Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-18 / 220. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 18., péntek KERESIK A SPECIALISTÁKAT Egészségügyiek, külföldön Változatlanul nagy érdeklődés kíséri a külföldi'- munkavállalási lehetőségeket. Az egészségügyi szakem­berek közül ezerötszázan „állnak sorba” a közeli ki­jutás reményében. A nyilvántartást, a kijelölést és a kiutazásra való szakmai felkészítést az Egészségügyi Minisztérium, a tényleges „exportot” azonban a TESCO végzi. Reich Károly linóleummetszete Leggyakrabban a műszaki- tudományos együttműködés és a kereskedelmi megálla­podások révén jutnak „ide­gen” munkához a magyar egészségügyi dolgozók. Míg a 70-es években az általá­nos orvosok voltak kapósak, manapság főként a többszak­másokat keresik. Ez elsősor­ban azzal magyarázható, hogy nálunk is, akárcsak más szocialista országban, számos külföldi diák tanult és szerzett diplomát az el­múlt évtizedben. A végzettek hazautazásukat követően munkába álltak; megváltoz­tak tehát a külhoni igények. Inkább specialistákat, példá­ul mellkas- és érsebészt, gyermek, és felnőtt-kardio­lógust keresnek. Javarészt Líbiában dolgoz­nak magyar egészségügyi szakemberek. Szám szerint háromszázhatvanheten él­nek ebben az afrikai ország­ban. Utána Algéria követ­kezik; itt 85 magyarnak „ju­tott" állás. Honi orvost, egészségügyi szakdolgozót ta­lálunk még — többek között — Etiópiában, Mozambik- ban, Nigériában, Dél-Je- menben, Afganisztánban, An­golában. Külön kell említe­nünk Észak-Jement, mert itt — kereskedelmi megálla­podások révén — összesen 42 orvost, szakdolgozót és kórházi műszaki embert fog­lalkoztatnak. A kinntartózkodási idő kettőtől öt évig terjedhet. Elvben bárki jelentkezhet külföldi munkára, de szük­ség van a munkáltató véle­ményére, javaslatára is. El­fogadható szinten kell be­szélnie a fogadó ország 'hi­vatalos nyelvét. Ez általá­ban angol vagy francia, de például Mozambikban a por­tugál. Komoly fejtörést okoz ez a minisztériumnak, hiszen idehaza ritkaságszámba megy az, aki jól beszél portugá­lul és ráadásul még orvos is. A kiutazás előtti megméret­tetés Budapesten történik. Két éve Líbia és Észak-Je- men képviselője interjúk alapján válogatta ki az ál­taluk megfelelőnek ítélt szak­embert. Ha lehet, az utolsó pilla­natig titkolják külföldi mun­kavállalási törekvéseiket a magyar szakemberek, mert az a tapasztalat, hogy az ide­genbe „kacsingató” — jól­lehet egyáltalán nem biztos, hogy „exportálják” — elesik jutalmaktól, prémiumoktól, fizetése emelésére sem szá­míthat. Amennyiben nem jut át a rostán, tehát idehaza marad, akkor sem mondha­tó kedvezőnek a helyzete, általában hátrányos megíté­lésben részesül. Nyilván mondani sem kell, valamennyi külföldi mun­kavállaló alapos orvosi vizs­gálaton esik át kiutazása előtt. Meg kell kapnia a fo­gadó ország által előírt vé­dőoltásokat. Üjabban Irak kötelezővé tette az AIDS- szűrést. Ez ideig egyébként egyetlen magyar egészség- ügyi dolgozó sem kérte visz- szahívását „korunk pestise” miatt. Senki sem ijedt meg tőle. s ami ennél sokkal fon­tosabb, senkit nem támadott meg a