportere négyhasá­bos, képes beszámolójában Budapest és a Balaton után hazánk harmadik legjelentő­sebb turisztikai célpontjá­ban Schmidt Rezsővel, a me­gyei tanács elnökével be­szélgetett. ÚJ TÜKÖR július 25.: Ifjúsági ház a hatvani kas­télyban. A Grassalkovich— Hatvany-kastély rekonstruk­ciójának első lépcsőjeként átadott épületszárnyban he­lyet kapott városi művelő­dési központ és ifjúsági ház hétköznapjairól ír a lap. NÉPSZAVA július 29.: Fel az Almagyar-dombra! Képriport az egri, nagysza­bású lakásépítkezésről. Négy­száz, több generáció együtt­élésére alkalmas épület nőtt ki másfél-két év alatt a földből. ESTI HÍRLAP július 31.: Madárajándék. Hidasi Jó­zsef professzor a brazíliai Goicania állam ornitológiái múzeumának vezetője 144 darab, bőrbe preparált bra­zíliai madarat ajándékozott a gyöngyösi Mátra Múzeum­nak. KÉPES ÚJSÁG augusztus 1.: Közhasznú munka Heves­ben is. A szigorúan önkén­tes és teljes értékű munka- viszony elsősorban kommu­nális tevékenységek ellátásá­ra hivatott. A két hónapra kötött szerződések meghosz- szabbíthatók. Megteremtve a. feltételeket, a közhasznú munkára Heves megye is bejelentette igényét. Simon Imre „Lehet-e az erdélyi ma­gyarságnak máig érő törté­nete és elismerhetők-e a de­mokratikus felszabadulásért vívott küzdelmei?" „Kik és milyen céllal kívánják átír­ni a történeteket?" „Az er­délyi magyarság Jiány ne­ves személyisége került és kerül süllyesztőbe a gyako­ri átértékelések miatt?” Ilyen és ezekhez hasonló kér­dések sora fogalmazódik meg abban az Erdélyből írt levél­ben, amelyet a lap szeptem­beri száma közöl. A levél írója végkövetkeztetésként leszögezi, hogy a kérdések messzire vezetnék, de „A ta­nulságokat úgy kell levonni, hogy a Romániában élők testvériségét szolgálják és közös erőfeszítésükben se­gítsék őket a szocialista épí­tésben”. A mai magyar színház és filmművészet időszerű kér­dései állandó témák a lap hasábjain. Az Országos Szín­házi Találkozó és az évad befejezése jó alkalom a számvetésre. Az Évad-tükör című összefoglalásban há­rom kritikus feiti ki véle­ményét Ruszt József: A helyzetkép című írásában el­sősorban a vidéki színházak helyzetével foglalkozik. Dú- ró Győző: Az értelmezés­véleményalkotás címmel fog­lalja össze gondolatait a ta­lálkozóról. Áttekintésének ki­induló pontja a színházi ér­telmezés különféle eszközei és útjai. Takács István: Pon- tos-e a tükörkép? című írá­sa már túlmutat a Színházi Találkozó előadásainak ér­tékelésén és általános érvé­nyű tanulságokat is megfo­galmaz. Mozog-e a mozgókép? — a címe annak a sorozatnak, amely a mai magyar film­művészet kérdéseire keresi a választ. Ez alkalommal Jancsó Miklós nyilatkozik, az interjút Vértessy Péter készítette. Néhány a sok iz­galmas kérdés közül: „ . .. érezhető egy lappangó filmes — televíziós ellentét. Mi is igazából ennek az oka? Ahhoz, hogy la magyar film kimásszon a „gödörből” va­lóban elég az, ha több pénzt kap? Véleménye szerint mit hoz a közeli jövő?” Ének az éjben címmel an­tológia jelent meg a pozso­nyi Madách Kiadó gondo­zásában Túr cél Lajos váloga­tásában. Az antológiát Bott- lik József ismerteti és meg­állapítja, hogy az „Ének az éjben” című antológia meg­kérdőjelezi azt a kialakult nézetet, miszerint a esett- szlovákiai magyar irodalom folytonossága megszakadt 1939—11945 között a Szlovák Állam idején A gazdag Kritikai rovat­ból felhívjuk a figyelmet Kappanyos András írására, amelyben ismerteti Fodor András: Ezer este Fülöp La­jossal című kétkötetes mű­vét. A mű érdekessége a naplójellegen túl a kor, a közelmúlt ábrázolása, az „ötvenes évek” sok vonat­kozásban eltorzított, tévedé­sektől, szubjektív benyomá­soktól nem mentes bemuta­tása. Tv-jegyzet és képző- művészeti kritika egészíti ki a rovatot. NŐK LAPJA július 7.: Védelemre szorul-e a gyer­mekvédelem? Egerben a He­ves Megyei Gyermek- és If­júságvédő Intézet égisze alatt létrehoztak egy örökbefoga­dási központot. MAGYAR HÍRLAP ‘ július 8.: Pinceprogram Egerben, ké­szül az új építési szabvány. A következő évezredig 136 kilométernyi járatot kell megerősíteni vagy betömni. LUDOVÉ NOVNY július 9.: Egyén, család, társadalom, elmagányosodás. A magyar- országi szlovák nemzetiségi­ek Népújságja, a mátraszent- imrei nyugdíjasklubról kö­zöl nagy, képes riportot. Az 1975 ótá működő egyesület­nek a helyi takarékszövetke­zet új televíziót ajándéko­zott. DAILY NEWS július 12.: Angol nyelvű napilapunk­ban Boldizsár Iván író pub­licisztikájában az Eger Hotel negyedik emeletéről kitekint­ve, Eger látképéről írja: „Elénk tárul a történelem. Ha pedig lemegyek, akkor Európa közepén érzem ma­gam, mindenhonnan német, dón, finn, orosz, svéd és francia beszéd hallatszik”. NÉPSZABADSÁG július 18.: A szegény-gazdag Mátra. Ritka vendég a bakancsos turista. Hiányzó szolgáltatá­sok, több propagandát ér­demlő tájegység. NŐK LAPJA július 18.: Egri lányok, zárt ajtók mögött. Az egri strandfürdő 1933-ban történt korszerűsí­tése után, a férfiak és a nők csak külön időpontban láto­gathatták az uszodát. MAGYAR RADIO ­július 21.: Jó reggelt! A Kossuth- adón Zengő Árpád tudósítá­sában hangzott el, hogy az egri vár mai védőinek mik a teendőik azért, hogy kivédjék az időjárás, a tu­rizmus időnként romboló ostromait. MAGYAR HÍRLAP július 24.: Vasárnap is sepernek. Té­li-nyári turizmus Hevesben. Sajtótükör - megyénkről III 3. — Te éppen olyan jól tu­dod, mint én, sőt, sokkal jobban, hogy akik ,az osztá­lyotokra kerülnek, csak pil­lanatnyilag borultak ki. Nem igazán betegek. Vagy leg­alábbis sok ilyen van kö­zöttük . . . [Hogy a lakás, csa­lád, munkahelyi körülmé­nyek. . . — Pontosan. Ha az én-ide­ál nem megvalósítható, ak­kor jönnek a deviáns vi­selkedésfajták, kirobban a lehetőségei és a saját adott­ságai közötti feszültség. — És a lehetőségei talán nem a szociális tényezőktől függnek? Vagy attól is? Én, ha jól végzem a munkám, az csak sérti a méltóságos államérdeket, a nyugalmun­kat. .. A szakmai megítélé­seink csak sértik annak ér­dekét, akitől a fizetést kap­juk, mert lakást, fizetést ál­lam bácsi ad.. . Ki törődik azzal, hogy egész nap törött falikutakat, korhadt tető­szerkezeteket, piszkos