Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-15 / 217. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 15., kedd 3. Az élet minősége Forradalmárok neve röppent föl, mint fényes üstökös, az ünnepek alkalmával. szólongatja, megidézi őket egy-egy pillanatra az emlékük őrzésére, életük, hősi magatartásuk, mártírom- ságuk szép példájára utaló beszéd. Idősebb szomszédom csöndes, suttogó szavai senkit sem zavarnak, amikor szinte magának mormogva megjegyzi: vajon, ha azok a hősök egy kis időre felébrednének, mit mondanának, mi lenne a véleményük a mai világról? Hirtelen támadt gondolatai felől kérdezősködni nincs módom, később pedig elsodornak bennünket egymástól az események. Azóta gyakran azon kapom magamat, hogy a hajdani forradalmárok tiszta idealizmusával, jövőt szépítő romantikájával — ne szégyelljük, minket is megcsapott ennek a szellője — vizsgálom hétköznapi életünket. Amíg mindannyiszor rá nem jövök, képtelenség olyan szemüvegen át nézni a világot, amely azokból a régebbi időkből láttatja a jelent, mai életünket: botlásainkat. tévedéseinket, kockázatos győzelmeinket, és felhozó kudarcainkat. Valójában nem is az a kérdés, hogy mit szólnának mindehhez a börtönt, kínzatást elviselő, sőt életüket áldozó régiek, hanem végtére is az, miként lehetne jobbítani, szebbé, boldogabbá tenni ezt a mai valóságot, a ma emberének az életét. Olyian-e ez az élet. amilyennek mi is elképzeltük, vagy eltervezték fiaink, leányaink, s ahogy elvárják tőlünk unokáink. Messzire vivő gondolatok ezek, kifejtésük hosszadalmas lenne. Hogy mégis szólok róla, annak oka, hogy legtöbbször még a kérdés feltevéséig sem jutunk el országos gondjaink közepette. Ritkán kérdezzük meg egyéni és társadalmi méretű gazdasági bajaink közepette, hogy miért lehettünk derűsek, bizakodóak, kitartók, akadályokon átlá- balók, kínlódást tűrök sokkal nehezebb és kilátástalanabb időszakokban. És miért vagyunk türelmetlenebbek mostanában? Csak azért, mert a közelinek látszó céljaink messzebbre tolódtak, talán az idősebbek életében már el sem képzelhető távolságra kerültek? Vagy azért, mert látjuk, érezzük, hogy amit alkottunk. azt megkérdőjelezik utódaink, mintha semmi sem történt volna az elmúlt évtizedekben? Valljuk be, az a kérdés, hogy mit szólnának az ősök a jelenünkhöz, valójában bennünk is feldereng, csak éppen nem beszélünk róla. Nem jutunk el a kimondásáig, mert úgy érezzük, hogy talán felesleges, köznapiasan szólva: „ki figyel oda?” Az élet minőségéről alkotott elképzelésekért folytatott harc sok emberi áldozatot követelt az elmúlt évszázadnyi vagy még régebbre is visszatekintő idő során. Hiszen már Batsányi és Petőfi is ilyen ember- és nemzetfelszabadító célokért küzdöttek hajdanán a jobb élet reményében. De nyilvánvaló, hogy -minden generációnak magának kell megírnia a korszerű életvitelről, életnívóról, a társadalom és az egyén viszonyát szabályozó értékrendjéről a saját kiskátéját. Ami nem azonos — ha alapvető emberi törekvéseiben hasonló is — a negyvennyolcas, a tizenkilences, a negyvenötös. az ötvenhat utáni, netán a hatvanas években kitűzött közvetlen célokkal. Beszélnünk kellene gyakrabban ezekről a törekvésekről, hogy kikristályosodjanak, pontosabban értelmet kapjanak a mára érvényes normák, amelyek betartásáért ; s a célok, amelyek eléréséért élni, alkotni, küzdeni érdemes. Amelyek megtartása révén egy igazságosabb, a véleményt nyilvánító, cselekvő embertől — másként mondva: a demokratizmustól — sem félő társadalom körvonalait rajzolhatnánk meg erőteljesebben. Nem ám az ősök visszajáró szelleme és az elképzelt szemrehányó szavaiktól való félelem és restellkedé- sünk miatt — bár rájuk is tekintve —, hanem éppen a mai, fiatalabb nemzedék érdekében. Akik közül elég sokan rákényszerülnek arra, hogy tanult hivatásukat elhagyva, energiájuk javát fektessék a képességüket, tudásukat — emberi értékeiket — meg sem közelítő munkába, talán fel sem ismerve eléggé valódi lehetőségeiket. Idős szomszédommal azóta is így folytatom a csöndes disputát magamban, egyetértve és vitatkozva, mint oly. sokan mások is, közös dolgainkról. Ügy vélem, hangot kellene adni naponta minden lehetséges fórumon az élet minőségéről alkotott véleményeknek is, amelyek őszinte megfogalmazása nélkül nincs értelmes cél. és jövőt építő társadalom. F. T. P. Ellensúlyozták az exportkiesést az egri Mezőgépnél Változatlan létszám — hatékonyabb munka A hír rövid: a Szolnoki Mezőgép Vállalat Egri Gyárának csökkent az exportszállítása. Az okokat már hosszabban kell kifejteni, belegondolva abba is, hogy ml történik majd ezután. Erre vállalkozott a gyár két vezetője Barta Sas Béla igazgató és Cserta György párttitkár. Első kérdésem még a ..régi szép időkre” vonatkozott. Milyen termékeket gyártottak akkoriban, s kik voltak a legfontosabb partnereik? — Elsősorban nyugat-európai piacra szállítottunk — válaszolt Barta Sas Béla. — NSZK-ba a CLAAS cégnek^ Dániába a Dronnding Borg- nak, és Olaszországba a Fiat Laverda Vállalatnak. Kombájnrészegységeket gyártottunk nekik, amelyek elősegítették, hogy a szalmával ne legyen annyi aprómunka. Ezért ők aratócséplő gépeket küldtek Magyarországra. — A tevékenységük tehát jövedelmező volt. Így nyilván nem a Mezőgép miatt szakadt meg a kapcsolat. — A kapcsolat így is fennáll. továbbra is szállítunk nekik, csak kisebb mértékben. Ennek oka, hogy Nyugaton ezekből a termékekből már többet állítanak elő, mint amennyire kereslet van. Csökkentették a termelést, így tőlünk sincs szükségük a korábbi meny- nyiségre. — Ez nyilván zsebbevágó dolog. Hogyan pótolják a kiesést? — Eddig gyártmányainknak mindössze tíz százalékát értékesítettük hazai piacon. Ezt a mennyiséget most növeltük. Emellett bővítettük a kínálatunkat is, így az új típusú kombájnokhoz is tudunk alkatrészeket szállítani. Intenzív piackutatást végeztünk, így nincsenek fölösleges termékeink raktáron, igény szerint állítjuk elő produktumainkat. Ügy tűnik, most nem érjük el tervezett tőkés exportunkat, de hangsúlyozom, hogy csak az egri gyár. Mivel egy vállalat része vagyunk, felszabadult energiáinkkal „be tudunk szállni” a szintén Nyugatra szánt kiskonténe- rek gyártásába. A nagyvállaltatok előnye, hogy sok lábon állnak, s meg lehet oldani az elosztást gyárakon belül. Cserta György — Valószínűnek tartom, hogy szeretnék visszaszerezni a r.