Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-08 / 186. szám
8 NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 8., szómból A „szamuráj” életérzés és a Nyugat betörése A második világháború után, a Japán felé forduló érdeklődés következtében egyre több japán irodalmi alkotás vált ismertté külföldön, többek között Magyar- országon is. A nemzetközi megbecsülés jeleként tüntették ki Nobel-díjjal Kava- bata Jaszunárit, aki — a japán kritika szerint — gazdagon árnyalt, lírai hangulatával az ősi japán irodalom esztétikai érzékenységének méltó folytatója volt. Éppen ezért keltett nagy megdöbbenést 1972-ben (még az öngyilkosságok számában vezető Japánban is!), hogy egy éven belül két világhírű író (Misima Jukio és Ka- vabata Jaszunári) követett el öngyilkosságot. A francia Nouvel Observateur című lap a japán írók nyugtalansági hullámáról írva, a két öngyilkosság kapcsán megállapította, hogy a második világháború utáni japán írónemzedék a modern életformája ellenére is japánabb, mint bármelyik elődje. Felszaggatja a régi sebeket, a japánság problémáival gyötrődik, pedig ezeket a lélektelen gazdasági hatalom néni tudja megoldani. A fiatalabb japán írók is egyre inkább elvesztik Iá- • búk alól a talajt, mert képtelenek elválasztani az emberi kapcsolatok problémáit a keleti és nyugati kultúra ellentététől. A francia lap cikkénél sokkal érthetőbben beszél erről a problémakörről Ily- lyés Gyula a Kínai szelence előszavában: „A távol-keletiek új írói és gondolkodói már vettek maguknak nyugatról némi öntudatot, legalábbis , arra az alkalomra, valahányszor az emberiség sorsáról szólnak. Ellentétben a keleti bölcseletek nyugati származású megszállót jóival, ők nem csodaszert, hanem gyakorlati érzékkel né. mi cserét ajánlanak, ök sem boldogok, életszemléletük nekik is fölbomlott. Saját népüket elmaradottnak tartják, s ezért ugyancsak nógatják a technikai fejlődés útját. De azonközben bíráló tekintettel nézik a nyugatiak puszta technikai haladását. A lusta belenyugvás és a vak vágtatás összepárosítá- sától várnak egy olyan "életvitelt«, amely a lankadatlan előrejutás közben sem feledkezik meg arról, amit az előrejutásnak is szolgálnia kell: a lét átérzé- séről és átértéséről... A ••nyugatos«, a haladó gondolkodású japánok azt vetik mindmáig hazájuk szemére. hogy az emberiség Európában végbement fejlődése náluk jobbadán csak az öltözködés meg a gépese- dés terén mutatkozik: a politika, a vallás, a szokások rendje nagyon is hagyományos." A Sógun kapcsán Japán iránt ébredt fokozott érdeklődés indokolja, hogy röviden áttekintsük az Európa * Napisten-császárhívő hagyományokat akarja életre galvanizálni. Kiadó gondozásában az utóbbi fél évtizedben megjelent japán prózát. A kiadott írásművek zömében jól kitapintható az előbb említett alapgondolat. Misima Jukio Tavaszi hó című regénye a világhírű író főművének, A termékenység tengere tetralógiának első, de önmagában is zárt, teljes darabja. Ebben az írásában (ahogyan egész munkássága során is) a „két Japán” — a hagyományos, császárhívő szamurájerényekre épülő és a modern. nyugatosodó Japán — problémáját járja körül a szerző. (Ö maga inkább az elsőhöz húzott: 1970. november 24-én száztagú „sza- murájhadseregével” megszállta a Nemzetvédelmi Hivatal épületét a császárkultusz visszaállítása céljából, majd — miután az összegyűlt katonák kinevették — harakirit követett el.) A regény cselekménye az első világháború előtti Japánban játszódik. Kiojaki Macsugáje, egy ifjú arisztokrata, beleszeret egy nála is előkelőbb leányba, Szatokóba. A két fiatal Szatokó társalkodónőjének segítségével egy találkahelyen egymásé lesz. A leány, akit közben eljegyeznek egy „hozzá való” herceggel, teherbe esik. Mivel nem hajlandó elhajtani a magzatot, titokban kolostorba küldik, hogy ott szülje meg a gyereket, és csak ez- utárr jöjjön vissza. Szatokó azonban végleg kolostorba vonul. Macsugáje egyik barátjának, Hondának a segítségével utánaszökik, de a lány nem akarja látni. A fiatalember megfázik az úton. és meghal. (A regényfolyam főhőse, Honda az első kötet eseményei során még a háttérben van, ám már itt is jól érzékelhető, hogy — akárcsak maga az író — a kettős kötődés ambivalenciájában vergődik: a konzervatív, nacionalista,* miközben ő maga is „meg van fertőzve” a modern életformával.) Jukió nagy lélektani tudással, a keleti tradíciók mellett modern tudományos ismeretekkel is felvértezve, hagyományos modorban és szerkezetben mondja el a históriát. Isiguro Kazuo a legfiatalabb írónemzedék képviselője: 1954-ben született. Első regényének, a Derengő hegyeknek a főszereplője Ecuko, egy Angliában férjhez ment, középkorú asszony. Idősebbik lánya, Keiko váratlanul öngyilkosságot követ el. A temetésre megérkezik Londonban élő, immár „.tősgyökeres” angol húga, Niki, aki azonban hiába próbálja elterelni anyja gondolatait a halálesetről. Ecuko felidézi egykori szomszédai emlékét, és az ő sorsukoji keresztül megvilágosodik előtte Keiko tettének oka. Évtizedekkel korábban (egy évvel a háború befejezése után), amikor még Nagaszakiban élt az első férjével, és éppen Keikóval volt várandós, a szomszédjukba költözött Szacsiko és Mariko, anya és lánya Tokióból. Az asszony férje elesett a háborúban, a nagybátyja fogadta be őket. ám a szabadságra vágyó Szacsikó a lányával együtt megszökött tőle. Nagaszakiban egy Frank nevű, iszákos amerikai férfinak lett a szeretője. S a maga életét élve egyre kevesebbet foglalkozott a lányával. Csakhamar úgy döntött, hogy Frankkel Amerikába utazik, de Mariko nem akart vele menni. Amikor pedig anyja a szeme láttára vízbe fojtotta három kedves kismacskáját, a kétségbeesett lány elbújdosott hazulról. Ecuko párhuzamot lát az ő sorsuk és saját élete között: ‘második férje angol egyetemi tanár, nem sokat törődött japán mostohalányával, aki az idegen környezetben egyre zárkózottabbá vált, anyjától is el- hidegült, s végül öngyilkos lett. Niki hasztalan érvel azzal, hogy nem ő a hibás, Ecukó nem tud szabadulni a gondolattól, hogy őt terheli a felelősség Keiko haláláért: mivel csak saját boldogságát tartotta szem előtt, végső soron feláldozta a lányát. A regény rendkívül fegyelmezett stílusban íródott, de a szépen gördülő mondatok mögött óriási morális és pszichológiai feszültség vibrál. Isiguro néhány vonással is képes teljes jellemeket rajzolni, könyvének legnagyobb erénye azonban a költői nyelvezet, amely -gyakran új jelentéssel gazdagítja, árnyalja a szavakat. Ebben a japán hagyományok megtermékenyítő hatása jut kifejezésre. Móri ögai novelláskötete, A vadlúd, a világirodalmi rangú japán szerző válogatott elbeszéléseit tartalmazza. írásaiban nagy szerepet kapnak a hagyományos erkölcsök. szokások, elsősorban az önkéntes áldozat és a rituális öngyilkosság, a szep- puku kérdésköre. Az Oktett Jagoemon végrendelete című elbeszélésben egy XVII. századi szamuráj mondja el, hogy naiért követi a ha; Iáiba az urát. A gyűjtemény egyik legjobb darabja, A szakai incidens a Mej- dzsi-restauráció (1868) utáni zaklatott hónapokban játszódik: húsz japán katqna nyilvános, önkéntes öngyilkosságot vállal, hogy az ország elkerülhesse a nagyobb fegyveres konfliktust Franciaországgal. A Szansó, a gazda, egy régi buddhista legenda E. T. A. Hoff- mann-hangulatú földolgozása: itt a nővér áldozza fel magát a bátyjáért. A zömmel történelmi tárgyú elbeszélések sok mindent elárulnak a Tokugava-kor- szak (1603—1867) szokásairól, - erkölcseiről, városairól, jeles személyiségeinek életéről. Szószeki Nacume utolsó és sokak szerint legjelentősebb műve, a Fény és sötétség folytatásos lélektani regény. Annak idején az Aszahi című irodalmi lap hasábjain jelent meg, és bár 1916-ban a 188. folytatásnál Szószeki halála miatt megszakadt, mégsem torzó. Főhőse, a középosztálybeli C.uda josio kórházba kerül, megoperálják. A sikeres műtét azonban nem oldja meg súlyos pénzügyi és magánéleti gondjait. Felesége, O-Ncjbu megszerzi ugyan a szükséges pénzt, minthogy ezzel akarja kicsikarni férje sze- retetét, önmaga azonban képtelen az önfeláldozó szeretetre: mindenáron uralkodni akar férjén. Az ellentéteket nemcsak, hogy kárörömmel figyeli a régi osztálytársát betegágyánál meglátogató intrikus Koba- jasi, hanem még szítja is. Eljá.rását maga előtt azzal igazolja, hogy Cuda és jómódú családja, sőt egész osztálya velejéig romlott, pusztulásra érett, neki pedig semmije sincs. Cuda a mélyponton van, amikor megjelenik nála vállalati főnökének felesége, Jósikává asszony. Szerelmes Cudába, de .társadalmi helyzete és pszichés alkata lehetetlenné teszik számára, hogy odaadja magát neki. De mert mindenképpen be akar avatkozni a férfi életébe, közli vele, hogy régi nagy szerelme éppen egy távoli fürdőhelyen tartózkodik, és még pénzt is ad neki, ha lábadozás ürügyén ott találkozik a magányos nővel. A régi szerelemben Cuda feléled, újra megtalálja igazi énjét. Tanidzaki Dzsunicsiro századunk legkiválóbb japán prózaíróinak egyike volt (1886—1965). Az 1928- ban megjelent Van, aki a keserűfüvet szereti című regényéért 1955-ben Nobel-díjra is jelölték. A, történet a Ka- name-Miszako házaspárról szól. Még csak tíz éve házasok, a kapcsolatuk azonban már megromlott. Kanoménak szeretője van, s a férj magatartása Miszakót is idegen férfi karjába kergeti. Mivel úgy vélik, hogy egyetlen kisfiúk lelki fejlődése megsínylené tettüket, nem válnak el. Kaname egy alkalommal apja meghívására elmegy egy színházi előadásra, ahol az addig csak a nyugati kultúráért lelkesedő férfi a kecsesen mozgó bábfigurákban felfedezi a japán művészetek számára eddig ismeretlen szépségeit. E felfedezés végén megérti és átértékeli egész életének mélyebb összefüggéseit. Tanidzaki kifinomult pszichológiai érzékkel elemzi a két ember egymáshoz való viszonyát, ,a szerelmet, a házasságot és a házasságon kívüli kapcsolatokat, a hagyományos japán és a nyugati kultúra érintkezésének problematikáját. Macumuto Szeiko Cucui Jaszutaka A kukucskálás telei Gondolkodó falevelek című bűnügyi regényét a könnyedebb ,műfajok kedvelőinek ajánljuk. Politikai krimijének főhőse Szer kicu Kókicsi, a nagyvárosban lődörgő, huszonhat éves árva parasztgyerek. Egy verekedések miatt rá kiszabott kisebb börtönbüntetésének ideje platt megismerkedik egy Inoue Dajzó nevezetű vagánnyal. Ez a fickó Itakura Afciónak, Japán egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb üzletember-politikusának megbízásából belerántja őt egy gyilkossági ügybe. Az áldozat egy külföldi politikus, aki a japán hadsereg által a háború alatt összerabolt és az összeomláskor eltűnt hatalmas nemesfém-készlet után nyomoz. Szakicu, hogy mentse a bőrét (és mert érdekli a história), magán- nyomozásba kezd, melynek útját gyilkosságok sora szegélyezi. Az áldozatok: vizsgálóbizottsági tagok, a kincs rejtekhelyét véletlenül felfedező férfi, a Sza- kicura hamisan valló bár- pincérnő, végül az idő közben tettét megbánó és Sza~ kicu mellé álló Inoue. Sok izgalmas kaland után az amatőr nyomozó végül leleplezi mind a gyilkost, mind a felbújtó Itakurát. A japán politikai-gazdasági élet szennyes kulissza- titkait — ha csak egv fiktív történet keretében is — bátran bemutató, a főhős fejlődését lélektanilag is megalapozottan ábrázoló krimi önértékei és kuriozitása is számot tarthat a műfaj szerelmeseinek érdeklődésére. Zahemszky László Gyűlölöm a telefont. Különösen. amikor engem hívnak, és váratlanul, hirtelen felcsörömpöl, s rámijeszt a készülék. Feldúlja a lelki nyugalmamat. Azt hiszem, ezek után tökéletesen érthető. mennyire ellenkeztem, amikor egy szép napon a feleségem azzal állt elő. hogy vegyünk képes telefont. — Egy frászt! —. válaszoltam neki. — Még, hogy valami vadidegen akkor kuksizzon bele a hasunkba, amikor éppen kedve szoty- tyan rá! Az idegbajt hozná rám! — Pedig már a mellettünk lakónak is van, a szemben lakó is szerzett már, és mindenki a környéken. — A feleségem nem hagyta magat. — Bele kell törődnöd, hogy a modern fogyasztói világhoz ez is hozzátartozik! Különben az is ritka dolog manapság, hogy valaki ennyire utálja a telefont! Egy vénembernél még megérteném, de egy harmincegy évesnél?! Valami komplexus lehet az oka. Ki kellene analizáltatni! Ez hülyének néz engem! El tudtam képzelni, hogy fognak röhögni rajtam, ha a feleségem beír a lelki postának: „A férjem tele- fonfóbiás. Mit tegyek vele?" Mit is tehetnék, inkább beadom a derekamat, és elindulok a hivatalba, hogy elintézzem: szereljenek be hozzánk is kukucskálót. Kétségek között hányódó lélekkel léptem be a telefonközpont fényűző palotájának kapuján. Egy órát vártam, mire rám került a sor. Leültem szemben a hi vatalnokkal, akinek — ahogy mondani szokás — a szeme sem állt jól. — Szeretném, ha bevezetnék hozzánk a képes telefont — mondtam. — Hozott magával jövedelemigazolást? — Nem, most éppen nincs nálam. Kellett volna? — Kellett volna! Csak megszabott vagyoni helyzetű igénylőket vehetünk figyelembe. Ha nem éri el az előírt jövedelmi szintet, nem adok engedélyt. Szóval mennyi a jövedelme? — Mit mondjak? Se nem sok. se nem kevés. — Most akkor mennyi? Sok vagy kevés? — Annyi pénzem azért van. hogy megvegyek egy képes telefont! — Na még szép! — A sápadt fiatalember arca ingerülten megrándult, majd tovább okított: — Ha csak a pénzen múlna, bárkinek lehetne! Csakhogy a tele- távbeszélő egy bizonyos társadalmi helyzet státusszimbóluma! Ennyit már tudhatna! — Nem tudtam — ismertem be némi bűntudattal. — Szóval nem tudta ... — csóválta, a fejét a hivatalnak látszólag elnézően. — Gondolhattam volna. hogy aki a teletávbeszélőt csak azzal a buta szóval tudja megnevezni, annak fogalma
