Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-06 / 184. szám

4. KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 6., csütörtök NÉRÓ ARANYPALOTÁJÁTÓL BOTTICELLI FRESKÓJÁIG Velencei tapasztalatairól szál a „kövek orvosa” Velencében rendezték meg április 25-től június 26-ig a VII. nemzetközi kőrestaurátori tanfolyamot. Az UNESCO és a ICCROM (Restaurátorok Nemzetközi Szervezete) támogatásával megvalósuló szimpóziumon húsz ország huszonhat szakembere vett részt. Számos európai! nemzeten kívül voltak Tajvanból, Indiából, Ausztráliából, USA-ból, Etiópiából, Indoné­ziából, Kolumbiából. Hazánk harmadízben képviseltette magát. Ezúttal az egri Dobó István Vármúzeum restaurátora, dr. Kissné Korompai Ber­nadette révén. A tanfolyamon angolul oktató amerikai, nyugatnémet olasz, holland, belga és francia tudósok adtják át ismereteiket a hallga­tóknak. Ai egyetemes érték- védelem jegyében — Milyen meggondolásból jött létre annak idején ez a kezdeményezés? — kérdez­zük dr. Kissné Korompai Bernadettet. — Az utóbbi húszJhar- minc évben a kőépületek, szobrok megóvásának lehe­tőségeivel mind többet fog­lalkozik a szakma. Elsősor­ban azért, mert az állag- megőrzés egyre nehezebbé válik. A megnövekedett au­tóforgalom. a környezet- szennyezés. a levegöszeny- nyezettség miatt a kő rom­lása. bomlása tragikus mé­reteket öltött szerte a vi­lágban. Az igazi megoldást, a kiváltó ok megszüntetését, a levegőszennyeződés meg­állítását nem tudjuk elérni, így utólagos „fájdalomcsilla­pításokra" van lehetőségünk. — Hogyan próbált szak­mai megoldásokat keresni; választ adni erre a kihívás­ra ez n nemzetközi tanfo­lyam? — Az elméleti és gyakor­lati munka Velence közpon­ti műemlékvédelmi labora­tóriumában folyt. A külön­böző szakterületek és tu­dományágak összehangolt, s a praktikummal összekötött megismertetésére törekedtek oktatóink. A geológiai ala­poktól a kőzetek képződésé­től, a másodlagos környe­zeti hatásoktól, az ásványok szerkezetének műszeres vizs­gálatáig sok-sok témában szereznünk jártasságot. Foglalkoztunk a levegő, a víz, a sók és a biológiai kár­okozók okaival, megismerési, megszüntetési módjaival. Ezeket geológiai, régésze­ti. művészettörténeti és épí­tészeti szempontok komp­lexumában tárgyaltuk. Tet­tük ezt a legmodernebb technikai és környezeti fel­tételek mellett, hiszen pél­dául a márványok tanulmá­nyozásakor több legendás bányában, köztük a carra- raiban végezhettünk kísér­leteket. A biológiai károsodások: az algák, zuzmók, baktériu­mok, vírusok borzasztó pusztítást okoznak az év­ezredes emlékeken. Egy he­tet töltöttünk Rómában, hogy az előbb említetteket tanulmányozhassuk. Néró arany palotája megnyílt előttünk (ez nem látogatha­tó) s a káprázaton túl a biológiai kártevők kavalkád- jával találtuk magunkat szembe. Ez a Domus Aurea még csak részben van kon­zerválva, s nem is teljes sikerrel. A két éve restau­rált részeken teljesen a szí­nüket vesztették a levegő káros összetétele miatt a freskók. Jó példa ez arra, hogy a védőeljárás is lehet károkozó. Figyelmeztet az óriási felelősségre; mielőtt bármihez nyúlunk, mérle­gelni kell, nehogy megfor­díthatatlan romlási folya­matokat idézzünk elő. Ugyancsak Rómában. a Traianus diadaloszlopán és Marcus Aurelius diadalívén helyszíni vizsgálatokat vé­gezhettünk, kipróbálva a legkorszerűbb módszereket. Felejthetetlen élményem volt Bolognában, ahol a fel­adatunk egy Botticelli-freskó restaurálása volt. Nem le­hetett rontani, hiszen pótol­hatatlan veszteséget okoz­tunk volna. — Évekkel ezelőtt Velen­ce süllyedése