Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-17 / 219. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVIII. évfolyam, 219. szám ÁRA: 1987. szeptember 17., csütörtök 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka A Magyar Népköztársaság törvényhozó testületé szerdán a Parlamentben megkezdte őszi ülésszakát. A padsorokban foglalt helyet Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP főtitkára és Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke. Az őszi ülésszakot Sarlós István, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg. Javaslatára a testület elfogadta az ülésszak tárgy- sorozatát: 1. A Minisztertanács elnökének előterjesztése a kormány munkaprogramjá ról. 2. Az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatok tárgyalása. Grósz Károly ismertette a kormány munkaprogramját A tárgysorozatnak megfelelően Grósz Károly, a kormány elnöke emelkedett szólásra: Tisztelt Országgyűlés! Először nyílik alkalmam e történelmi falak között a képviselőkhöz és — tömegtájékoztatás segítségével — honfitársaimhoz is szólni. Nem tagadom, hogy hat rám a hely szelleme és az alkalom ünnepélyessége. A kötelességtudat viszont arra int, hogy kerüljem a pátoszt, a nagy szavakat, és fegyelmezetten koncentráljak a rám bízott feladatra, amelyhez jobban illik a kemény, de őszinte szó, a igazság kimondása, mint az emelkedett hang. Szeretném megköszönni az Országgyűlés nyári ülésszakán irántam kinyilvánított bizalmukat. Egyhangú szavazatukkal megtiszteltek, ugyanakkor súlyos kötele-, zettségeket róttak rám, és rajtam keresztül a kormányra. Tudatában vagyok annak, hogy az a helyzet, amelyben most élünk és dolgozunk, mindnyájunktól elvi szilárdságot, következetességet, nyíltságot és megújulási képességet követel. Meggyőződésem, hogy pártunk XIII. kongresszusának szellemében, közös összefogással képesek leszünk kivezetni az országot a jelenlegi nehéz helyzetből, és megteremtjük a kibontakozáshoz szükséges feltételeket. Az elmúlt két és fél hónap alatt többen megkérdezték: a Minisztertanács új elnöke megválasztásakor miért nem hirdetett új kormányprogramot? A válasz az, hogy a kormánynak a parlament által jóváhagyott programja van, az országnak pedig törvénybe iktatott ötéves terve. Az ugyan sajnos valószínűnek látszik, hogy a bennük szereplő mértékeket nem érjük el, de a kitűzött stratégiai irányok ma is érvényesek.-Ezért új program helyett most egy olyan dokumentumra van szükség, amely irányt ad a kormányzati cselekvéshez, és a Központi Bizottság július 2~ai állásfoglalásából kiindulva elősegíti a gazdaság stabilizálását, megalapozza a kibontakozást. Ilyen munkaprogram elkészítésére kapott megbízást a kormány, és ennek megfelelő javaslatot terjeszt most jóváhagyásra az Országgyűlés elé. A munkaprogram és a szóbeli kiegészítés nem öleli fel a kormány egész tevékenységét, mindenekelőtt a gazdálkodás és az irányítás kérdéseivel foglalkozik. mivel kiigazításra e területeken van szükség. Aa írásos előterjesztés tervezetét — mintegy háromezer résztvevővel — több mint félszáz fórumon vitatták meg. Ezen kívül számos közéleti személyiség, szakember, tudós, gazdasági vezető, ' munkás mondott véleményt, adott megszívlelendő tanácsokat. A vitában sokan feltették azt a kérdést, hogy feladatainkat hány éven belül látjuk megoidhatónak? Voltak, akik a pontos határidőt sürgették. A stabilizálást már az idén megkezdtük, a következő években folytatjuk — bizonyára még a következő ötéves tervben is —, s a kibontakozás feltételeit megteremtve, akkor lépünk tovább, amikor a kedvező változások nyomán — hangsúlyozom: nem célként, hanem következményként — gazdasági növekedésünk megélénkül, egyensúlyi zavaraink megszűnnek és ez lehetővé teszi az életkörülmények érezhető javítását is. Az is fontos, hogy munkaprogramunkba már a stabilizációs szakaszban beépüljenek olyan elemek, Grósz Károly expozéját tartja amelyek a hosszú távú fejlődés céljait szolgálják. A lényeges különbség az, hogy a stabilizációs szakaszban szigorú feltételeké hez kötött a gazdasági növekedés lehetősége, mások az elosztás arányai és kevesebb forrást használhatunk fel életszínvonal — és szociálpolitikai céljaink megvalósítására. Sokan kifogásolták, hogy a munkaprogram nem jelöl meg konkrét, számszerű célokat. Ennek az a magyarázata, hogy a kormány nem tud és nem is akar a vállalatok, szövetkezetek helyett programot adni. A kormánynak az a feladata, hogy jelölje meg a fő irá~ nyolcat és az általa befolyásolható közgazdasági kör. nyezet alakításával segítse az alkalmazkodásra képes üzemeket. A kormány munkaprogramja nem tűzheti ki célul valamennyi felhalmozódott feszültség feloldását. De azt igen, hogy segítse az új vi- - lággazdasági helyzethez való igazodást, elhárítsa a fejlett országoktól való nagyobb lemaradás veszélyét és állást foglaljon a már korábban elhatározott gazdasági és társadalmi reformfolyamatok felgyorsítása mellett. A Központi Bizottság tavaly novemberi és ez év júliusi határozata — melyre a kormány munkaprogramja épül — folytatása és egyben megújítása annak a merész és előremutató politikának, amely kivezette az országot az 1958-os tragédiából, létrehozta a szocialista mezőgazdaságot, meghirdette és bevezette a gazdasági reformot és rátért a szocialista demokrácia kibontakoztatásának útjára. Égető szükségünk van most arra, hogy a politikának ezt a szellemiségét kövessük, hogy hasonló nyíltsággal nézzünk szembe a gazdaságban és a politikai intézményrendszerben felhalmozódott gondokkal, és ugyanolyan határozottsággal cselekedjünk, mint az említett nagy fordulatok időszakában. Ez a határozottság szükséges ahhoz, hogy leküzdjük a gazdasági nehézségeket, úrrá legyünk a társadalom és intézményei működési zavarain, hogy cselekvőén lépjünk fel az ideológiai élet elszürkülésé- vel, a társadalom politizáló rétegeinek elbizonytalanodásával szemben. Tisztelt Országgyűlés! A világban az elmúlt évtizedben új tudományostechnikai forradalom bontakozott ki, megnövekedett a nemzetközi gazdasági versenyben sikerrel részt vevő országok száma, átrendeződtek a nemzetközi politikai és gazdasági erőviszonyok, új nemzetközi együttműködési formák, ár- és értékarányok jöttek létre. Mindezek a változások hazánknál sokkal fejlettebb országokat is próbára tettek. A nemzetközi gazdasági kihívásra adott válaszunk, a megtett intézkedéseink — mint ez utólag megállapítható — kevésnek bizonyultak. Meghozott döntéseink csupán rövid távú eredményekhez. vezettek. Kezdetben — jórészt az import visszafogása következtében és a gazdaságosság szempontjait is kényszerűen nélkülöző export fokozása révén — a konvertibilis áruforgalomban többlet jött létre, ami a helyzetnek a ténylegesnél kedvezőbb értékelését eredményezte, s ennek nyomán a gazdaság- politikában és a VII. ötéves tervben nem megalapozott konkrét célokat és több egymásnak ellentmondó prioritást fogalmaztunk meg. Ma már látható, hogy sem a növekedési ( ütem megalapozatlan gyorsítása, sem a gazdaság szerkezeti megújulása nélküli korlátozó politika nem vezethet eredményre, csak újratermeli az egyre súlyosbodó egyensúlyzavarokat. Az elmúlt két évet együtt tekintve a nemzeti jövedelem egy százalékkal csökkent, miközben a belföldi felhasználás ugyanennyivel nőtt. A konvertibilis valutában fennálló bruttó adósságállományunk 16 milliárd dollárra emelkedett. A nettó adósság elérte a 9,3 milliárd dollárt, ami a tőkés devizában elszámolt egyévi teljes exportunk dupláját teszi ki. A nettó kamatterhek 1986-ban meghaladták a 800 millió dollárt. Az időközben meghozott széles körű intézkedések hatására a kedvezőtlen tendenciák 1987-ben némiképp lelassultak, de a javulás kisebb a szükségesnél. A változtatásokat tehát az élet kényszeríti ránk. Ha ma késlekednénk, az holnap és holnapután sokkal súlyosabb következményekkel járna. Az emberek ma gyakran kérdezik: hogyan kerülhettünk ilyen helyztbe, s kiket terhel ezért a felelősség? A választ tudományos igényű elemzés, nyugodt, tárgyilagos vizsgálat kell, hogy (Folytatás a 2. oldalon) Képviselőink az ülésteremben Folytatódtak a Sevardnadze— Shultz tárgyalások Az amerikai külügyminisztérium szóvivőjének közlése szerint a két külügyminiszter délelőtti négy- szemközti megbeszélése egy óra húsz percen át tartott. Ezt követően -még rövid plenáris ülésre is sor került. Az ülés napirendjén továbbra is mindenekelőtt a genfi szovjet—amerikai leszerelési tárgyalások három kérdésköre szerepelt, de szó volt más leszerelési témákról is, így a vegyi fegyverek eltiltásának kérdéséről, az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásában kialakított együttműködésről, a hagyományos fegyveres erőkről. Bejegyzés az Auróra brigád naplójába — Múzeumi séta Szilvásváradon — Bélapátfalván, a cementgyárban Csuvas vendégeink szerdai programja Testvérterületünk. Csuva- sia pártküldöttsége Leo- nyid Jakovlev Tyangovnaik, az SZKP Csuvas Területi Bizottsága titkárának vezetésével tegnap Egerben és körzetében járt. A négytagú delegációt az MSZMP Eger Városi Bizottságán fogadta Németh László első titkár. A baráti hangulatú beszélgetésen — amelyen -ott volt Haff- nerné dr. Miskolczi Margit, a megyei pártbizottság osztályvezetője is — a vendégek képet kaptak a megyeszékhely gazdasági és társadalmi, politikai életéről, majd rövid sétán személyesen győződhettek meg az újjáalakított belváros szépségéről. Ezután a Finomszerelvény- gyárba vezetett az útjuk, ahol Szabó István vezér- i gazga torhely ettes a vállalat gazdálkodásáról adott' tájékoztatót. Külön- megemlítette, hogy a- gyárnak hosz- szú ideje áll fenn kapcsolata a Csebokszári Aggregátorgyárral. A jövőben még tovább szeretnék erősíteni az együttműködést. A helyi pártbizottság titkára, Pintér László, a dolgozók élet- és munkakörülményeiről, a pártszervezetek tevékenységéről, valamint a hazai társadalmi-gazdasági kibontakozást segítő cselekvési program főbb pontjairól számolt be. A továbbiakban üzemlátogatás szerepelt a programban. Élénk figyelemmel kísérték Maczák József vezető és Kürthy Béla párttitkár magyarázatait, a pneumatika gyáregységben. A célgép- üzemiben Lécz Sándor irányító és Batky Zoltán párttitkár kalauzolta őket. A csebokszáriakkal ma is élő kapcsolatot fenntartó Auróra szocialista brigád egyik alapítója. Molnár János, az együttműködés dokumentumait mutatta be, s a brigádnaplóba Jurij Alek- szejevics Bojkov jegyzett néhány üdvözlő sort. Felkeresték a kompresszoegyár- egyságet is, ahol Galovics Béla vezető és Takács Lajos párttitkár volt a .„házigazda”. Délután Szilvásváradra utaztak csuvas barátaink, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság helyi mező- gazdasági üzemében Ott János igazgató tartott rö|vid ismertetőt Búzás Imrével, a MEFAG pártbizottsági titkárával együtt. Ezt követően megtekintették a kocsimúzeumot. A tegnapi program befejezéseként a Bélapátfalvi Cementgyárban hallgathatták meg Sas Kálmán igazgató és Barta Gábor pártbizottsági titkár tájékoztatóját, -majd üzem- látogatás következett. A csuvas pártdelegáció ma Hevesen, Besenyőtelken és Poroszlón ismerkedik az ott dolgozó és élő emberek eredményeivel, gondjaival. A Finomszerelvénygyár gyáregységében Maczák József termelésirányító kalauzolta a vendégeket (Fotó: Szántó György) BNV-NAGYDÍJAS:. A búzatöretes kenyér A Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat sikere Szerdán, a kőbányai vásárvárosban ünnepélyes keretek között kiosztották az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár díjait. Kelemen Lajos, a BNV díjbizottságának elnöke beszédében elmondta: évről évre mind jelentősebb kereskedelmi találkozóhellyé, piackutató fórummá válik az őszi- Budapesti Nemzetközi Vásár. Hangoztatta, hogy a bizottság az idei díjak odaítélésekor szigorú feltételek szerint vizsgálta a pályázott termékeket, különös figyelmet fordított az újdonságok exportképességére, valamint arra, hogy megfelelő-e a gyártási háttér. Soha ennyi termékkel nem pályáztak még a gyártók a díjakra, mint az idei őszi BNV-n. Bejelentette, hogy 534 pályázat közül huszonegy termék kapott nagydíjat és 75 vásárdíjat. Az őszi BNV-n szép Heves megyei siker született. Nagydíjat nyert a Sütő- és Édesipari Vállalat búzatöretes kenyere. Ennek előnye, hogy búzatöret adagolásával a termék rosttartalma növekedett, ugyanakkor a kenyér belseje megtartotta viszonylagos .világos színét. Az egészséges étkezést jól szolgáló kenyeret 70 dekás veknikben sütik.
