Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-15 / 217. szám

1. NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 15.. hedd 150 KÉRDÉST VITATNAK MEG Ma kezdődik az ENSZ-közgyűlés 42. New York-ban ma kezdi meg munkáját az ENSZ- közgyűlés 42. ülésszaka. Az előzetes napirend szerint a küldöttek mintegy 150 kér­dést vitatnak meg. A leg­fontosabb témakörök között szerepelnek a fegyverkezési hajsza korlátozásával és a leszereléssel, a nemzetközi biztonság megszilárdításá­val, a regionális konfliktu­sok rendezésével, az embe­ri jogok biztosításával és a népek társadalmi-gazdasági fejlődésével kapcsolatos problémák. A küldöttek mér megkap­ták Javier Pérez de Cuellar főtitkár jelentését a Világ- szervezet tevékenységéről. Mint a dokumentum megál­lapítja, a korábbi évekhez viszonyítva az utóbbi idő­ben a nemzetközi kérdések­ben erősödött a nézetek azonossága. Ezt a kedvező folyamatot nyilvánvalóan az indította el, hogy az államok egyre inkább érdekeltté vál­nak a legfontosabb globális problémák megoldásában. Az ENSZ-főtitkár vélemé­nye szerint napjaink diplo­máciájában a legfontosabb helyet a leszerelés tölti be. Üj gondolkodási formák, megközelítések jelentek meg, s mindez életet lehelt a le­szerelési folyamatba, amely hosszú ideig nem hozott eredményeket — állapítja meg a jelentés. Az ülésszak munkájának nagy részét a hét bizottság­ban végzik és a plenáris ülés elé az ott kikovácsolt álláspont kerül végső jóvá­hagyásra. Az Egyesült Álla­mok nem tetszésének adott amiatt, hogy a jogi kérdésekkel foglalkozó bi­zottságban, ahol egyebek közt a terrorizmus kérdé­seivel is foglalkoznak majd, a regionális rotáció szerint Libanon képviselőjére ke­rült az elnökié» sora. Ide kapcsolódik: Szíria részéről szorgalmazzák, hogy a terro­rizmusról folytatott tanács­kozás keretében vitassák meg azt a javaslatot, amely olyan ENSZ-konferencia megrendezésére vonatko­zik. ahol pontosan körül­határolnák a terrorizmus fogalmát és azt határozottan megkülönböztetnék a nem­zeti önállóságért vívott küzdelemtől. Minden bizonnyal sok fel­szólaló kitér majd a helyi válsággócok problémáira. 1983 óta először a nicosiai kormány kérésére idén is­mét napirendre kerül a szi­getország megosztottságá­nak problémája. Számíta­ni lehet arra is, hogy jelen­tős teret kap a faji meg­különböztetés és Namíbia függetlenné válásának kér­dése. amelyet a dél-afrikai kormány makacsul vissza­utasít. A pretoriai rendszer 1974 óta ki van zárva a közgyűlés ülésszakáról és bizottságaiból, így az idén sem vesz részt a tanácsko­záson. Perez de Cuellar Bagdadban Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára, aki va­sárnap este Teheránból Bag­dadba érkezett, az iraki fővárosban azt mondta, hogy békemissziójának ered­ményességét illetően „se nem derűlátó, se nem ború­látó”. Információkat gyűjt, amelyeket be kell terjesz­tenie a Biztonsági Tanács­hoz, milyest visszatér New Yorkba — mondta. A diplomata, aki a Biz­tonsági Tanács tűzszüneti felhívásának elfogadására □ A KAEV 4. sz. gyára (Gyöngyös, Karácsondi út 15.) akarja rábírni a feleket — Irán már elfogadta a fel­szólítást — előzőleg két na­pig tárgyalt Teheránban az iráni vezetőkkel. Az IRINA iraki hírügynökség szerint Pérez de Cuellar „világos­nak” nevezte a Biztonsági Tanács határozatával kap­csolatos iraki álláspontot. A főtitkár közölte, Bagdadban Szaddam Husszein állam­fővel és Tarik Aziz külügy­miniszterrel fog tárgyalni. ff Sevardnadze Washingtonban „Neki lógunk gyiirkőzni a munkának Vasárnap, közép-európai idő szerint este, Washing­tonba érkezett Eduard Se­vardnadze szovjet külügy­miniszter. A repülőtéren új­ságíróknak kijelentette, hogy óvatos derűlátással tekint küszöbönálló tanácskozásai elé. „Az elmúlt időszakban jelentős haladást értünk el, sokban közeledett álláspon­tunk, de még sok a megol­dásra váró kérdés is” — mondotta. Egy. a nyugatné­met Pershing—1 A típusú rakéták amerikai robbanó­fejeire vonatkozó kérdésre válaszolva rámutatott: vannak olyan kérdések, amelyek eddig csak másod­lagosnak tűntek, most azon­ban elsődleges fontosságot kaphatnak a megállapodás jövőjét illetően. A robbanó­fejek kérdése ilyen komoly kérdés. Sevardnadze közölte: leve­let hozott magával Reagan elnöknek Mihail Gorbacsov- tól, nem válaszolt azonban arra, hogy mi a levél tar­talma, illetve elfogadja-e a szovjet vezető az amerikai elnök meghívását. Kijelen­tette: egy esetleges csúcs- találkozó mindenekelőtt attól függ, hogy milyen ered­ménnyel járnak a mostani megbeszélések. „Neki fo­gunk gyiirkőzni a munká­nak” — ígérte a szovjet külügyminiszter. Közben egy magas állású amerikai kormánytisztviselő megerősítette, hogy Reagan elnök a múlt héten valóban elutasította Weinberger had­ügyminiszter egyes, az utol­só pillanatban támasztott fenntartásait a rakétameg­állapodásról folytatott kon­zultációban. Ezt a The Wa­shington Post jelentette va­sárnap. Sevardnadze tárgyalásai ma kezdődnek meg hivata­losan. Aznap fogadja őt Rea­gan elnök is. —( Külpolitikai kommentárunk )­Bolognai rekordok AZ OLASZ KOMMUNISTÁK lapjának, a L’ Uni­ténak idei — bolognai — országos fesztiválja a részt­vevők és a pénzbevételek tekintetében rekordot dön­tött; a szórakoztatás terén az eddigi legsikeresebb ünnepek színvonalát érte el; politikai és kulturális rendezvényei révén a politikai évad kezdetének legsokoldalúbb páratlan programjává vált. így ér­tékelte a fesztivál eddigi eredményeit az ünnep szín­helyén újságíróknak adott nyilatkozatában Vittorio ‘ Campione, a L’ Unittá fesztiválok rendezésének or­szágos felelőse. A három hétig tartó rendezvényso­rozat első két hetében több mint másfél millió ember látogatott el a kommunista párt sokszínű ün­nepére. A fesztivál rendezőinek mindenre kiterjedő fi­gyelmét jól tükrözik a hét végén lezajlott rendezvé­nyek. A kommunista és munkásmozgalom történelmi távlatainak az elemzését tette lehetővé a háromna­pos gramsei konferencia. Ezen olasz és külföldi tu­dósok, történészek elemezték az Olasz Kommunista Párt alapítójának tanításait, azok időszerűségét. A legaktuálisabb külpolitikai kérdések mindenna­pos programiként szerepelnek az ünnepen. így va­sárnap este három ilyen jellegű vitafórum is várta közönségét. A közel-keleti és a Perzsa(Arab)-öböl helyzetének rendezési esélyeit vizsgálta a kerekasz- tal-beszélgetésen Antonio Ruibbi, az OKP vezetőségé­nek tagja, Karén Brutyenc, az SZKP KB külügyi osztályának helyettes vezetője és Hanna Sziniora, a Jeruzsálemben megjelenő Al-Fadzsr című palesztin lap főszerkesztője. Rübbi az olasz kommunisták véleményét összegezve kijelentette, hogy a közel- keleti és az öbölbeli helyzet közvetlen formában érinti Olaszországot és egész Nyugat-Európát, ezért megnyugtató megoldást nem a fegyverek, hanem a józan ész és a tárgyalások ereje nyújthat csak. Szakszervezeti vezetők tartottak konferenciát az olaszországi bérkérdések aktuális problémáiról, egy másik vitafórumon a tartományi és városi közigaz­gatási autonómia témái szerepeltek a napirenden. A FESZTIVÁL UTOLSÖ HETÉBEN magas szintű delegációkat várnak Bolognába és a látogatók szá­mának ugrásszerű emelkedésére számítanak a szer­vezők. Ez utóbbi a tervek szerint eléri majd a 4 mil­liót. A politikai évad kezdetének figyelemre méltó rekordjaként könyvelhetik el. .. felvesz felületkikészítő részlegébe (festés, barnítás) MŰVEZETŐT 5 éves szakmai gyakorlattal, <■, * középiskolai végzettséggel, valamint alkalmaz: gyakorlattal rendelkező utókalkulátort, közgazdasági végzettséggel r=j számlalikvidátort, központi fűtésszerelőt |=j □ □ munkaügyi csoportjánál, vagy a 12-284-es j=J telefonon. A gyárhoz a 4. sz. helyi járat ^ SZOVJETUNIÓ-EGYESÜLT ÁLLAMOK Csúcsesélyek és fűtőt. Jelentkezni lehet személyesen a gyár közlekedik. <7 Teljesen egyformák... Akárcsak nálunk egy iratmásolat és az eredetije. Nincsen ebben semmi trükk, csak technika. Mi Rank-Xerox gépekkel dolgozunk. Ez maga a világszínvonal. Már kilenc helyen az országban. Másolás, nagyítás, kicsinyítés. Eger, Marx K. u. 2. Semmi trükk. Csek technika. Szeptember közepén, pon­tosabban 15-e és 11-e kö­zött alighanem eldől: meg­tartható-e már ebben az esztendőben Gorbacsov és Reagan harmadik csúcsta­lálkozója. Ezen a két na­pon találkozik ugyanis Wa­shingtonban Sevardnadze szovjet külügyminiszter és Shultz, az amerikai diplo­mácia vezetője. Megbeszé­léseik régóta, immár több hete előre megállapított célja a csúcstalálkozó elő­készítése. Emlékezetes, hogy amikor a két külügyminiszter ta­lálkozásának időpontjában megállapodtak, még új és vá­ratlan akadályok tornyosul­tak a megegyezés, és így ér­telemszerűen a csúcstalálko­zó útjába. Júniusban fogad­ta csak el hosszas vonako­dás után a közepes hatótá­volságú rakéták két kategó­riájának megsemmisítéséről szóló szovjet—amerikai meg­állapodás gondolatát az, NSZK, Washington legfonto­sabb NATO-szövetségese. Egészen, augusztus utolsó napjáig azonban a nyugat­német kormány ragaszko­dott ahhoz, hogy a hadsere­ge tulajdonában lévő Per­shing—1/A rakéták helyükön maradjanak. Az amerikaiak, akiknek birtokában van — mégpedig nyugatnémet területen — e rakéták nukleáris robbanó­feje, ebben az ügyben nem voltak hajlandók nyomást gyakorolni Bonnra. Leg­alábbis, nem nyilvánosan. Minden jel szerint arra vár­tak. hogy Kohl kancellár hogyan vívja meg a maga belpolitikai harcait, és vál­lalja-e azt a felelősséget, hogy az NSZK egy történel­mi »jelentőségű beszerelés- megállapodás akadályozója legyen. Nem kerülheti el azonban a figyelmet, hogy a Shultz— Sevardnadze találkozóra vo­natkozó döntést ebben a ne­héz és kockázatos időszak­ban sem vonták vissza, és a szeptemberi időzítésen sem változtattak. Ez voltaképpen kifejezte a két világhatalom­nak azt a szándékát, hogy előrevigyék a megállapodás ügyét. Ezt mindkét oldalon igen komoly érdekek indo­kolják. A Szovjetunióban, ahol egy mély gazdasági-tár­sadalmi átépítés nehézségei­vel küzdenek, egy leszerelési megállapodás jelentősen meg­növelné a Gorbacsov nevé­vel fémjelzett radikális re­formpolitika mozgási lehető­ségeit. A megállapodás nyo­mában óhatatlanul kibonta­kozó szélesebb körű párbe­széd, és az új enyhülés fo­lyamata hosszabb lejáratra igen jelentős gazdasági és pénzügyi eszközöket szaba­dítana föl. Ily módon meg­gyorsíthatná az átalakítás ütemét. Az Egyesült Államok vol­taképpen inkább időzavar­ban van. Közvetlenül az év végi, karácsonyi és újévi „politikai vakáció” után megkezdődik a választási harc. A két vetélkedő párt­nak gyakorlatilag március végéig tisztáznia kell belső erőviszonyait. Ki kell emel­kedniük mindkét oldalon a legesélyesebb jelölteknek és megjelennek a politikai programok körvonalai. Reagan elnök politikai mozgásszabadsága ettől kezd­ve erősen korlátozott lesz. Pártja, a hivatalban lévő Republikánus Párt, ma már elsősorban azt várja tőle: jövő év elejére kedvező po­litikai pozíciókat teremtsen a demokratákkal vívott vá­lasztási küzdelemben. Ehhez egyértelműen arra lenne szükség, hogy tető alá hoz­zák és egy csúcsértekezle­ten szentesítsék a rakéta­megállapodást. Különös te­kintettel arra, hogy ezzel voltaképpen meg lehet sem­misíteni a kongresszusban többségben lévő demokraták legfontosabb külpolitikai ér- ' veit. és ki lehet fogni a sze­let választási vitorláikból. Mindez valószínűsítette, hogy valamikor október kö­zepe és december eleje kö­zött sor kerülhet a harma­dik csúcstalálkozóra. Az el­lentétek mögött meghúzódó közös érdekek magyarázták, hogy a Shultz—Sevardnadze találkozó időpontja a kocká­zatos augusztusi időszakban is változatlan maradt. Szep­tember első napjaiban az­után voltaképpen megtört a jég: Kohl kancellár kényte­len volt kijelenteni, hogy ha létrejön a szovjet—amerikai megállapodás, akkor az NSZK is megsemmisíti (a megállapodás végrehajtásá­nak ütemében) a maga Per­shing—1/A rakétáit. S ami még ennél jóval fontosabb: a Kohl-nyilatkozatot követő szakaszban, jó néhány na­pos hallgatás után az ame­rikai külügyminisztérium úgy nyilatkozott, hogy ki­vonják az említett rakéták amerikai tulajdonban lévő robbanófejeit is. (A Szovjet­unió kezdettől fogva hangoz, tatta, hogy elsősorban ezek a robbanófejek érdeklik. A nyugatnémet tulajdonban lé­vő hordozórakétákkal ellen­tétben ugyanis ezek ameri­kai kézben vajinak, felhasz­nálásuk amerikai politikai döntéstől függ, s így a ké­szülő szerződés értelmében éppen úgy meg kell őket semmisíteni, mint a többi közepes hatótávolságú raké­ták robannófejeit.) Mindez lényegesen fokozta a Sevardnadze—Shultz talál­kozó sikerének lehetőségét, és ezzel egy idei csúcstalál­kozó esélyeit. Washingtonban egyrészt közölték, hogy Rea­gan amerikai elnök is fo­gadja majd a szovjet kül­ügyminisztert. Másrészt az elnök „legfőbb politikai cél­kitűzésként” jelölte meg a rakétamegállapodás tető alá hozását, és a csúcsértekezlet megtartását. Természetesen vannak még tisztázatlan kérdések és disz- szonáns hangok, amelyekre a szovjet diplomácia több íz­ben felhívta a figyelmet. Az előbbiek közé tartozik az, hogy Washingtonnak még ki kellene jelentenie, hogy a Pershing—1/A rakéták rob­banófejeit nem csak egysze­rűen kivonja, hanem tényle­gesen megsemmisíti. Az utóbbi kategóriához tartozik Reagan elnök változatlan élességű szovjetellenes reto­rikája —, noha ezt nem ok nélkül sokan annak a szám­lájára írják, hogy az elnök­re saját pártjának szélső jobboldaláról rendkívül erős nyomás nehezedik. A zavaró tényezőket a két­napos Sevardnadze—Shultz találkozónak kell elhárítania. Az eredmény nemcsak a ra­kétaegyezményt és a csúcs- találkozó sorsát és időpont­ját dönti majd el. E két na­pon, illetve annak eredmé­nyén le lehet majd mérni azt is, hogy hosszabb távra az enyhülés és a párbeszéd válik-e meghatározóvá a , Szovjetunió és az Egyesült ’Államok kapcsolatában. — ie —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents