Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-22 / 223. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 22., kedd LAPUNK NAPIRENDJÉN A nyelvoktatás — nyelvtanulás Magyarországon a legtöbb ember élete során valamilyen iskolában tanul nyelvet. Ez nagyon jó dolog, csakhogy a valós helyzet ennél sokkal szomorúbb. Viszonylag kevesen vannak azok, akik jól beszélnek idegen nyelvet vagy nyelveket. Ahogy az egyik nyilatkozónk mondja majd az alábbiakban, sokan tudják, hogy ez fontos lenne, de valami ok miatt mégsem vesznek tankönyveket, nem iratkoznak tanfolyamokra. Sok oka lehet ennek, egyebek között az idő, vagy ami még ennél is fontosabb, a motiváció hiánya, esetleg az oktatás színvonala.' Rengeteget beszélünk arról, hogy fontos a nyelvtanulás, de nem történik semmi. Hogy legalább néhány kérdésre választ tudjunk adni; azért vettük lapunk napirendjére ezt a témát. Az olvasók kérdéseire dá TóiH Vilmosné, a TIT Heves megyei titkára, dr. Budai László, a Ha Si Minh Tanárképző Főiskola angol nyelvi tanszékének tanszékvezető főiskolai tanára. Novot- nyné Vágási Margit, a főiskola orosz intézetének adjunktusa és dr Kovács János, Heves Megye Tanácsa művelődési osztályának vezetője válaszol. Többen felvetették, hogy van-e értelme nyelveket tanulni, megbecsülik-e manapság a nyelvtudást? Dr. Tóth Vilmosné: — Lehetséges, hogy nem élveznek kellő megbecsülést azok, akik idegen nyelveket beszélnek. Értelme azonban soha nem volt ennyire, mint éppen manapság. Napjaink műszaki és egyéb fejlődése elengedhetetlenné teszi, hogy első kézből ismerjük meg az eredményeket, amelyeket elsősorban a külföldi szakirodalmakból lehet beszerezni. Novotnyné Vágási Margit: — Nincs olyan becsülete manapság a nyelvtudásnak mint amilyennek kellene. Minden elismerésem azoiké az embereké, akik magánszorgalomból tanulnak. Hiszen ehhez a motiváción kívül óriási szorgalom és kitartás — no és manapság nem kevés pénz — szükséges. Nap mint nap elő kell venni a tankönyvet, a szótárt és foglalkozni az anyaggal. Dr. Budai László: — Ez tulajdonképpen két kérdés. Az első részére határozott igennel tudok felelni, ezzel nem vitatkozhat senki. Még a nagy, világnyelveket beszélő országok fiai sem tagadhatják meg maguktól ezt. Ezért mondom, hogy előnyben vannak azok a hazánkfiai, akik nemzetiségi területeken laknak. Az emberek nagyon érzik, hogy kellene nyelveket tanulni, de mégsem teszik meg. Megyénkben Egerben lehet ezt igazán látni, hiszen itt nagyon sok külföldi turista megfordul. — A kérdés második részére viszont határozott nem a válaszom, s nagyon sokat kellene tenni azért, hogy ez igen legyen. Lehetne az akaraterőt fokozni. Példáül bármilyen felsőoktatási felvételin jelentsen előnyt a nyelvtudás, a munkahelye~ ken vedig ezt fizessék meg. A főiskolai oktatók élőmé, netele esetén már számít az idegen nyelv tudása. — Milyen az érdeklődés a TIT nyelvtanfolyamai iránt, nőtt vagy csökkent az utóbbi időben? — kérdezi Halassy Balázs Egerből? Dr. Tóth Vilmosné: — Évek óta nagyjából azonos létszámban indítjuk csoportjainkat. Az idei évről még nem tudok pontos adatokat mondani, hiszen most zajlanak a jelentkezések. Áz érdeklődés alapján négy városunkon kívül is tudnánk indítani kurzusokat, lenne rá igény. Gondunk, hogy ezekben a helységekben nem mindig akad legalább középfokú nyelvvizsgával! rendelkező ember, pedig őt már alkalmaznánk. — Miért szegényes az oktatás választéka a TIT.nél, miért nem tanítanak egzotikus és környező nyelveket? — kérdezi Májer István Hevesről. Dr. Tóth Vilmosné: — Világnyelveket; angolt, németet és franciát tanítunk. Ezenkívül indult már olasz és spanyol csoportunk is. Ez nálunk kereslet-kínálat dolga, hiszen minden nyelv oktatásával tudnánk megbízni tanárt. Meghirdettük például a svéd nyelvtanfolyamot, azonban a kevés jelentkező miatt ez nem valósulhatott meg. Előfordult ez más esetekben