Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-22 / 223. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 22., kedd Moszkva napja Borisz Godunov és Ivan Szuszanyin a Vörös-téren, Jurij Dolgorukij városalapító és katonái a moszkvai nagykörúton, a Szadovöje Kolcón, Puskin és Lermontov ’korát idéző jelmezbál a Gorkij-parkiban: az első ízben megtartott „Moszkva napja” leglátványosabb eseményeinek sorából kiragadott címszavak, amelyek érzékeltetik a szovjet főváros ünnepi hangulatát. Történt pedig, hogy a moszkvaiak elhatározták, végre-valahára megrendezik saját ünnepüket. Az elhatározást tett követte és Moszkva alapításának 840. évfordulóján a hét végén a város lakói színpompás fesztivállal örvendeztették meg magukat és vendégeiket. Gyakorlatilag a város minden nagyobb terén történt valami: itt művészegyüttes szórakoztatta a közönséget, amott kirakodó vásár kínált látványosságot. A Moszkva folyón vitorlásversenyt rendeztek. az egyik sportpályán pedig a város motorosai mérték össze tudásukat. Az ünnepre megérkezett Moszkvába Revaz Tamojan is, aki régimódi hin tóján indult el Leningrádból az eseményre. Ezen a szombaton minden rendezvény, de még a múzeumok és kiállítótermek is ingyen várták az érdeklődőket. A nap fénypontjaként pedig a világhíres Bol- soj művészei tartottak előadást este a Vörös-téren az orosz nemzeti operákból. Az 1 millió 200 ezer rubelt felemésztő, 35 ezer szereplőt megmozgató és a szándékok szerint hagyományt teremtő ünnep nem titkolt célja az volt, hogy megismertesse a moszkvaiakat a moszkvaiakkal. A szovjet 'főváros lakói a világ más nagyvárosainak polgáraihoz hasonlóan befelé fordulókká váltak, az elidegenedés tünetei ütötték fel fejüket Moszkvában is. A mai moszkvaiak jó része az óriásira nőtt várost sem érzi magáénak. Rég elmúlt már az az idő, amikor egy-egy ház vagy utca lakói még közösséget alkottak, összetartottak, de legalábbis jól ismerték egymást. Az egyik városi elöljáró az ünnep előestéjén úgy nyilatkozott, hogy a moszkvaiak egyik problémája a társaság, a közösség hiánya — a 9 milliós metropoliszban. A kőrengeteg Moszkvában is elnyelte az embereket. A szerívezők ezért törekedtek arra, hogy minél nagyobb számban csalogassák ki otthonaikból a fővárosaikat, akik nemcsak nézői, de közvetlen szereplői is lehettek a programoknak. A hangulatos és kötetlen események jó alkalmat teremtettek az ismerkedésre, egymás megismerésére. Eilvégre a társadalom egésze, a gazdaság és a politika mellett a közvetlen emberi kapcsolatokra is ráfér az átalakítás — és nem csak Moszkvában — vélekedtek a szervezők, s a jelek szerint az ünnep résztvevői is. New York állam kormányzója, Mario Cuomo az OSZSZSZK Minisztertanácsának meghívására hivatalos látogatáson tartózkodik Moszkvában. A képen: balról jobbra Cuomo, V. Kazakov, az OSZSZSZK miniszterelnök-helyettese, Cuomo felesége és V. Vinogradov, az OSZSZSZK külügyminisztere (Teleiotó: TASZSZ — MTI — KS) Kötvényárfolyamok Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. szeptember 21-től szeptember 27-ig A kötvény megnevezése Kamatláb <%> Kamat' fiz. dátuma Futam idő Árfolyam a névérték °/o-ban «étel eladás AMFORA 11 Balaton Volán 11 Borsodi Iparcikk II. 11 Borsodi Ruh. Kér. V. 11 Borsodi Sörgyár 11 BUBIV 11 DELKER—I. 11 DÓM US 11 DKV—PARAFFIN 11 Györ-Sopron Iparcikk 11 Heves Megyei Iparcikk 11 Kaposvári Volán H Kecskeméti V. T. KK. 1.11 KSZE 11 Mátra Volán 11 Napsugár Rub. Szöv. 11 PIERT—I. 11 PIERT—II. 11 SKALA—I. 11 SKALA—II. 11 SKALA—III. I’ 11 Szabolcs M. Ipari KV. II Szatmár Bútorgyár 11 Gazdálkodó szervezetek által AGRÁR-1. 1 12 AGRAR—II. 11,5 t)KHB Rt. 11 OKHB Rt. II. 11,5 Jelenleg kapható kötvények: fiGV—II. 11 MALOM—n. U PHYLAXIA 11 Tartósítóip. Komb. KK. 11 11. 50. 1984—91 105,15 10. 51. 19R5—92 105,00 11. 01. 1915—91 105,25 11. 61. 1965—91 105,25 61. 51. 1985—92 103,56 U. 65. 1955—91 105,50 65. 26. 1955—91 102,56 12. 16. 1985—96 105,56 11. 14. 1985—96 106,25 65. 26. »85—95 102,25 02. 25. 1987—95 105,60 12. 01. 1985—92 105,56 61. 0«. 1985—91 115,75 12. 15. 1985—92 105,66 62. 17. 1915—91 103,06 09. 24. 1955—91 98,60 65. 50. »84—91 99,66 64. 11. 1985—98 101,56 05. 51. 1985—91 100,00 65. 05. 1985—92 100,75 65. 15. 1985—92 106,56 16. 15. 1985—92 101 16. 29. 1985—93 106,00 vásárolható kötvények: 07. 01. 19*5—93 106,66 64. 61. 1984—94 162,06 67. 61. 1987—94 99,75 67. 15. 1987—93 98,56 05. 11. 1987—91 160,00 67. 61. 1987—95 98,5« 65. 01. 1987—94 98,50 67. 15. 1987—93 98,50 101.25 101.50 101.15 101.15 165.00 101.00 104.00 100.15 107,75 105.15 104.50 101,04 117.25 100.50 104.50 90,50 100.50 105.00 101.50 102,55 102.00 100^0 101.50 101.50 105.50 101,251 100,00 101.50 100,00 100,00 100, M Az árfolyamok tájékoztató jellegűek. A tájékoztató terjedelme miatt nem teljes körű. Bővebb felvilágosítás az OKHB Rt. Egri és Hatvani Bankszervétől kérhető. ENSZ-KÖZGYŰLÉS „Örömmel töltenek el bennünket a kelet—nyugati kapcsolatokban, különösen a szovjet—amerikai kapcsolatokban mutatkozó új távlatok” — jelentette ki Reagan amerikai elnök az ENSZ közgyűlésének 42. ülésszakán elmondott beszédében. Az amerikai elnök azt mondotta. hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok „első ízben állapodott meg elvben egy valóban történelmi jelentőségű szerződésről, amely a nukleáris fegyverek egy teljes osztályát számolja fel”. „Ugyancsak megállapodtunk abban, hogy megnöveljük diplomáciai erőfeszítéseinket a kölcsönös érdekű kérdések valamennyi területén” — hangoztatta Reagan, kijelentve: ezt szolgálja majd Shultz külügyminiszter októberi moszkvai látogatása. ”Én is találkozom az idén ősszel Gorbacsov főtitkárral” — mondotta egyebek között. „Továbbra is vannak nézeteltéréseink, s ezek minden valószínűség szerint mindig is fennmaradnak. De ez különös felelősséget jelent számunkra: meg kell találnunk a reális módozatait annak, hogy nagyobb stabilitást teremtsünk egymással folytatott versenyünkben és konstruktív példát nyújtsunk a világnak az egymás közötti kapcsolatok értékéről, megmutassuk, milyen lehetőségek vannak a politikai problémák békés megoldására.” Reagan félórás beszédének csaknem egyharmadát szentelte ennek a kérdésnek, s bár állásfoglalásának hangvétele mérsékeltebb volt, mint korábban, továbbra is igyekezett feltételeket szabni a szovjet—amerikai kapcsolatok javításához. Megismételte például azt a követelést, hogy a Szovjetunió haladéktalanul vonja ki fegyveres erőit Afganisztánból és „nyújtson segítséget a berlini fal eltávolításához”. Szerinte a Szovjetuniónak „konstruktívabb magatartást kell tanúsítania a regionális válságok megoldásának elősegítésében” és „tiszteletben kell tartania a helsinki megállapodásokat”. Megismételte azt a követelését, hogy a Szovjetunió „tanúsítson naReagan beszéde gyobb nyíltságot katonai terveit. programjait illetően”, mert így „nagyobb bizalommal lehet folytatni a leszerelési tárgyalásokat”. Reagan azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „érdekelt a Szovjetunióban végbemenő változások sikeré, ben” és „reméli, hogy ez magában foglalja egy olyan külpolitika megvalósítását, amely tiszteletben tartja más népek szabadságát és függetlenségét”. Nem hagyott azonban kétséget az iránt, hogy Washington folytatni akarja mindenfajta olyan mozgalom támogatását, amely szemben áll a Szovjetunióval és a szocializmussal. „Nyomást fejtünk ki az igazi demokrácia érdekében, azoknak támogatásával, akik harcolnak érte. A szabadság Nicaraguában, Afganisztánban, Angolában, Kelet-Európábán, Dél-Afrikában, vagy bárhol a világon nem csupán belügy” — jelentette ki sajátos érveléssel Reagan. Az amerikai elnök ismét leszögezte, hogy nem hajlandó feladni űrfegyverkezési programját. Szerinte ennek célja, hogy „a támadó fegyverekről a védelemre helyezze a hangsúlyt és végső soron elavulttá tegye a ballisztikus rakétákat”. „A hadászati védelmi kezdeményezés nagymértékben javította a leszerelés perspektíváit” — jelentette ki. Védelmébe vette a Per- zsa(arab)-öböl térségében végrehajtott amerikai flottaösszpontosítást, kijelentve, az csupán „válasz a feszültségre” és annak bizonyítéka, hogy az Egyesült Államok „elkötelezte magát a hajózás szabadságának biztosítására, annak meggátlására, hogy egy ellenséges hatalom uralkodóvá váljék a térségben”. Felszólította a Szovjetuniót, hogy „segítse elő az ilyen rendezést” és kijelentette, hogy „nem használ a megoldásnak”, ha szovjet részről az amerikai flotta jelenlétét teszik felelőssé a feszültségért. „Reméljük, a Szovjetunió csatlakozik a Biztonsági Tanács többi tagjához a konfliktus megszüntetése érdekében kifejtett tevékenységében” — mondotta. —( Külpolitikai kommentárunk )— Érdekes hír Managuából CSAKNEM MINDEN JELENTŐS hírügynökség viszonylag nagy terjedelemben foglalkozott egy Managuából keltezett hírrel. Eszerint Sergio Ramirez nicairaguai alelnök bejelentette, hogy újra megjelenhet a La Prensa című napilap, amit október elsején már kézbe vehetnek az olvasók. Jogos a kérdés: miért keltett nemzetközi figyelmet egy olyan jelentés, ami — legalábbis az első pillantásra — még a nicaraguai belpolitika viszonylatában sem tűnik igazán szenzációsnak. Miért izgalmas mondjuk, az AP-nek vagy éppen a TASZSZ-nak az, hogy mi történik az egyíik nicaraguai napilappal. Ez az a nemzetközi porondon oly gyakori eset, amikor egy hír unalmais és jellegtelen önmagában, de ha az ember ismeri a hátteret és a körülményeket, akkor „felizzik”, és minden érdeklődő megérti, hogy érdekes fejleményről van szó. Mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy a La Prensa a sandinista forradalom földjén ellenzéki orgánumnak, társtulajdonosa, Violeta Barrios Chamorro asszony pedig ellenzéki személyiségnek számít. A lap ennek ellenére éveken át zavartalanul működhetett. Amikor azonban — tizenöt hónappal ezelőtt — az amerikai törvényhozás százmillió dolláros segélyt szavazott meg az ellenforradalmároknak, és a La Prensa érzékeltette, hogy örül ennek a döntésnek, az újságot betiltották. GONDOLJUK VÉGIG, MI TÖRTÉNT. A „kontrák” nyugtalanítják az ország békére vágyó lakosságát, fegyverrel harcolnak a törvényes hatalom ellen. Nem meglepő, hogy ha ez a hatalom gyakorlatilag hazaárulásnak fogta fel azt, hogy a lap örömmel nyugtázta a fegyveres ellenforradalomnak nyújtott jelentős amerikai támogatást. Űjabb jogos kérdés: akkor most miért az engedélyezés? Mi változott azóta? 1987. augusztus 7-én a közép-amerikai államfők fontos megállapodást írtak alá. Ennek jegyében Nicaragua is kötelezte magát — a többiekkel együtt —, hogy lépéseket tesz a belső feszültségek csökkentésére, a nemzeti közmegegyezés irányába. Az okmány aláírói megfogadták, hogy november 7-ig konkrét lépésekkel bizonyítják ezt a szándékukat. Ez a magyarázat. A La Prensa újraen- gedélyezése az augusztusi megállapodás szellemében született döntés, egyértelmű gesztus mind a bel-, mind a külpolitikai porondon. MINDEN ÉREMNEK KÉT OLDALA VAN. A folyamat Nicaraguában is akkor folytatódhat, ha a közeledési szándék kölcsönös. Ha Chamorro asz- szony és köre él, de nem visszaél a lehetőséggel. Harmat Endre CIPRUS, TURISTASZEMMEL (IV/1.) Aphrodite szigete Nyolc napot töltöttem el a Földközi-tenger keleti medencéjének kicsi, de gyönyörű szigetén. Most megpróbálom élményeimet, tapasztalataimat megosztani az olvasóval, mivel nálunk nem sok kiadvány kapható Ciprusról. (Hosszas keresgélés után akadtunk rá Szilágyi Éva 1974-ben megjelent könyvére. Sem korábbi, sem későbbi kiadványt nem találtunk.) Beszámolóm nem lehet teljes, nem lehet tudományos mércével nézve hitedes. Nem tanulmányt, útibeszámolót ígérhetek kevés előismeret és személyes tapasztalat alapján. Ciprus = Aphrodité szigete. A legenda szerint itt született ő, a szerelem és a szépség istennője. A Paphos melletti mészkősziklák között, egy védett kis öbölben a habokból kelt életre a legszebbnek tartott istennő, akinek szobra valóban a tökéletesség felé közelít. Szépségéhez méltó a ciprusi környezet. Gyöngyszemnek, az emberi kultúra bölcsőjének tartják, ahol az ember nap mint nap a történelmi múltba ütközik. Fogadtatásunk igen barátságos, szívélyes volt és ezt a vendégszeretetet végig éreztük. A ciprusiak büszkék országukra. tisztában vannak értékeivel — főleg ami a szépséget és a stratégiai helyzetet illeti. Ez utóbbi — mármint a sziget földrajzi elhelyezkedése — nehéz teher is, mivel a 3 földrész (Európa. Afrika, Ázsia) találkozási pontjában található földdarab, bizony sokszor volt lidegen hódítók zsákmánya, terveiknek eszköze és célpontja. A hódítók rövidebb, hosszabb ott- tartózkodásuk nyomait, „kézjegyeit” a szigeten hagyták, így ma a római lakóháztól a velencei falon keresztül a török minaretig sok minden megtalálható a szigeten. A ciprusiak békésen együttélnek a kultúrtörténeti kincsekkel. egyre többet tárnak fel belőlük, és óvják a mediterrán tűző napsütéstől, a káros hatásoktól. A szagét turistaforgalma szépen emelkedik. A déli tengerpart egyre gyarapodó luxusszál' lodái kényelmes pihenőhelyet, bőséges szórakozási lehetőséget biztosítanak az idelátogatóknak. És a tenger? Szinte kínálja magát. Égszínkék, tiszta vize ott- jártunkkor 30 Celsius-fokos volt. És olyan sós, hogy ha ráfekszik az ember a habokra. megtartja, ringatja a víz. Igazán adott tehát minden a nyaraláshoz, a kikapcsolódáshoz. És mindez szinte egész évben, januártól decemberig. Talán azért dsvan az, hogy az évente Ciprusra látogató kb. 1 millió turista nem tapasztal zsúfoltságot. mint mondjuk a Bala- ton-parton. ahol a főszezon 2—3 hónapra tehető. Térben is. időben is megoszlik a tömeg, és ez még kellemesebbé teszi az ott-tartóz- kodást. Ciprus — a Földközi-tenger 3. legnagyobb szigete — vízi vagy légi úton közelíthető meg. Mi ez utóbbival tettük meg a két és fél órás utat. Szikrázó napsütésben, felhőtlen időben repültünk, és csodaszép élményt adott a görög szigetek látványa. A tenger valószínűtlen kékségéből kiemelkedő apró szárazföldek képe feledhetetlen. Rodosz szigete fölött elhaladva kíváncsian lestük, hogy ég-e még az erdő, amiről az utazást megelőző napokban a Magyar Televízió képeket közölt. Szerencsére már nem láttunk lángokat. Annál inkább fekete, sötét foltokat, amelyek feltehetően a tűz nyomai voltak. Rodosz — Rózsák szigete. Tízezer méter magasból látni nem. csak elképzelni tudjuk a sok szépséget, amit a sziget nyúit, a középkori bástyáktól kezdve egészen a pillangók völgyéig. És persze felidéződik bennünk a rodoszi kolosszusról, a világ hét csodájának sorában emlegetett szoborról elraktározott ismeretünk iis. Tudjuk persze, ihogy ma már nyoma sincs. Sem a szigeten, sem másutt. Marad tehát a legenda! Gépünk — szinte a fürdő- zők feje fölött — LarnacáAz elnöki palota Nicosiában ban landolt. Jelenleg a főváros, Nicosia repülőtere nem fogad civil utasokat, így a meglehetősen kicsi larnacai repülőtér lépett elő nemzetközi légibázissá, de — úgy tapasztaltuk — zökkenőmentesen ellátja feladatát. Áhítattal léptünk az áldott sziget (Makaria) — ahogyan a ciprusiak emlegetik — földjére. Rögtön eszembe jutott a sziget teremtéséről szóló legenda. Eszerint amikor Isten összegyúrta a földgolyót, kezét úgy tisztította meg a rátapadt sártól, mint a tésztagyúró asszonyok szokták. Dörzsölgette, gyúrogatta a maradék masszát, majd ledobta a kezéről. Ez a földmaradék a tengerbe esett és több sziget lett belőle, köztük Ciprus is. És a sziget — lakói szerint — azért olyan szép és áldott, mert a teremtő Isten keze nyomát őrzi. (Folytatjuk) Miskolczi Margit
