Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-19 / 221. szám
,,Hídverők” Harminc evvel ezelőtt alapították a Szovjet Déli llatlseret;csoport ének- és táncegyüttesét. A harmadik ikszen túllévő művészeti csoport változatlan energiával és színvonalon teljesíti misszióját: a zene és a tánc nyelvén építenek hidat a különböző nemzetek között. Szeptember 13-i egri fellépésükön készült Koncz János fotóriportja f ömmel még zöldell, helyenként azonban már színesedik a Mátra, s hűvösödé nap jai a szeptemberi évszak - váltás előtt is inkább az őszre, mint a nyárra emlékeztetnek. El-elfátyolosodik az ég. fel-feltámad a szél. ritkulnak a lombok; ha csupán permeteznek is a felhők, siető- sebbre fogja lépteit a turista a pergő falevelek alatt. Jobb időben — ha csendesül is — élén- kebb a táj. személygépkocsik, autóbuszok hozzák, viszik a kirándulókat. Mert a vidéknek voltaképpen egész éves a varázsa, olykor messze földről is vannak látogatói. A parádfürdői bazársor előtt ma sem ritkaság, hogy külföldiek szavaival elegyedik a hazaiak beszélgetése. Most is meglehetősen széles, gazdag az áruskála — van miből válogatni. Aki meg nem éri be eny- nyivel, a szomszédban folytathatja. A Cifraistálló — kocsimúzeum — pénztárpavi- lonja a jegyek mellett további kedves emléktárgyakat kínál. Választékában idei újdonság — többi között — az ízléses kis „mappába” gyűjtött nyolcféle képeslap a magyar mellett angol, német, orosz tájékoztatóval. S könyvet is kap. aki erre kívánkozik, méghozzá nem akármilyent! Igazi kuriózum, amit a magyar kocsizásról olvashat hasonmás kiadásban a szerző, ny. m. kir. méheskari őrnagy, lótenyésztési főfelügyelőtől... — Nem sokan, talán hatvanon váltottak belépőt délig — mondja Blahó Istvánná pénztáros — s tegnap is egészen estig, alig jöttek többen száznál... A főszezonban persze nálunk sem volt ilyen gyér a forgalom. Feljegyeztük: például augusztus 15-én 1625 látogató fordult meg termeinkben. Unalomról egyébként ezután sincs szó. Hiszen az érdeklődők nerticsak múzeumi látnivalókban gyönyörködnek, hanem hintára is szállnak. Domonkos Zoltán, Szalai Imre vagy Domoszlai Dániel naponta ki* kerekezik vendégeinkkel, hogy a párád i völgy szépségei sem maradjanak ismeretlenek előttük. Számottevőbb' lovasrendezvény különben nincs — fűzi még az imént hallottakhoz — legutóbb májusban láthatták a bámészkodók pályán is a paripákat. S ha nem változik a tervezett program: csak szeptember 29. és október 1. között lesz ismét hasonló parádé Párádon. — Kár — csípi el az utolsó szavakat egy kisebb, láthatóan családi, baráti társaság élén egy középkorú úr —. mert ezek a táltosok igazából futtatás, verseny közben mutatnának, s vonzanák a tömeget. Mint hajdanán Szilvásváradon is. ■ A SZOT Palóc Üdülőközpontjában — ha a 10 szoba már nem is telik meg mindig. mint az igazi nyáron — az étterem zsúfolt délidőben — Egy üdülő- és egy Ibusz-csoportnak kértek ebédet — magyarázza Praveczki Dénesné, a néhány éves múltjával is még mindig újnak mondható szakszervezeti üzlet vezetője — így a falatozók most szinte egymás kezébe adják a kilincset. Ám szerencsére a későbbi órákban sem kong éppen a helyiség az ürességtől: a játékterem, a már délután kezdődő zene a környék ismertebb egységeiből is idecsalja a közönséget... Reméljük, hogy a betérők egyébként tagadhatatlan mérséklődése csupán átmeneti, s a kellemes ősz újra jobban felénk fordítja a figyelmet. Nemcsak a muzsikus duó, hanem főzőasszonyunk, Ne- deczki Istvánná konyhája is kíváncsibbá teszi az erre járókat. Egyébként már vannak novemberi rendeléseink is. Ekkorra' várjuk a Népszava Barátság Klubját, hogy csak egyet említsek. — Kik jelentik itt a nagyobb közönséget? — Természetesen inkább a hazaiak, a belföldi vendégek. Akik valahogy kiszorulnak a beutalókból, vagy éppenséggel nem is tartanak különösebben igényt a hosszabb, kéthetes tartózkodásra, s nagyon beérik a rövidebb pihenővel. A szállodáktól ugyanis lényegesen olcsóbbak vagyunk,' egyedül állónak, házaspárnak vagy családosnak egyaránt jobban megfelelők. A külföldi pedig még a valamivel drágább árat is örömmel elfogadja... . Sasvár előtt, a magánkempinghen már szezonvégibb a kép: üres a kiadó sátor s a motel is, teljesen. Egyetlen lakókocsi tanyázik a kertben — igaz, ez, mint a tulaj. Kívés András mondja: már huzamosabb ideje, s egészen októberig marad. Jógi a gazdája, innen indul fellépéseire, s ide tér vissza nap, nap után. ha vége a műsorának. — Most is úton van valahol — folytatja a főnökasszony a csendes étteremben, ahol a még nemrég is mozgalmasabb műszakokat töltött személyzet ráérősében jobb híján kockázik a sarokasztalnál. — Néhány beszerzési nehézséget leszámítva, azért nem panaszkodhatunk vállalkozásunk eddigi hónapjaira. Ahhoz képest, hogy ez a kezdet: többnyire elégedettek vagyunk. S ha megkezdődnek a diákok őszi országjárásai, meg jó telünk lesz a havas sportokhoz: talán a későbbiekben sem bánjuk meg, hogy kibéreltük, átalakítottuk' a vízügyiek egykori felvonulási épületeit. Persze, igen meglepő, hogy az ország szinte minden fájára szétküldött tájékoztatónkra alig-alig kaptunk választ. Ajánlatainkon jobbára csak az új utazási iroda, a Tantúra kapott. Mátraháza felé, az útszélre rakott kivágott fák, s- melletük a gépkocsira várakozó erdőmunkás, a váratlanul kiadós záporba fordult délutánon — egyértelműen a zordabb hónapokat' juttatja az ember eszébe. Kékestetőn is zuhog, az eső bizonyára hamar szétkergette az ide utazott legalább hatszáz embert — .akik napközben a kiskereskedelmi vállalat fogadójának földszinti csemege-falatozójába különben még mindig benyitottak.' Budai László üzletvezető ennek ellenére kedvetlenül készül a zárásra. A sok „kuncsaft" ugyanis inkább csak nézelődött, mintsem vásárolt is a boltban. A napsütéses délelőttön kezdett portyához igazított könnyed öltözetben • — fázósan lépek ki gépkocsimból a Sás-tónál. S valósággal beleborzongok, amikor a kemping- portán Treiber Ágotától sátorverési lehetőségről érdeklődik négy, Szlovákiából érkezett fiatalember — Ami azt illeti — válaszolja mosolyogva a Mátratours ..recepciósa" — még sátorozik ugyan néhány NDK-beli táborozó, de ebben a hirtelen jött, s ki tudja meddig tartó zivatarban, őszintén szólva most nem ajánlom a szabadban töltött éjszakát. Biztosabb valamelyik faházunkban. S nem is drága. A rozsnyóiak — Barta József és a három Molnár, Árpád, Róbert, Tibor hamar elfogadják a tanácsot. Miközben autójukból pakolásznak. költözködnek, megtudom tőlük, hogy Budapesten töltötték kiruccanásuk elejét, onnan jöttek ide, s még Miskolc, Debrecen szerepel programjukban, ha az idő engedi. Ágota pedig elmondja, hogy nyárutó ide, nyárutó oda: itt a legutóbbi hétvégén is- „telt ház” volt épületeikben, s az október 15~i nyitva tartásig még számolnak hasonló napokkal. Ám máris biztos, hogy az idei szezon jobban sikerült a tavalyinál. Csupán a legutóbbi hónapban, augusztusban, 3469-en pihentek saját sátraikban, nem beszélve a bérelhető ugyanilyen szálláshelyekről, meg a motelről, bungalókról, s lakókocsikról. A külföldiek közül különösen a hollandok száma emelkedett, de a korábbinál sokkal több volt az NDK-beli, az NSZK-s és a lengyel is. S tovább is maradtak vendégeik, mint az elmúlt esztendőben. — Kik a kései kopogtatók? — Szentesiek, debreceniek, ceglédiek, gárdonyiak, szegediek, hogy csak kapásból soroljam őket. Azok. akiknek a hegyvidék jelenti az igazi élményt. Már szeptember utolsó napjára is foglaltak faházat! Azzal búcsúzom, hogy jövőre még népesebb legyen a tópart. ire túljutok Füreden s magam mö- Sött hagyom a Mátrát — lassan megint kiderül. A kopogtató ősz egv darabig megint nyárra vált. Ki kell bújnom az imént magamra kapott .kardigánból, s leeresztenem az ablakot. Ilyen ez a szeptember... Gyóni Gyula Búcsúzik a nyár