is. Természetesen kisszámú érdeklődés esetén is indítanánk az oktatást, viszont akkor a költségek is magasabbak lennének. — A nyelvtanárok különböző kultúrák között közvetítenek. Milyen az ő erkölcsi és anyagi megbecsülésük? — érdeklődik Szabó János Hatvanból. Dr. Tóth Vilmosné: — A TIT-nél nem tudunk nagy anyagi megbecsülést nyújtani oktatóinknak azzal együtt, hogy amikor csak lehet, emeljük az óradíjakat. Azonban állandó tanáraink is vannak, akik tudják, hogy ez egy biztos pont számukra, a tanfolyamok minden esetben indulnak, biztos, hogy egy éven át rendszeresen adnak munkát, nem „fulladnak ki” közben. Novotnyné Vágási Margit: — A főiskolai nyelvtanárok anyagilag egyáltalán nincsenek megbecsülve. Sok esetben a gimnáziumi pedagógusoknak magasabb a fizetésük. — Milyen a színvonala a nyelvvizsgáknak? — Biztos-e, hogy ennek megléte a nyelv tudását is jelenti? — kérdezi Bényey Judit Egerből. Novotnyné Vágási Margit: — Nagyon nehezek a nyelvvizsgák, kemény teszt és ugyanilyen fordítás várja a jelentkezőket. Ha egy szót nem tud a szövegből a vizsgázó, előfordulhat, hogy ezen múlik a sikere. Ezzel együtt én a főiskola orosz szakára jelentkezőket is szoktam felivételiztetni, és sokszor meglepődöm, hogy a pályázónak nyelvvizsgája van, mert ez nem derül ki a feleletéből. Sajnos, azt kell mondanom, hogy egyre töibb esetben fordul ez elő. Dr. Budai László: — Az én meglátásom szerint nagyon sokféle nyelvtudás van, de ezeknek elbírálása még nincs ehhez igazítottan differenciálva. Más országokból tudok példát, hogy ez másképpen működik, hiszen egy pincérnek másképpen kell tudnia az illető nyelvet, mint egy tanárnak. Nem biztos, hogy mindenkinek szükséges egyformán írni, olvasni, beszélni angolul vagy oroszul. Nálunk azonban mindenkit mindenre meg akarnak tanítani. s ez a jelenlegi óraszámok mellett lehetetlen. így, vagy a lehetőségekhez kellene igazítani a célokat. de sokkal jobb lenne ez fordított esetben. — Az állami nyelvvizsgákat jól ismerem, hiszen én is bizottsági tag vagyok. Amiket ott kérdezünk, azt teljesítik a jelentkezők, de kérdés, hogy arra van-e szükség. Ott is jobban kellene differenciálni. Erre vannak elvi elképzelések, de nem Valószínű, hogy köny- nyen lehet változtatni a be- idegződött szokásokon. Ez azonban legalább mér,ce, amely kifejez valamit azzal együtt, hogy különbség van a nyelvvizsgákat tevők tudása között. Ráadásul nagy a motivációs hatása, egyre több középiskolás jelentkezik. Az egri főiskolán pusztán a nyelvvizsga megléte nem jelent előnyt. Ha valaki tudja a nyelvet, akkor úgyis bizonyít. Ferenczi Zsolt gyöngyösi olvasónk az iránt érdeklődött. hogy Heves megyében az elkövetkezendő években lesz-e két nyelven oktató középiskola, mivel a Stúdió ’87 adásából úgy értesült, a jövő tanévben Heves megyében nem indul ilyen, csupán Nógrád megyében, Pász- tón. Lehetséges-e, hogy nincsenek meg szürkébb hazánkban erre a feltételek? Dr. Kovács János; — Heves megye a középiskolai oktatás területén számos újdonságnak adott lehetőséget. Csak kettőt említenék ezek közül :_ebben az iskolai évben indult a külkereskedelmi ügyintézőképzés és a szociális gondozói. Namár- most, tény az, hogy nagy lépést tehetnénk előre az idegen nyelvtudásban, ha itt is megvalósulna a kettős tanítási nyelvű gimnázium, de elsősorban és mindenekelőtt a demográfiai hullám okozta beiskolázási gondjainkat kellett sürgetően megolda. nunk. Büszkén mondhatom, ebben a vonatkozásban azon kevesek közé tartozunk, akik nyugodtan néznek a jövőbe. Tisztában vagyunk viszont azzal is. ha nem lépünk, akkor a legvonzóbb iskolaváros is elveszítheti renoméját. Ezért mi is foglalkozunk azzal, hogy a Vili. ötéves terv elején, Heves megyében — de nem Egerben és Gyöngyösön —, hanem másutt kialakítunk egy nem kimondottan világnyel- ven oktató kétnyelvű intézményt. Még az a témához tartozik, hogy az úttörőmunkát vállaló gimnáziumok legtöbbje beiskoilázási, illetve látogatottsági gondokkal küzdött, s ezért a vonzóvá tétel érdekében vállalkoztak anyagiakat nem kímélve erre. Ugyanis ennek nemcsak szellemi kapacitásban, hanem pénzügyileg is igen komoly feltételei vannak. Elég, ha csak a lakásproblémákat említem. Tóth Ignác hatvani lakos arról szeretne tájékoztatást kapni, hogy miért feledkeztünk meg a Németh László sugallta ideáról, azaz a Duna menti népek nyelveinek tanításáról, oktatásáról. Ennek az oka talán az egyetemi nyelvtanári képzésben is keresendő? Esetleg any- nyira nincsen érdeklődés a szerb-horvát, bolgár, szlovák iránt? Dr. Kovács János: — Kultúrpolitikánk régi adósságára tapintott rá a kérdező. Tény és való, hovatovább ritkaságszámiba mennek azok, akik a felsorolt nyelveket . bírják. így válik egzotikussá egy közeli szláv népcsoport és annak irodalma, nyelve. Sajnos, nem éltünk a reklám, a propaganda és a meggyőzés erejével, de ebben nemcsak Heves megye a ludas, hanem hazánk szinte valamennyi tájegysége, leszámítva a nemzetiségi területeket. Megdöbbentő az is, hogy nem lehet megfelelő segédanyaghoz jutni, míg az angol nyelv oktatásának többfajta tankönyv, szótár, kazetta tesz eleget, addig ugyanez nem mondható el a nem világnyelvekről. Tudunk arról, hogy szívesen jönnének Lengyelországból, Bulgáriából, Jugoszláviából, Csehszlovákiából vendégoktatók, ám ugyanarra a pontra lyukadtunk ki, mint az előbb, pillanatnyilag nincs rá megnyugtató fedezet. Hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy amíg mi megfelelő ellátást, lakást, némi ösztöndíjat tudnánk biztosítani a hozzánk érkezőnek, nem biztos, hogy ugyanilyen színvonalon a partnerek képesek volnának ezt viszonozni. De ennek az ellentéte is igaz. Tudok olyan lengyel vagy görög, vagy szerb-horvát szakot végzett egyetemistáról, akinek nincsen végzettségének megfelelő állása sem. Felhasználva ennek a beszédnek a nyilvánosságát megígérhetem, jobban odafigyelünk, és a ritkaságszámba menő igényeket is nyilván fogjuk tartani a segítés és megoldás szándékával. Kiss Mariann arra szeretne választ kapni, hogy a megyei művelődési osztálv tervezi-e a testvérvárosi, testvérmegyei kapcsolatok kihasználását arra, hogy diákokat, nyelvtanárokat csereakció keretében ösztöndíjban részesítsen, ‘hiszen ez nem lenne megfizethetetlen az alacsonyabb jövedelműeknek sem. Ha Olaszországba, Franciaországba, Bulgáriába, Szovjetunióba utazhatnának, és az ottani tanárok és diákok gondoskodnának az ellátásukról, amit visszatérve ők is viszonozhatnának. Dr. Kovács János: — Kitűnő ötletnek tartam, de eddig bevallom őszintén, nem foglalkoztunk ezzel a lehetőséggel. De most mihelyt lehetőség és alkalom kínálkozik rá, megpróbálunk élni ezzel, annak ellenére, hogy minden társadalmi, jóléti támogatást a minimálisra faragtak. Végszóként lapunk annak is utána nézett, hogy Egerben, a nagy múltú iskolavárosban kapható idegen- nyelvi könyvkínálat miért annyira idejétmúlt és a választéka miért szegényes? Csajtainé Oravecz Teréz 307-es Művelt Nép Könyvesbolt. — Eddig a Kultúra Külkereskedelmi Vállalattól kapott lista alapján választhattunk csak. — Lesz-e választékbővítés esetleg önálló rendelést is elfogadnak? — Nem biztathatom, de reméljük. .. 3. Az exportra is gondolnak A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat gyöngyösi gyára az idei évben 240 millió forint termelési értéket szeretne felmutatni Cipő és textilipari szabászgépek előállítása képezi fő profiljukat. Ezek eljutnak Indonéziába, Iránba, az NSZK-ba, Lengyelországba és Romániába is Lakatos Imre igazgató — „Az import alkatrészek akadozó „ellátása” kihat a termelésünkre...” Az összeszerelő csarnok munkája, anyaghiány miatt akadozik Rehák Jenő a talpfelnyomó gépeket szereli össze Megpihenve... A textilipar számára közel 40 ezer darab fonókanna-vé(Fotó: Szabó Sándor) dőgömb készül