kór. Az AIDS ugyan nem, de egyes, korábban viszonylag sok magyar szakembert fo­gadó és kérő ország költség- vetése igencsak befolyásol­ja a magyar munkavállalók lehetőségeit. Például Nigériá­ból, ahol nemrégen még öt­ven magyar dolgozott, szer­ződésük lejártával a napok­ban érkezik haza az utolsó két „mohikán”. Az úgyne­vezett olajországok sem fo­gadnak már annyi magyart, mint korábban. Érthető módon, a TESCO a műszaki és tudományos együttműködés további szé­lesítésén és bővítésén fára­dozik. Legfrissebb jele en­nek, hogy Székács Imre ve­zérigazgató megbeszéléseket folytatott Law Hieng Ding- gel, a malaysiai miniszter­helyettessel. Nemrégiben együttműködési megállapo­dást kötött a TESCO Mexi­kóval. De folynak tárgyalá­sok Argentínával és Brazíliá­val is. Általában több orvost kér­nek, mint más egészségügyi dolgozót. Az orvosok a csa­láddal együtt utazhatnak, s kint önálló lakást kapnak. Az ápolónőket nővérszállá­son helyezik el, férjüket nem vihetik magukkal. Kivéve, ha a házastárs karbantartó szakmunkás. A külföldi munkavállalás népszerűségének több oka van. Egyrészt szakmai ta­pasztalatokat szereznek a kiutazók, nyelvismeretük el­mélyül, másrészt, az ittho­ninál jelentősebb jövedelem­hez jutnak. Országon belüli nagy utazásokra azonban nemigen van módjuk, a fo­gadó állam körülményei meghatározóak. Kiutazás előtt rövid tanfolyamon ké­szítik fel majdani munká­jukra, lehetőségeikre, a be­tartandó szabályokra a mun­kát vállalókat. Gyakorta a megszokottól eltérő kultúrá­jú, ősi szokásokat fenntartó államok mindennapjaiba kell beilleszkedniük. Olykor nem is sikerül be­tartani a helyi, szabályokat. Itt nem a szakmai tudás hiányairól van szó, sokkal inkább a „levegőváltozásról”. Konkrétan: a mohamedán országokban például tiltják a szeszes ital fogyasztását. Vagy: az őslakosság nőtag­jai többnyire csadorban jár­nak. A magyar nők alkal­masint nehezen alkalmaz­kodnak. bár nem a csadort hiányolják náluk, de min­denképpen zártabb öltözet­ben szeretnék őket látni. Száz szónak is egy a vé­ge; akadnak konfliktusok. Ilyen esetben többnyire vá­lasztási lehetőséget biztosí­tanak a munkavállalónak. Vagy alkalmazkodik a meg­lévő szokásokhoz, vagy azon­nal hazautazik. Ugye mon­dani sem kell: az esetek nagy többségében nincs szükség visszahívásra, elegendő a fi­gyelmeztetés. A tét ugyanis elég nagy . . . Méltó Naptárunkban van egy vi­dám ünnep. Május utolsó vasárnapján üljük a nem. zetközi gyermeknapot, ame­lyet nagyon sok felnőtt ké­szít [elő, és számtalan gyer­mek vár. Általában ott ülik, ahol vidám gyerekek vannak, és így ők kénysze­rítették ki azt, hogy ez a nap beépüljön a hétköz­napokat tarkító ünnepeink sorába. A gyermekeknek van egy másik iemléknapja is. Ezt nem jelzi a naptár, ritkán esik vasárnapra, alig emlé­keznek meg róla, s ez szep­tember 20.. a gyermekek vi­lágnapja. Ezen a napon — az ENSZ harminckét esz­tendeje fogalmazott felhí­vása nyomán — a világ nélkülöző, ínségben élő, fel- puffadt hasú, kiütéses bőrű kisgyermekeire gondol a haladó emberiség. Vannak, akik a szörnyű valóságot így magyarázzák: „Nagyon sok ember szüle, tett erre