foglalkoztatta a közvéleményt. Milyen ál­lapotban van most ez a vá­ros? — Valószínű, hogy nem a cölöpös építkezés, hanem a föld mozgása idézte elő 1969 és 75 között a 24 cen­timéteres süllyedést. Eztalá­(Fotó: Szántó György) támasztja az, hogy ma nincs további mozgás. Más veszé­lyekkel elsősorban a ned­vesség ártalmaival szembe kell nézni az olasz szakem­bereknek. Speciális mű­gyanta téglák beépítése lát­szik a legbiztatóbbnak a szigetelés megoldására. A sikeres megóvást segíti az elő, hogy Velencében nincs intenzív környezetszennye­zés. Kamatozó ismeretek? — Gondolom, hogy ren­geteg tudással lett gazda­gabb az eltelt idő ’alatt. Ho- zott-e haza mindenre üd­vözítő szereket, eljárásokat? Vagy a helyzet nem ennyi­re egyszerű? — Ma még nincs elégsé­ges tudásunk a kő minden irányú védelmére. Jellemző, hogy a firenzei, velencei, római restaurátorlabora­tóriumok mind-mind más­ra esküsznek, külön iskolá­kat képviselnek. Eger környékén a legel­terjedtebb a laza szerkezetű mészkő, a homokkő és a tu­fa. Ezek szilárdságának nö­velése a helyi védelem egyik alapvető feladata. Több új eljárás lehet eredményes. A felületi tisztítást ma már biztos kézzel merjük végez­ni a kapott receptek alap­ján. — önnek lehetősége volt a műemlékvédelemmel hu­zamosabb ideig a 'világszín­vonalon foglalkozni. Ehhez képest milyen Magyarorszá­gon a helyzet? — A műtárgyvédelem igen költséges. Ma még nem be­hozhatatlan a lemaradás. Halaszthatatlan a korsze­rű műszerezettséget, a leg­alapvetőbb vegyszereket be­szerezni. Tudom, hogy mind­ez roppant drága. Legalább egy, a világszínvonalon funkcionáló központi labor kellene. Ennek a Központi Múzeumi Igazgatóság res­taurátorosztályának keze­lésében megvannak az alap­jai. A technikai berende­zettség mellett kívánatos a folyamatos tanulás, to­vábbképzési, az elmélet leg­újabb eredményeinek beépí­tése a gyakorlatba. Így, az alkalmazható eljárások is­meretével a legjobb megol­dásokat nyugtalanul keres­ve tarthatunk lépést. — Még nem volt múzeu­mi területen dolgozó magyar szakerriber, aki részt vett volna a velencei találkozón. Milyen lehetőségei vannak a megismertek átadására? — Még nincs e tárgyban magyar nyelvű, átfogó igé­nyű könyv, mely közzé ten­né a használható ismerete­ket. A MTESZ Műtárgy­védelmi Szakosztálya, mely­nek elnökhelyettese vagyok, időszerűnek látja ezt a hi­ányt pótolni. Egy kézikönyv megírásával, s további ku­tatásokat igénylő, s ezek eredményeit dokumentáló tankönyv szerkesztésével foglalkozom. Igyekszem minél több fórumot megragadni, az elő­adásoktól a tudományos konferenciákig, hogy közzé- tehessem tudásomat. Nem lehet más célom, mint a szakavatottak körében el­terjeszteni a megismerteket. Ez kötelessénem is. Ügy érkeztem haza, hogy a döbbenet erejével tudato­sult bennem: mennyit kell még tanulnom . . . B. Szabó Pál TÖPRENGETÖ A szenvedély Szomjúság nélkül inni, hangulat nélkül költeni, és szívtelenül lefeküdni egy nővel: az évtizednek ez a három leggyakoribb vétke. (Louis Feuchtwanger) ★ Akt széfét, orrúnak ördög van a testében és isten a lelkében. (Árseri Housseye) ★ Nem hinném, hogy vala­ha is igazán szerette volna a férjét, és amit én láttam, az csak viszonzás volt a dé. delgetésért és jólétért, ami a legtöbb asszonynál ugyan­azt jelenti. Passzív érzés, tárgya lehet bárki, mint ahogy a szőlőinda bármely ka­róban megkapaszkodhat. De ennek az érzésnek az erejét ismerik el a bölcsek, ami­kor arra nógatják a lányt, hogy menjen férjhez kérő­jéhez, a szerelem majd meg­jön. Olyan érzés ez, amely­nek összetevői: jóleső