Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-19 / 221. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 19., szombat Kiegyezés és koronázás Az előzmények Deák Ferenc a kiegyezés szellemi atyja, a „haza bölcse” (Székely Bertalan olajfestménye) 1867-ben, 120 évvel ezelőtt. Z. Ferenc József osztrák császárt és feleségét. Erzsébetet hatalmas és országos ünnepségek között Magyarország és társországai királyává és királynéjává koronázták. A kiegyezés megpecsételődött. Az uralkodó 1859-ben elküldte hivatalából Bach 'belügyminisztert, kinek neve a szabadságharc utáni elnyomatás első korszakát jelzi, maid 1860. október 20-án kibocsátotta az Októberi Diplomát. Ebben megígérte, hogy a törvényalkotás jogát ezentúl az országgyűlések és a birodalmi tanács közreműködésével gyakorolja. Üj kormányt nevezett ki, és elrendelte a magyar országgyűlés összehívását. A következő lépése az 1861. február 26-án kibocsátott Februári Pátens, amely a birodalmi tanácsot korlátozott jogkörű törvényhozó testületté formálta. E szerint a birodalmi tanács 343 képviselőiét majd a tartományok választhatják országgyűlési képviselőik közül (Magyar- ország 85, Erdély 26 és Hor- vát-Szlavónország 9 képviselőt küldhetett). Márciusban megtartották a képviselőválasztást, és 1861. április 6-án Budán megnyílt az országgyűlés, amely hivatott lett volna 85 képviselőt a birodalmi tanácsba küldeni. De nőm küldtek. Ekkor ismét új kabinet kormányozott Bécsben, amelynek államminisztere Schmerling volt, akiről a magyar történetírásban az 1865-ig tartó „provizóriumot” nevezik. A magyar országgyűlés azonban nem fogadta el a Februári Pátenst, mert az korántsem állította helyre az országban az alkotmányosságot. 1861. május 13-án Deák Ferenc a képviselőház elé terjesztette első „felirati javaslatát”. Ebben elutasította az Októberi Diplomát és a Februári Pátenst, és követelte az 1848. évi törvények hatályának visszaállítását. Az uralkodó ezt július 22-én elutasította. Erre Deák megfogalmazta második „felirati javaslatát”, amelyet a képviselőház augusztus 8-án egyhangúlag elfogadott. Itt már az előzőnél határozottabban fogalmazta meg az alkotmányjogi követeléseket. és leszögezte, hogy kivívásukban a nemzet a helytállás és a kivárás politikáját fogja folytatni. Két nappal ezután a főrendi ház is elfogadta Deák előterjesztését. amelyet az ország- gyűlés két házának elnökei augusztus 14-én adták át az uralkodónak. Válaszul Ferenc József augusztus 22-én feloszlatta az országgyűlést. Sem a magyar, sem a hor- vát országgyűlés nem volt hallandó küldötteket nevezni a birodalmi tanácsba. Tulajdonképpen ezzel veszi kezdetét az ún. „Schmerling- provizórium”, amely hivatalosan 1861. november 5-én vezette be a kormányzás új rendjét Magyarországon. Ugyanakkor folytatódott a Deák által javasolt „passiv resistentia”. Ilyen előzmények után jelent meg 1865. április 16-án a Pesti Naplóban, névtelenül Deák „húsvéti cikke”. Kitűnő taktikai érzékkel, egy bécsi lappal vitatkozva tette nyilvánvalóvá készségét az 1848-as törvények revíziójára, amikor többek között így fogalmazott: ..... Készek leszünk mindenkor törvényszahta úton saját törvényeinket a birodalom szilárd fennállhatásá- nak biztonságával összhangzásba hozni..." Másfelől arra figyelmeztetett, hogy „Magyarország alkotmányos fennállását” biztosító jogokból és törvényekből „többet elvenni. mint amit a birodalom szilárd fennállhatú- sának biztosítéka múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem célszerű... ” E cikksorozat, tehát a „májusi program”, már előrevetítette egy küszöbön álló politikai fordulat lehetőségét. Júniusban a birodalmi tanács nemcsak alkotmányjogi kérdésben, hanem a költségvetési vitában is leszavazta Sehmerlinget, mire az benyújtotta lemondását. A „Schmerling-provizórium", miként előtte a „Bach-kor- szak”, megbukott az ország szilárd ellenállásán. A végkifejlet 1865 novemberében megtartották az országgyűlési képviselő-választásokat, és az uralkodó december 14-én személyesen megnyitotta a Pestre összehívott országgyűlést. amely hamarosan munkához látott, mihelyt az erdélyi képviselők is beérkeztek. Deák a felirati javaslatok vitájában arra törekedett, hogy biztosítsa az 1848-as törvények módosítás nélküli hatályba léptetését, a par- laméntnek felelős magyar kormány kineveztetését. hogy a végrehajtó hatalom birtokában tárgyalhasson a kiegyezés feltételeiről. Az ilyen tartalmú feliratot a képviselőház 1866. február 26-án fogadta el. s másnap nyújtotta át egy küldöttség Ferenc Józsefnek. Az uralkodó válaszleiratában revide- áltatni akarta az 1848-as törvényeket, amit a képviselőház nem fogadott el. hanem március 19-én közfelkiáltással követelte a felelős magyar minisztérium (kormány) t kinevezését, és a megyei autonómia helyreállítását. Közben a képviselőház elküldte 67 tagból álló bizottságát a közös ügyek tárgyalására. Ezt a feladatot májusban 15 tagú albizottságra ruházták. Aztán 1866. június 14-én kitört a porosz-osztrák háború, majd június 20-án az Olasz Királyság is hadat üzent Ausztriának, s az uralkodó a háborúra való tekin-- tettel június 26-án bizonytalan időre elnapolta az országgyűlést. Július 3-án az osztrák seregek döntő vereséget szenvedtek Königgrátz-nél a poroszoktól. Három hét múlva Ferenc József békét kért. A békeszerződésben lemondott Schleswig és Holstein tartományokról, és 20 millió tallér hadisarcot fizetett. A königgrätzi vereség sokban siettette a kiegyezést. A bécsi kormánykörök és a katonai vezetők belátták, hogy a birodalom hatalmi állásának feltétele a magyarokkal való kiegyezés. Deák Königgrátz után sem kapott vérszemet, mert szerinte kicsikart engedményekre nem lehet tartós megállapodást kötni. Az 1866. november 19"én fújra megnyitott országgyűlés ebben a szellemben folytatta munkáját. A kiegyezés 1867 elején a végkifejlet felé közeledett, hiszen az uralkodó 1867. február 17-én kinevezte gróf Andrássy Gyulát magyar miniszterelnökké, majd 20- án a kormányelnökséget elhárító Deák Ferenc javaslatának figyelembevételével a kormány tagjait. E kormányalakításnak azonban volt egy szépséghibája, amiről csak a beavatottak tudtak: az 1867. március 17-i minisztertanács Szabályzatot fogadott el, amely a kormány minden érdemleges intézkedését — túl a kiegyezési törvényekben megállapított felségjogokon — előzetes uralkodói engedélytől teszi függővé, vagyis előszen- tesítési jogot biztosít a királynak. Az uralkodó tehát kinevezte a kormányt az 1848- as törvények revíziója előtt, s most következhetett a parlamentben a közös ügyek megvitatása. E tárgyalások során Deák a legtöbb gondot arra fordította, hogy bebizonyítsa: Magyarország és a Lajtán túli országok között az uralkodó személyének a pragmatica sanctióban (1723. évi törvények a Habsburgok trónöröklési rendjéről) megállapított azonosságból a közös ügyek természetszerűleg következnek, s csak előnynek tekinthAő, hogy korábbi szabálytalanságukat pontos szabályozás váltja föl. A közös ügyek tárgyalása közben látott napvilágot a Magyar Újság május 26-i számában Kossuth Lajos Deákhoz intézett, úgynevezett „Cassandra-levele", amelyben tiltakozott a kiegyezés ellen. Az eseményeket azonban már nem állíthatta meg. 1867. június 8-án