a földre, is nem tudja eltartani a természet ezt a tömeget, hiszen három évtizede még körülbelül két és fél, mta ötmilliárd em­bert tart számon a világ- statisztika.” Igazukat bi. zonygatva azt is hozzáte­szik, hogy 'ahol a legnagyobb .. . mármint az ismeretter­jesztő munka. És ez érvé­nyes városra, falura egy­aránt. Ahogyan Monori Zol­tán, a TIT hatvani titkára fogalmazott; nem csak meg­csappant a különböző réte­gek érdeklődése, tudásgyara­pító szomja, hanem hangólt- ságuk is alapvetően megvál­tozott. Illetve: a jelenlegi gazdasági helyzet adta kö­rülményekhez idomult. Mert hol van már az idő, amikor egy-egy olvasmány, könyv­élmény megvitatására, írók­kal és költőkkel való talál­kozókra sorjázott a hallga­tóság! Avagy a mélylélek­tan, máskor a zenetudomány felé fordították figyelmüket emberek százai. Az ismeret- terjesztőnek — helyesen! — tekintettel kell lennie a tár­sadalmi, gazdasági változá­sokra, nem mondva le per­sze a már „klasszikus” for­mákról, témakörökről sem. Mai slágerek Az újra, a változóra fi­gyelve mit ígér a városi tit­kár Hatvannak és környéké­nek? Ahogyan megjegyzi: az idegen nyelvek tanulása na­gyon előtérbe került, s erre tekintettel október elején — felnőttek részére — angol, francia, német alapfokú tan­folyamokat indít a TIT, életet! az ínség és a nyomor, ott születik a legtöbb gyermek. (A fejlett országok tragé­diája inkább abban áll, hogy a fiatal asszonyok egy ré­sze csak egy gyermeket vál­lal, vagy egyáltalán nem gondol a szülésre.). Az az igazság, hogy amíg az olvasó végigfut ezen a szövegen, addig 160 gyermek született a világra. és nyolc öt éven aluli halt meg az éhségtől, az alultápláltságtól, vagy a fertőző a betegségek­től. „Valamennyiünknek ícö. zös felelőssége, hogy enyhít­sük a legártatlanabbak szen­vedéseit, akik nem azért jöt­tek a világra, hogy gyöt­rődjenek, hogy idő előtt meghaljanak, hanem azért, hogy boldog gyermekkoruk és biztonságban leélt felnőtt­koruk legyen.” Simái Mi­hály akadémikust, uz UNI­CEF (alz ENSZ gyermek, alapja) végrehajtó bizottsá­gának magyar alelnökét idéz­zük. Ezen a napon tehát a nagyvilág évről évre kötele­ző lelkiismeret-vizsgálatot tart: mit tettünk a szegény­ségtől, elmaradottságtól, az éhezéstől, a sokféle népbe­tegségtől szenvedő gyerme_ kék megmentéséért? A fi­ugyanakkor az általános is­kolák V—VI. osztályos ta­nulói kezdő angol, francia oktatásban vehetnek részt, közép és haladó szinten pe­dig fdlytatódiik a már meg­kezdett német nyelvtanítás. — Ezekkel együtt sláger a számítástechnika is, amit nem függetleníthetünk a kor­szellemtől — jegyzi meg Mo­nori Zoltán. — Nos, e „mű­faj” iránt olyan nagy volt az előző szezonban az ér­deklődés, hogy városi szin­ten nem tudtuk kellően ki­elégíteni az igényeket. Re­mélhetőleg az új évadban előbbre léphetünk e tekin­tetben, miként erőteljesen bekapcsolódunk matemati­ka és fizika szakok dolgá­ban a középiskolások egye­temi felvételire való előké­szítésébe is. Ez utóbbinak az érdekessége, hogy mind­két szakterületen két volt „bajzás” diák, Baranyai Klá­ra és Kovács Krisztina vál­lalta a tanfolyamok munká­jának a vezetését. Segít a „Damjanich” Megtudtuk későbbiek so­rán, hogy a TIT — reagál­va ismételten a gazdasági változásokra — szakmai jel­legű tanfolyamokat is hir­det az őszi. téli időszakban, mégpedig a helyi Damjanich gyelem természetesen min­denekelőtt a harmadik vi­lág felé fordul — ahogy em­lítettük, a legtöbb gyermek ott születik, és a legtöbb gyermek ott pusztul el •— mert hiányoznak a megma­radásukhoz, felnevelkedé­sükhöz szükséges alapvető élelmezési és egészségügyi feltételek: a tiszta ivóvíz, az élelem, az emberi lakás- viszonyok. Az ENSZ segélyt nyújt ezeknek az országoknak, ez azonban csepp a tengerben. A világ államai nyolc óra alatt többet költenek fegy­verkezésre, mint egy év alatt a rászoruló gyermekek meg­Szakmunkásképző Intézet ta­nárainak a segítsége révén. Ilyen módon hegesztői, la­katosi és kazánfűtői szak­mában juthatnak bizonyít­ványhoz az érdeklődők, ami rögtön elhelyezkedési lehe­tőséghez juttatja őket e ke­resett, s nem is rosszul fi­zetett munkakörökben. — Persze, a TIT társadal­mi jellegéből adódó fontos feladata mind az elmondot­tak mellett az értelmiség ön­szerveződésének elősegítése, szakmai fejlődésük támoga­tása — folytatta a városi titkár. — E célból jött lét­re még év elején Lőrinci­ben a társulat helyi csoport­ja, amely közel harminc ta­got számlál, s ezért alakul hasonló kör Petőfibányán szeptember végén, ugyanak­kor változatlanul segíteni kí­vánjuk az évek óta jól mű­ködő zagyvaszántói csopor­tot. Nálunk kettős a cél: a tagok érdeklődésük szerin­ti szakelőadókat hívhatnak meg, de kiveszik részüket a közművelődés helyi felada­tainak a megoldásából is ... Szirmok, virágok, koszorúk Beszélgetésünk nem ke­rülte meg a hatvani Ady mentésére. Tíz vadászrepü. lőgép árából például a vilá­gon minden gyermek meg­kaphatná a kötelező védőol­tásokat. Nem véletlen tehát, hogy ezen a napon is, amikor a világ nyomorgó gyermekeire gondolunk, a józan okfejtés a leszerelést követeli. És amikor kitekintünk a világra, nem szabad elfe­lejtkeznünk a 30 ezer ma_ gyár állami gondozottról, arról sem, hogy hazánkban 150 ezer veszélyeztetett gyermek él. A legtöbbet ép­pen őértük tehetnénk. könyvtárban létrehívott pe­dagógus TIT-klub lehetősé­geinek a felvillantását sem. Íme Monori Zoltán előrejel­zése: — E klub október végén baráti esten látja vendégül dr. Budai Lászlót, az egri főiskola tanszékvezető taná­rát, aki nyári, amerikai ta- nulmányútjának tapaszta­latairól tart majd előadást. Szeretnénk továbbá fogadni Jászberényből a tanítóképző főiskola tanárát, Kovács Andrásáét, aki a dramatur­giai játékok oktatásban való alkalmazásáról tartana be­mutatóval egybekötött elő-, adást. A távolabbi jövő? Várja a pedagógus TIT- klub Hatvanba Ádám György akadémikust, a társulat or­szágos elnökét, aki a pesti világkongresszus nyomán az agykutatás legújabb tapasz­talataiba avatja be majd hallgatóit. Egyébként a nyá­ron kapcsolatot teremtettünk a Filmklub Szövetséggel is! És amennyiben elfogadja pá­lyázatunkat, akkor nagysze­rű filmekben dúskáló elő­adássorozat részesei lehetnek középiskolásaink „Magyar történelem a magyar film- művészetben” jelmondat alatt. Ennek elsődleges cél­ja a történelmi ismeretek elmélyítése, s konzultációs téma lesz például Kása Fe­renc Ítélet, Lugossy László Szirmok, virágok, koszorúk. Kovács András Ménesgazda, vagy Sára Sándor Kereszt- útón című filmje ... Moldvay Győző ADAMECZ KÁLMÁN: Több fcrtifi! Riporter: Kedves nézőink, nagy-tnagy szeretettel kö­szöntőm Rontó Lajost, aki volt oly ézíves, és elfáradt közénk! Rontó (kisminkeli az ar­cát, és a kamerák felé köp) Riporter: Rontó úr, me­séljen az életéről! Rontó (belerúg egy jupi- terlámpába); Rontó Lajos vagyok... Riporter (önfeledten tap­sol) : Igen, igen ... nagysze­rű . . végtelenül hálásak vagyunk! Ugye. Önnek ne­héz gyermekkora volt? Rontó: Naná, majd má­kos! Már az óvodában el­kezdtem szipuzni meg sren- kölni. és azóta a passzerek- hez járok a szájáéval... Riporter (hangosan szi­pog) : Elég. nem bírom hall­gatni! Foglalkozzunk inkább a történtekkel, persze csak akkor, ha Ön is óhajtja! A jegyzőkönyv szerint Ön szúrt. . . Rontó (földhöz vág egy whiskyspoharat): Döftem! Riporter (a szilánkokat sepergetve): Tévedtem, én tévedtem! Döfött, persze, hogy döfött... mert döfnie kellett! Istenem, milyen ke­gyetlen világ! Riporter (közelebb húzó­dik a gyanúsítotthoz, mé­lyen a szemébe néz, és meg­hitt, bensőséges hangon kér­di): Lajos, szeret döfni? Rontó (elmélázva. kissé fásultan): Döfni, ütni-vágni, mi itt a különbség? Riporter (lelkendezve): Milyen találó! Igaza van, mindegyik erőszakos cselek­mény! Rontó (egy óvatlan pilla­natban elemeli a riporter pénztárcáját, kiveszi belőle a pénzt, és az üres tárcát a riporter kezébe nyomja). Riporter: Nini, egy tárca! Az öné? Rontó: Nem, a magáé. Riporter: Tényleg, köszö­nöm szépen! (A nézőkhöz): Látják, milyen gyorsan meg tud változni az ember? Riporter (magabiztosan): Már csak egyetlen induri- pinduri kérdésem van. De nem akar ledőlni előtte? (A háttérben álló franciaágyra mutat). Boldogan megvár­juk. amíg szundít egyet! Rontó: Sok a vaker, apa­fej ! Riporter: Apafej! A csa­lád feje! Családfő! Érződik, ön mélyen szereti a szü­leit! Rontó (kissé szorongva): Nyögd már ki! Riporter (sokáig lapozgat a jegyzetei között, végül aka­dozva megszólal): Mmrn-i­ért döfött? Rontó (óriási megkönnyeb­büléssel) : Hát mer az csak ott ment előttem .. Riporter (felháborodva): Ment... mendegélt, jóhogy- nem slattyogott! Mintha ne­ki nem fájnának a világ bajai! Hallatlan, hogy egye­sek mit meg nem. engednek maguknak! Riporter (úgy-ahogy le­csillapodva) : Még valamit tegyen meg a kedvünkért! Mutassa be. hogyan döfött: alulról fölfelé, haraggal vagy könnyedén, és mire gondolt közben ? Rontó (fölveszi az aszta­lon heverő konyhakést, a riporter háta möigé kerül, és magyaráz): Utolértem a sértettet, a jobb tüdőlebeny tájékán beledöftem az el­követés eszközét, és közben azon káromkodtam, mér nem akar beljebb menni ez a rohadt halef? (Hátbaszúr- ja a riportert.) Riporter (rendkívüli át­éléssel. bugyborékolva): Mi­lyen élethű, mennyire igaz ... (És elvágódik.) R. L. ISMERETTERJESZTÉS JELENIDÖBEN Egyre nehezebb... H. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents