Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-18 / 220. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 18., péntek 3 A Parlament üléséről jelentjük (Folytatás a 2. oldalról) A politikai intézményrend­szer reformjával kapcsolat­ban — nem mint minisz­terelnök, hanem, mint a Politikai Bizottság tagja —, azt tudom mondani, hogy ezen több munkabizottság dolgozik. Ezzel együtt a kormány kötelessége a ma­ga munkastílusát és mun­kamódszerét is korszerűsíteni, egész intézményrendszerét is felülvizsgálni, mert úgy tűnik, hogy az élet napon­ta ott is új követelménye­ket támaszt velünk szem­ben. A kormány munkaprog­ramjának sikere nagyban függ attól, hogyan tudjuk befejezni az 1987-es eszten­dőt. A mai, illetve a tegna­pi vitában erről viszonylag kevés szó esett. Ezért köte­lességemnek érzem, hogy felhívjam szíves figyelmüket arra: ez évi terveink és az eddigi teljesítmény között meglehetősen nagy a kü­lönbség. Vissza van még ebből az esztendőiből több mint három hónap. Ez alatt még nagyon sokat tehetünk azért, hogy a kibontakozási program jobb pozícióból induljon. A parlamenti vitában el­hangzott minden egyes ja­vaslatot megvizsgálunk. Egyeseket — ha szükséges, — a munkaokmányban is rög­zítünk. A többieket sorba vesszük, rendezzük, részben a parlamentek, illetve az előterjesztő képviselőnek visszaigazoljuk. A javasla­tok nagy része beénülhet az ágazati programokba, illet­ve a gyakorlati munka so­rán alkalmazható. Nagyon fontosnak tartom azt a figyelmeztető jel­zést, miszerint az adó­rendszer kidolgozásánál, el­fogadásánál számoljunk az­zal, hogy e rendszernek hosz- szú távú funkciót kell betöl­tenie a magyar gazdaság­ban, tehát a pillanatnyi gondok miatt nem köthet­jük meg „kezét-lábát”, mert akkor nem tud eredménye­sen működni. Ez igaz. Itt van azonban egy valódi nagy dilemma: ez a rend­szer — még akkor is, ha tudjuk, hogy majd több­ször kell igazítani rajta — hosszú távra épül be a ma­gyar gazdaságba, de mégis­csak a mai valóság talaján jön létre. Számolnia kell tehát azokkal a gondokkal, problémákkal, amelyek meg­oldásán ma itt 'munkálko­dunk. Ezért a rendszer — bármilyen nehéz is nekem ezt megfogalmazni — már eleve a születése pillanatá­ban is tartalmaz kompromisszumos jegye­ket. Ezért bizonyos idő után visszatérünk majd ar­ra, milyen tapasztalatokat gyűjtöttünk és kezdeményez­zük a megoldásra érett kér­dések rendezését. Az adó­rendszer csak így épülhet be a magyar gazdaságba. A továbbiakban arról szólt, hogy felvetődött a vi­tában a szigorú árellenőrzés követelménye. — Teljesen jogos ez az igény. A közel­múltban megvizsgáltattam hat nagykereskedelmi válla­latnál összesen 15 500 áru­cikk áremelkedésének okát. E termékek árai általában 15 százalékkal nőttek. Azt tapasztaltuk, hogy minden áremelkedésnél volt vala­milyen valós ok, de sehol sem volt indokolt akkora áremelkedés, mint amekko­rát végrehajtottak. Hallottunk néhány javas­latot az idegenforgalom­mal kapcsolatban is. Na­gyon fontosnak tartom, hogy rangjának megfelelően ke­zeljük ezt a területet, amely az elmúlt években mind nagyobb szerepet töltött be a magyar gazdaság életében. Néha persze a hazai lakos­ságnak bosszúságot is okoz, de örvendetes jelenség, hogy ilyen jelentős az idegenfor­galom. Ez meggyőződésem szerint elsősorban azoknak a társadalmi és politikai viszonyoknak köszönhető, amelyek ezt az országot hosszú évek óta