Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-31 / 204. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 31., hétfő 3. Biztatóan halad az elektronizálás Vihar a dagasztóüst körül Beszélgetés az OMFB főcsoportfőnökével A magyar gazdaság 'korszerűsítésének egyik legfon tosa'bb lépése az elektronizálás. amelyet kormányprogram is segít. Kiváló vállalataink is dolgoznak ebben az ágazatban, de még meglehetősen kevesen vannak. Márpedig valuta híján az import csak kiegészítő megoldásnak kínálkozik. És van az elektronikának egy másik oldála is, az alkalmazók köre. Hiába a legkiválóbb számítógép, műszer, berendezés, ha nem értik a kezelését, vagy nem használják ki az amúgy sem olcsó technikát. Az elektronizálás jelenéről, s jövőbeni esélyeiről beszélgettünk Pál Lászlóval, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főcsoportfőnökével. — Fontosabb dolgainkról ma már programok készülnek. Az elektronizálási kormányprogram mennyire vitte, és viszi előre e nagyon fontos ágazat térhódításának, fejlődésének dolgát? — Csodákat még egy kormányprogramtól' sem várhatunk, s az nem is egy mechanikus folyamatot tükröz, tehát nem azt mondja ki, hogy melyik gyár mit csináljon. Am feladata, hogy a körülményeket megteremtse, a közgazdasági feltétel- rendszer kedvező legyen az elektronikának, kialakul-, jón a szükséges infrastruktúra. és a kulturális környezet is alkalmassá váljon az elektronika befogadására, tehát az emberek használni tudják az elektronika vívmányait. Az már a vállalatok dolga, hogy eldöntsék, mit, melyik szeletet vállalják fel, s hol csatlakoznak a központi elképzeléshez. Az eddigi tapasztalataink fölöttébb kedvezőek: a tárcákon kívül a társadalmi szervezetek is közreműködnek, hogy a programot sikerre vigyük. A KISZ ifjúsági elektronikai programot hirdetett meg, s ma már százezernyi fiatal ért a számítógépekhez, sőt programokat is készít. A szakszervezet sem ellensége az elektronizálásnak, nem félti a munkahelyeket, hiszen minél inkább elmaradunk, annál rosszabb. Támogatják az átképzést, ami elősegíti az új technika fogadását. A MTESZ tagszervezetei is kivétel nélkül kezdeményezik az automatizálást, a műszerezést, az információs rendszerek kiépítését, és folytathatnám a sort a TOT, a TIT, az OKISZ és más szervezetek említésével. — Az elektronizáláson sokan csak a számítógépeket értik... — Valóban uralkodóvá vált e téves felfogás, pedig jóval többről van szó. A komputereken kívül1 ide tartozik még a hír- és távközlés. az automatizálás, a műszerezés és a méréstechnika is. A kormányprogram súlypontja egyébként az, hogy a közvetlen termelő tevékenységet támogató munkák kapjanak kedvezményt. Természetesen az a program sem tud elszakadni a gazdaságtól, annak nehézségei itt is hatnak. Ám az feltétlenül biztató, hogy ugyan a beruházások csökkennek. de azon belül az elektron'kai beruházások aránya növekszik. — Melyek azok a területek, ahol a jövőben látványos változásokra számíthatunk? — A Postát elsőként említem. hiszen 1990-ig a távközlés fejlesztésére 40 milliárd forintot költhet, a korábbi 17 milliárddal szemben. Minőségi rekonstrukciót végeznek, s így teremthetik meg az alapokat a további fejlődéshez. Automatizálják a vidéki kapcsolóközpontokat, digitális szolgáltatásokat építenek ki. s az adatátvitel is nagyobb szerepet kap. így többek között Telefax, Teletext és Teledata rendszerek épülnek ki. Ez nersze kevésbé látványos, hiszen csak 240 ezer új vonal lesz, de a mostani fejlesztések teszik lehetővé, hogy a következő évtizedben nagyobbat lépjen a Posta. Az oktatásban sikeresnek mondhatjuk a középiskolai számítógépes programot. s már az általános iskolákban is kezdik megismerni a szá_ mítógépet. A főiskolákon viszont a következő években kell elterjesztenünk. Ugyanakkor két informatikai tanszék is alakult a Budapesti Műszaki Egyetemen és a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán. A vezetőképzés tematikájába is belekerült. sőt a tömegoktatásban sem ismeretlen már. A televízió például Basic-tanfo- lyamot indított. — Az elektronizálás nem magyar belügy, s nem is érdemes mindent a magyar iparnak gyártani, de mennyire számíthatunk a külföldi cégekre? — A műszaki-tudományos kapcsolatainkra természetesen építünk, s mind a szocialista, mind a tőkés partnereinkre számítunk. Licen- szeket kell vásárolnunk, s alkatrészeket importálni, de közben arra kell ügyelnünk, hogy a szellemi tőkénket kihasználjuk, hiszen ezen a téren nagyon erősek vagyunk, bizonyos területeken világszínvonalú alkotásokra képesek szakembereink. Sajnos a pénzszűke SO-lí vállalatunkat visszatartja a nagyobb beruházásoktól, fejlesztésektől, pedig ma már a 90-es évek termékskáláján kell dolgoznunk. A vál- lalkozókedv egyébként javult, de még mindig nerr. lehetünk elégedettek. Ámbár, ha sorra vesszük az ágazatokat, szóval magyar mércével mérünk, akkor a híradás és műszeriparunk nagyon jó bizonyítványt állít ki magáról. Még a rosz- szabb években is 5—6 százalékkal bővítette termelését. Még a tőkés piacon is pozitív a mérlegünk. A software piacon például jelenleg 15 rendszerház és ezer kisvállalkozás dolgozik, s exportjuk meghaladja a 10 millió dollárt. És ami 'szintén nem utolsó szempont, az árak is lefelé tendálnak. — ön meglehetősen optimista képet fest a magyar gazdaság elektronizálásáról, bár például a Magyar Elektronikai Vállalat gyárának leégése óta nagyobb importra van szükség ... — Már említettem, hogy az elektronikai ipar sem függetlenítheti magát a magyar gazdaságtól, s így vannak gondjaink bőven, például az alkatrészellátással. A MEV-tűz valóban visszavetette az aktív alkatrész- gyártást, de azért a szerepét hiba volna eltúlozni. Elektronikai iparunk termelésének mindössze egy százalékát adta. Fontos százalékát, de nem többet. Most dolgozunk a (bővített újraindításon, amiről hamarosan döntés születik. És bár szóltam már róla, de nagyon fontosnak tartom újra említeni. hogy rengeteg múlik 'az alkalmazókon. Sikeres kísérletek történtek például az egészségügyben, de ehhez szükség volt az igazgatók, orvosok, ápolónők együttműködésére is. Ma még egyébként a felmérések szerint az orvosok munkájának 70 százaléka adminisztráció. Holott a húsz százalék volna az ideális, s ezt nem új orvosok beállításával, hanem számítógépekkel, műszerekkel lehetne elérni. D. L. Párádról — parádi víz... A VIKUV Gyógy- és Ásványvíz Üzemének parád- sasvári telepén a melegebb napokban több mint tízezer félliteres üvegpalackot töltenek meg parádi gyógyvízzel. A kiváló tulajdonsággal rendelkező, üdítő gyógyvizet az ország számos területén kívül a fővárosba is szállítják a Mátrából. Palackozzák a parádit (Fotó: Szabó Sándor) Budapestre szállítják a telt rekeszeket A füzesabonyi kenyér nyomában Mielőtt rosszallóan felkapnák fejüket olvasóink és így szólnának; már a kenyér után is nyomozni kell!, meg keli jegyeznem; Füzesabonyban, a városjogú nagyközségben úgy tűnik, egyeseknek hiába épült kibővítve újjá a sütőüzem az elmúlt években. Az ő íz lésük szerint csak nem olyan cipó kerekedik ki a ke mencékbői, mint amilyet szeretnének. Legalábbis ilyen hírek jutottak el szerkesztőségünkhöz __ Í gy aztán rövid közvále- ménykiutatásba kezdtünk ott helyben, még az új kenyér ünnepe előtt. íNyárközépi napsütésben hetipiac a füzesabonyi ABC- áruház előtt. Irma néni szépen hízott hevesi diny- nyét kínál, s közben früs- tököl. — Tessék mondani, ízlik a kenyér? Kicsit értetlenül rám néz, majd két falat között válaszol. — Csak rosszabb ne legyen, fiam. Érv az itteni pékekkel igen meg vagyok elégedve, finomul dolgoznak. Guszti bácsi, aki egy dobozalj nyi naposcsibén szeretne a vásár végére túladni, jó nagyokat harap az óriáskiflibe. Étvágya egyben vélemény is. No, de mit mondanak az élelmiszerboltban. Orsó Jánosné üzletvezető- helyettes : — Mi meg vagyunk elégedve. Nem is igen emlékszem, mikor volt kifogás a pékáru ellen. Talán a nagy melegek idején, de tudja, nemcsak a pékeken és a dagasztókon, hanem a liszten is igen sok múlik. Az utcákat járva betérünk a pártbizottságra is, ahol Antal Lajos, a városi jogú nagyközség pártbizottságának első titkára csodálkozik a furcsa értesülésen. — Nem hiszem, hogy panasz érhetné a sütőüzem munkáját. Igen finom, ropogós és jól átsült árut Segítség a Ferencvárosi és a Keleti pályaudvar felújításához Számítanak a gyöngyösi kitérőgyárra „Száz vasutat, ezeret” — írta annak idején Petőfi Sándor az első sínpálya átadásakor, s mostanra az ország területének zömén már vonattal is utazhatunk. Ehhez fontos segítséget nyújt a Gyöngyösi MÁV Kitérőgyár, amely az egyetlen, ilyen jellegű cég az országban. Idei, első fél évi tevékenységükről Kelemen Árpád igazgató tájékoztatta lapunkat. Elmondta, hogy tervüket 101,4 százalékra teljesítették. Termékeik zömét a MÁV-nak szállították és iparvágányokhoz, s a BKV- nak is jutott a megrendelések alapján. Néhány gyártmányuk elengedhetetlen a vasúti közlekedéshez, így ezeket kiemelten kezelik. Ilyen elsősorban a kitérő, valamint a ragasztott sínkötés, a geolemez, amely a betonaljra van rögzítve, s a sín ebbe „ül bele” a szorító segítségével. A pályaépítés és -fenntartás zavartalanul mehetett, mivel ezeket terv szerint szállították. Legfontosabb feladatuk az idén a Ferencvárosi pályaudvar rekonstrukciója volt az év első hónapjaiban. Itt szinte egy nap késedelem sem lehetett — és nem is volt. Emellett ebben az évben a Keleti pályaudvar felújítása is megkezdődött — a kivitelezők itt is számítanak a Gyöngyösi MÁV Kitérőgyárra. szállítanak a fogyasztókhoz. Talán a lakosságnak kéne megtanulni a helyes tárolás mikéntjét. E sorok írója is értetlenül áll a fsjleményekelőtt, hiszen a füzesabonyi kenyérnek híre van, méghozzá jó. Sokan, ha tehetik, itt vásárolják meg a mindennapi asztalravalót, és igen dicsérik az ízét, illatát, egyszóval szeretik a terméket. A Szomolyai úton sétálva a sütőüzem felé azért még bemegyünk a füzesabonyi áfész élelmiszerboltjába, ahol Szilágyi Imréné üzletvezető elmondja: csak az afrikai hőség idején volt panasz. különben ö sem igen emlékszik reklamációra. Már messziről érezni a „pékek honát”, frissen sült cipó- és kenyárlllat csalogatja az arra járót. Odabent nagy a sürgés-forgás, az ünnep előtti szállítások is megindultak. Mélypataki Katalin, a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat füzesabonyi üzemegységének vezetője igen elkedvetlenedik, amikor jöttünk okát hallja. — Igazán nem tudom, milyen ízű kenyeret kellene sütni, hogy osztatlan sikert arasson. Tíz faluba szállítunk, hétköznap 70—80 mázsát, ünnepnap ez a meny- nyiség eléri a 100 mázsát is. — Többen panaszkodtak, hogy a nagy melegek idején a szokottnál savanyúbbra sikerült az íze. — Valóban így van, de így is kellett csinálni, hiszen az egészségügyi és minőségi normák ezt írják elő. Sokan nem tudják, 35—36 fok körül a lisztben jelenlévő baktériumok hatására a kenyérbél megnyúlósodik. A fogyasztók azt hiszik, keletien, sületlen a termék. Pedig nem így van. csupán a baktérium fejti ki hatását. Mi, hogy ne járjunk így, az előírásoknak megfelelően savanyúbb ízhatású masszát állítottunk össze. Egyébként sosem érte sehonnan panasz „a kemence elejét”, csupán né- hányan nem akarják elfogadni ezt a változtatást, pedig erre szükség van. — Mit tanácsolna, hogyan tároljuk otthon a vekniket a változékonyabb, hol hideg. hol meleg időjáráskor? — Semmi esetre se szu- szakoljuk nejlonzacskóba, mert akkor csak megpené- szedik. Tartsuk kendővel letakarva szellős kenyér- tartóban, és akkor szavatoljuk a 72 órás fogyasztható- ságot. A vezető talán szerénységből nem árulta el, de az asztalán jó néhány köszönőlevél is található. Sokan még Borsodból is átjárnak hozzájuk. Így mondhatnánk, fülemüle-per vagy vaklárma, esetleg kákán csomót keresés az állandóan visszatérő panasz. Sőt, mi több, fölösleges „kenyér- törésre” vinni a semmit és hozzá kell számítanunk azt is, hogy a legtöbb Heves megyei sütödében már új lisztből készülnek a termékek ás nem csak a péken múlik sok esetben az azonos és állandó minőség. Nem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, az ilyenfajta, ok nélküli panaszkodás méltatlan a városi jogú nagyközség lakóihoz is. (soós) Kit szidjunk? Baj van az időjárással... Nem akkor van meleg, amikor kellene, nem akkori és annyi eső esik, mint ameny- nyire szükség lenne és nem is ott, ahol leginkább száraz a föld. Háztetőket bontó szélvihar, fanyűvő orkán, eső helyett jég, öklömnyi; szőlő-, dinnye-, napraforgóirtó... Egész éven át jámbor óhajunkat elnyeli a légkör a falurádióból is: hótakaró kellene, eső kellene, napfény kellene, meg még Sok minden más —, de ki intézkedik? ... A téeszelnök Baranyában elkeseredetten nyilatkozik a jégkárról (pedig az országnak ebben a szögletében jégoszlató rakétakilövő állások néznek farkasszemet a viharfelhőkkel), a másik elnök Somogybán hálistenkedik a rádióban, mert őket elkerülte az ítéletidő s jól jött az eső, bár több is lehetett volna belőle. Szinte látom: szemrehányóan néz az eltakarodó felhőkre, hátha meghallják. Néhány éve Baranyában láttam a viharfelhőkbe lőtt rakéták1 tömkelegét. Parádés tűzijáték volt. Villányt tíz perc alatt tönkreverte a jég. Láttam a Keleti főcsatornát. Milliárdokért épült. Mellékcsatornák hiányában céltalanul folydogál benne a víz. Valamit elkezdtünk, aztán félbehagytuk, pedig öntözni kellene. Az időjárást mindig lehet szidni és dicsérni, kinek-kinek hogyan jön, aszerint. Az időjárás nem beszél vissza, az időjárás egyszerűen van. Az időjárást nem lehet belekalkulálni, azon kívül, hogy négy évszak van, melyek hol hűvösek, hol melegebbek, Az időjárás nem olvassa se a jugoszláv, se az osztrák előrejelzést, ennek hazai változatait sem, így nem is aszerint viselkedik. Mivel nem tud visszabeszélni, így sok minden a rovására írható. Ha jó lesz az időjárás, akkor jó termés lesz, ha nem kedvez, akikor ennyi milliárd esik ki. Számolni már tudunk. A kisüzemi gazdaságból átlépő parasztembernek azt is mondtuk az ötvenes évek végén: a nagyüzem megvéd az időjárás viszontagságai ellen. Most már világos, önmagában ez sem elég. Öntözni azóta sem tanultunk meg. Marad hát a hálistenkedés. A siránkozással sok mindent be lehet takarni, főként tehetetlenségünk továbbra is megmarad: lesz még hóvihar és jégverés, lesz kora tavaszi fiatgy és tetőbontó szélvihar máskor is. Én csak bízni tudok benne, hogy egyszer szót értünk majd az időjárással is, de addig még sok téli havat kell eltakarítani, várható fiagyok ellen védekezni, eső elől terményt menteni szárazság idején öntözni. Ésszel és erővel — siránkozás helyett. B. K.
