Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-07 / 185. szám
A KIBONTAKOZÁSÉRT 11/2. Hajtsuk végre, amit elhatároztunk Rózsai változatok Avagy: sokat segít a társadalmi összefogás A mértéktelen leegyszerűsítés nemtetszést válthat ki. Mégis ezzel kezdem: hajtsuk végre, amit elhatároztunk. Ehhez persze valóságos megoldást jelentő és végrehajtható határozatokra van szükség! A sorrend nem véletlen. A KBállásfoglalás is nagyon bölcsen nem bocsátkozott részletekbe. Nem akarta a kormány kezét megkötni. Mindenekelőtt világosan kell látni, hogy a többéves súlyosbodó gazdasági gondok ma már a társadalmi élet különböző területein is komoly feszültségek felhalmozódásának váltak okozóivá. A megoldás keresése tehát nem korlátozódhat csupán a gazdaságra. Sőt, az is megkockáztatható. hogy a társadalmi területen okozott feszültségek felszámolása még a gazdaságinál is nehezebb, nagyobb körültekintést kíván. A kettőt együtt tekintve az is nyilvánvaló, hogy a politikai intézmény- rendszer működésének, hatásfokának javítása nélkül nincs, és nem is lehet igazi megoldás. Innen pedig egy lépés az értékrend erősen ideológiai töltetű szférája. A tettekről A dolog lényege, hogy a kölcsönös összefüggések igen bonyolult rendszerével állunk szemben. A tettek, a lépések megfogalmazásánál a gazdasági ésszerűségből való kiindulás csupán egyike a szükséges és lehetséges megoldásoknak. Annak politikai kezelhetősége és a társadalommal való elfogadtatása, a társadalom teherbírásának, egyetértésének figyelembevétele is elengedhetetlen. Egyoldalú, hozzá nem értő. türelmetlen lépésekkel ugyanis a kibontakozás helyett a helyzet további romlása is bekövetkezhet. Melyek azok a legáltalánosabb pontok, amelyek köré a kibontakozás keresése összpontosulhat: az erőforrások határozott és erőteljes átcsoportosítására van szükség a kevésbé hatékony területekről. a fejlődést hordozó területekre. Ez munkaerőt és tőkét érintő mozgásokat jelent elsősorban, amelyeknél az elviselhető és vállalható konfliktusokat minden esetben körültekintően kell mérlegelni. Sajnos, tudomásul kell venni, hogy a túlelosztási állapotból egy egyensúlyi helyzetbe való átmenet, a lakossági fogyasztás mérséklése nélkül egyszerűen megoldhatatlan. Abba az illúzióba azonban nem szabad esni, hogy ezzel a szerkezetátalakítás és a műszaki fejlődés, egyszóval a kitörés problematikáját megoldottuk és megoldhatjuk. Az irányítási rendszert most már végérvényesen olyan pályára kell terelni, ami egyfelől a kibontakozási program megvalósulását a reál- folyamatok oldaláról garantálja és biztosítékot jelent a tekintetben is, hogy a magyar társadalom és a gazdaság önhibájából nem kerül még egyszer a mai helyzetbe. Ne a gyengéknek Egyszerű hasonlattal élve. irányítási rendszerünk ma még egy félkész ruhához hasonlít. A tulajdont, az árakat, a piacot és versenyt csak szimulálni képes mechanizmus hatásfoka ezért is alacsony. Mielőbb el kell tehát egy olyan szintre jutni, amikor a gazdaság saját logikája szerint képes működni, s ezt a logikát más társadalompolitikai, szociálpolitikai szempontok nem sértik, nem korlátozzák. A szociálpolitikai célokat tehát a szociálpolitika síkján kell megoldani. És nézzük a legnehezebbet, a leginkább politikai indíttatású támogatáspolitikát. Nagyon nagy árat fizettünk eddig is azért, mert a támogatáspolitika egyértelműen a gyengékre hangolódott. így semmisültek meg és úsztak el immár százmilliárdok. Bár igaz, hogy a történelmet nem „ha”-kal írják. De képzeljük el. ha ezeket a milliárdokat a ma még csak szigeteket jelentő kiugró teljesítmények szélesítésére fordítjuk. Ma nem lenne gond a veszteséges területekről á munkaerő átcsoportosítása, mert lenne hova. A vezetés energiájának nagy részét, most a nehéz helyzetbe került szervezetek gondjainak megoldása köti le. Fordítva jobb lenne. A jókkal kellene többet foglalkozni, őket kellene inkább támogatni. Ez az egyetlen lehetőség, ha úgy tetszik, fejlődési pálya, út ahhoz, hogy több jusson az életkörülmények javítására. a szociális problémák megoldására, a kultúrára, és így tovább. A demokrácia kiszélesítésével A társadalmi viszonyok és az értékrend fejlesztését összhangba kell hozni az árutermelő szocialista gazdaság korszerű követelményeivel. Ez az út sokak fejében még ma is a szocializmustól való eltávolodás útjának tűnik. Nagy türelemmel és okos érvekkel ezért ezeket az embereket is meg kell győzni arról, hogy az ő fejükben tévtanok és utópiák alapján megfogalmazott téves szocializmuskép meghaladásáról van szó, nálunk is és a szocialista világrendszer más országaiban is. Végre, illetve végezetül, de nem utolsósorban a klasz- szikusok önigazgatásról szóló tanításait komolyabban véve, nagyobb lendületet kell vennünk a demokrácia ki- szélesítésében, a dolgozók döntési folyamatokba való bevonásában, a tulajdonosi- gazda tudat erősítésében. A viszonyok, a mechanizmusok alakításával — ami igen bonyolult feladat — olyan állapotok elérését kell megcéloznunk, sőt napirendre tűznünk, amelyek eredményeként a dolgozó emberek valóságos és nem szimulált tulajdonosoknak érzik magukat az általuk működtetett nemzeti vagyonrészből, ugyanakkor a községi. városi lakótelepi nemzeti vagyon részét illetően is. Dr. Barta Imre kandidátus Nincs település, ahol időről időre ne adódnának gondok. Kisebbek, nagyobbak egyaránt. Foglalkoztatván a közvéleményt, de ennek nyomán még inkább a problémák megszüntetésére hivatottakat, a városok és falvak vezető, irányító szerveit. Hogy mennyire jogos egy-egy igény? Most nemezt szálaztuk. Inkább arra kerestünk példát, miként ment eléjük a helyi tanácstestület. Illetve: anyagiak, pénzforrások hiányában is miként tudta és tudja orvosolni a bajokat. Igen, a központi pénzalap véges, az emberi türelmetlenség pedig végtelen, ám gyakran hasznosítható. Akkor persze, ha a hivatottak a gondok megszüntetéséhez partnereket keresnek, találnak. Ahogyan ez Rózsaszentmárton esetében ki is olvasható .. . •k E háromezres községben például nem volt valami rózsás a vízellátás. A tanácsvezetés — a Mátraalji Szénbányák Vállalat segítségét élvezve — múlt évben akciót indított a gond megszüntetésére. Előbb egyetlen új kutat terveztek, de menet közben kettő lett belőle. Az 1981-ben fúrt kutat ugyanis újra „szűrőzték” a bánya vízügyi szakemberei, aminek eredményeként, teljes értékkel, újra be lehetett kapcsolni Rózsaszentmárton vízellátásába. — Az így nyert víz azonban további gondot szült — mondja Láng Jánosné tanácselnök, — Szükségessé vált az egész községet befutó csőhálózat két legrégebbi. 193G—38 táján épült vezetékének a cseréje. Ehhez viszont már a Fővárosi Mű- anyagipari Vállalat ad segítséget, másfél kilométernyi csövet bocsátván rendelkezésünkre díjmentesen. A felújítás tervét pedig a Heves Megyei Vízmű Vállalat készíti. Amennyiben ez utóbbi is elkészül, lehet ásni az árkokat! ★ Később megtudtuk, hogy ez a rekonstrukció a Bányász utat, valamint a Fel- szabadulás utca egy jelentős szakaszát érinti, ám a földmunkák tekintetében nincs végső döntés. E célra ugyanis a vállalat az idén nem tervezett pénzeszközt. Mindent pedig nem lehet „szerelemből" megcsinálni, bármennyi a jóindulat. — Márpedig anyagi helyzetünk nem változik a jó irányába, inkább szűkül — jegyezte meg találkozásunk során az elnökasszony. — És ilyenkor jelentkeznek az újabb. a nem várt bajok. Ott van például az Ágó-patak! Amelynek mindkét ága el- lömődött az