I. Ferenc Józsefet a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templomban, káprázatos ünnepségek közepette Magyarország és társországai királyává koronázták. Az a fényes látvány, amely feltárult a nemzet szeme előtt, midőn a király felesküdött az alkotmányra, s újjongó tömeg jelenlétében fellovia- golt a pesti Belvárosi-templom előtt emelt koronázódombra. hogy a szokásos, négy égtáj felé sújtó kardvágásokkal jelképezze, miszerint kész Magyarországot megvédeni minden ellenséggel szemben. Pártkülönbségre tekintet nélkül lelkesedésre hangolt mindenkit. A koronázással megpecsételt kibékülés végső aktusaként a király 1867. július 28-án szentesítette az 1867: XII. törvénycikket, a „Kiegyezés” 69 szakaszból álló törvényét, amely a Habs- burg-birodalmat dualista (kétközpontú) államalakulattá formálta. I. Ferenc József 1868-ban kelt rendelkezésével az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve az Osztrák-Magyar Birodalom elnevezéseket rendszeresítette. A közös költségek viselésének arányát, a kvótát, úgy állapították meg, hogy Magyarország 30 százalékát, Ausztria 70 százalékát viseli a következő évtizedben. Az arány 1918-ig fokozatosan módosult Magyarország rovására. Deák Ferenc a következőket mondta a kiegyezésről: „Tudjuk, hogy annak hiányai vannak; de célszerűbbet. amely helyzetünkben gyakorlatilag is kivihető lett volna, készíteni nem tudtunk.” Cs. K. KAMERAKÖZELBEN: Kék fény — Hány esztendeje tűnik fel már rendszeresen a képernyőn vijjogó szirénahangjával, villódzó-forgó kék fényével az Önök műsora? — kérdezem Szabó Lászlótól, a Kék fény műsorvezetőjétől. — Huszonhárom éve. De engedje meg, hogy most én kérdezzek. Mit gondol, milyen időközönként jelentkezik a Kék fény? Rövid gondolkodás után megpróbálok tippelni: Kéthavonta? — Kevesen találták még így el, pedig gyakran ugyanígy megkérdezzük a közönségtalálkozókon, amikor ar_ ra kíváncsiak a nézők: miért nem láthatják gyakrabb- ban a műsorunkat. Legtöbben úgy vélik, hogy havonta jelentkezünk. Nekünk az a véleményünk, hogy az nem lenne jó. Tudat alatt, majd tudatosan nem kívánatos hatásokat váltana ki, ha már így is gyakoribbá válik, mint amilyen a valóságban. — Úgy érti, hogy a valóságosnál többnek hinnék a bűneseteket? — Igen. — Nőtt-e az évek során a bűnesetek száma? — Sajnos, igen. Az elmúlt öt évben 40 százalékos volt az emelkedés. 1980- ban 130 ezer, 1986-ban 182 ezer volt. Nagy hányaduk közlekedési vagy vagyon elleni bűneset volt, ezek fele tízezer forint alatti kárértékű. De ez mégis nagy szám, és az ezredfordulóra 400 ezerrel számolnak a szakemberek. Hacsak nem tudunk megváltoztatni bizonyos feltételeket, mint az alkoholizmus, a családok szétesése, a fiatalok beilleszkedési zavarai, a narkózás stb. Nagy a társadalom perifériájára szorult családok száma, van még analfabétizmus, és" nagyon sok embernek minimális az iskolázottsága. — Térjünk vissza az első, a „segítségkérő" részhez. — Ebben rendszerint 2— 3 körözött bűnözőt és két- ismeretlenes bűnügyet mutatunk be. Ez az összbűnö- zéshez képest szinte nulla, még ha eredményt lehet is elérni a nézők segítségével. Ezeknek csak a fele súlyos eset, és ezért tartjuk őket mégis fontosnak, mert erősítik az emberekben az aktivitási készséget, a bűnözés ellen védekezni akarást. — A műsor másik részébe 6—7 eset fér be. Ezeknek a társadalmi hátterét is bemutatjuk. Ez is kevés, de hallatlan ereje van. Mert a Kék fény egyes adásait mintegy hatszázezren nézik, bűnözőktől egyetemi tanárokig. Nem könnyű a műsorvezetőnek ennyire különböző embereket a képernyő A Magyar Hitelbank Rt. Vegyesvállalat Szervező és Vállalkozási Tanácsadó Leányvállalat néven új szervezetet hozott létre. A leányvállalat új termelő vegyes vállalatok alapításába kapcsolódik be, ezzel elősegítve az ipariszer- kezet-átalakítás gyorsítását. A szervezet az ötletet megfogalmazó tanulmánytól kezdve mindent elvégez, ami egy új vegyes vállalat létrehozásához szükséges. Segít a tárgyalások megszervezésében, a technikai feltételek előkészítésében. Eddig már mintegy 80 vállalkozás — zömében új vegyes vállalat — szervezésébe kapcsolódtak be, közülük néhány a közeljövőben meg is alakul. A leányvállalat a szerelőtt tartani, a székhez szegezni. — A Kék fény régi nézőt gyakran beszélnek arról a néhány nagy port felverd bűnesetről, amelynek — tudomásunk szerint — mindmáig nem találták meg a tetteseit. — Amikor elfogják a tetteseket — néha bravúros gyorsasággal, azt hajlamosak vagyunk természetesen elfogadni. De valóban van néhány .,hí:es” bűnügy, amelyet még nem sikerült eredményesen lezárni. Ilyen a miskolci ápolónőgyilkosság, a Balaton utcai gyilkosság, a gödöllői taxisofőr meggyilkolása, vagy a Hungária körúti OTP -ben elkövetett gyilkosság. Az emberölések. felderítése mintegy 96—97 százalékos. És ezeket a régi ügyeket sem tekinthetjük reménytelennek. Az orosházi művelődési ház éjjeliőrének gyilkosát hét évvel a tett elkövetése után fogták el. — Hogyan készülnek a Kék fény egyes műsorai? — A Belügyminisztériummal közösen készítjük elő. Kiválogatjuk, mivel foglalkozunk, aztán a Legfőbb Ügyészség törvényességi szempontból megvizsgálja őket. Egyébként a Legfőbb Ügyészség kivizsgál minden, a Kék fénnyel kapcsolatos panaszt is. Ezután következik a forgatás. A műsort népes kollektíva csinálja. Medveczky László a szerkesztő, Agárdi Tamás, Bore- nich Péter, Kovalik Károly. Tóth Károly, Lódi György, Oravecz Éva készíti a riportokat. És úgy érzem, a műsorvezetőnek is meghatározó szerepe van. — Az évek során nagyon sok rendőrtiszt szinte személyes ismerősünkké vált a Kék fény révén. Mi lett velük? — Dr. Dobos János százados volt, ma alezredes, a Rendőrtiszti Főiskola tanára, a leendő „betörőfogók’' képzője. Dr. Lápossi Lőrinc is százados volt, amikor rendszeresen szerepelt a képernyőn. Ma már ő is alezredes, Magyarország legfőbb gyilkossági szakembere. Mostanában viszont sűrűn találkozhatnak a nézők Tonhauser László őrnagy- gyal, ő a csencselők, a betörők, a stricik réme. Dr. Bartha Erika százados azelőtt vizsgálótiszt volt. ma más területen dolgozik, de ő is állandó résztvevője . Kék fénynek. — Mikor lesz a legközelebbi adás? — Szeptember 23-án, és az eddigiektől eltérően másfél órás lesz. Témája a vagyonbiztonság, kerete a BNV. Az 1-es programon egy óráig tart majd folytatódik a 2- esen. vezés, tanácsadás, menedzselés mellett anyagi kockázatot is vállal az új szervezetek létrehozásában. Az alakuláshoz — amennyiben erre szükség van -- anyagi eszközöket is tud biztosítani a Magyar Hitelbank Rt. révén. A leányvállalat vegyes vál~ lalatok mellett belföldi társulások szervezésére is vállalkozik, így részt kíván venni részvénytársaságok, kft-k létrehozásában is. A szolgáltatás folyamatos fejlesztése érdekében már tárgyalásokat kezdtek egy jelentős amerikai menedzser- céggel. Tervezik, hogy az amerikai cég által alkalmazott módszereket a közeljövőben Magyarországon is bevezetik. Gróf Andrássy Gyula 1867-ben, akit Deák javaslatára nevezett ki az uralkodó a kiegyezéskor alakított magyar kormány miniszterelnökévé (Fénykép után készült metszet). Ferenc József 1867-ben, magyar huszáregyenruhában (Korabeli fényképfelvétel) E. M. Vegyesvállalat-szervező leányvállalat alakult