Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-14 / 216. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 14., hétfő 3. Nyilvánosság a pártmunkában A nyíltság a kommunista mozgalom erejének egyik forrása. Nyíltan szembenézni a problémákkal, nevén nevezni a dolgokat, őszintén szólni kényesnek tartott kérdésekről is — ezek a kommunista magatartás és stílus gyakorlatban sokszorosan igazolt vonásai. Befejeződött az országos bor- és üdítőital-verseny íme a Bor- királynő: a felső- tárkányi Bakondi Sarolta bemutatkozott a vendégeknek A nyilvánosság a pórtélét és a pártmunka demokratizmusának semmi mássai nem pótolható eleme. Hatékony érvényesülése csökkenti a szubjektivizmus érvényesülésének lehetőségeit Ennek megfelelően a párton belüli viszonyokat a nyíltság, s őszinteség kell, hogy jellemezze. Éz azt jelenti, hogy a felmerülő kérdéseket nem szűk csoport dönti el, hanem az alapszervezetek tagjai közvetlenül érvényesítik politikai akaratukat. Történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy a bürokratikus torzulások ott tudnak talajra találni, ahol hiányzik a nyilvánosság, s nem él az ebből táplálkozó alulról jövő ellenőrzés. A nyíltság és nyilvánosság nem csak a párt belső életében, de a társadalomhoz fűződő kapcsolatában is kiemelkedő szerepet tölt be: nélkülözhetetlen eleme a párt és a tömegek kapcsolatának. A kommunisták nem félnek a nyilvánosságtól, hiszen tevékenységük nem szűk, önös érdekeket szolgál, hanem az adott munka-, vagy lakóhelyi közösségek felemelkedésével együtt a társadalom egészének érdekeiért küzdenek. Alapvető érdekük téhát, hogy céljaik, és ezek érdekében végzett munkájuk országosan, és helyileg is Iminél nagyobb nyilvánosságot kapjon, hogy az emberek megismerjék azokat, és véleményt mondjanak róluk. A pártszervezetek nem az emberek nélkül, nem a munka-, vagy lakóhelyi kollektívák ..háta mögött” dolgoznak. hanem közöttük. velük együtt. Munkájuk annál hatékonyabb, minél jobban megismerik azt a pár- tonkívüliek, minél erőteljesebben érvényesül annak nyilvánossága. A nyilvánosság hiánya sokban formálissá, és meddővé teheti a pártmunkát. Ha a pártszervezeten kívül állók nem ismerik, nem értik a pártszervezetek állás- foglalásait, azok indítékait. és a kommunisták erőfeszítéseit. akkor nem várható el, hogy a tömegek kövessék őket. Ahol a nyilvánosság éltető légköre hiányzik, ott rendszerint virágzásnak indul a különböző klikkek által táplált, tendenciózusan beállított féligazságokra épülő jólér- tesültség. Bizonytalanság és bizalmatlanság alakul ki. S a pártszervezet nemegyszer utólagos magyarázkodásra, védekezésre kényszerül. Mia úgy tűnik, hogy jobban meg kellene tanulni a nyíltság és a nyilvánosság elvének gyakorlati érvényesítése hogyanját, mert sokakat az tesz bizonytalanná, hogy hol a határ a nyilvánosság elve és a kíváncsis- kodás. vagy fecsegés között. Másokban okkal visszatartó hatású, hogy pártszervezetének, vagy irányító pártszervének szinte minden anyaga „bizalmas”, vagy „szigorúan tbizaLmas” jelzővel van ellátva —, sokszor teljesen felesleges. Gyakori, hogy a párttagokhoz is csak az irányító szervek döntései jutnak el. Tehát egy tömör „végtermék” a tennivalókról. De az már a végrehajtásra is kiható hatékonysági tényező, hogy megismerik-e a döntést hozó pártvezetőségekben, végrehajtó bizottságokban, vagv pártbizottságokban hozott döntések hátterét, azokat a meggondolásokat, érveket, motivációkat, amelyek a döntést olyanná formálták, amilyen lett. A párttagság és a politizáló közvélemény gyakran elégtelennek tartja a döntési folyamatokról kapott információt. Keveset tudnak az egyes döntéseket megelőző mozzanatok tartalmi kérdéseiről. Ezért az egyik terület, ahol erősíteni szükséges munkánk nyíltságát és nyilvánosságát a döntés- előkészítés. Nemcsak azzal erősíthetjük e területen munkánk nyilvánossági! t, hogy céltudatosabb és részletesebb információt adunk, hanem ha egyre nagyobb mértékben bevonjuk a párttagokat, s pártonkívülieket a döntések előkészítésébe. Ha elképzeléseinkről, terveinkről véleményt kérünk tőlük, s vissza is térünk javaslataik sorsára. Nagyobb nyilvánosságot kell adni az elismerésnek és a bírálatnak is. Mivel a pártszervezetek nem mindig élnek ezzel, olyan kép alakul ki a közvéleményben, mintha a pártszervezetek nem értékelnék a jól végzett munkát, mintha az elismerés egyetlen módja annak forintban is kifejezett formája lenne. Másrészt a megfelelő nyilvánosság hiánya nem kevesekben — a valóságtól eltérően — olyan vélemény kialakulását segíti elő, hogy a pártszervezetek nem lépnek fel a negatív jelenségekkel szemben. Abból kell kiindulni, hogy az egész nép pártjává válás útját járó pártunknak nem lehetnek titkai a nép előtt. Ezt kell szüntelenül érzékeltetni és érvényesíteni a pártmunka nyilvánosságában is. T. í. (Folytatás az 1. oldalról) kívánatos módon az égetett szeszes italok aránya fokozódott. Fontos feladatként említette a kereskedelemnek és a vendéglátásnak a bortermelőkkel való fokozott kapcsolatát, a kulturált kínálat, .az évjárat, a minőség és az eredetvédelem összhangjának megteremtésére. Dr. Csepregi Pál egyetemi tanár arról beszélt, hogy Magyarország környezeti adottságai révén kiválóan alkalmas a szőlő- és bortermelésre. Az utóbbi húsz esztendőben sok jó minőségű fajtát telepítettek a gazdaságok, így Eger környékén és a Mátraalján is. Az elmúlt időszakban viszont fokozódott a termelési kockázat, a fagy, a szárazság, a jégverés miatt. Ezek részben kivéd- hetők. Fontos azonban a technológiai pontosság a nagyüzemekben. Felhívta a figyelmet arra, hogy a jövőben azok kapjanak állami támogatást új telepítésekhez, ahol az indokolt, és megvannak hozzá a feltételek. Dr. Kádár Gyula tanszék- vezető egyetemi tanár kiemelte, hogy jelenleg 45—50 ezer hektár korszerű szőlő- ültetvény van Magyarországon. Lényeges azonban, hogy 2000-ig legalább ennyit telepítsenek annak érdekében, hogy folyamatosan az évi 5 millió hektó bormennyiség megteremjen az országban. Van mit javítani a feldolgozásban, az érlelési módszerekben is. amelyek szintén elősegíthetik az ágazat kedvezőbb jövőjét. Az Országos Borminősítő Intézet igazgatóhelyettese, dr. Ásvány Ákos, aki egyben a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal magyar tisztségviselője is, a minőségi termelés és a táj kapcsolatát emelte ki. Visszatekintett az emberiség történetére napjainkig, amely valamilyen formában kapcsolódik a szőlőhöz és a borhoz. Hangoztatta, hogy szerte a világ nagy termelő országaiban egy-egy táj régen is és ma is elismert nemes nedűiről. így van ez Magyarországon is, ahol történelmi borvidékek vannak. Aláhúzta, hogy a világpiacon elsősorban a Tokaji aszút és az Egri bikavért ismerik a hazai borok közül. Lényeges, hogy a jövőben a minőségés eredetvédelemmel, a nemzetközi ízléshez való igazodással más borainkat is megismerjék, illetve elismerjék. A konferencia után dr. Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes értékelte az Egerben tartott XXI. bor- és VI. üdítőital-verseny tapasztalatait. Hangsúlyozta, hogy talán soha nem volt ennyire fontos az a programsorozat, amelyet a Szőlő és bor nemzetközi éve keretében rendeztek. Még inkább felszínre hozta az ágazat hazai megújulásának és az erre irányuló cselekvések fontosságát. Nincs más lehetőségünk, csak a piaci igényekhez, a növekvő versenyhez való igazodás. Kiemelte, hogy az országos borversenyen az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek. intézmények és egyéni termelők megközelítőleg 1100 mintájáról mondott véleményt a négy zsűri. Ezen a termelői, a forgalmi és a muzeális értékű borok vettek részt. A verseny célja az volt. hogy minél jobban figyelembe vegye a fogyasztói érdekeket és a minőség javítását. Bejelentette. hogy a MÉM az Országos Anyag- és Árhivatallal egyetértésben ezen a versenyen a forgalmi kategóriában legjobban szerepelt borok árát a termelő üzemek a Bor éve megjelöléssel húsz százalékkal emelhetik a jövőben. KiemelkeDr. Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes értékelte az országos bor- és üdítőital- verseny tapasztalatait (Fotó: Perl Márton) dett ebben az Egervin Bor- gazdasági Kombinát, a Ba- latonboglári Mezőgazdasági és a Hungarovin Borgazdasági Kombinát, a Tokaj- hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát, a Badacsony Hegyközség Szakszövetkezet. A kistermelők közül pedig az aranyérmet nyert egri Kovács Imre. Szólt arról is, hogy a VI. országos üdítőversenyre minden eddiginél nagyobb számmal neveztek be. Az elbírált 257 mintából 17 arany-, 18 ezüst- és 64 bronzérem született. A legnagyobb pontszámot a Kecskemét—szikrai Állami Gazdaság Fino al- manektára kapta. Végül köszönetét mondott Heves megye és Eger párt- és állami vezetőinek az igényes vendéglátásért, az egyhetes rendezvénysorozatban való aktív közreműködésükért. Ezután átadta az arany-, ezüst- és bronzérmeket, valamint a különdíja'kat. A résztvevők között Heves megyéből 11 állami gazdaság, termelőszövetkezet és kombinát, továbbá kilenc kistermelő versenyzett boraival. Országosan is a legnagyobb sikert az Egervin Borgazdasági Kombinát érte el, miután húsz arany-, 8 ezüst és 12 bronzérmet szerzett. Három aranyérmet kapott a Gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Termelőszövetkezet, kettőt a Nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezet és Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság. Egyet- egyet pedig a markazi és az Egri Csillagok Termelőszövetkezet. Az eredményes szereplést bizonyítja az is, hogy a gyöngyösi, a visontai, az egerszailóki, az andornaktá- lyai, az abasári közös gazdaság több ezüst-, illetve bronzérmet I nyert. Mindez a magas színvonalú szakmai munkát dicséri. Kiosztották a különdíjakat is. így egyebek mellett az Egervin különdíját az Egri Csillagok Termelőszövetkezet kapta. A TOT mellett működő szőlészeti és borászati szakbizottság, továbbá a Heves Megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának különdíját a Nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezet nyerte el. A TOT, valamint a Heves Megyei Teszöv különdíjába a Gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Termelőszövetkezetet részesítették. A szőlészeti és borászati szakbizottság különdíjasa a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság lett. Heves Megye Tanácsa elnökének különdíját, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium élelmi- szeripari főosztályának vándordíját az Egervin Borgazdasági Kombinátnak adományozták. Mentusz Károly EGY HÓNAP ALATT ÚJ „SZÖLŐÚT” Bizakodnak a gyömyössolymosiak Ritkaság manapság, hogy ne panasszal kezdjék a gazdaság vezetői arra a kérdésre a választ: „Mit várnak ettől az évtől?” — Azt gondolom, hogy a terveinket megvalósítjuk — mondta dr. Nyilas János, a Gyöngyössolymosi Mátra Tsz elnöke. iEz a suimmás kinyilatkoztatás nagyon megnyugtatóan hangzott. Mintha nem lett volna se fagy, se aszály. — Nálunk is van olyan tízhektáros szőlőtábla, amelynek a termése elmarad jócskán a tervezettől. Éppen a fagy miatt. Az lrsay fajtáról kiderült hogy rossz a fagytürő képessége. Ez nem mondható el a muskotályról, de ennél a virágzás időszaka a kritikus. Viszont szükségünk van rá, mert olyan kiválóak a borászati tulajdonságai. A rizling-félék a legelterjedtebbek nálunk. Ezek adják a terület ötven százalékát Arra a kérdésre, milyen lesz a szőlő átlaga hektáronként, megtudtuk, hogy nyolc tonnát várnak. Az elmúlt évi árakkal számolnak az idén is. Pénzügyileg nincs gondjuk. Ennyire egyszerű az élet ebben a községben ? iNem egészen, közölte az elnök, mert a szőlőt megművelni nem is olyan köny- nyű feladat. Egyre kevesebb a gazdaságban a munkára fogható ember. A gép sem tud mindent elvégezni. Mi tehát a megoldás? A részesművelés: összesen mintegy másfél száz azoknak a száma, akik a termés egy- harmadáért vállalták, hogy elvégeznek minden kézi munkát a tőkéken. A gépek dolga a többi. — Ha azt vesszük, akkor ez a megoldás nekünk kétszer annyi kiadást okoz, mintha művelnénk a szőlőt — figyelmeztet az elnök. — De nincs más lehetőségünk. Kezdetben a tagjaink nehezményezték, hogy a részesművelők jobban járnak, mint ők. Elég sokat vitatkoztunk. De aki vállal részesre szőlőt, annak nem mondunk nemet. Ezért alakult úgy a helyzet, hogy a részeseink fele községbeli, a másik fele pedig vagy gyöngyösi, vagy környékbeli. — Rá lehet bízni egy ipari szakmunkásra a szőlőt? — Rá kell. Természetesen a segítséget megadjuk: megtanítjuk a metszésre, minden egyébre. A munkáját ellenőrizzük. Ha a metszést nem jól végezte el, kötelezzük a javításra. Előfordult az is. hogy kénytelenek voltunk szerződést bontani. Az idén hat esetben következett be ez a kényszerlópés. Még arra is gondol a tsz, hogy jó úton tudjon a részes kijárni a szőlőbe. Most 3 kilométer hosszan készül el. illetve újul meg a táblák közötti út. A közútépítők szeptember 30-ra végeznek a munkájukkal, a kezdéstől számított egy hónap alatt. Mire a szüret igaziból megkezdődik, ne kelljen a teherautóknak „kínlódniuk” a szállításkor. — A rossz út nemcsak a gépeket teszi tönkre, hanem a szőlőt is megdézsmálja, mert a zötykölő- dés közben elfolyik a must, kiszóródik a szőlő — figyelmeztet az elnök. Amiből kiderül, hogy a kátyúk elviszik a forintokat. Meddig nyúlnak ezek a szürke, aszfaltozott szalagok a földek között? Az egyik irányban majdnem oroszi határáig. De ott néhány százméternyi távolságra megszakadnak. Miért nem kötik össze a két utat? Ki gondolná, hogy ennek praktikus oka van. Ha az út a két települést átfogja, akkor már „közútnak” minősül, nem magánútnak. Tehát mindenki használhatja. Rámehetnek a nagy tengelynyomású járművek: a bányáé és az erdőgazdaságé is. Ezt a terhelést pedig ezek az úttestek nem bírják el. Igaz, a műszaki állapotuk megőrzése már a közlekedési szaktárca gondjait tetézné, de ... —Nem sok jó származna abból, ha a szőlők között szabadon közlekedhetnének a személyautók. A termést pedig mi magunk úgy tudjuk most megőrizni, hogy nem engedünk erre a területre be idegeneket. Sajnos, ez az óvatosság a rossz tapasztalatainkból fakad. Nem lehet tehát a „mindenki szőlője” a gyöngyössolymosi határ, bár igazán jó minőségű út fut majd be a táblák közé. Az Irsay-táblában a szüretet szeptember 10-én kezdték meg az eredeti szándék szerint. Bízva a jó, a jobb folytatásban. (gmf) Tóth István, az Egri Csillagok Termelőszövetkezet elnöke vette át az aranyérmet dr. Szabó Ferenc miniszterhelyettestől