utóbbi években, hogy egy-egy felhőszakadás, nagyobb tél után komoly vízkiöntéseket okozzon, fenyegetve a parti házak épségét. Ám a már korábban említett helyi összefogásra utalva elmondhatom, hogy utóbb ezt a problémát is sikerült mérsékelnünk. Jelentős társadalmi segítséggel tavaly a főágat tisztítottuk ki, kétszázezer forint fel- használásával pedig a mellékágat szabadítottuk fel éppen a közelmúltban. ★ Sok fejtörést okoz a helyi vezetésnek a Lenin úton lévő, még a bányától örökölt kétszintes, nyolc lakásos tanácsi bérház is! — A csaknem félévszázados épületet erősen kikezdte az idő, s bár nagy szükség lenne rá, e pillanatban az is 'kétséges: érdemes-e felújítani! — így Láng Jánosné. — Emiatt komoly- statikai vizsgálatot kezdeményeztünk, s az eredmény ismeretében dől el az épület sorsa. Ennek kapcsán persze fölmerül egy további probléma! „Halálos ítélet” esetén hol helyezzük el a tanácsi bérlakásban élő családokat? És ez itt. Rózsában. községi szinten legalább olyan probléma, mint teszem azt Hatvanban egy tízemeletes ház lakóit kellene hirtelen családi otthonhoz juttatni. Vagyis hosszú évek, jó példák múltán most kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor a legjobb szándék sem ígér megoldást. Miben bízhatunk talán .. . ? Egy olyan lakossági együttműködésben, amelynek nyomán legalább addig lakáshoz juttathatjuk az egykori bányaépület lakóit. Ismerve a rózsaiak összetartását, jómagam erre számítok esetleges kritikus helyzetünkben. És ez nem csoda lesz. hanem eredendően szép gesztus azok részéről, akik a bajban készek segíteni . .. Moldvay Győző V érzett a képernyő a fejjel lefelé lógó vemhes anyakoca a kábítólövés után még kapott 70 másodpercet az állatorvostól, aki milliók szeme láttára vágta ki az életet adó halálraítélt hasából a nyolc kismalacot. A kéttenyérnyi újszülöttek azonnal inkubátor-alagútba kerültek, kézről kézre adták a jószágokat, mígnem beköltöztették őket átmeneti lakhelyükre, a tökéletesen fertőtlenített, szabályozott hőmérsékletű fóliaólakba. Fél éve is már annak, hogy az éjszakába nyúló igaz mesét, a Bábolna című film utolsó részét, az állatorvos—agrármérnök- házaspár életútját szemlélhettük a televízióban. S örülhetünk, mert — mint egy hagyományosan szentimentális amerikai filmben — volt happy end: o béke, a boldogság, a szakmai siker. Mikor a képernyőn felfelé úsztak a nevek, már talán megbocsátottuk a doktor úrnak a borotvaéles kést. a nyolc élet fejében feláldozott egyet. Végtére is még moralizálni sem könnyű: hány és hány háznál ragadnak minden télen pengét a böllérek, s mártják azt a sógor, koma, rokongyűrű közepén vonagló disznó nyakába. A filmben egyébként is mellékessé vált a kés, s főszereplővé az ige. Az, amit a bábolnaiak hirdetnek még azzal az egyetlen látszólag mellékes ténnyel is. hogy minden egyes „inkubátoros" sertés 214 forinttal kerül kevesebbe, mint a hagyományosan nevelt. A különleges minőség jövedelmet hoz — sokat és biztonságosat. Biztonságosat, igen, mert a piacon megadják a portéka árát holnap is. A bábolnai minőség any- nyira egyedi még. hogy filmet ér. Megér egy filmet, ami nem más, mint kortörténeti dokumentum — a ma emberének egy szeletet kínál a jövendőiből. De melyik jövőből? Abból-e, amit reméltünk, vagy abból, amit megadhatnánk, de mégsem adunk meg fiainknak? Nekik, utódainknak mit mond a film? Azt-e, hogy apáink gyöngék voltak a nehezebb utat választani; apáink a lehetségesnél is nagyobb lemaradást, hátrányt. űrt, veszteséget hagytak rájuk? Mert apáik még meg tudták volna fizetni annak a jobb minőségnek az árát, amit az utódok már talán soha ... Nem egv-egy árunak, hanem a gazdálkodásnak, egyfajta felfogásnak a minőségét kínálja Bábolna mintaként mindnyájunknak. így figyelmeztet aktív szereplője a felrajzolt jövőképnek. Mások. máshol, másként mutatnak előre. Nemrégiben a közlekedési tárca képviselője kerek-perec közölte: 1987-ben ném változik ked-' vezően az ágazat pénzügyi helyzete, nem lesznek jelentősebb beruházások, következésképp mind nagyobb gondokkal kell számolni az utak fenntartásánál például. Márpedig énnek kárát 1987 u,tán kamatostul' érzékeljük majd . .. Vagyis ma már tudjuk, hogy mi vár ránk két-három év múlva; már látjuk, mit örökítünk fiainkra? Egy passzív jövőkép sejlett fel itt? Az időtényezőről beszélt előadásában egy magas rangú politikusnak. Meg arról, hogy azok az országok, amelyek kellő időben felismerték és előtérbe helyezték a minőség ügyét, azok bizony tetemes előnyre és busás haszonra tettek szert. Az államférfi országokról szólt. Nem üzemekről, nem brigádokról, nem egyes munkahelyi vezetőkről és néma műhelyek esztergályosairól. Társadalmi ügyről és feladatról — mindnyájunk közös dolgáról. Mert társadalmi ügy az is. hogy Tengiztől Dortmun- dig bárhol dolgoznak honfitársaink, mint egyének, mint kisebb-nagyobb létszámú csoportok tagjai, felkészült, hozzáértő, kifogástalan munkát végeznek. S ugyanők itthon ... „A különmunkáról visszaérkezett ember bemegy régi munkahelyére, keresi a munkát, de rájön, hogy nincs. Nincs, mert különböző okok, anyaghiány, szerszámhiány, szervezetlenség miatt várakozni kénytelen..." A Dortmundból hazatért hegesztő más minőséget talált itthon — más minőségre „váltott vissza” ő maga is. „Nekünk nem érdemes kimondottan követő jellegű kutatásokat folytatni — az itt luxus. Ehelyett ragadjuk meg azt a kevés pontot, ahol eredeti kutatásra van szükség”. Ezt az eretnek tanácsot adta saját, intézeti kollektívájának a tudósember, majd az ötvenes években megjelent publikációkra alapozva pontosított is: a számítógép irányította géprendszereké a jövő, s három-négy részterületen nemzetközileg is meghatározó eredményt érhet el a magyar kutatóhely. Akkor, a hatvanas években bélyegezték eretneknek a látnokot, akinek azért akadt maroknyi híve is. Akikkel azóta iskolát teremtett: a tudományos kutatás Bábolnáját. De van egyszemélyes Bábolnánk is, Munkácsy-díjas művészünk. akinek fejében — és kezében is persze — az üzletnek, az iparnak, a műalkotásnak nagyszerű Szimbiózisa létezik. Idehaza sokszorta több az ellensége, mint a tisztelője, pártfogója — másként minősíti őt és munkáját a külpiac, s másként, értéke alatt a belpiac ... Sorolhatnánk tovább, vannak még Bábolnák — saját történettel, saját irigyekkel, saját meg nem értőkkel. E r letképes, mozgékony vállalatok. Ahol az okos szónak, az elméjét használó embernek értéke van, ahol a gondolat megfogan és bábolnai minőségre képes: felnő ahhoz. Vagy akár meghaladja azt. Bár Bábolna mai önmagát bizonyosan igen hamar képes elhagyni: a vállalkozók, a kockáztatók, a gondolkodók. a dönteni képesek találták ott meg mozgásterüket. Alkotóteret. Amihez felnőni. amit szolgálni — lehetne végre érdem: amit kinyírni: lenne végre már bűn. G. L. Kutatók aratása Miután ollóval, kézzel learatták a kis mennyiségű kísér leti búzát, csaknem ötvenezer parcellán munkába állították a minikombájnokat is Szegeden, a Gabonatermesztési Kutató Intézetben. A jelenleg learatott tíz fajtából három, magas fehérjetartalmú, úgynevezett durumbúza, hét pedig kenyérgabona. Ezenkívül a többi fajtákkal különféle fajta keresztezési kísérleteket is végeznek. A minikombájnokat minden parcella után gondosan megtisztítják, nehogy a magok egymással keveredjenek. A képen: Csencz László tudományos segédmunkafárs a búzaszem minőségét vizsgálja (MTl-fotó: Stefkovics János — KS) (Fotó: Szántó György) Bábolnai minőség
