Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-08 / 186. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 8., szombat 5. Műhely Pálosvörösmarton nParkot” farag a szobrász „A Hagyóka utcában hagyok valamit Bene Miklós imunka közben (Fotó: Szántó György) Nem mindennapi családi ház születik az abasári — pálosvörösmarti — Hagyóka utcában: az építi, aki lakja. S miközben a gazda a kivitelezésre vállalkozik, saját képzőművészeti remekeivel is díszíti a falakat, ügyes kézzel szoborparkká alakítja az udvar, a kert jó részét. Bene Miklós, a helyi tanács építésügyi előadója ugyanis szabad idejében — ifjú korához képest, már elég régóta — a legszínesebben : szobrászkodik ... Veleszületett tehetségét — nevével ellentétben — nem a környéken örökölte, hanem a távolabbi alföldről, Kenderesről hozta magával a hegyek közé. Sokkal inkább a bajiam volt benne az anyag nemes alakítására. az agyag, a fa vagy kő szebbé formálására. mintsem, hogy elleste, tanulta volna az ilyen mesterséget. Egyszerű kőművesek, ácsok ivadéka, még apai nagyapjának fazekas munkái is elég messze állnak attól, amit jóimaga csinál. — No, azért, természetesen nemcsak én gyurkász- tam hallatlan nagy kedvvel már kölyökkoromban a gyurmát — emlékezik mosolyogva sokat ígérő otthonának már kész, tágas nappalijában — hanem enge- met is „gyúrt” néhány segítőkész mester. Igen sokat köszönhetek általános iskolai rajztanáromnak, Bogdán Kálmánnakt kiváltképpen pedig a szülői házhoz közeli Kisújszálláson dolgozó Papi Lajos szobrászművésznek, ahová édesanyám igazított. S mellettük — talán nem utasítják vissza — bizonyos értelemben a nevelőimnek vallom Somogyi Józsefet. Pál Mihályt, Csik- szentmihályi Róbertét, Hincz Gyulát, Dániel Kornélt, Mi- zser Pált, Fajó Jánost vagy Gyémánt Lászlót is. Kisdiákos zsengéi a kisújszállási művész által vezetett szakkörben kezdtek igazibb alkotásokká érni. Szűkebb körben bemutatott próbálkozásai után, munkáival az 1966-os Kunsági Kulturális Napokon találkozott nagyobb közönség is, majd megyei, országos tárlatokon szerepelt. Így első önálló — otthoni — kiállításán, már a szülőföldtől távolabb sem volt egészen ismeretlen. Csiszolt rajta a Szőnyi István Emlékmúzeum Baráti Köre —, amelynek mindmáig tagja —, a „Ke- vi-kör”, a berekfürdői alkotótábor, s a tavaly alakult „Gyöngyösi Műhely” is. Keze nyomát őrzi a későbbi lakóhelyéül választott Abasár — a névadó királyról készített szobra az általános iskola udvarát díszíti —, Gyöngyöstarjánban a híres pince „Bactíhus kápolnája" —. amely Somogyi István festőművésszel közös tervezésük — meg a zánkai úttörőváros. Vezetett szakkört, alkotótábort maga is. Nemcsak eleget tett egy sor meghívásnak. hanem díjakat is szerzett a múzeum vásárolt remekeiből. Ügyes amatőr, vagy már esetleg művész? Faragásai, a történelmet idéző, a családok, a népéletet megörökítő, a világ változásaival, csodáival foglalkozó kő- és íamurvkái, kisplasztikái, szobrai, reliefjei, fémplakettjei hozzáértő. már meglehetősen kiforrott egyéniségre utalnak. — Inkább csak mostanában kezdek magamra találni — hárítja el az elismerést legkedvesebb, makacsul megőrzött darabjai, érdekes, szép, vagy teljességgel meglepő, meghökkentő alkotásainak karéjában. — Ügy érzem: eddig inkább mások hatása alatt álltam, akaratlanul is másokat iparkodtam, ha nem is éppen másolni, de követni. Nagyon boldog lennék, ha a saját kifejezésmódom megerősödne, s valódi karaktert kölcsönözne mindannak, ami nálam „megterem”. Ügy szeretnék a példaképeim mögé állni egyszer, hogy valami újat, egészen mást adjak képességeimből .. Mikor lesz ez? Egyelőre még csak nem is sejtem. Ahhoz, hogy haladhassak, feltétlenül alkotásra ihletőb!b körülmények kellenének. Máig sincs igazi műtermem, amit faragtam, jobbára a pincémben látott napvilágot, vagy az udvaron. Mindenekelőtt be kell fejeznem a házépítést, s tanácsi munkámat sem hanyagolhatom el. A szobrászkodás csak ezek után következhet... Bízom abban. hogy azért előbb vagy utóbb sikerül. Ha a ház egészen felépül, elkészül végre benne a régóta vágyott műtermem, s a szoborparkom netalán más, hasonló törekvésű embereket is idecsal, marasztal, visz- szajáró kollégáim lesznek: talán műhellyé tudom tenni, amit elkezdtem. S a Ha~ gyóka utcában — hagyok valamit... Legyen valóság a tervből. Gyóni Gyula Egy nap az éter vadászaival Rádióamatőrök a Kékestetőn — A tévéátjátszcrtorony „esernyőjében” ülve, napközben nem sok esélyünk van — halljuk Pankaczy József táborparancsnoktól, az MHSZ Eger Városi Rádióklubja kihelyezett szakosztályának vezetőjétől. — Akkor miért pont itt vertek tábort? — Mert éjjelente csodálatos a „kapás”. Egy hét alatt fogadott fiaim hatszázötven összeköttetést létesítettek 54 országgal. Legtöbb a föld túlsó oldaláról futott be, szinte valamennyi dél-amerikai állammal kommunikáltunk. Ez a néhány mondat az ország legmagasabb pontján A HAB KVA P. rövidhullámú rádióállomás operátorai Papp Dénes, Pamula Miklós Fogy a palacsinta az amatőr rádiósok főhadiszállásán hangzott el. Az egri Hámán iKató Megyei Űttörőház, valamint az MHSZ Eger Városi Rádióklubja támogatásából ezen a nyáron hat általános iskolás „étervadász” vehetett részt egyheti edzőtáborozáson. Mindnyájan már vizsgázott amatőrök, ami annyit jelent: a postán letették az ehhez szükséges ismereteik zálogát. Érdemes megjegyezni nevüket is, hiszen nincsenek sokan és ki tudja — régi elődeikhez híven ők is — részt véve majd világversenyeken öregbíthetik az egri rádióamatőrök hírnevét. Varga- Tamás, Mátrai Árpád, Kovács ]Károly, Papp Dénes az Egri 8-as, ill. 3-as Számú Általános Iskola hatodikosai. Pamula Miklós Novajról. Mata Lajos pedig Egerbaktáról csatlakozott a többiekhez. A táborvezetővel beszélnek maguknak és otthonukból 25 wattos teljesítményig forgalmazhatnak is. Ez gyakorlatilag elegendő az európai összeköttetésekhez. A legfiatalabbak részt vesznek a Lenin ifjú távírásza versenyen, gs azt hiszem, fölösleges ezután mondanom. hogy a legjobb képességüeket várja a Mahart, a Malév, a Külügy- és Belügyminisztérium és a - honvédség. — Ügy tudjuk, néminemű idegen nyelv ismeretére is szükségük van. — Valóban, angol kifejezéseket sajátítanak el kezdetben, majd később angol és bármely más nyelvű rádióamatőr nyelvvizsgát tehetnek. A lelkes táborvezető szerénységből elhallgatja, hogy a mostani kikapcsolódás is nem kis részben az ő ötlete. Saját szabadságát sem sajnálta, sőt a nebulók „fogadott mamája”, a felesége. Ö főzi az ínycsiklandó falatokat a hat farkasétvágyú fiúnak, akik persze nemcsak az adóvevők előtt ücsörögnek, hanem túráznak a Mátrában, reggelente pedig „rókavadászaton” vesznek részt. Ez nem más. mint úttörőrádió- és iránymérő-verseny, így aztán mire a palacsintasütőből ki- csusszan a harapnivaló, „száz kéz” nyúl érte. Nem kis sikereket könyvelhet el magának az MHSZ városi rádióklubja. Olyan híres versenyzők a tagjai között, mint a mostani koreai világbajnokság magyar bajnoka, aki a Távol-Keleten is jeleskedett, Horváth Judit. Akinek lesz kitartása, az megszerezheti a legmagasabb kategóriájú „C”- vizsgát is. No, de ehhez elméleti ismeretekben is gyarapodni kell és amint megtudjuk Egerben „fehér holló” a könyvesboltokban az elektrotechnikával és rádiózással foglalkozó szak- könyv. Ezek nélkül pedig nem könnyű a továbblépés. Amikor búcsút veszünk a kékestetői rádiós lakókocsitól és azok lakóitól, stílszerűen úgy köszönünk el tőlük: jó összeköttetést! Ám. hozzágondoljuk azt, hogy erre nemcsak az éterben lesz szüksége a fiúknak. (soós) getve, képet kapunk ennek az igen érdekes sportágnak gyakorlati hasznáról. Pankaczy József szavai nyomán kiderül: nagyon sok lelkes diák feláldozza szabadidejét, megtanul távírózni, rövid- és ultrarövid hullámú adókon összeköttetéseket létesíteni, aztán ezekkel az ismeretekkel a szerencsésebbek nagy szaktudású híradókatonák lesznek. — Most mi érdekli és mi ösztönzi legjobban a gyerekeket? — Nagyon sok elektrotechnikai ismeretet sajátítanak el a klubókban. Meghatározza a rádiózás további érdeklődésüket. Évek óta foglalkozom velük és a legtöbb rádióamatőr a GMSZ és a szakmunkásképző diákja lesz. Egy-két év után, miután letették -az alapvizsgát, rádióadót is bütykölPankaczy József A „rókavadász”: Kovács Károly (Fotó: Szántó György)
