Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-14 / 216. szám
4. 33 LTÚRA— KÖZMŰ V E L □ 3 JT . E NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 14., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Az élet ízei Aki bosszankodni kívánt, most sem csalódott, hiszen ismét találkozott — csütörtökön este — a Szomszédok újabb blokkjával, amely értéktelenségével majdhogy lekörözte a korábbiak elviselhetetlenül közhelyes, műrostos szintjét. Nem vitatom: más televíziókban sikerrel rajtolhatnak, futhatnak ilyen jellegű vállalkozások. Ha így vaiC"akkor tőlük illene tanulni, ellesni valóságérzéket, a szó nemesebb értelmében vett rutint. Ennél persze sokkal egyszerűbb befejezni ezt a kínkeservesen formálódó produkciósort. Egy biztos: a nézők hálásak lennének. Még a megkésett figyelmességért, udvariasságért is. Másutt is kereshetnének követendő példákat. Megtekinthették volna ugyanazon a napon a Tengiz Abu- ladze-sorozat nyitó darabját, az Idegen gyerekeket. Az 1958-ban készült munka még nem gyémántként vil- lódzó kincs, mégis sejteti azt az alkotót, aki tudja, hogy küldetése van a világban, olyan misszió, amelyről nem mondhat le akkor sem, ha az érvényesülés útja számára korántsem száguldásra teremtett autópálya, hanem kitérőkkel tarkított, göröngyös ösvény. Ez az alapállás a vonzó, s kizárólag ez ígér hamisítatlan halhatatlanságot. Hol van ettől a kommersz szellemek tessék-lássék ügyetlenkedése. Hát bizony a távolság Makó—jeruzsálemnyi! Megbocsátottuk a feketefehér változatot, a kopott, a néhol szinte élvezhetetlen kópiát. Mindezekért kárpótolt bennünket a hétköznapokból metszett cselekménymag mesteri feldolgozása. Legalább ilyen rangú Va- lentyin Raszputyin Végnapokba, amelyet méltán dicsér Zahora Mária dramaturg, hiszen a szerző tudja, kizárólag az igazi író. aki úgy szól a mához, hogy a jövőben is értsék, okuljanak örökzöld intelmeiből. Ez a többlet kizárólag a kivételes képességűek, s a humánum szolgálatára esküdtek ritka adománya. A sztori, a cselekmény egyszerű, könnyen áttekinthető. Nálunk, velünk is megtörténhet, persze körülménye, inkhez adoptálva. Nekünk is szembe kell néznünk öregedő, majd búcsút intő szüléink ezernyi gondjával, mi sem jeleskedünk folyvást a magvas erények gyakorlásában, esetenként önzésünk labirintusában bolyongunk, nem kívánva észrevenni a felkínált Ariadné-fonaiat, mások keresztje feledteti, hogy ránk is vár a sorsunk által rendelt tehertétel. Pereg a film, s anyánk semmibe veszett mosolyára révedezünk, jóval kritikusabban kutatva tetteink, cselekedeteink mozgatórugóit, mint valaha. Ez a semmi mással nem helyettesíthető, pótolható vérbeli katarzis. Kár, hogy ritkán jussunk ez a lelki tisztítótűz . .. Pécsi István Kikapcsolhatatlan Ha én ezt az (adó)klu- bomban elmesélem... ! Biztos. hogy senki nem fogja elhinni, hogy önállósította magát a televizióm. Békésen néztem mindennapi betevő krimimet, amihez a bájos bemondónő hozzá is fűzte: ilyenkor mindenkifáradt, szívesen tekinti meg tehát az éppen ügyeletes nyomozó soron következő kalandjait. Nem tudom, ki hogy van ezzel: számomra már az is föloldhatatlan rejtély, miért nyugszik meg, s pihen kellemesen az emberek nagy többsége akkor, mikor a képernyőn másokat lepuffantanak, felakasztanak, megfojtanak, megerőszakolnak, kirabolnak stb. (Nem kívánt rész törlendő.) De nem is ezt akartam elmesélni, hanem azt, hogy megoldottak minden feladványt, helyreállt az erkölcsi világrend, s még csöppet elterpeszkedtem a fotelban, lefekvéshez készülődve, amikor megkezdődött a Gondolkodó. No, erre elhatároztam — mivel legkedvesebb témámról esett szó — szépen lecsukom a készüléket. Amikor azonban a kikapcsológombhoz nyúltam, a „varázsdoboz” megmakacsolta magát. Nem hallgatott el. Sőt, sértődötten közölte, hogy túl keveset tudok még az adórendszerről, ezért hallgassam csak végig a soron következő vitákat. Még szembesített is néhány honfitársammal, akik nagyfokú tájékozatlanságot árultak el ezen a téren. Elképzelhetően azért, mert a tévéjük nem ilyen öntevékeny, mint az enyém, s a sok-sok elemzést nem nézték végig, hanem megelégedtek Derrick „békés” történetével, gyengébb idegzetűek voltak annál, hogy szemtől-szembe kerüljenek egy valóságos pénzügyminisztériumi osztályvezetővel. Másként nehezen hihető ez a tanácstalanság, hiszen lassan olyan műsoridőben foglalkozik a televízió az adórendszer megújulásával, mint annak idején a táncdalfesztiválokkal. Persze, a két program nézettségi és tetszési indexét ösz- sze sem lehet hasonlítani egymással. Szóval, a műsor pergett megállíthatatlanul, s megismerkedhettem újfent egy pénzügyessel, egy kutatóval, s egy közgazdásszal, akinek más a véleménye. Közben pedig kis riportokat vágtak be arról, hogy mi a nézete erről az egészről a cigányzenésznek és a vezérigazgatónak. Mindez nagyon tanulságos volt. Legfőképpen az derült ki belőle, hogy milyen sok (fontos) dolgot nem vehetnek figyelembe a törvény előkészítésénél. A hivatal embere szelíd mosollyal hozzátette: kompromisszumokat kellett kötni, s ezek az ellenvetések mind elhangzottak az előzes viták során. Abban nagyjából mindenki egyetértett: a készülő változtatásra szükség van. De hogy miként és miért, arról már megoszlottak a nézetek. Számomra a legtöbbet mondó az a községi tanácselnök volt, aki felpanaszolta. hogy tájékozatlan, pedig már sokan ostromolják információkért. Nehezen hiszik el, hogy mindezek még nem kész tények, csupán javaslatok. Szokatlan is, különös is ez a (majdnem) társadalmi vita, ami, megelőzi ezt a mindnyájunk számára fontos döntést. Mintha túlságosan is szorítana az idő, s olyankor közvetítenek például egy Gondolkodó című elméleti műsort, amikor már jórészt túljutottunk a meditáción, s már a cselekvés kell, hogy következzen. Keverednek fázisok, helyzetek. A televízióm megmakacsolta magát, de nem sokat segített. Jó szándéka vitathatatlan, de máskor jobban hallgathatna rám. Ha már olyan fáradtak vagyunk, mint a bemondónő állítja... Gábor László Műtét előtti altatás ... A hatvani Dr. Nagy Lehel főorvos és munka társai egy üzemi balesetet szenvedett dolgozót műtenek Gyógytornán (Fotó: Szabó Sándor) traumatológiai betegellátásért Az emberi gondatlanság, felelőtlenség nem -kis mupkát jelent a Hatvani Városi Kórház traumatológiai osztályán dolgozóknak, akik évente a szakrendeléseken mintegy 34 ezer, embert látnak el, s adott esetben több mint ezer műtéti beavatkozást végeznek az orvosok. Az egészségügyi munkát segítik a környék nagyipari üzef- mei, vállalatai, a szénbányák, szövetkezetek is az osztállyal kötött szocialista szerződések kapcsán. Kéziműszerek, diagnosztikai berendezések vásárlásának zálogaként az egészség- ügyi dolgozók „bábáskodnak” a munkahelyi baleseteket szenvedett dolgozók rehabilitációs folyamatánál, rendszeres helyszíni szűrővizsgálatokat is szerveznek. Felvételeink a mindennapi tevékenységből villant fel néhányat. „A jó példa húzoero lehet Beszélgetés a pedagógiai társaságról Sokszor kerültek az utóbbi időben az érdeklődés középpontjába gyermekeink tanitói, nevelői. Tantervmódosítás, anyagi helyzet, megbecsültség... Unalomig ismételt, közhelyszintű fogalmakként élnek bennünk. Hog,y mégis e témával foglalkozunk: azt az indokolja, hogy a mai napig viták folynak a pedagógusszerep változásáról, új követelményekről, testületi demokráciáról stb. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel kerestük fel Egerben dr. Szabados Lajost, a Magyar Pedagógiai Társaság Heves megyei tagozatának titkárát, hogy az életükről, munkájukról, a jövő feladatairól beszélgessünk. — A tizenhárom fős elnökség irányítja a nevelés elméleti, oktatáselméleti, neveléstörténeti és a kollégiumi, diákotthoni szakosztályok munkáját. Feladataink megoldásához az anyagi alapokat a pedagógus szakszervezet és a megyei tanács művelődési osztálya biztosítja. Ezenkívül kapcsolatot tartunk fenn a Magyar Pedagógiai Dr. Szabados Lajos: „Nem szabad, hogy útkereséseink közepette a gyermek elsikkadjon ...” (Fotó: Tóth Gizella) Társaság szakosztályaival, a Miskolci Akadémiai Bizottsággal, a Ho Sí Minh Tanárképző Főiskolával és a megyei gedagógiai intézettel is. Céljaink közül a legfontosabbat említeném. Segítjük a pedagógiai gyakorlat elméleti, tudományos feldolgozását, szakmai tanácsadással, továbbképzések rendezésével. Ezenkívül törekszünk a kutatási területek összehangolására, s az eredmények publikálási lehetőségeinek megteremtése is feladataink közé tartozik. — Hogyan tudtak eleget tenni ezeknek a terveknek, nem jelentenek-e akdályt a pedagógus hivatás körüli ellentmondások? Ha visszatekintünk az elmúlt öt évre — eredményeink mellett, önkritikusan szemlélve munkánkat —, meg kell állapítanunk, hogy az utóbbi időben kissé csökkent az aktivitás, többen lemorzsolód tak. A visszaesés ckait keresve döntő tényezőnek tekintjük a pedagógusok túlterheltségét, illetve azt a tényt, hogy a megyében dolgozó kollégák nehezen szervezhetők a megyeszékhelyről. Ezért városi munkacsoportok létrehozását látjuk szükségesnek, melyek Füzesabonyban, Hatvanban, Gyöngyösön és Hevesen dolgoznak majd a városi művelődési osztályok támogatásával. Ezzel a szervezeti módosítással elérhető lesz, hogy ne a pedagógusokat mozgassuk a rendezvényekhez. hanem a rendezvényeket vigyük ki a pedagógusokhoz. — Milyen gondokkal kell szembenézniük, ha az oktatás és a nevelés elméleti hátterét akarják erősíteni? — A társaságunk tevékenységében némi lemorzsolódás, aktivitáscsökkenés figyelhető meg. Ez összefügg az anyagi megbecsültség nem kellő mértékével, hiszen jóban megéri a túlóra vagy a fizetett túlmunka vállalása, mint az elméleti tevékenység, mely nincs kellően megfizetve. Az anyagiak rendezése önmagában persze nem oldana meg mindent. Az erkölcsi megítélés megváltoztatásáért, a pedagóguspálya presztízsének növeléséért több tényező együttes módosítására lenne szükség. — Ezeken a problémákon kívül bizonyára akadnak olyanok is, amelyek megoldását „szakmán belül” is meg lehet oldani. Melyek ezek? — Újra kellene gondolni a felvételi rendszertől az alkalmasság kérdéséig egy sor gyakorlati feladatot. Mi javasoltuk például, hogy első diplomát ne lehessen esti vagy levelező képzés keretében szerezni, mert ez leértékelődéshez vezet. Továbbá a pedagógiai alkalmasság felülvizsgálására, ennek mérhetőségére kellenének tudományos megalapozottságú módszerek, melyek jelenleg még hiányoznak. Allergikus pont a képesítés nélküli tanárok ügye. Csak végső esetben szabad ezt a megoldást választani, hiszen az emberről, jövőnkről van szó. s ha itt hibázunk az nehezen lesz korrigálható. Nem szabad, hogy számtalan gondunk, útkeresésünk közepette a nevelés alanya, a gyermek elsikkadjon. Az erkölcsi megbecsülés kivívása nagyrészt a pedagógusokon múlik. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a pozitív példák a figyelem középpontjába legyenek. Ezt a célt szolgálja többek között a neveléstörténeti szakosztály törekvése, amely jeles tanáregyéniségekről tervez egy album kiadását. Most folyik az anyaggyűjtés egy pedagógiai múzeum megalapozásához. — Az elmúlt években országos konferenciák, emlékülések, kiadványok fémjelezték a pedagógiai társaság tevékenységét. Mindez elismerésre méltó, de a követelmények nőnek. Milyen lehetőségeik vannak a továbblépésre? — Publikációink sorából a leg jelentősebbeket emelem ki: az egyik az egri óvodai neveléstörténettel foglalkozott, a másik dr. Somos Lajosnak, tagozatunk örökös, tiszteletbeli elnökének életútját bemutató munka. Ez évben többek között felkívánjuk dolgozni a kollégiumi diákotthoni mozgalom történetét, s megemlékezünk Makarenko születésének 100. évfordulójáról is. Munkánknak lendületet adhat új összetételű elnökségünk. mely öt évre szóló komplex feladattervet dolgozott ki. Ez kiterjed minden olyan területre, melyek az előrelépéshez, munkánk hatékonyságának növeléséhez szükségesek. Igyekszünk a lehetőségeink reális figyelembevételével segíteni a megye pedagógustársadalmának munkáját. Minden lehetőséget ki kell használnunk, hogy az alkotó, kutató tanárok minél szélesebb körben hírt adjanak munkájukról. B. Szabó Pál DOBRIN DOBREV: Vélemény Nem tudtam türtőztetni magam, és fölkerestem az egyik patinás intézményt. Benyitottam <a legelső szobába, és így szóltam: — Szeretném megmondani a véleményemet! — Pozitív vagy negatív értelemben? — kérdezték. — Negatív a javából! — feleltem állhatatosan. — Mi itt vsak pozitív véleményekkel foglalkozunk. Menjen át a szomszéd szobába, ott bárki elmondhatja a negatív véleményét! Bementem hát a másik szobába. — Szeretném kifejteni a negatív véleményemet! — Éljen!. — és megtapsoltak. — Na és miről szándékozik véleményt mondani? Munkahelyi vezetőről vagy jelenségről? — Vezetőről! — vágtam ki huszárosán. — Mi itt csak jelenségeket érintő negatív véleményeket hallgatunk meg. A főnökökről a szomszéd szobában lehet nyilatkozni. Benyitottam d harmadik szobába is. — Szeretnék negatív véleményt mondani egy munkahelyi vezetőről! — Bravó, ilyen emberekre van szükségünk! — lelkendeztek. •— Még csak azt árulja el, a saját főnökéről van szó, vagy a munkahelyi vezetőkről általában? — A sajátomról! — választoltam bátran. — iMi nem foglalkozunk konkrét személyekkel. Menjen át a szomszéd szobába! Ott mindenki elmondhatja la negatív véleményét a főnökéről. Oda is bementem. — Szeretnék negatív véleményt mondani a ... — és lekkor a torkomra forrott a szó. A isaját főnököm állt előttem. Ügy látszik, mialatt szo- bárólsSzobára tévelyegtem — előléptették.