ud­varokat. döglött galambok­kal teleszórt padlásokat vi­zes, gombás lakások falait, maguk alá csináló öregek szdbáit nézegetem, ahol bü­dös macskák mászkálnak, és ha belépek az ajtón, azt hi­hetnem, hullakamrába lép­tem, olyan büdös van... És félméter magas -papírdara­bokból, szakadt párnákból, koszos mihamaradványokból, ételmaradéktól szutykos lá­basokból felhalmozott sze­métben kell mászkálnom, mert a lakók ezt jelentették, és nekem iki kell, vizsgál­nom .. . Akkor talán ne 'gon­doljak arra, mi a francnak csinálom ezt az egészet? La­kást. pénzt állam bácsi ad, és a maguk lalá esett embe­reket én csak jól adminiszt­rálhatom, hogy egyáltalán tudják, hogy ilyen is van . . . — Aki hozzánk kerül a klinikára, sajátmagára vo­natkoztatva mondja el sé­relmeit, de te |a társadalom­ra akarod hárítani a szub­jektív viszonyulásaidat^ a beteg a sérelmeivel bizonyít­ja, hogy... , — Hogy kiborult. nem elég toleráns, igaz? Hagyjuk tehát francba az egyénisé­get, dobóéba a fejeket, le­gyünk toleránsak, és nincs kiborulás ... Majd valami­lyen trükköt kitalálok, és én is bevonulok hozzátok. — Nem kell semmilyen trükköt kitalálnod, így is bejöhetsz. — Kösz. András feláll, tapogatja a lemezeket, majd a válla fö­lött hátraszól: — Tölts magadnak, és ne­kem is. A szorosan egymás mellett sorjázó lemezekből kiemel egyet. Szürkésfehér nyúlfa- rokkal letörli a hátoldalán sztárok fényképeivel tele­zsúfolt papírtasakból kihú­zott lemezt, felteszi a for­gókorongra, mosolyogva visz- szaül a helyére. — Paul Anka — mondja. — Farkasok közt tudjuk a törvényt, de mi van akkor. ha báránybőrben szaladgál­nak a farkasok? — kérdi Simon. András rágyújt, az előb­binél gyorsabb, majdnem gyakorlott dohányos mozdu­lattal. aztán a pohara után nyúl, kicsit megcsóválja a fejét, Simonra néz: — Tudod, öreg, nehéz el­dönteni. hogy ki a farkas és ki a bárány, merthogy egész életünkben, kényszerű szük­ségből, mindenféle jelmez­ben szaladgálunk. Aki pe­dig ezt nem veszi tudomá­sul, az alkalmatlan a hétköz­napi életre. — „Everybody, everybody sings"! — üvölti feléjük Paul Anka. — Everybody — mondja András. — Everybody — mondja Simon is, és szentimentális hangulatba csusszannak. Ab­ba a fajtába, melyet sajnál­kozó kézlegyintéssel veszünk tudomásul, ha magasra gom­bolt, sötét ruhás öregasszo­nyok szipogva a rádió felé bámulnak, mert azt hallják, hogy: „Jaj, de csúszik ez a banánhéj, együtt csúszni ve­led, babám, kéj"... Vagy mondjuk. De Fries Károly úr agyrémét, mely szerint: „Egy vallomás, ez a tangó, egy vallomás... ” Paul Anka pedig közben rendesen löki a hátuk mö­gött egy rakás, arcukat, ha­jukat gyűrögető tizenéves lány visítozása közben; „Ba­by It’s all right, Baby It’s all right”... A visítozó lá­nyok közül persze már jó néhányan három gyereket is szültek azóta, mikor lemezre vették ezt a hangversenyt, és valamelyiknek a lánya ugyanúgy visítozik, mint an­nak idején az anyucikája. csak most éppen egy gitár­húrt tépdeső fickó őrjöngé­sét hallgatja. (Vége)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents