Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-21 / 222. szám

1 NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 21.. hétfő Befejezte munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) a látszólag apró, megfogal­mazásbeli különbséget lé­nyegesnek tartja, s kéri az eredeti szóhasználat vissza­állítását. Mint mondta, a Pénzügyminisztérium egyik vezető munkatársától ígére­tet kapott arra, "hogy a vég­rehajtási utasításban félre­érthetetlen lesz majd a meg­fogalmazás. Hozzászólásra több képvi­selő nem jelentkezett, ezért az elnöklő Sarlós István a vitát bezárta. Ezt követően Szabó Kál­mán. a Terv- és Költségve­tési Bizottság előadója kapott szót, aki az Országgyűlés Jogi, Igazgatási és Igazság­ügyi, valamint a Terv- és Költségvetési Bizottság nevé­ben tett bejelentést. A bi­zottságok befejezve döntés­előkészítő munkájukat, két jelentést készítettek az álta­lános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelem- adójáról szóló törvényjavas­latok tárgyában. Indítvá­nyozták az Országgyűlésnek, hogy javaslataikat és a sza­badon választható döntési változatok egyikét fogad­ják el. Bevezetőben köszönetét mondott a képviselőknek az észrevételekért, a támoga­tásért, s azért a segítségért, amelyet már az előkészítő munka során is kapott a pénzügyi kormányzat. Ha a képviselők elfogadják a tör­vényjavaslatot, a pénzügyi kormányzat is számít erre a segítségre, elsősorban az adó­törvény társadalmi elfogad­tatása terén. Már az eddigi vitából is kitűnt, hogy az adóreform szerves része a kormány most elfogadott munkaprogramjának. A két új adó fontos eszköze a munkaprogramban megfo­galmazott célok megvalósí­tásának. elősegíti a stabili­zálást, s eszköze a kibonta­kozásnak is. Arra a képviselői kérdés­re, hogy — miért nem ma­gyarázta meg a pénzügymi­niszter. mi a következménye annak, ha nemmel szavaz az Országgyűlés, Medgyessy Pé­ter most elmondotta: ez eset­ben az elképzeltnél maga­sabb áremelkedéssel valósít­ható meg az életszínvonal szükséges csökkenése. En­nek társadalmi, politikai ha­tásai beláthatatlanok és rendkívül kedvezőtlenek. Kedvezőtlenebbek, mint ami­lyen következményeket az adórendszer bevezetése so­rán vállalnunk kell. A má­sik lényeges különbség, hogy az új adórendszer magában hordozza a kibontakozás le­hetőségét, amellyel a régi eszközrendszer nem rendel­kezik. Az adórendszer előkészí­tésének társadalmi vitája, s a parlamenti tanácskozás is őszinte eszmecserére adott alkalmat. A vita során az adó révén olyan súlyos gaz­dasági-társadalmi kérdések­ről is kialakult a vélemény- csere, mint a szociálpolitika jelenlegi rendszere, a bére­zési rendszer, az állampol­gári erkölcsök kérdése, a közgondolkodás alakulása. Az eszmecserék során többen megfogalmazták azt a kér­dést: vajon elő van-e készít­ve az adóreform a bevezetés­re. Szakmailag ezt a pénz­ügyi kormányzat megfelelően előkészítette. Természetesen ennek ellenére — amennyi­ben az Országgyűlés törvény- nyé emeli a tervezeteket — megfeszített munkára van szükség ahhoz, hogy a rész­letekbe menő megoldások közül is megtalálják a leg­jobbat. Ami viszont az adó­reform társadalmi előkészí­tését illeti, a válasz már bizonytalanabb. Sok minden történt az elmúlt hónapok­ban, de még számosak a ten­nivalók. A kormány nyitott arra, hogy az adórendszer működésének egyéves tapasz­talatait értékelje, és a szük­séges következtetéseket le­vonja. Külön köszönetét mondott a pénzügyminiszter a tömeg­kommunikáció munkatársai­nak. mert kifejezésre juttat­ták a társadalomban felgyü­lemlett feszültségeket, s rész­letesen ismertették az adó­reformmal kapcsolatos kü­lönböző nézeteket, elképzelé­seket. Hangsúlyozta: nagy szükség van arra, hogy ez a munka a következő idő­szakban is — egy kicsit át­gondoltabban, tudatosabban — tovább folytatódjék, se­gítve az adórendszer alkal­mazását. A vita tanulságai alapján helyesnek bizonyult, hogy a kormány a törvényjavaslat tervezetében bizonyos kér­désekben alternatív megoldá­sokat fogalmazott meg. Az alternatívák közötti válasz­tás során azonban figyelem­be kell venni a következmé­nyeket is. A különböző mér­tékű kedvezmények alkal­mazásának más és más a konzekvenciája, ezek részle­tes mérlegelése szükséges. A legnagyobb vitát a sze­mélyi jövedelemadó terveze­te váltotta ki. A személyi jö­vedelemadó fontos eszköze a teljesítmények szerinti diffe­renciálás megalapozásának, kiterjesztésének. Az elkövet­kezendő években a munká­ból származó jövedelmek között a jelenleginél lénye­gesen nagyobb különbségek fognak kialakulni. Olyan kö­rülményeket kell azonban teremtenünk, hogy a növek­vő különbségeket a társada­lom elfogadja, s ennek leg­fontosabb eszköze a beve­zetendő személyi jövedelem- adó. Az új adórendszer ter­mészetesen nem csodaszer, eredményt csak jól szerve­zett, célirányos munkával le­het elérni. Ehhez azonban megfelelő feltételeket kell te­remteni. A pénzügyi kor­mányzat azt várja az adó­rendszertől, hogy a dolgozó­kat többletteljesítményekre fogja ösztönözni, amivel meg lehet alapozni a következő évek gazdasági stabilizálását, majd a kibontakozást. A továbbiakban a pénz­ügyminiszter az adórend­szerben alkalmazandó ked­vezményekről szólt. Elmon­magánerős házilagos lakás­építést, -bővítést, -korszerű­sítést, -közművesítést, -fel­újítást végzők részére visz- szaigényelhető adó mértéké­re az állami költségvetésről szóló törvényjavaslatban a Minisztertanács — az ár- és jövedelmi viszonyok változá­sára tekintettel — évente tegyen javaslatot. Ugyan­csak elfogadták azt a módo­sító javaslatot, hogy a pénz­ügyminiszter kapjon felha­talmazást a fogyasztási adó­val terhelhető termékek és szolgáltatások, valamint a fogyasztói árkiegészítésben részesíthető termékek és szol­gáltatások után megállapít­ható adó, illetve árkiegészí­tések mértékének és részle­tes szabályainak rendeleti mégha tározásá ra. Beható vita után a két bi­zottság a többi módosító ja­vaslat elfogadását nem aján­lotta. Ezek közül azokat, amelyeket a javaslattévö képviselők továbbra is fenn­tartottak, a két bizottság el­bírálásra a törvényhozó tes­tület plénuma elé tárt. A vitát lezárva Medgyessy Péter pénzügyminiszter emel­kedett szólásra. dotta: e téren nagyon vigyáz­ni kell arra, hogy megfelelő mértéket tartsunk. A ked­vezményeket ugyanis az adó­zók fizetik meg. A pénzügyi kormányzat elképzelése az, hogy a jövőben tovább szé­lesíti az adófizetők körét, s így lehetővé válik az adók 4 mértékének csökkentése. Ez pedig a kedvezmények to­vábbi szélesítése ellen szól. Sokan megfogalmazták azt a kérdést is, melyek a fel­tételei annak, hogy a szemé­lyi jövedelemadó-rendszer kifejtse a kívánatos hatáso­kat. Medgyessy Péter erre úgy válaszolt: az adórend­szer hatékonysága nagymér­tékben múlik a kormány munkaprogramjának követ­kezetes végrehajtásán. a megfogalmazott gazdaság- politikai célok és teendők következetes érvényesítésén. Az adórendszer hatásait rontaná, ha nem társulna hozzá következetes gazdaság- politika, ha elmaradna a re­form folytatása. Nagyon fon­tos a visszarendeződés meg­akadályozása, ez ugyanis az egész eddigi munka eredmé­nyeit semmisítené meg. A továbbiakban a pénz­ügyminiszter konkrét képvi­selői javaslatokra válaszolt. A parlamenti vitában sokan foglalkoztak a családok anya­gi helyzetének alakulásával. A kormány nagy felelősség­gel munkálkodik azon, — mondotta —, hogy a társa­dalom legfontosabb egységei, a családok számára megfe­lelő életfeltételeket biztosít­son. A kormány azt javasol­ja, hogy a bevezetendő sze­mélyi jövedelemadó-rend­szerben első lépésként a bá­rom- és többgyermekes csa­ládok esetében gyermeken­ként havi ezer forintot az adóalapból le lehessen vonni. Természetesen az lenne az igazán jó, ha minden gyer­mek után járna ez a ked­vezmény. De figyelembe kell venni a realitásokat. Jelen­leg csak arra van lehetőség, hogy egy ilyen jövedelem- arányos kedvezményt bizto­Grósz Károly, Csehák Judit, Gázár György és Kádár János Csehák Judit és Medgyessy Péter a hozzászólásokat hallgatja sítsunk. Ebből természete­sen nem részesülnek azok, akik nem dolgoznak, de minden becsületesen dolgozó nagy család számára segít­séget jelent. Így a legszorí- tóbb helyzetben lévő társa­dalmi réteg helyzetét sike­rül bizonyos mértékben ja­vítani anélkül, hogy más területen az adórendszert je­lentősen szigorítani kellene. S ugyanakkor a- családi pót­lék 400 forinttal történő megemelése valamennyi csa­lád anyagi helyzetét — ha kismértékben is — javítja. Ennek ellenére vannak olyan képviselők, akik komolyabb intézkedést tartanak szüksé­gesnek. Egy javaslat szerint például minden gyermek után számoljanak el 8400 forintos évi adókedvezményt. Ennek azonban nemcsak az a hátránya, hogy a javaslat megvalósítása esetén szigo- rítani kellene az adótáblát, hanem a leginkább rászoru­lók — a három- és többgyer­mekesek — számára is ked­vezőtlenebb feltételeket biz­tosítana. A kormány javas­lata alapján ugyanis ők évi 12 ezer forintos adókedvezmény­ben részesülnének gyerme­kenként. A pénzügyminisz­ter újólag megerősítette, hogy a kormány nyitott hosszabb távon a családi jö­vedelemadó bevezetése iránt. Ezt azonban alapos vizsgá­latnak kell megelőznie, fel­tárva az új rendszer minden előnyét, de hátrányait is. Az a javaslat, amely sze­rint az adómentes jövede­lemsáv határát 48 ezer fo­rintról 70 ezer forintra ter­jesszék ki — folytatta a mi­niszter — azt jelentené, hogy az állampolgárok 44 százalé­ka nem fizetne adót. sőt, az alkalmazotti kedvezményt is figyelembe véve ez az arány 50 százalék fölé is emelked­hetne. így igen hátrányosan érintené az adófizető rétege­iket. Emellett, e megoldás al­kalmazása esetén a 70 ezer forintnál kisebb évi jöve­delemmel rendelkezők fize­tését nem bruttósítanák. Ám a következő években az ő jövedelmük is emelkedik, belekerül az adózó sávba, egyszerre jelentős adót kel­lene fizetniük, ami hirtelen nagy megterhelést jelent. Ennek a megoldásnak az is hátránya, hogy a kedvezmé­nyek egy bizonyos körét sem­legesítené. Ilyen lenne a fia­talok egy részénél a lakás­megtakarítási kedvezmény, vagy a közművel kapcsola­tos kedvezmények, illetve a nagycsaládosok kedvezmé­nyeinek egy része is. Ilyen indokok miatt az indítványt nem támogatja a kormány. Egy másik javaslat szerint a 48 ezer és a 120 ezer fo­rint közötti évi jövedelem adókulcsa lineáris legyen, a progresszív elvonás helyett. Ennek az elgondolásnak a megvalósítása azonban igen nehéz helyzetbe hozná az alacsony átlagbért fizető ága­zatokat, a tdtbbi között a könnyűipart. Elhangzott olyan vélemény is, hogy támogas­suk a viszonylag alacso­nyabb mértékeket tartalma­zó adótáblát, s ugyanakkor a magasabb lakásmegtaka­rítási kedvezményt fogadja el az Országgyűlés. Érthető ez a fajta közelítés is. — mondta a miniszter —, azon­ban' nem biztosít igazi alter­natívát. Elfogadása ugyanis másfél-két milliárd forintos terhet jelentene a költségve­tés számára, s ennek finan­szírozására jelenleg nincse­nek meg a források. Sok képviselő foglalkozott az újításokkal. E téren a pénzügyminiszter megerő­sítette az expozéban kifej­tett véleményét, miszerint az újítási díjakat a vállalatok a költségek között számol­hatják el. így lehetőségük van arra, hogy olyan díja­kat állapítsanak meg, ame­lyek fedezik a jövedelem- adót is. Medgyessy Péter felhívta a figyelmet arra: az adórendszertől nem lehet el­várni, hogy helyreállítsa a kívánatos jövedelmi viszo­nyokat is. A kormány tudja, hogy a kiemelkedő szellemi teljesítményeket külön is el kell ismerni. Ezért a talál­mányok terén jelentős ked­vezményeket kíván biztosí­tani. Igen nagy vitát váltott ki a művészeti kedvezmények kérdése is. A pénzügymi­niszter emlékeztette a kép­viselőket arra, hogy a szer. zöi jogvédelem alá tartozó tevékenységeknél a törvény- javaslat érdemleges kedvez­ményeket biztosít; 200 ezer forintig a jövedelemnek ctpk 35 százaléka az adóalap, tehát a fennmaradó 65 szá~ zalék költségként számolha­tó el. Kétszázezer forintos éves jövedelem felett is csak 60 százalék az adóalap. ilyen korlátot állító variáció elfogadását. A szaktudás megszerző, sét célzó kedvezmények to­vábbi szélesítése viszont tá­mogatást érdemlő szándék. A törvények végrehajtási rendelete már tartalmaz bi­zonyos kedvezményeket az Országos Tudományos Ku­tatási Alap keretei között végzett tevékenységeknél. A következőkben megvizsgál, ják: indokolt-e ezeket vala­milyen módon kiegészíteni. Ennél nehezebb kérdés a közműtársulások kedvez­ményezése. A kormány eb­ben a kérdésben rugalmas­ságot tanúsítva a korábbi elképzeléshez képest a ked­vezmény mértékét 20-ról 30 százalékra emelte. A vitá­ban azonban elhangzott olyan javaslat, amely töb­bes hozzájárulás esetén 40 százalékos kedvezményt tart szükségesnek. E téren azonban egyszerű­en nem áll rendelkezésre több pénz a kedvezmények nyújtására. Célszerűbb, hogy a költségvetés valamilyen formában közvetlenül kap­csolódjon be a finanszíro­zásba. A vitában elhangzott egy olyan képviselői javasat is, amely kérte, hogy az adóbefi­zetés elmulasztásánál az el­ső évben — ha ez nem szán­dékosan történik — ne al­kalmazzanak büntetést. A pénzügyminiszter hangsú­lyozta, hogy ezt méltányos­ság alapján lehetővé teszi a törvénytervezet az első esztendőben. Végezetül ismét megkö­szönte a képviselők észre­vételeit. javaslatait, és Szé­chenyi István gondolataival zárta válaszát: „Éljenek a haladás emberei és szaporod­janak, a tespedés hősei is éljenek, de ne szaporodja­nak." Döntöttek a képviselők Határozathozatal követ­kezett. Az Országgyűlés el­sőként a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló tör­vényjavaslatra vonatkozó 23 módosító javaslat sorsá­ról döntött. Mivel ezek kö­zül li9-re a plenáris vita so­rán újabb észrevétel nem Képviselőink az ülésteremben Ez is mutatja, hogy a kor­mány értékeli a művészi tevékenységet. A pénzügyi kormányzat egyébként ké­szen áll arra, hogy felül­vizsgálja a honoráriumok je­lenlegi helyzetét, és átte­kintse: milyen eszközök áll­nak rendelkezésre a tehetsé­gek nagyobb mértékű elis­merésére. A kormány egyetért az­zal, hogy a nyugdíjasok számára lehetőséget kell biz­tosítani nyugdíjuk kiegészí- tésére. Fontos, hogy ne csökkenjen sem az ala­csony, sem a magas nyug­díjjal rendelkezők érdekelt­sége a munkavállalásban. Ebből a szempontból egy­aránt hátrányos a 96 ezer forintos, vagy a 120 ezer forintos adómentes határ megállapítása. Amikor ugyanis a nyugdíjas évi jö­vedelme meghaladja a meg­állapított adómentes sávot, akkor jelentős mértékű adót kell fizetnie. Ezért a pénzügyi kormányzat sem­miképpen sem ajánlja az érkezett, az Országgyűlés el­nökének javaslatára ezekről az indítványokról együtte­sen szavaztak: a képviselők, a bizottságok és a kormány — együttesen kezelt — 19 módosító javaslatát az Or­szággyűlés 7 ellenszavazattal és 15 tartózkodással elfo­gadta. Ezt követően rátértek azokra az indítványokra, amelyeket a kormány és az országgyűlési bizottságok nem fogadtak el, illetve azokra a pontokra, amelyek a törvényjavaslatban eleve alternatívákat tartalmaz­tak a nyugdíjasok adózásá­ra és a lakásépítéssel kap­csolatos adókedvezményre vonatkozóan. Boldizsár Iván és Zsigmond Attila képvise­lők együttesen javasolták, hogy a törvényjavaslatban szereplő, a művészekre vo­natkozó szabályozást vál­toztassák meg: 200 ezer fo­rint helyett 400 ezer forint jövedelemig adózzanak ke­resetük 35 százaléka után és (Folytatás a 3. oldalon) M*dgy«»»y Péter vitoiórójo (Mint ismeretes az Ország- gyűlés bizottságai — kivéve a honvédelmi és külügyi bi­zottságot — szeptember 4. és 10. között tartott üléseiken megtárgyalták az általános forgalmi adóról, valamint a magánszemélyek jövedelem- adójáról szóló törvényjavas­latokat. A bizottságok állás­pontját a Jogi, Igazgatási és Igazságügyi, valamint a Terv- és Költségvetési Bi­zottság szeptember 11-i és 15-i együttes ülésén össze­gezte. A kiegészítő, módosí­tó javaslatokról a két bi­zottság jelentést készített, amelyet a képviselők a na­pirend tárgyalása előtt kéz­hez kaptak.) A két bizottság szeptem­ber 18-i ülésén megvitatta a plenáris ülésen a két tör­vényjavaslattal kapcsolatban felvetett új képviselői mó­dosító javaslatokat is, s er­ről szintén jelentést készí­tett, amelyet a képviselők a vita lezárását követően kap­tak meg. (A bizottságok az általá­nos forgalmi adóról szóló törvényjavaslattal kapcso­latban elfogadásra ajánlot­ták azt a módosítást, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents