Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 8., szombat A fellépés védelmünket szolgálja MEDVE, FARKAS, HIÚZ ÉS A GÓLYA Veszélyleső külföldiek A köznyelv csak így ismeri: KGST-piac. Sokan azt tartják, szórakozásnak se rossz naponta szétnézni benne, esetleg válogatni a kínált portékákban. No és az olcsóság sem utolsó szempont. A valóság azonban ennél riasztóbb. A felületes szemlélőnek, alkalmi vá­sárlónak nemigen tűnik fel: a külföldi állampolgárok „vásározása” sérti jogszabályainkat. A mind nagyobb tételekben történő árusítás — amint a tapasztalat igazolja — bűncselekményekhez is vezethet. Ennek pedig mindenképpen elejét kell venni! Hatóságaink in­tézkedései tehát a megelőzést szolgálják. A szükséges­ségéről és a mikéntjéről beszélgettünk dr. Jónás Pállal, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének helyettesével. — Bizony ellentmondás, hogy amíg a rendőrség ak­ciókkal igyekszik megaka­dályozni a külföldiek magán­kereskedését, addig a la­kosság szimpátiája inkább az ő tevékenységüket kísé­ri ... — Mindenekelőtt tudni kell: a jogszabályok előírá­sai szerint bel- és külhoni állampolgárok devizaügyle­teket csakis hatósági enge­déllyel köthetnek. Tilos te­hát bármilyen árucikk enél- küli forgalmazása magán- személyek között, értékre való tekintet nélkül! Legyen az ruhanemű, bizsu, papucs, borotva vagy villanyfúró. — Melyek azok a hátrá­nyok, amelyek szükségessé teszik a hatósági fellépést? — Egyrészt maguk a ve­vők is pórul járhatnak. Hisz senki se szavatolja az áruk minőségét, s hogy az ár va­lóban a megfelelő ellenér - ték-e. A műszaki cikkekre természetesen nincs semmi­féle garancia, s megtörté­nik gyakran, hogy alkatrész sincs a javításukhoz. Ve­szély ez azért is. mert ha­rácsoló szemléletet alakít ki egyesekben. S akkor még nem esett szó a viszontel­adók munka nélkül szer­zett jövedelméről a saját ha­szon rátételével. Másrészt egyfajta bűnözői magatar­tás társult mindehhez. Kü­lön lerakatok, raktárak ala~ kultak ki, bűnszövetségek jöttek létre. Az üzérkedés­től az emberölésig szinte minden bűntettfajta elő­fordult már emiatt hazánk­ban. Ráadásul ellenőrizet­lenül folyik ki a forint az országból, s ez az állam de- vizamönopóliumát sérti. Hangsúlyozni kell, hogy ez többéves folyamat következ­ménye — Már eddiq is tapasztal­hattuk a rendőrök mind sű­rűbbé váló ellenőrzéseit. Kérem, összegezze ezek eredményét. . — Június közepétől me­gyénk három városában, Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban tartottunk ellen­őrző akciót, összesen 95 személyt állítottunk elő, kö­zülük 84 nem hazai volt. Szabálysértés miatt von­tunk felelősségre 78-at, ti­zennéggyel szemben pedig büntetőeljárás indult. A le­foglalt vámáru értéke mint­egy 230 ezer, az engedély nélkül behozott külföldi fize­tőeszközé 110 ezer forint volt. Gyöngyösön zugszállá­sokat derítettünk fel, arne- lyek egyben raktárak és el­osztóhelyek. Ezeken a pia­cokon ismét fellendült a zsebtolvajlás, holott a lopás­nak ezt az ősi válfaját már teljesen sikerült felszámol­nunk. — Az elmondottak ellené­re az az ember érzése, va­lamiféle kampányfeladatról van szól... — Szó sincs róla! Nem rendőrségi öncél ez, nem csak mi lépünk fel. össze­hangolt munka ez, amely­ben részt vesz a vám- és pénzügyőrség. Már a határ­nál igyekeznek kiszűrni a jogsértőket. Az • idegenfor­galmi fogadó szerveknek — például helyben a taná­csoknak — is van jócskán tennivalójuk. Egyébként in­tézkedéseinkről — amelyek országos elhatározás nyo­mán születettek — előze­tesen tájékoztattuk a köz­ponti szerveket, a megfelelő államokat, s a társszerveket. Egyeztettünk a szomszédos megyék hatóságaival is. Mindez kizárja a kampány­jelleget! — Mi tehát a fő cél? — önmagunk védelme. Azzal, hogy meggátoljuk a tömeges méretek kialaku­lását, és felszámoljuk a hoz­zá kapcsolódó bűnözést. Sz. Z. Lakóház helyrebillentése Dunaújvárosban Dunaújvárosban, feltehetően csatornázás miatt, 27 centit megdőlt a Római /körút 39—41. számú, tízszintes, 78 laká­sos lakóháza. Hosszas előkészítési munkálatok — és a la" kők kiköltöztetése — után a szakemberek megkezdték a la­kóház „visszabillentését”. A bonyolult számításokon alapuló, precíz műszaki előkészítés és munka — a munkagödörben elhelyezett réselőgéppel a ház alapja alól kiszedett föld eredményeként — az épület 17 millimétert már visszabil' lent. A munkálatokat végző 26-os AÉV szakembereinek tö­rekvése remélhetőleg eredményes lesz. (MTI-fotó: Bárány István) Mi került a lförös Könyvbe? Az állatkertek sokat tesznek a természet megismertetése és megszerettetése érdekében. Az újjáépített formájában 75 éves budapesti állatkert egyik lakója ez a gondterhelt tapir, „akit” aggódva vizsgálgat „háziorvosa” és ápolója A kertben ülve írom e sorkat, s közben a madár­kórust hallgatom. Köröskö­rül a feketerigók fütyörész- nek, távolabbról egy fecske­pár csicsergése hallatszik, időnként felbúg a vadgalamb s hívatlanul megszólalnak a verebek is. És ekkor eszerp- be jut egy közelmúltban ol­vasott újságcikk arról, hogy 40—50 év múlva nem lesz madárdal Európában, ha a mostani iramban folytatódik a madárfajok kihalása. Ugye, gondolni sem jó ar­ra, milyen lenne az az Eu­rópa, „ahol már a madár sem jár”? Riasztó hírek érkeznek az őserdők földjéről is, ahol a világon létező élőlényfajták­nak több mint a fele él. A trópusi őserdők 40 százalékát már elveszítette az emberi­ség, és ha a jelenlegi tem­póban folyik tovább az ir­tás, egyetlen emberöltő alatt megszűnhet létezni az, ami­nek létrejöttéhez évmilliók kellettek. Ezzel minden idők legnagyobb, emberek okozta biológiai katasztrófája kö­vetkezne be. De a „terem­tés koronája” közeli „roko­nait”, például a gorillákat is a kipusztulás szélére sodor­ta, míg kiderült, hogy nem rettenetes szörnyekre vadá­szik, hanem békés, érzékeny lényeket, jámbor növény­evőket gyilkol le. Ám egyre erőteljesebb vi­lágszerte a természet pusztí­tása és az emberi környe­zet rombolása elleni tiltako­zás, egyre szervezettebb és aktívabb az a törekvés, hogy megőrizzük a természeti ér­tékeket. A Nemzetközi Ter­mészetvédelmi Unió (IUCN) például legfontosabb teen­dői között tartja számon a növény- és állatfajok védel­mét. Tevékenységének ered­ményeképpen az 1960-as évek derekától csaknem 160 Vö­rös Könyv jelent meg. Egy- egy ország — a Szovjetunió­ban egyes köztársaságok kü- lön-külön is kiadott — Vö­rös Könyve felsorolja azo­kat a fajokat, amelyek az il­lető állam területén ho­nos növény- és állatvilágból már kipusztultak, továbbá ismerteti azokat a növény- és állatfajokat, amelyek fennmaradása veszélyben van. Hazánkban 1981-től öt évig dolgoztak a szakértők az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal irányításával az első ma­gyar Vörös Könyv összeál­lításán. Az Akadémiai Ki­adó a tervek szerint jövőre jelenteti meg, korlátozott példányszámban ezt a színes és fekete-fehér grafikákkal illusztrált művet, azonban a könyv szerkesztői közül Ra- konczay Zoltán és Nechay Gábor segítségével, előzete­sen tájékozódhattunk sok mindenről. A kezdet: három és fél, négymilliárd esztendővel ez­előtt jelent meg az első élő­lény a Földön. Az azóta ke­letkezett, 100—200 millió faj 90—95 százaléka már kihalt. A jelenleg élő fajok számát 5—10 millió körülire becsü­lik. Hazánkban az ismert nö­vényfajok száma hozzávető­legesen 14 ezer, a még isme­retlenekével kiegészítve, 20 ezer. Ennek csupán 15 szá­zalékát teszik ki a maga- sabbrendű növényfajok: a mohák, harasztok, nyitvater­mők és zárvatermők össze­sen 3 ezer fajából 690 ve­szélyeztetett és 40 növényfa­junk már kipusztult. Az egymillió 250 ezer ma- gasabbrendű állatfajt kitevő világállományból hazánkban 32 ezer ismert, és 8—10 ezer körülire tehető ismeretlen vagy meghatározatlan állat­faj él, a Vörös Könyvbe 400 veszélyeztetett faj került bele. Érdekes megjegyezni, hogy a rovarok több millió faja él a Földön (hazánkban 40 ezer rovarfaj van), a gerinces állatok világállomá­nya 45 ezer faj. A Magyar- országon élő 540 gerinces ál­latfajból 83 emlős, 81 hal és 346 madárfaj fészkel hazánk­ban, ez a madár-világállo- mánynak 4 százaléka. A magyar Vörös Könyv­be tehát 400 állatfaj és 730 növényfaj került be, vagyis a már kipusztult és a ve­szélyben levő fajok száma összesen 1130. A legrosszabb helyzetben a növényvilágból a harasztok vannak: a 60 hazai fajból 1 kipusztult, 34 veszélyeztetett körülmények között él. A fajok kipusztu­lásának okait illetően, a ma­gyar Vörös Könyv egyér­telmű megállapítása, hogy az összes egyéb károsító hatás (gyűjtögetés, vadászat, halá­szat, a ragadozók zsákmá­nyolása és sok más, zavaró tényező) együtt nem okoz annyi veszteséget, mint az élőhelyek megszűnése, illet­ve ezek beszűkülése és a környezetszennyeződés. A kipusztult és eltűnt fa­jok listája a Vörös Könyv legszomorúbb része. A szer­zők azokat a fajokat tekin­tik kipusztultnak, amelyek a múlt századelőig, vagyis 1800-ig, hazánk mai terüle­tén rendszeresen szaporod­tak, de a tizenkilencedik vagy a huszadik században, 1935- ig kipusztultak, azaz ötven esztendje rendszeres kere­séssel sem bukkantak élő példányaikra. Eltűntnek szá­mít az a faj, amelynek sza­porodó állománya egy évti­zede nincs. összesen 93 kipusztult, il­letve eltűnt növény és ál­latfaj szerepel a magyar Vö­rös Könyvben. E szomorú kategória nyolc tagjának visszavonhatatlanul kiállít­hatjuk a „halotti levelet”, mert csak hazánkban élő, úgynevezett bennszülött (en­demikus) fajok voltak, kiha­lásukkal örökre eltűntek Földünkről. A nyolcból hét rovarfaj: a magyar sakktáb­lalepke, a szentendrei válto­zó futrinka, a budai lapos­futó. a budai fürgefutonc. a pannon laposfutó, a téli gom­babogár és a balatoni hínár­bogár. A növények közül a magyar mézpázsit a végle­ges veszteség. Nem tudhat­juk azonban, hogy az ap­róbb, esetleg még meg sem ismert élőlények közül hány faj pusztult ki örökre, s ez milyen következményekkel jár. Kedvezőbb helyzetben van a további 85 faj, amelyek határainkon túl élnek még. Hazánkból kipusztult (még a múlt században) például az európai hód, eltűnt a sa­kál, a farkas, a barna med­ve és a hiúz. Néhányuk már „hajlandóságot” mutatott az önkéntes visszatelepülésre, sajnos nagyon barátságta­lan fogadtatásra találtak. A madarak közül az eltűntek közé sorolja a Vörös Könyv a rózsás és borzas gödényt, a kis kárókatonát, a kékcsőrű récét, a halász­sast, a vándorsólymot, a si­ket- és nyírfajdot, a darut, a rezneket, a tavi cankot. a kacagó- és a kis csért. Jó hír, hogy a Magyar Ma­dártani Egyesület és az an­gol madárvédők összefogá­sával a Kiskunsági Nemze­ti Parkban megkezdődött a kékcsőrű réce visszahonosí- tása. Nagy feladatot jelent a veszélyeztetett fajok meg­Sába, a nőstény orángután, szereti a tisztaságot (MTI-fotók: Földi Imre — KS) mentése, egyre kevesebb például a még magyar köz­mondásban is szereplő tú­zok. bár fokozottan védett, csakúgy, mint a rétisas, ha­zánk legnagyobb termetű ragadozó madara. Eddig ösz- szesen 10 fészkelő párról tud­tak, a közelmúltban újabb rétisas párokat figyeltek meg Dél-Somogyban. A Vörös Könyv aktuáli­san veszélyeztetett kategó­riájába tartozó fajokat még nem fenyegeti közvetlenül a kipusztulás, de komoly vé­delemre szorulnak. Az em­lősök közül évről évre fogy például a denevérek száma, és veszélyben vannak az öreg erdők rejtett életű la­kói. a bajszos, bundás pe- lék is. A hazai madárvilág 40 faja tartozik az aktuáli­san veszélyeztetett kategó­riába, például a fogoly, amelynek állománya 1940 óta 90 százalékkal csökkent. De legkedvesebb madaraink egyike, a gólya is bekerült a Vörös Könyvbe. Európa­szerte 50—60 százalékkal csökkent 1940 óta a kémé­nyeken. villanyoszlopokon fészkelő gólyanemzetség né­pessége. A gazdag hazai rovarvi­lág 145 faja tartozik e ve­szélyeztetett kategóriába. Például a szitakötők életle­hetősége a tiszta forrásvizek, tavak apadásával csökken. A szarvasbogár Nyugat-Eu- rópa nagy részéről már ki­pusztult, nálunk is veszélyez­teti az erdőgazdálkodás, az, hogy kevesebb az öreg erdő, a korhadó fa, amely a cin- céreknek is menedéket nyújtana . . . Az ember nem hagyja há­borítatlanul élni a termé­szetet, pedig vannak kifeje­zetten érzékeny élőlények, mint a vidra, melynek fo­kozott védelmét a jogszabály önmagában nem tudja bizto­sítani. Szemléletben kell vál­toznunk, tudatosítani, hogy milyen nagy szükségünk van az élővilág gazdagságára, amely* az emberrel együtt fejlődött, bontakozott ki. Szegényebbek leszünk min­den eltűnt virággal, bogár­ral. madárral, de még az ismeretlen, éltető parányi lényekért is felelősek va­gyunk a jövő generációnak. ORSZÁGOS PÁLYÁZAT „A siker titka a család” Az Országos Egészségne­velési Intézet közös háztar­tásban élő családok (szülő, nagyszülő, gyermek, közeli rokon) részére szórakozta­tó, játékos vetélkedőt rendez. A főbb témakörök: a csa­lád szerepe a nevelésben, a gondozásban, az érzelmek kialakításában, az otthoni munkamegosztásban, a pénz- gazdálkodásban, az otthon megteremtésében, a szabad­idő felhasználásában, a be­tegségek megelőzésében, az egészség megőrzésében. A döntő 1987. december 27-én lesz, amelyen a leg­sikeresebb öt család 200 ezer, 150 ezer, 100 ezer, 50 ezer, 25 ezer forint értékű díjakat nyer. A pályázók közül me­gyénkben 20—20 család sor­solással jut tovább a kvíz­szerű, kieséses rendszerű e- lődöntőkre. A középdöntőt egyébként a Magyar Rádió. a döntőt a Magyar Televízió műsorára tűzi. Ä részvételre négy feladat helyes megfejtésével lehet pályázni. A pályázat módja: A résztvevő családok az Országos Egészségnevelési Intézet postacímére (1. fel­adat) lezárt borítékban küld­jék meg a „családi csapat" levelezőlap méretű fényké­pét (2. feladat). A borítékon a címzés alatt „A siker titka a család” jel­ige szerepeljen. A fénykép hátoldalára írják rá a kö- , vetkező versidézet költőjé­nek a nevét (3. feladat): „Anyám szájából édes volt az étel, Apám szájából szép volt az igaz.” Szintén a fénykép hátol­dalára írják rá a család pontos levélcímét a megye feltüntetésével, ugyanide ragasszák fel az Országos Egészségnevelési Intézet valamelyik kiadványáról ki­vágott emblémáját (4. sz. feladat). Beküldési határidő: 1987. szeptember 7-e, 24 óra.

Next

/
Thumbnails
Contents