Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-18 / 220. szám
(Folytatás az 1. oldalról) gében azonos legyen a tervben számításba vettel. Indokolt lenne toxmbbá az átlag feletti jövedelmezőséggel dolgozó vállalatok, ágazatok dinamikusabb fej. lődésének mielőbbi beindítása. • Az egységes mér- tékrendszerű, központi bértömeg- és átlagbér-szabályozás ezt nem támogatja. Ezután az ipar feladatairól szólt a képviselő. — Rendkívül fontosnak tartom — hangsúlyozta —, hogy a kormány munka- programjának elfogadását követően, a kormányzati munka keretében az ipar szerkezetátalakítási programja kellő konkrétsággal integrálódjon a kormány- programban. Az annak alapján kidolgozásra kerülő tervekben biztosítsák az ágazati vonatkozásokban is a cél- és eszközrendszer összhangját. Kiemelte továbbá, hogy fejlődésünkhöz nélkülözhetetlen a műszaki fejlő- désben mutatkozó lemaradásunk csökkentése, az ipar, ezen belül is a feldolgozó- ipar szelektív fejlesztése. Fontos, hogy a célkitűzéseinket, a feladatokat, a forráslehetőségekkel összhangban reálisan határozzuk meg, számításba véve a mobilizálható tartalékokat is. Teljes mértékben egyetértek azzal a célkitűzéssel — folytatta —, hogy a rendelkezésünkre álló fejlesztési forrást a legfontosabb területekre kell felhasználni. Fontos, hogy az átlagosnál hatékonyabban működő vállalatokat érintő, az 1987-ben alkalmazott nyereségadó-kedvezmény az adóreform után az új feltételekhez igazodóan is érvényben maradjon. Befejezésül szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy támogatom az elhatározást és a szándékot azzal a reménnyel, hogy ez megfelelő következetességgel párosul a végrehajtás során. A megyeszékhely képviselőjének nagy érdeklődéssel kísért beszéde után újabb felszólalások következtek. Elmondta véleményét Morvái László (Budapest), Vida Kocsárd (Somogy), Nagy László (Borsod), Novák Lajos (Szabolcs-Szatmár), Kol- tai Imre (Pest), Juhász Ferenc (Budapest), Dr. Szirá- ki András (Szolnok). A soros elnök bejelentését illetően megyénk másik képviselőjét, dr. Puskás Sándort illette a szó. Dr. Puskás Sándor felszólalása Országgyűlési képviselőnk ugyancsak a kormány munkaprogramjával kapcsolatos vitában mondta el véleményét. — A Minisztertanács elnökének expozéja — említette beszéde elején dr. Puskás Sándor —, kiegyensúlyozott, mértéktartó módon tárgyalta gazdasági helyzetünket és tennivalóinkat. Mégis úgy érzem, csak részben alkalmas arra. hogy a közvélemény figyelmét kellően ráirányítsa helyzetünkre. az elodázhatatlan feladatokra. Joggal bírálta a felszólaló, hogy a korábbi esztendőkben sok kifejezést elkoptattunk, s emiatt nem biztos, hogy az emberek a hasonló csengésű szavak mögött felfedezik azt az óriási különbséget, hogy korábbi hallgatásainkkal szemben ma már nincs lehetőség késlekedésre. Hibáinkkal való nyílt szembenézésre szólított fel. Ezután külön is szólt a gazdaságirányítás és a vállalatok viszonyáról, illetve gazdaságunk nyitottságának összefüggéseiről. Az elsővel kapcsolatban állapította meg, hogy az eltérő érdekek feloldása tulajdonképpen belső ügyévé vált a központi szerveknek. Sokszor meghallgatták ugyan az észrevételeket, ám jelentős részüket figyelmen kívül hagyták. A központ — hangoztatta dr. Puskás Sándor — a szabályozásbeli határozatait, miközben a népgazdaság érdekeit hangsúlyozta, a vállalati gazdaság ellenében hozta! így egyfajta szembenállás, talán bizalmi válság alakult ki a gazdálkodók részéről. Ez gátolta mind a gazdaságirányítás, mind pedig a gazdaság hatékonyságát. örömmel üdvözölte, hogy a munkaprogramban szerepel a változtatás szándéka és iránya. Szólt a továbbiakban a gazdaság nyitottságával kapcsolatban arról, hogy annak előnyeit nem vagyunk képesek hasznosítani, inkább csak a hátrányait vesszük tudomásul. Valószínűsítette, hogy a terv és a piac közötti harmonikus arány megtalálása hozhatja meg majd ebben is a kedvező megoldást. Ugyancsak hasznosnak nevezte, hogy csatlakozva a A televízió közvetítése az Országgyűlés őszi ülésszakáról A Magyar Televízió pénteken is kapcsolja a Parlamentet és közvetítést ad az Országgyűlés őszi ülésszakáról. A kiadott műsor az I. csatornán megváltozik. A műsor: 8.58 Az Országházból jelentjük — tudósítás a Parlament őszi ülésszakáról. 10.15-től a műsor változatlan. (MTI) ma igen fontos társadalmigazdasági feladataihoz, megkezdődött a munka állami területen is. Így az új társulási törvény előkészítésével, az új szanálási és fel- számolási törvényerejű rendelettel. valamint azzal, hogy több határozatban is szerepel a külgazdasági szervezet továbbfejlesztése. Persze. a megoldás csak az lehet, ha a gazdálkodás, az intézményi hálózat valamennyi részében jelentős változás következik be. — A kormány munka- programját elfogadom — folytatta előadását képviselőnk —, de önmagában nem tartom elegendőnek! Szükségét látom annak, hogy a Parlament a saját eszközeivel segítse, bírálja és ellenőrizze a megvalósítást! Egyúttal az Országgyűlés abban is az előrelépést támogatja, hogy közreműködik a közvélemény támogató-cselekvő egységének kialakításában. Ezt követően dr. Puskás Sándor külön kitért a munkaprogram egyes tételeire, amelyekkel kapcsolatban észrevételeit vetette fel. Mindenekelőtt a programban meghatározott stabilizálás elnevezés veszélyes voltára hívta fel a figyelmet. Mint leszögezte: nem elégedhetünk meg csupán a stabilizálással, ma arra van szükség, hogy e szakaszban a restrikciós szabályozás mellett a szerkezetváltást, a szelektív fejlesztés számára adjunk határozott mozgási lehetőséget, finanszírozást. Az egyensúly megteremtésével, a stabilizációval a hivatjdnok- szemléletnek a legegyszerűbb értelmezése az általános restrikció. Ez azonban sehová nem vezet, céljainkkal ellentétes következményekkel járna. Foglalkozott emellett a kétszintű bankrendszer kérdéskörével is a felszólaló. A monetáris irányítás — mondotta — a korábbi beavatkozó jellegű, a vállalati önállóságot sértő szabályozással szemben hatékonyabban szűkítette a vásárlóerőt, közreműködött abban, hogy a készletek növekedése mérséklődött. A jelenlegi felfogás és eszköztár azonban nem volt képes szelektív hatásokat elérni. Állást foglalt amellett, hogy az eddigi lépések a gazdaságirányítás reformjában, de különösen az adórendszer reformja elkerülhetetlenné teszi a költség- vetés szerepének törvényben rögzítendő újraértékelését. Javasolta, hogy a jegybanki tevékenység felügyelete a Parlament hatáskörébe kerüljön át. — Érthetetlen az is — mondotta —, hogy a bankok miért ne vállalhatnának szerepet a lakossági megtakarításokban?! Hiszen, ezen a téren is versenyre lenne szükség! Csak így mondhatunk megálljt például annak a lakásfinanszírozási gyakorlatnak, amely az állami támogatások, az OTP- hitelek minden határ nélküli növelésével, az egyén már-már heroikus áldozatával finanszírozza az építőanyag- és az építőipar áremeléseit. Beszélt még a fizetésképtelen vállalatok felszámolásának szükségességéről, ennek módszereiről. Végül pedig az adórendszer korszerűsítésének fontosságát hangsúlyozta. — Ezt azért is támogatom, mert a kormányprogram megvalósításának esélyeit növeli, aminek meghiúsulása az egész nemzetet sodorná kilátástalan helyzetbe — mondta befejezésül dr. Puskás Sándor. A továbbiakban szót kapott még a vitában Győrffy A Parlament folyosóján László (Vas), Kovács László (Budapest), Király Zoltán (Csongrád), Dr. Gágyor Pál (Budapest), Csipkó Sándor (Bács-Kiskun), Simon Péter (Tolna). A képviselők számos értékes javaslatot, választó- polgári javaslatot tolmácsoltak a vita során. Valameny- nyien foglalkoztak a kormány munkaprogramjával. amelyet az ülésszak első1 napján Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke fogalmazott meg az expozéjában. A viták lezárásakor ismét Grósz Károly emelkedett szólásra. Grósz Károly miniszterelnök válasza Tisztelt Országgyűlés! A kormány és a magam nevében megköszönöm a felszólalásokat, támogatásukat. s azt, hogy gondolataikkal hozzájárultak a helyzetelemzéshez, az útkereséshez, a módszerek kutatásához. Nagyon köszönöm a végrehajtásban való együttműködés szándékát is. Külön szeretném megköszönni Kádár János elvtársnak, hogy a párt Központi Bizottsága nevében támogatja a kormány törekvéseit. Felszólalásában megerősítette törekvéseink elvi alapjait és hozzájárult ahhoz, hogy a kormány széles körű politikai összefüggések szem előtt tartásával szervezze munkáját. Ugyancsak köszönöm a Szakszervezetek Országos Tanácsa, valamint a MTESZ képviseletében elhangzott, a kormány programját támogató képviselői gondolatokat. Ezek a támogatások nagyon sokat jelentenek mindennapi munkánkban, erőt adnak nekünk. Úgy érzem, e két nap alatt jelentős lépéseket tettünk előre, annak az egységnek a kialakításában, amely nélkül nem lehet sem stabilizálni, sem egy kibontakozási programot előkésziteni. Benyomásom szerint a vita konstruk~ tív volt, a valóság talajából táplálkozott. A felszólalók egyszerre fogalmazták meg az ország irányításának felelősségéből eredő teendőket, és képviselték választóik érdekeit. Sokat tettünk e két nap alatt, mindent, amit ebben a teremben meg lehetett tenni, de a program megvalósításához természetesen nem eleget. Itt a munka politikai értelemben a kormányzati munka szer. vezése szempontjából nem befejeződött, hanem elkezdődött. Messzemenően egyetértek azzal a felszólalással, amely szerint az országban ezután kell megteremteni azt a szellemi egységet, amely e házban kialakult. Tudom, maradt számtalan nyitott kérdés, vélemény- különbség, s még több keletkezik majd a lakossággal folyó párbeszédünk során, amelyet továbbra is fenn kell tartanunk, keresve a kérdésekre adható reális válaszokat. Úgy érzem, egyetértés alakult ki közöttünk a helyzet megítélésében. A kibontakozás fő irányait illetően is azonos módon gondolkodunk, a főbb módszerekben és eszközökben is tisztázódtak az álláspontok. S —«bízom benne, ezt nem értik félre — az előkészítésben alkalmazott munkastílusunk is rokon- szenvre talált itt. Milyen kérdések várnak még tisztázásra? Úgy látom, hogy a program végrehajtásának biztosítékait illetően maradt sok kétely és kérdés. Megfogalmazták: megvannak-e a gazdasági, társadalmi, politikai, erkölcsi feltételek ahhoz, hogy a programot végre tudjuk hajtani, a gazdasági, politikai intézmények alkalmasak-e arra, hogy befogadják a változásból fakadó követelményeket, a megújulást. Ugyanakkor teljes egészében megértem annak a képviselőnek a gondját, aki kijelentette: vegves érzelmekkel szavazza meg a programot. őszintén megvallom, bennem is meglehetősen sok vegyes érzés kavarog most. ebben a pillanatban, ugyanúgy, mint ahogy az elmúlt két és fél hónap alatt is. Azzal a különbséggel, hogy nem vagyok olyan helyzetben, mint a felszólaló képviselő: nem engedhetem meg magamnak, hogy csak reménykedjek, nekem dolgoznom is kell a programért! Miért vannak bennem vegyes érzések, feszültségek? Mert a mai napig úgy érzem, hogy nem teremtődött meg a szakmai, szellemi egység, amely a célok megalapozottabb megjelöléséhez, eléréséhez szükséges. Ezt még közösen kell kidolgoznunk. Ezért e helyről is szeretném kérni az elméleti és gyakorlati szakembereket, gazdasági vezetőket, segítsék a kormányt a kor piai követelményeinek megfelelő munkastílus és munka- módszere kialakításában, hogy eleget tudjon tenni a program által támasztott rendkívül nagy követelményeknek, tisztában vagyok persze azzal, hogy ez a program teljes egészében nem felel meg a mai valóság minden igényének. De a kérdés úgy vetődött fel: várjunk-e még, tanulmányozzuk-e még a különböző kérdéseket, vitatkozzunk-e tovább a szakemberekkel, hogy ily módon lassan kialakuljon egy érleltebb, talán kevesebb tévedési lehetőséget magában hordozó koncepció. Vagy már vigyük döntésre a programot most, dolgozva közben annak gazdagításán és hozzákezdve a végrehajtáshoz. Mi az utóbbit választottuk! Tettük ezt egy igen gyakorlati meggondolásból: mert sürget az idő, tenni, cselekedni kell. Ezzel a döntésünkkel vállaltuk a tévedés lehetőségét, azt, hogy esetleg egy politikailag nem kellően előkészített programot terjesszünk elő, amelyet menet közben talán többször módosítanunk kell, ami óhatatlanul presztízsveszteséggel jár. Mi ezt vállaltuk, s meggyőződésem, hogy ezen az úton kell járnunk. A dolgunkat nehezíti az is. hogy az országban jelen vannak azok az erők, amelyek nem az ország jövőjével, hanem esupán személyes ambícióik kielégítésével törődnek, ök azok, akik a „minél rosszabb — annál jobb” filozófiáját vallják. Ezzel is számolnunk kell. A kormányprogram még el sem készült, amikor valaki levélben közölte velem, hogy nem ért egyet vele. Tapasztalható tehát demagógia is az országban, amely nem mindig kap kellő visszautasítást. Márpedig a politika története arra tanít, hogy követelni mindig könnyebb, mint megteremteni a feltételeket az igények kielégítéséhez. Hálás vagyok mindazoknak, akik személyesen a miniszterelnököt is támogatásukról biztosították. Ügy vélem azonban, hogy nem elsősorban a kormányfő, a kormányzat támogatására van szükség, hanem arra, hogy közösen megoldjuk társadalmi-gazdasági gondjainkat. A kormányt az Országgyűlés, ha szükségesnek tartja, bármikor felmentheti, a képviselőt is visszahívhatják a választópolgárok. De azt semmiképpen sem engedhetjük meg magunknak, hogy ne nézzünk szembe az előttünk álló feladatokkal, ne dolgozzunk a problémák megoldásán. A kormánynak az jelenti a legnagyobb támogatást, ha mindenki teszi a dolgát ott ahol él, dolgozik, s ahol lehetősége van erre. Gazdaságunk ma olyan kátyúban van, amelyből csak úgy tud kijutni, ha a politika, az egész társadalom minden támogatást megad ahhoz; hogy úrrá legyen gondjain és ismét országunk szilárd alapjává váljék. Grósz Károly ezután kitért a kormányprogram vitájában felvetődött néhány kérdésre. Elsőként arról az indítványról szólt, hogy a Magyar Nemzeti Bank tartozzék közvetlenül az Országgyűlés irányítása alá. Mint mondotta, a törvényhozó testület dolga, hogy a javaslatot tanulmányozza és döntsön róla; addig is azt ajánlotta, hogy az MNB elnökét az illetékes országgyűlési bizottság — vagy ha szükségesnek látszik, akkor a teljes képviselőtestület — az eddigieknél gyakrabban számoltassa be az intézmény munkájáról. — Ami a bős—nagymarosi vízlépcső építését illeti —, folytatta —, felelősséggel végiggondoltuk és végig is számoltuk a beruházás jelenlegi helyzetét, annak anyagi előnyeit és terheit. S ennek alapján jutottunk arra a következtetésre, hogy nem vissza, hanem előre kell lépni. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszter- elnökével konzultálva kértük : nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy a rendszer a tervezettnél 15 hónappal hamarabb termelhessen. Szó esett a tengizi beruházásról is. Szovjet partnereinkkel közöltük, hogy a harmadik technológiai sor építésében nem veszünk részt. Eddig vállalt kötelezettségeinket maradéktalanul teljesítettük, de szűkös anyagi lehetőségeink miatt a folytatást nem vállalhatjuk. Pedig nagyon nagy szükségünk volna a részvétel ellenében kapott további földgázszállítmányokra is. Nagyberuházásaink sorában — egyebek között — szóba hozta a kormányfő a recski érclelőhely sorsát. Itt jelenleg évi 100 millió forint értékben állagmegőrzési és kutatási munkálatok folynak. A jövő évben kell dönteni Európa ezen egyik leggazdagabb ércmezőjének a hasznosításáról. Felelősségteljes, gondos számításokon alapuló döntésre van szükség, hiszen igen sok pénz kell a kitermeléshez. A kér. dés tehát itt az, hogyan egyeztethetők össze az ország jelenlegi teherbíróképessége és hosszú távú érdekei. (Folytatás a 3. oldalon)