biz­tonságérzet, a javakhoz való ragaszkodás, a körulrajon- gottság élvezése, az otthon öröme. Az asszonyok azon­ban csak bájos hiúságból tulajdonítanak ennek valami magasabb értelmet és ér­téket. Es ez az érzés védte­len a szenvedéllyel szem­ben. (Sommersei Maugham) , "ér Nagyszerű a szimata azok­nak a férfiaknak, akiket senki sem szeret, ‘amikor arról van szó, hogy kinyo­mozzák mások szenvedélyét. (Francois Mauriac) ★ A gyűlölet annyi, mintha nullával szorzunk. Akár­milyen mennyiséget veszel, és beszorzod nullával, nulla lesz az ember. (Francois Prévost) ★ A szenvedélyeket nem le­het kiirtani: csak arra kell iparkodni, hogy valami ne­mes cél szolgálatába hajtsuk őket. Azért szükséges, hogy a szenvedélyeit mindenki az erény korlátái közt ki is elégíthesse, s hogy a mi ren­dünk ehhez segédeszközöket nyújtson. (Lev Tolsztoj) (Gyűjtötte: Havasházi László) A Megyei Könyvtárban Üí szolgáltatás — videotéka A könyvkölcsönzés, olvasó­terem, zenehallgatás mellett most új szolgáltatással gaz­dagodott a Megyei Könyvtár amúgy js bőséges kínálata. A videotékában főként isme­retterjesztő, nyelvtanulást segítő és irodalmi feldolgo­zásokat tartalmazó kazettá­kat találhatnak az érdeklő­dők. Csak néhány cím a ka­talógusból: Afrikai képek; Magyar tudósok; A meg­sebzett bolygó; Madách Imre; Shakespeare művei; Magyar- ország állatvilága; Élet a középkori Európában. A tál- anyagát díjtalanul vehetik igénybe az önálló keresettel rendelkezők, valamint a fel­sőfokú intézmények hallga­tói. A kölcsönzés ideje: egy nap. KAMERAKOZELBEN Sugár András A Hét főszerkesztője Mint népszerű, elismert tévészemélyiségnek, nem kel­lett bemutatkoznia Sugár Andrásnak, legfeljebb — mint április 5-én tette — A Hét új főszerkesztőjeként. A sokoldalú és soknyelvű új- ságírót-riportert jól ismerik a nézők, korábban A Hét­ben is gyakran találkozhat­tunk vele, de most új „sze­repköréről” szeretnénk hal­lani tőle. — Nehéz helyzetben vet­tem át A Hét Vezetését — mondja. — Az ország helyze­te nehéz, emiatt a hangulat eléggé indulatos. Annál na­gyobb felelősség a mi mun­kánk. Akik Sugár Andrást is­merik, vallják: jó választás volt őt ezzel a munkakörrel megbízni. Egész életútja ga­rancia erre. ötvennégy éves lesz májusban. Nevét az MTI munkatársaként ismertük meg: Moszkvából és London­ból tudósította az olvasókat. Aztán tíz évig, 1971 és 1981 között, a „Polgár-korszak­ban” A Hétnek, utána a külpolitikai szerkesztőség­nek a főmunkatársa volt. És most visszatért A Hét­hez, főszerkesztőként. Elképzeléseiről, terveiről ezeket mondja: — Mindent folytatni aka­runk. ami jó volt eddig, ro­konszenves a nézőknek. De kirostáljuk mindazt, ami­ről úgy véljük, eljárt fö­lötte az idő, és ami nem volt szerencsés. — Például? — Ügy érezzük, az utób­bi időben néha dörgedelmes, kioktató volt a hangnem, ezért is vesztett népszerűsé­géből a műsor. Meg aztán a témákat tekintve kifáradt, bizonyos mértékig elszür­kült. Elsősorban ezen aka­runk változtatni. Eddig „né­gyes vetésforgó" szerint mű­ködött a műsorvezetés. A magyar sajtó más kiváló képviselői nemigen találtak utat A Héthez. Feltétlenül ki kell bővíteni a bedolgozók körét. Akik jó ötleteket hoz­nak — máris sokan vannak —, teret kapnak riportok készítésére, műsorvezetésre. Elképzelésünk szerint éven­te akár 15—20 műsorvezető is jelentkezhet A Hét kép­ernyőjén. Az április 12-i adás műsorvezetőjeként máris ta­lálkozhattak a nézők Bernát Györggyel, akit a rádióból jól ismernek. 39 éves, négy nyelven beszél. — Milyen tartalmi vál­tozásokat várhatunk? — A magyar közönség el van kényeztetve ragyogó külföldi riportokkal, példá­ul a Panorámában. Ezt nem tudjuk felülmúlni. Termé­szetesen nem mellőzhetjük a világpolitikát, de külföldi riportjaink nem lesznek min­dig magyar gazdasági vo- natkozásúak. Foglalkozunk a legfőbb világpolitikai ese­ményekkel, értékeljük, kom­mentáljuk őket, de kevésbé ismert témákkal is foglal­kozni akarunk. A mi sike­rünk tartaléka szerintem az. ha még behatóbban, őszin­tén beszélünk gazdasági gondjainkról. Bemutatkozá­somkor elmondtam: nem nyafogni akarunk, hanem bemutatni az igazi problé­mákat. feltárni a közvéle­ményt foglalkoztató kérdé­seket. Ezt szolgálja A Hét embere-sorozat, amelyben nagyritkán talán külföldie­ket is megszólaltatunk. Emel­lett természetesen igyek­szünk más érdekességekkel is szolgálni. Üj rovat A Hét kérdése. Elgondolásunk sze­rint A Hét gazdasági irá­nyítója ritkábban fog je­lentkezni, csak akkor, ha valóban érdekes, új adato­kat tartalmaz. Eddik kevés volt A Hétben a kultúra és a sport. Természetesen nem akarunk versengeni sem a Stúdióval, sem a sportszer­kesztőséggel, de ha van gaz­dasági vagy politikai vonat­kozású kulturális vagy sport­téma. akkor azzal mi is fog­lalkozunk. Ilyen volt pél­dául április 5-én a moszk­vai képvásárról készített ri­portunk. Gondolom érzékel­hető volt, hogy ez új szín a Szovjetunió életében. A szerkesztés változásairól elmondja Sugár András, hogy megmarad a Naptár, de 7-ről 7-re címmel. Való­színűleg megszűnik a Hír­adó A Hétben, s a jövőben A Hét után jelentkezik öt percben. — Ami a munkatársi gár­dát .illeti — folytatja a fő­szerkesztő —,a régi stáb minden tagját felkértem to­vábbi együttműködésre. Igaz, fokozott igényességet várok el mindannyiuktól. Az egyik ilyen igény: harcot indítunk a magyartalanságok ellen. Ha a riportalany vét is né­ha, a riporternek sohasem szabad magyartalanul be­szélnie. — Mit tart a legfonto­sabbnak ahhoz, hogy ered­ményes munkát végezhes­sen? — A Hét politikai isme­retterjesztő, kommentáló és mint ilyen, bíráló műsor. A bírálatot kétirányúnak fog­juk fel. Várjuk, kérjük te­hát a nézők észrevételeit, ötleteit. A kemény kritikát is. hiszen abból lehet a leg­többet tanulni.' A leckét feladták önma­guknak. A bizonyítványt majd a közvélemény állítja ki. E. M. Erdei Ferenc- pályázat A Bács-Kiskun Megyei Ta­nács. a Forrás Szerkesztősé­ge. a MTESZ megyei szer­vezete, a Magyar frók Szö­vetsége Duna—Tisza közi írócsoportja pályázatot hir­det. A pályázat célja be­mutatni és feltárni az em­ber és a tudomány, techni­ka kapcsolatát, azokat az összefüggéseket, amelyek az alkotó, dolgozó egyén, vala­mint az őt segítő tudomány és — annak eredménye — a technika között jelentke­zik. A pályázatnak arra a kérdésre kellene megkísérel­ni a választ, hogy a mű­szaki haladás mennyire szol­gálja társadalmunkat, és az általa támasztott követelmé­nyeknek a humán tényezők mennyire tudnak megfelel­ni a nyolcvanas évek Ma­gyarországán. A meghirdető szervek két kategóriában — szociográfia és szociofotó — várják a résztvevők munkáit. Pálya­díjak: Szociográfia: I. díj: 10 000 Ft, II. díj: 8000 Ft, III. díj: 5000 Ft. Szociofotó: I. díj: 8000 Ft, II. díj: 5000 Ft, III. díj: 3000 Ft. A szociográfiai pályamun­kák terjedelme maximum 30 gépelt oldal leltet. A szocio­fotó kategóriában sorozattal és egyedi fotográfiákkal le­het jelentkezni. Beküldési határidő: 1988. május 1. A pályázat értéke­lésének időpontja: 1988. de­cember 16. A pályamunkát a Forrás Szerkesztőségének címére■ (6000 Kecskemét, Szabadság tér 1 a.) kérjük küldeni.

Next

/
Thumbnails
Contents