jellemzik. Másrészt nyilvánvalóan sze­repet játszik az a tény is, hogy fogyasztói áraink ke­mény valutába átszámítva rendkívül kedvező feltéte­leket teremtenek az idelá­togató turistáknak. Azt ta­pasztaljuk ugyanakkor, hogy ez a gyors növekedés együtt­jár kellemetlen jelenségek­kel is. Olyanok is mind töb­ben megjelennek az ország­ban, akik gondot, problémát okoznak és fegyelmezetlen magatartásuk a nyugalomra vágyó, hazánkba pihenni látogató turistákat is zavar­ják. Célszérű, hogy a jövő­ben fokozottabban fejlesszünk bizonyos idegenforgalmi ága­kat, például a gyógyturiz- must, vagy a konferencia- turizmust. Az egyik képviselő nagy sikert aratott a- vitában egy fontos gondolat­sorával. Azt mondta, hogy a nyugati árak után a nyugati béreknek is be kellene gyű­rűzniük az országba. Teljes mértékben egyetértek a felszólalóval, de két apró pontosítást j szeretnék hoz­zátenni az elhangzottakhoz. Az egyik a sorrendiségre vonatkozik, a másik az ész­revétel tartalmára. Először honosítsuk meg nálunk a „nyugati” munkát, termelést. Utána jöjjön a bér majd azt követően az ár. Ha ezt a menetrendet közösen meg tudnánk valósítani, akkor nagyobb lesz a termelés, lesz mit, és miből megvásá­rolni. Felvetődött a hozzászólá­sokban a szabályozók kér­dése. Jogosnak tartom, hogy a vállalatvezetők sürgetik a jövő évi szabályozók meg­jelentetését. De az igazság­hoz hozzátartozik, hogy ok­tóber előtt máskor sem is­merhették meg a szabályo­zókat. Reméljük, októberben most is ki tudjuk majd adni a jövő évi gazdálkodást befolyásoló jogszabályokat. Az élelmiszer-kereskede­lem problémáit is szóvá tet­ték. Nekem is az a véleményem, hogy (az élel­miszer-kereskedelem hely­zetén változtatni kell: anya­gi körülményei miatt ez a terület ma hazánkban a kulturált áruellátás akadá­lyává vált, és az egyik köz­érzetrontó tényező lett. Örülök annak a javaslat­nak. hogy a kormány rend­szeresen vizsgálja felül azok­nak a nyugdíjasoknak a helyzetét, akik havonta még 4000 forintot sem kapnak kézhez, s amennyiben kívá­natos, hozzon intézkedéseket anyagi helyzetük javítására. Ez kis híján egymillió em­bert érint, gondjaikkal a kormánynak megkülönbözte­tett figyelemmel kell fog­lalkoznia. Több felszólaló is említet­te a bürokratizmust, ezzel kapcsolatban szeretnék be­szélni az apparátusokról. Én azt az utat látom járható­nak, amelyet Kádár elvtárs is említett: tevékenységi kö­röket kell felülvizsgálni és nem beosztásokat. Meg va­gyok győződve arról, hogy sok olyan szorgalmas mun­kás van az államigazgatás­ban a különböző intézmé­nyeknél, akik valóban dol­goznak, de nem tehetnek róla. hogy amit csinálnak, arra nincs szükség. Nem tő­lük függ, hogy tevékenysé­gük hasznos-e vagy sem. Valóban vannak olyan mun­kakörök, amelyek megszünte­tésével kell ftezdeni az egy­szerűsítést, s majd utána le­het egy olyan apparátust lét­rehozni. amely eredménye­sen és hatékonyan dolgozik. Megvallom: én nem látok akkora tartalékot az appa­rátusok csökkentésében, mint amekkora az itt elhangzot­takban megfogalmazódott. Az adminisztratív apparátus persze leépíthető, le is kell építeni, de nem azért, hogy valamennyi pénzt megtakarít­sunk, hanem azért, hogy a megmaradó hatékonyabban, eredményesebben működ­jék. A mi gondunk nem az, hogy sok embert tartunk el, hanem az, hogy intézménye­ink és apparátusaink nem működnek elég operatívan, elég hatékonyan, s elég 'igé­nyesen. Természetesen kö­telességünknek tartjuk, hogy e témakört áttekintsük. Felvetődött a megyerend­szer megszüntetése. Azt ta_ nácsolom: ne döntsenek eb­ben a kérdésben még egy darabig! Mióta én csak visz- szaemlékszem, mindig ak­kor szerveztük át az orszá­got, amikor baj volt. S ak­kor sem hozott semmit a konyhára, minden átszerve­zés nagyon sok pénzbe ke­rült. s ma nincs erre pén­zünk! A bérreformmal kapcsola­tos észrevételekkel egyetér­tünk: 19^8-ban megkezdjük kidolgozását. De úgy érzem, ehhez a bérreformhoz ma valamiféle illúzió tapad. So­kan azt hiszik, ha lesz bér­reform, lesz több bér ás. Ha kö­vetkezetesek akarunk ma­radni a programban megfo­galmazottakhoz, akkor a re­álbér nem növekszik automa­tikusan. Csak a termeléssel . összefüggésben lesz! Ha eb­ben nem tudunk egységes álláspontra jutni, s azt nem tudjuk betartani, akkor semmit nem értünk el az adórendszerrel, azzal, hogy most átmenetileg megpró­báljuk a fogyasztást csök­kenteni. Köszönöm türelmüket, fi­gyelmüket. segítőkészségü­ket. Szeretném még el­mondani, hogy amikor a kérdés elhangzott: van-e garancia arra, hogy előbb­re jutunk, sokat töpreng­tem, mit is válaszoljak. Én két garanciát tudok. Az egyik, hogy ez a nép élni, alkotni akar, nyugodt jö­vőt vár, így szeretné ter­vezni holnapját. És ez nagy kényszerítő erő min­dig, minden vezető számá­ra! A másik: az ország, a szocializmus ügye mellett elkötelezett, áldozatkész, politizáló emberek nagy kö­zössége dolgozik a pártban, a szakszervezetekben, a népfrontmozgalomban, a kü­lönböző társadalmi szerve­zetekben. Ezek az emberek egész életüket tették fel ügyünkre — s ha ez áldo­zat volt, önként tették! Te­hát, ha garanciát keresünk, akkor én két következtetés­re jutottam: az egyik az ér­dek, a másik pedig az el­kötelezettség. az öntudat. E házban a vita során számosán idéztek nagy gon­dolkodókat. Én is idézem most József Attilát: „az érdek, mint gazda, úgy igazgat, ezt érti rég, de os­tobán ki gazdag, és ma már sejteni kezdi sok szegény.” A költő nekem azt üzeni, hogy nemcsak anyagi érdek létezik, hanem erkölcsi ér­dek is. A mi erkölcsi ér­dekünk — az ország boldo­gulása! Grósz Károly vitaössze­foglalója után szavazás kö­vetkezett. Sarlós István, az ülés elnöke feltette a kér­dést: az Országgyűlés tá- mogatólag tudomásul ve­szi-e a kormány írásban be­nyújtott munkaprogram- tervezetét, a miniszterelnök bevezető vitaindítóját és ösz- szefoglalóját. A képviselők ma reggel a napirendnek megfelelően az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövede­lemadójáról szóló törvényja­vaslatok tárgyalásával foly­tatják munkájukat. A tör­vényjavaslatokat Medgyes- sy Péter pénzügyminiszter terjeszti az Országgyűlés elé. (Munkatársunk telefon­jelentése) : Ügy tűnik, az Országgyű­lés mostani ülésszaka, nem­csak a szokottnál nagyobb érdeklődés miatt jelent ki­vételt, hanem abban is, hogy a honatyák a felszó­lalások közben gyakran fe­jezik ki tapssal véleményü­ket' egy-egy kritikus, őszin­te megjegyzést követően, így volt ez Tóth Jánosnak, a MTESZ főtitkárának fel­szólalásakor, amikor a tu­dás becsületének visszaállí­tására hívta fel a figyelmet. Hasonló sikert aratott Nyers Rezsőnek, a Magyar Tudo­mányos Akadémia Közgaz­dasági Intézete tudományos tanácsadójának hozzászó­lása is, amikor arról be­szélt, hogy a költségvetési tervek készítésekor a nép- gazdasági tervezésiben ve­zessék be a pénzügyi szoci­álpolitikai, külkereskedel­mi ellentervek készítését, hogy alternatívák közül le­hessen választani. Ugyan­csak összecsattantak a te­nyerek, amikor Szirtesné dr. Tomsits Erika budapesti egyetemi tanársegéd meg­jegyezte: — Nem lenne baj, ha egyszer á világpiaci árakkal begyűrűznének vég. re a világpiaci bérek ... Mindezek azt jelzik, hogy élénk vita jellemzi a kor- máríyprogram tárgyalását. Ezt igazolja az is, hogy ha a helyzet úgy kívánja, a tervezett három napnál to­vább tart a mostani ülés­szak, a hozzászólók magas száma miatt. Jelenleg leg­alábbis úgy tűnik, az Or­szággyűlés szombaton is folytatja munkáját. A feszes tempó miatt rit­ka, rövid szünetekben hon­atyáink is megtárgyalják a hozzászólásokat, és értékelik azokat. Barcsik János így foglalta össze véleményét az eddig hallottakról: — Úgy érzem, hogy késve született meg a kormány munkaprogramja. Évekkel ezelőtt lett volna erre szük­ség. Ezt jelzi, hogy most hosszú idő óta húzódó és elhallgatott gondok jelen­tek meg egyszerre. Hazánk minden állampolgára, így az én 30 ezer választóm is, magáénak vallja ezt az or­szágot. Elismerik az eddigi eredményeket. De úgy tart­(MTI) ják, hogy a vezetésnek előbbrelátóbbnak kellett volna lennie. Apró lépések­kel kellett volna megelőzni azt a nehéz helyzetet, amely előtt most állunk. Kár, hogy most a figyelem első­sorban. a személyi jövede­lemadóra összpontofsul. Igaz, ez nem egy elhanya­golható kérdés, de csak részletkérdés. Ennél dön­tőbb: az egész magyar gaz­daságnak, főként pedig az iparnak sürgősen meg kell újulnia. Ehhez áldozatok szükségesek. Nagy figyel­met kell fordítani az okta­tásra is. Haladéktalanul meg kell határozni, mit kell megtanulni, elsajátítani a korszerű technika alkal­mazásához. Ha ezt nem tesszük, nehéz holnapunk lesz. amely súlyos infláció­hoz, a pénz értelmetlen ki­bocsátásához és áruhiány­hoz vezet. Választóim zöme mezőgazdasági dolgozó, fon­tos az is, hogy az ő áldo­zatos munkájukat kellően értékeljük az elkövetkezők­ben Sok hozzászóló foglal­kozott a hátrányos helyze­tűekkel, így a nagycsaládo­sokkal. a fiatalokkal. a nyugdíjasokkal. Eddig még nem hallottam azokról, akik havi 3000—3500 forintos fi­zetésből élnek úgy, hogy munkahelyükön becsülettel helytállnak. Igaz, nekik nem kell adózniuk, de jövő­re az áremelések őket is sújtják. Romlik a helyze­tük, s emiatt aggódom ér­tük. Az egyik rövid, szünet­ben Barta Alajos, megyénk HUSZONEGY VÖRÖS DIPLOMÁS Tanévnyitó és diplomaátadó ünnepség Egerben Csizmadia Péterné átveszi a vörös diplomát dr. Vasas Joachimtól (Fotó: Perl Márton) Tegnap Egerben az MSZMP Heves Megyei Bi­zottsága Oktatási Igazgató­ságán ünnepélyes tanévnyi­tó és diplomaátadó ünnep­séget rendeztek, a Marxiz- mus-Leninizmus Esti Egye­tem szakosítóján végzettek, s a tanulmányaikat most kezdők részvételével. Az eseményen jelen volt Haffnerné dr. Miskolczi Margit, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának osz­tályvezetője, Németh Lász­ló, Eger város pártbizottsá­gának első titkára. Az évnyitó a Himnusz hangjaival kezdődött, majd a megjelenteket dr. Nagy Sándor, az oktatási igazga­tóság igazgatóhelyettese kö­szöntötte. Ezt követően dr. Vasas Joachim, az oktatási intéz­mény igazgatója ünnepi be­szédében elmondta, hogy az 1986i87.es tanévben 1800 hallgató végzett. Ez évben növekvő létszámmal indul­nak, hiszen a 98 tanulócso­portban csaknem kétezren fognak hozzá tanulmánya­ikhoz. Hangsúlyozta, hogy ne tekintsék a végzek lezárt­nak a tanulást, hiszen a szocializmust tovább épí­teni csak növekvő tudatos­sággal, eszmei elkötelezett­séggel, a felkészültségi szint állandó emelésével lehet. Ma, ebben az ellentmon­dásos helyzetben különösen fontos a dialektikus gon­dolkodás, a reális helyzet- elemzéshez. Csak a közös­ségre támaszkodva, a szocia­lizmusért elkötelezett gon­dolkodással, a lakosság leg­szélesebb rétegeire támasz­kodó nyitott, őszinte maga­tartás és politizálás lehet eredményes. Ezután az oklevelek át­adására került sor. Vörös diplomát vehetett át huszonegy hallgató. Eger­ből 12.en, Gyöngyösről 7-en, Hatvanból ketten részesül­tek ebben az elismerésben. Végezetül Fehér Lászlóné kért szót, s köszönte meg a tanulmányaikat befejezők nevében tanáraik munká­ját. Az ünnepség a Szózat hangjaival ért véget. képviselője Avar István színművésszel beszélgetett, de néhány perc múlva több Heves megyei — így Dobos Józsefné, Seíbőic József, va­lamint a vendégként jelen­levő Kónya Lajos, a gyön­gyösi városi pártbizottság első titkára és dr. Tir Dezső, Gyöngyös tanácselnöke is — bekapcsolódott a diskur­zusba. Arról cseréltek véle­ményt. hogy sajnos, az élet jó néhány területén akadnak olyanok, akik kijátsszák az írott és íratlan szabályokat. — Ha valaki veszi a bá­torságot, minden további nélkül beírathatja a szemé­lyi igazolványába, hogy a lakásomban lakik — vetette fel dr. Tir Dezső. — Hiába nincs lakásom, igazoltatás­kor ezzel kijátssza a rend­őrt. * — Nagyobb rendre lenne szükség a lakásfronton — kesergett az Egercsehiből elszármazott színművész. — A hozzám tartozó fővá­rosi hetedik kerületben egyes lumpenelemek, ha megkapják a lakást, azon­nal hozzák vidékről a pe- reputtyukat és nem ritka, hogy tízen-tizenöten élnek abban. Keményebben kelle. ne fellépni velük szemben! A komolyabb elemzésnek gátat vetett az ülés folyta­tására invitáló csengőszó. S ekkor, a kora délutáni órákban kapott szót Kócza Imre, akinek felszólalását csakúgy, mint — nem sok­kal később — megyénk másik képviselőjének, dr. Puskás Sándornak, az előre­mutató gondolatait nagy tet­szés fogadta Aztán, ahogy ilyenkor lenni szokott, első­ként a megyei képviselő- társak gratuláltak nekik. A délutáni szünetben már egyre több szó esett az adó­reformról. — Három alkalommal mondtam el elképzeléseimet az előkészítés során az adó­reform törvénytervezetéről, illetve az éhhez kapcsolódó szociálpolitikai intézkedé­sek fontosságáról — mond­ta Árvái Lászlóné. — Az Or­szággyűlés .kulturális bi­zottsága olyan javaslatot hozott a parlament elé, amelyben helyet kapott az én véleményem is. Elvem, hogy a család erkölcsi, anyagi elismerése az az alap, amelyen jövőnk mú­lik, Ezért nem azt a támo­gatást helyeslem, amely ér­dem nélküli, hanem azt a szociális juttatást, amely tükrözi a családfenntartó munkáját, teljesítményét. Örülök, hogy többszöri sür­getésemre sikerült legalább részben érvényt szerezni el­képzeléseimnek. Javasla­tunk az, hogy a három vagy többgyermekes családoknál az egyik szülő gyermeken­ként 12 ezer forinttal mér­sékelheti az adóalapot. Amikor ezeket a sorokat diktálom még a kormány munkaprogramját vitatják. A tervek szerint a Tisztelt Ház ma már az általános forgalmi adótól és a magán- személyek jövedelemadó­járól szóló törvényjavasla­tot tárgyalja majd. Homa János

Next

/
Thumbnails
Contents