égi vásárlási kedvet. Hogyan próbálják ezt elérni? — Kézenfekvő lenne megvárni. hogy újra a régi ütemben induljon a mező- gépgyártás Nyugat-Euró- pában. Mi azonban szeretnénk a dolgok elébe menni. Már említettem, hogy bővítjük és fejlesztjük, kínálatunkat. Úgy érezzük, hogy termékeinket bárhol a világon el tudjuk adni. Előfordulhat, hogy máshol jobb technikai körülmények között tevékenykednek, de mi ezt 420 dolgozónk szaktudásával igyekszünk ellensúlyozni. — Néha előfordul, hogy át kell a munkásokat csoportosítani — mondta Cserta György. — Ez olykor nehéz, hiszen más helyeken más feladatok vannak. De úgy Barta Sas Béla (Fotó: Tóth Gizella) érezzük, hogy az elmúlt időszakban a keresetfejlesztés sem volt rossz. Nálunk most körülbelül 6000 forint az átlagfizetés. — Sikerül-e ebben az évben is teljesíteni a tervet? — Hetvenmillió forint nyereséget tervezünk — kapcsolódik be ismét Barta Sas Béla. — Ez 21 százalékkal több, mint tavaly. A részteljesítményünk pillanatnyilag ettől elmarad, de jelenlegi ismereteink szerint teljesül ez az elképzelés. — Termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, Agrokereknek szállítunk — egészíti ki az elhangzottakat Cserta György. — Termékeink az ország minden részén felbukkannak. Három dolgot tartunk nagyon fontosnak: a jó minőséget, a megfelelő vételárat, és a szállítási határidő betartását. Ez utóbbit megnehezíti az alapanyagszállítók eltérő ütemezése a megrendelőkétől, hiszen a nyugati partnereknek heti tervük van, de ezt készlet- felhalmozással tudjuk ellensúlyozni. — Mindent egybevetve elégedettek-e az elmúlt idénnyel? — Feltétlenül — összegez Barta Sas Béla. — Jelszavunk, hogy változatlan létszámmal minél hatékonyabb munkát végezzünk. Kovács Attila Megjelent a Pártélet 8—9-es száma A folyóirat közli a Központi Bizottság 1987. június 23-i határozatát a párttagsági könyvek cseréjéről. Domonkos László megvilágítja a párttagsági könyvek cseréjének célját. Rámutat: a tagkönyvcsere nem korlátozódik pusztán az új tagsági könyvek átadására, hanem egy átfogó politikai eseménysort foglal magába. A közmegítélés a gazdasági helyzettel foglalkozó határozatokat nemigen különbözteti meg egymástól. Talán azért, mert az utóbbi időkben számuk jelentősen gyarapodott. Markó István kimutatja, miben mutatkozik meg a gazdasági-társadalmi kibontakozás 1987. július 2-án elfogadott programja az előző határozatoktól. miben áll jelentősége, újszerűsége. A szocializmus értékrendjétől idegen jelenségek elleni fellépés, a fegyelem és rend terén mutatkozó súlyos anomáliák megszüntetése. a köz- és jogos magánérdek érvényre juttatása a hatóságoktól olyan magatartást követel, amely határozottan elébe megy a dolgok, folyamatok alakulásának, és nem pusztán szemlélője annak. Bálint Tibor a tanácsok hatósági tevékenységének társadalmi környezetét vizsgálja. A párt-, az állami és társadalmi szervek, -szervezetek mennyire igénylik a nyilvánosságot? Mit kell tennünk a politikai nyilvánosság szélesítése, fejlesztése érdekében? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a szerkesztőség által rendezett kerekasztal-beszélgetésen. Az eszmecserét Lakos Sándor, a Pártélet főszerkesztője vezette. Gyenes László megvilágítja, milyen szerepet töltenek be a kompromisszumok a társadalmi közmegegyezés kialakításában, megőrzésében. Az 1980-as évekre nyilvánvalóvá vált, hogy gazdasági. társadalmi, politikai és tudományos életünk fejlődése fokozódó és sok tekintetben új típusú igényeket támaszt a közoktatással, mindenekelőtt a közoktatási rendszer alapját jelentő általános iskolával szemben. Ezért kapott kiemelt helyet az általános iskola fejlesztése a hetedik ötéves tervidőszakban. Kelemen Elemér áttekinti, milyen feltétel- rendszerben működik a mai I általános iskola. Qtvözőanyag Salgótarjánból Hazánkban egyedül a Salgótarjáni Ötvözetgyárban készítenek kohászati üzemeink számára ötvözőanyagokat (Bencze Péter-fotómontázs — KS) Takarmánykazlak öngyulladásának megelőzése Az őszi időszak egyik jellemző tűzesetei közé tartoznak évek óta a takarmánykazlak öngyulladásai. A szálastakarmányoknál akkor jelentkezik ez a gond, ha többnapos esőzés után történik a bekazlazás. A felületi nedvesség akadályozza ugyanis a növény sejt- víztartalmának elpárolgását. Ilyen esetekben követelmény, hogy a szokásosnál intenzívebben és hosz- szahb ideig tartó szellőztetést végezzenek. Nagyon fontos előírás, hogy csak legfeljebb 35—45 százalékos nedvességtartalmú, előfony- nyasztott zöldtakarmány kerüljön egymásra. A kazlak hőmérsékletének rendszeres ellenőrzése igen fontos tűzvédelmi követelmény. Az általánosan alkalmazott módszerek (kazalszonda, vasrúd) azonban csak részben elégítik ki a biztonsági követelményeket. Hátrányuk, hogy a kazal legveszélyesebb középső részeinek hőmérséklete nem, vagy nem kielégítően ellenőrizhető. A biztonságosabb hőmérsékletmérés1 érdekében a következőket javasoljuk: a korábbi évek tapasztalatai (tűzesetek, me- legedési pontok) alapján megközelítően meg lehet határozni 8—12 helyet, ahová a kazalba beépíthető mindkét oldalon olyan átmérőjű és hosszúságú vascső, amelybe a hőmérővel ellátott vasrúd behelyezhető. A tűzesetek megelőzése érdekében szükséges, hogy a gazdaságok a szellőztetéses szárításnál rendszeresen vezessék a naplót, mely a következő legfontosabb adatokat tartalmazza: (a kazlazás, ven- tillálás, ellenőrzés időpontjait, a behordott takarmány mennyiségét, rétegvastagságát, minőségét, nedvességtartalmát) ; a jellemző időjárási adatokat a behor- dás és szellőztetés alkalmával. A kazal hőmérsékletének ellenőrzési adatait, valamint a bemelegedés esetén tett intézkedéseket, s a bejegyzést végző aláírását. A kazal bemelegedésekor a szellőztetést mindaddig végezni kell, amíg a hőmérséklet veszélytelen hőfokra le nem hűl. Ha egy-két órai szellőztetés után sem csökken a hőmérséklet, a bemelegedett kazlat minden esetben meg kell bontani. Hosszan tartó esős időjárás esetén szellőztetést csak az esőszünet idején lehet végezni. Nem szabad szellőztetni, ha a hőmérséklet 70— 90°C felett van, mivel a bemelegedett, esetleg már parázsló tűzgócok a friss levegőtől lángra lobbanhatnak. Ilyen esetekben a kazlat meg kell bontani — előzőleg gondoskodva az azonnali tűzoltás lehetőségéről —, át kell rakni és a veszélyes (parázsló, izzó, elszenesedett) részeket el kell távolítani. A tűzesetek megelőzése érdekében reméljük, hogy az elmúlt évek öngyulladásos tűzeseteiből nemcsak az állami tűzoltóság, hanem az érintett gazdaságok vezetői, dolgozói is okultak, annál is inkább, mivel öngyulladás esetén a biztosító nem fogja megtéríteni részükre a keletkezett kárértéket. Heves Megyei Tűzoltó-parancsnokság
